Seth békésen aludt. Edward sejtette, hogy fáradt lehet, de muszáj volt felébresztenie, különben lekésik a repülőjáratokat. Nagyon kíváncsi volt, hogy vajon melyik egyetemet fogja Seth választani, de tudta, hogy nem faggathatja ki róla barátját, mert akkor a terve már azelőtt csődbe megy, mielőtt Seth elindult volna, mert Edward biztos volt benne, hogy Bella és Nessie Jacob pártjára fog állni, ebben a kérdésben.

• Seth? Ébresztő! Ne haragudj, de ha nem kelsz fel, akkor le fogjuk késni a repülőket. Húsz - húsz perc különbséggel indul az öt gép egymás után, tehát jó lenne, ha időben odaérnénk, hogy még legyen választási lehetőséged - keltegette Edward óvatosan.
• Edward? Mennyi az idő? – kérdezte Seth.
• Hajnali négy óra van. Indulnunk kell, persze csak, akkor ha még ezt akarod – bizonytalanodott el Edward, mert látta Seth bizonytalanságát.
• Nem, én biztos vagyok benne, csak egy kicsit félek. Még soha nem hagytam el Forksot és környékét. Most pedig fogom magam és repülőre szállok, ráadásul  egyenlőre még azt sem tudom, hogy hová megyek, de az biztos, hogy nem ismerek senkit – bukott ki Seth-ből az aggodalma.
• Nem lesz semmi baj. Csak mutasd meg nekik ki az a Seth Clearwater és hidd el, hogy rögtön lesznek barátaid. Téged nem lehet nem kedvelni. Mondj egy ember, aki nem szeret téged – mondta Edward.
• Hát… - gondolkodott el Seth.
• Na látod, hogy nem tudsz ilyet mondani – mosolyodott el Edward.
• A vörös sas jelenleg biztosan utál – hajtotta le a fejét Seth.
• Hé, nem hiszem, hogy téged utál. Sokkal inkább van oka mindkettőtöknek arra, hogy a vezetőiteket ne kedveljétek – mondta Edward határozottan.
• Mondasz valamit, Edward, de nem vagyok képes gyűlölni a törzsem egyetlen tagját sem. Még így sem, és mi van, ha a jövőbelátónak igaza volt? Én okozzam az alakváltók vesztét? – kérdezte Seth.
• Nem, én csak annyit mondtam, hogy élj egy kicsit. Ha akarsz néhány hét múlva visszajössz és elveszed azt a lányt – mondta Edward és megszorította barátja vállát. – Szóval, szerintem végy egy mély levegőt, öltözz át, és induljunk. Hidd el, hogy nincs veszíteni valód – győzködte egy kicsit Edward.
• Rendben – sóhajtott Seth. – Igazad van, menjünk. Vár rám egy új világ – lelkesedett Seth. – Azért valahogy tudom majd tartani veled a kapcsolatot? Jó lenne tudni az itthoni dolgokról is.
• Természetesen, ne izgulj. Előkészítettem neked egy mobilt, amibe belementettem a számomat. Bármikor hívhatsz, ha nem vagyok egyedül, és nem tudlak felvenni, akkor majd kinyomlak és visszahívlak. Rendben lesz így? – magyarázta Edward.
• Igen, köszönöm – mosolyodott el Seth.
• Akkor készülődj össze, én majd lent megvárlak. Rendben? – kérdezte Edward.
• Igen, sietek. Csak pár percet adj és indulhatunk – mondta Seth.
• A holmid már a kocsiban van, úgyhogy ahogy elkészültél, már indulunk is a reptérre – mondta még Seth-nek, majd már el is tűnt.

Seth gyorsan lezuhanyozott, felöltözött és leszaladt a konyhába, ahol Edward már várta.

• Indulhatunk? – kérdezte Edward.
• Igen, menjünk, de biztos vagy benne, hogy ez jó ötlet? Mi lesz a falkával és a törzzsel? – mondta Seth.
• A falka és a törzs túléli, hogy néhány hétig egy emberrel kevesebben vannak, egyébként, ha bármi baj lenne, akkor tudod, hogy mi segítenénk nekik – mondta határozottan.
• Rendben, akkor indulás. Vár az egyetem! – próbálta meg elviccelni Seth a dolgot, de nagyon ideges volt.
• Nyugi, menni fog – vigyorgott rá Edward, majd elindultak a garázs felé.

Edward szokásához híven száguldott így elég gyorsan kiértek a reptérre. Gyorsan leparkoltak közel az ajtóhoz, és bementek az előtérbe. Edward még egy darabon elkísérte Seth-et, majd megtorpant. Seth meglepetten nézett vissza barátjára.

• Mi a baj? – kérdezte döbbenten.
• Tudod, én nem mehetek veled tovább. Ha ennél tovább mennék, akkor megtudnám, hogy hova utazol, és az nem lenne jó egyikünknek sem. Titokban kell maradnia a hollétednek, mert különben nem tudom garantálni, hogy nem bukkannak a nyomodra – magyarázta Edward.
• Persze, értem – mondta Seth kicsit szomorúan. – Úgy érzem magam, mint egy bűnöző.
• Nem vagy az. Jogod van hozzá, hogy saját életet élj. Ha mégis visszajössz, én örülni fogok neki, de csak akkor tedd meg, ha biztos vagy benne, hogy ezt akarod tenni a törzsedért. Addig is majd megpróbálom kideríteni, hogy a lány, akit hozzád akarnak adni, hogy vélekedik a dologról, és majd értesítelek, hogy mi a helyzet. Rendben?
• Rendben, köszönöm. Ígérd meg, hogy nem kevered magad bajba. Nem szeretném, ha bajod esne. Ha a sasokhoz akarsz menni, akkor nagyon óvatosnak kell lenned, mert lehet, hogy a legendák szerint csak védelmezők, de néha vannak köztük olyanok, akik bátrabbak, mint az átlag és meg mernek támadni – kérlelte Seth.
• Rendben, vigyázok magamra. Megígérem! Te pedig azt ígérd meg nekem, hogy megpróbálsz egy kicsit élni kötöttségek nélkül. Te most csak egy leszel a sok fiatal közül, ezt ne feledd el. Ők mások, mint mi, de szerintem, ha megpróbálod, akkor könnyedén be fogsz illeszkedni közéjük.
• Rendben, megígérem, hogy próbálok egy kicsit normálisabb lenni, és nem változom át, ha nem muszáj – ígérte Seth.
• Ez a beszéd – mosolygott Edward és megölelte barátját. – Hiányozni fogsz! Jókat szoktunk beszélgetni és vadászni.
• Te is nekem, Edward – mondta Seth, miközben viszonozta a gesztust.

Miután elengedték egymást még összemosolyogtak, majd Seth elindult, hogy egyetemistaként próbálja ki az életet, ahol nincsenek farkasok, nincsenek kötöttségek és nincs alfa, aki parancsol. Seth elővette a vastag borítékokat, amit Edwardtól kapott és olvasgatni kezdte a lehetőségeit. Aztán megakadt a szeme az egyiken.

• Mh…Dartmouth. Ha jól emlékszem ide akart járni Bella is, azt mondta, hogy csodálatos hely lehet, de nagyon drága. Vajon tényleg olyan fantasztikus hely, mint ahogy Edward mesélt róla egyszer? Na azért nézzük csak meg a többi lehetőséget is. Syracuse? Harvard? Princetown? Jézusom, Edward, drágább egyetemeket nem találtál? Bár tény, hogy ilyen elit helyeken biztos, hogy nem keresne a törzs egyik tagja sem. Na jó, akkor most csukott szemmel húzok egyet és meglátjuk, hogy hova megyek.

Seth fejjel lefelé letette egy padra a borítékokat, majd megkeverte és csukott szemmel húzott egyet közülük, aztán megnézte.

• Mh…szóval akkor mostantól kezdve a Dartmouth hallgatója vagyok. Akkor hát indulás! – motyogott Seth maga elé, majd megnézte, hogy mikor indul a gépe.

Seth-nek nem kellett sokat várnia az indulásra a gépe húsz perccel később már el is indult, még szinte le sem ült a székébe, már aludt is. Nagyon fáradt volt, és gondolkodni sem nagyon akart, mert félt, hogyha túl sokat rágja magát a történteken, akkor kipattan a székéből és hazarohan. Nem akarta, hogy az alakváltók miatta haljanak ki a földről, de bekígyóztak az elméjébe Edward mondatai is arról, hogy a látomások mindig változnak. Úgyhogy levonta a végső következtetést, miszerint semmi sem biztos, majd nyugodtan aludt el. Fel sem ébredt egész úton, aztán egy óvatos kis kézre lett figyelmes, ami a vállát rázta.

• Uram, ne haragudjon kérem, de fel kell ébresztenem. Leszállt a gép, és Önnel is le kellene szállnia – mosolygott az utaskísérő.
• Oh, természetesen. Elnézést kérek, ha kellemetlenséget okoztam – pattant fel Seth.
• Semmi baj, nagyon fáradtnak látszott már akkor is, amikor felszállt. Ne aggódjon, mással is előfordult már, hogy elalszik.
• Köszönöm, kisasszony – mosolygott rá Seth a lányra, aki legfeljebb huszonnégy éves lehetett.
• Nincs mit, de kérem, hogy nyugodtan szólítson csak Beth-nek – mosolygott a lány és elpirult.
• Akkor köszönöm, Beth.

Seth gyorsan összeszedte a holmiját és leszállt a gépről. A csomagja is gyorsan megérkezett a bőröndök kiadásakor, úgyhogy gyorsan elhagyta a terminált és taxi után nézett. Beszállt az első szabad taxiba és gyorsan elhadarta, hogy nem ismerős erre felé, de a Dartmouth-ra kell eljutnia. A taxisofőr csak rámosolygott és közölte vele, hogy ma ő alsóhangon a negyvenedik fuvarja, aki az egyetemre tart, úgyhogy ne izguljon, mert oda fognak találni, még akkor is, ha Seth még nem járt ott. Gyorsan odaértek az egyetemre, Seth kifizette a taxit, majd csomagokkal és mindennel együtt elindult a tömeg felé, örömmel tapasztalta, hogy éppen jókor érkezett, mivel most volt az elhelyezés a kollégiumi szobákban és Edward mindegyik egyetemi borítékra ráírta azt is, amikor odaadta neki, hogy a kollégiumi elhelyezése is rendben van. Seth beállt a sorba és türelmesen várakozott, hogy ő következzen. Egy fél óra tömegben állás után végre odaért a céljához, ahol egy komoly, de kedves fiúval találta szemben magát.

• A papírjaid? – kérdezte a fiú.

Seth gondolkodás nélkül a kezébe nyomta az összes papírt, ami a borítékban volt, majd türelmesen ám egy kissé idegesen várt, amíg a másik mindent elolvasott. Remélem, hogy Edward tényleg olyan jól hamisít, mint ahogy állítja – gondolta magában Seth, amikor a fiú már öt perce a papírjait böngészte.

• Oh, hát Seth késői jelentkező voltál úgy látom, így csak az utolsó szabad helyet tudom felajánlani neked – mondta a fiú.
• Nem baj, nekem megfelel – mosolygott Seth.
• Majd rájössz, barátom. Még senki sem volt képes egy hétnél tovább kibírni Noah társaságát – mondta a fiú sajnálattal a hangjában.
• Ki az a Noah?- döbbent meg Seth.
• Hát ő lesz a szobatársad. Sok szerencsét hozzá! – válaszolta a fiú majd visszaadta Seth papírjait és egy eligazodást segítő térképet is átnyújtott – Köszöntünk a Dartmouth-on, Seth.
• Köszönöm – mondta Seth hálásan, majd elindult, hogy megkeresse a szobáját.