Seth becsukta maga mögött a szoba ajtaját és elindult az egyetem főépületébe, hogy bejelentkezzen a kurzusokra, amik érdeklik. Közben pedig azon gondolkodott, hogy mi történhetett a szobában. Vajon mi volt ez a furcsa remegés, amit éreztem? Nagyon hasonlított arra, mint amit akkor érzek, amikor átváltozom, csak sokkal kevésbé volt intenzív. Felettébb különös. Az meg pláne furcsa, hogy Noah-n is végigfutott ugyanaz a remegés, mint rajtam. Ilyen még soha nem történt. Vajon mit jelent ez? – gondolkodott el Seth, majd visszatért a valóságba, amikor beleütközött valamibe. Felkapta a fejét, de nem látott senkit, majd halk nyögést hallott a padló felöl. Egy szőke lány feküdt előtte és a holmija pedig szanaszét hevert a földön. Seth egy pillanat alatt rádöbbent, hogy biztosan ő lökte fel szegényt.

• Oh, annyira sajnálom, én elbambultam. Kérlek, bocsáss meg – nyújtotta a kezét a lány felé.
• Semmi baj, azt hiszem, hogy egyben vagyok – mondta a lány és elfogadta a felajánlott kezet. – A nevem Marie – rázta meg a kezét a lány.
• Szia, Marie! Én Seth vagyok, és tényleg nagyon sajnálom, hogy fellöktelek – mondta Seth lehajtott fejjel.
• Semmi baj, de legközelebb, ha le akarsz venni a lábamról, akkor finomabb eszközökkel próbálkozz – próbálta oldani a feszültséget a lány és rámosolygott Seth-re.
• Oh, jaj, nem. Nekem nem voltak tisztességtelen szándékaim. Én csak nem figyeltem oda és véletlenül történt – kezdett Seth magyarázkodni.
• Hé, nyugi Seth. Ez csak egy vicc volt – húzta fel a lány a szemöldökét.
• Oh, értem. Szóval egy vicc. Még nem hallottam ilyen tréfát – döbbent meg Seth.
• Semmi baj. Honnan jöttél ide? – kérdezte a lány.
• Forksból jöttem – válaszolt Seth.
• Oh, ez nagyszerű. Ne haragudj, hogy megkérdezem, de a La Push-i rezervátumból való vagy? – kíváncsiskodott a lány.
• Igen, onnan jöttem. Miért? – döbbent meg Seth.
• Törzsi legendákat fogok hallgatni és átolvastam, hogy kiknek a legendáit fogjuk tanulni ebben a szemeszterben és a Quileute-ok is szerepelnek a listán – mondta a lány mosolyogva.
• Oh, nem is tudtam, hogy van ilyen kurzus – döbbent meg Seth.
• Ez egészen új, idén van először. Ha szeretnél feliratkozni, akkor még van rá hely. Most jöttem el onnan és még csak tizenöt ember volt a listán. Biztosan jó kis kurzus lesz. Mindig is érdekelt az ilyesmi – lelkesedett a lány.
• Valóban nagyon érdekesen hangzik – mosolyodott el Seth.
• Akkor gyere és iratkozz fel. Biztosan izgalmas lesz – biztatta Marie.
• Rendben, menjünk – mondta Seth, mire a lány elmosolyodott, majd megfogta Seth kezét és a tömegen át odavezette, ahol fel tudott iratkoznia listára.

Seth gyorsan megtalálta a neki való kurzusokat. Bár a fő vonulata végül is a Törzsi legendák lett, amit Marie ajánlott neki. Egészen jól  összebarátkozott a lánnyal, bár nem nagyon értette a meglehetősen közvetlen reakcióit, mivel Seth nem volt hozzá szokva, hogy egy csinos lány állandóan mosolyog rá, megfogja a kezét, belekarol, és közben egyfolytában csacsog, de azért tetszett neki a helyzet. Marie az egész egyetemen körbevezette Seth-et, majd az étkezőben is együtt ebédeltek. Az ebédlőben aztán feltűnt Seth-nek, hogy néhányan furcsán bámulnak rá, amit nem igazán értett. Marie is észrevette, hogy Seth már nem rá figyel, hanem a háta mögött néz valamit határozottan.

• Seth? Valami baj van? – kérdezte a lány.
• Nem, semmi baj, én csak… - kezdte Seth a magyarázatot.
• Kitalálom. Elbambultál? – mosolyodott el a lány.
• Nem, igazából csak néhányan furcsán bámulnak rám, és nem tudom, hogy miért – mondta Seth.
• Oh, értem – mondta a lány és megfordult, hogy lássa kik azok, akiket Seth észrevett.
• Nem tudom, hogy mi ilyen érdekes rajtam – sóhajtott Seth.
• Jaj, ezekkel ne foglalkozz – fordult vissza a lány. – Súlyos kisebbségi komplexusuk van, és csak akkor érzik jól magukat, hogyha idegesítik azokat, akik egy kicsit is mások – magyarázta a lány.
• Ezt nem egészen értem – húzta fel Seth a szemöldökét.
• Nos, tudod, te indián vagy – kezdte a lány.
• Igen, és mi ezzel a probléma? – döbbent meg Seth.
• Nos, ez egy olyan dolog, aminek néhány ostoba ember szerint van jelentősége – mondta a lány. – Ne is foglalkozz velük, egyszerűen csak nem normálisak.
• Oh, tehát ez egy ahhoz hasonló dolog, mint hogy Forksban én csak a rezervátumban járhattam iskolába és nem a másik középiskolában, ahová mindenki járt.
• Igen, valami olyasmi, de ne is foglalkozz ezzel, kérlek. Az emberek néha ostobák – mondta a lány és végigsimított Seth kezén.
• Rendben, ne is törődjünk velük. Szóval hol is tartottál? – kérdezte a fiú.

Erre a kérdésre Marie megint csak szélesen elmosolyodott és folytatta a mesélést. Seth még soha nem találkozott ilyen cserfes lánnyal, aki ráadásul olyan közvetlen is vele, mint az otthoniak. Órákon át hallgatta a lányt, majd elkísérte a kollégiumáig és elköszönt tőle.

• Köszönöm a kellemes napot, Marie – mosolygott Seth.
• Nincs mit, én köszönöm a társaságot. Még senki nem volt olyan türelmes, hogy majdnem egy egész napon keresztül hallgassa a csacsogásomat – mosolygott a lány.
• Oh, ugyan már. Nagyon érdekesen mesélsz – intett Seth nagyvonalúan.
• Akkor holnap találkozunk órán? Bejössz, ugye? – kérdezte a lány.
• Természetesen. Ott találkozunk – mondta Seth lelkesen. – További szép estét, Marie.
• Neked is, Seth. Akkor holnap – mondta a lány és bement a szobájába.

Seth mosolyogva indult a saját szobája felé, és nagyon örült neki, hogy talált egy nagyon aranyos barátot, aki bár kicsit sokat beszél, mégis valahogy lehengerlő jelenség. Amikor a szobájához ért, már nem bajlódott kopogással elővette a kulcsát és kinyitotta az ajtót. Sejtette, hogy Noah ismét nem lesz ott. Még csak második napja szobatársak, de Seth meglehetősen furcsa figurának tartotta Noah-t. Bement a saját szobájába és ledőlt az ágyra. Már kis híján elaludt, amikor hirtelen megcsörrent a mobilja. Azonnal felvette.

• Edward? – szólt bele Seth a telefonba.
• Igen, én vagyok az. Nos milyen volt az első napod? – kérdezte Edward lelkesen.
• Egészen jó. Bár már délelőtt hülyét csináltam magamból, de végül is jól sült el – kezdett bele Seth a mesélésbe.
• Hűha, mi történt? – lett kíváncsi Edward.

Seth töviről-hegyire elmesélte, hogy hogyan találkozott Marie-vel és, hogy nem értette a tréfát és ez egy elég kínos félreértésbe torkollott. Aztán elmesélte az egész napot, amit Marie-vel töltött el és azt is, hogy feliratkozott a Törzsi legendák kurzusra, ahol a Quileute-okról is tanulni fognak. Edward csendben hallgatta és néha felnevetett, amikor Seth vicces részekhez ért.

• Na, szóval nagyjából így telt a napom – nevetett fel Seth.
• Egész kellemesnek hangzik a mai napod – nevetett Edward is. – És milyen a szobatársad? – kérdezte Edward.
• Eddig még nincs vele semmi problémám. Egy kicsit furcsa figura, de nem rosszindulatú, vagy idegesítő. Azt hiszem, hogy egyszerűen csak különc, de ezt végül is én is elmondhatom saját magamról, úgyhogy úgy gondolom, ki fogunk jönni egymással.
• Remek, tehát jól érzed magad – mondta Edward határozottan.
• Igen, nagyon jól érzem magam, köszönöm. Otthon mi újság? – kérdezte Seth kíváncsian.
• Hát, igazság szerint a falka ma kétségbeesetten keresett téged, de megmondtuk nekik, hogy mi láttunk téged, de annak már több, mint egy napja és azt mondtad, hogy szeretnél egyedül lenni, úgyhogy magadra hagytunk, és azóta nem láttunk. Ne aggódj, nem fogunk lebukni. Holnap pedig követek érkeznek a sasoktól. Úgyhogy holnap már többet fogok tudni a pontos helyzetről. Kérlek, addig is legyél türelmes és érezd jól magad továbbra is. Holnap már több információval tudok majd szolgálni.
• Rendben, köszönöm. Nagyon aggódnak miattam? – kérdezte Seth bűnbánóan.
• Tudják, hogy nem esett bajod, és ez a lényeg. Igazából Jacobból sugárzik a bűntudat, amiatt, hogy eltűntél, és amiatt is, amiket mondott neked, de túléli. Viszont sajnos most már az egész törzs tudja, hogy mi történt – mondta Edward.
• Uh, hát ez csodás – mondta Seth.
• Ne aggódj, a többség megért téged. Beleolvastam a gondolataikba azoknak, akik ma a városban kerestek téged, és sokan inkább megértenek, és nem elítélnek téged, azért amiért eltűntél – mondta Edward őszintén.
• Rendben, akkor holnap újra felhívsz? – kérdezte Seth.
• Igen, amint megtudok valamit szólok neked – ígérte Edward. – Addig jó éjszakát és remélem, hogy tetszeni fog neked a kurzus, amit választottál.
• Köszi, akkor holnap beszélünk. Szia – mondta Seth és letette a telefont.

Seth megint nehezen aludt el. Már hajnali kettőre járt, amikor végre elaludt, de Noah ismét nem ért még haza akkora. Seth kezdte egyre furcsábbnak érezni a dolgokat Noah körül.

Amikor reggel felébredt megint bekukkantott Noah szobájába, hogy a hazajött-e egyáltalán, de meglepő látvány tárult elé. Noah a hátán feküdt a hasa be volt kötözve és Marie, pedig ott feküdt mellette és szorosan Noah-hoz bújt. Seth nem tudta, hogy mit is gondoljon, ezért inkább csak kiosont a fürdőszobába, hogy lezuhanyozzon, amikor visszajött felöltözött és a konyhába ment, hogy szendvicset készítsen magának reggelire. Vajon mi történhetett Noah-val, és mit keres itt Marie? Lehet, hogy a barátnője? De akkor miért mondta azt Noah, hogy nincs senkije. Vagy ezt csak a családjára értette? Végül is csak a családról beszélgettünk tegnap, és egyébként sem tartozik rám az, hogyha barátnője van. Gondolataiból halk motoszkálás zökkentette ki. Marie dugta ki a fejét az ajtón és meglepetten nézett Seth-re.

• Oh, szia – mondta a lány döbbenten.
• Szia, Marie – köszönt Seth is.
• Te vagy Noah új szobatársa? – kérdezte a lány.
• Igen, én vagyok – mondta Seth. – Mi történt Noah-val? – kérdezte kíváncsian.
• Oh, ez csak egy apró baleset, semmi különös – mondta a lány kissé zavarban.
• Régóta ismered Noah-t? – folytatta Seth a kérdezősködést.
• Igen, már egy jó ideje. Tudod, én is Californiából jöttem – mosolyodott el a lány.
• Igen, tudom. Tegnap mesélted. Nekem viszont most mennem kell. Érezd otthon magad, kérlek. Az órán találkozunk – mondta Seth majd elindult az ajtó felé.
• Rendben, köszönöm. Szia – szólt utána a lány.

Marie a hűtőhöz ment és elkezdett szendvicseket készíteni. Néhány perc múlva meghallotta, hogy Noah is felébredt.

• Marie – szólította a fiú.
• Itt vagyok! – szaladt be a lány a fiú szobájába.
• Seth?
• Már elment.
• Meglátott? – kérdezte Noah.
• Igen, sajnálom, de majd kimagyarázom. Lesz ma vele órám – mondta a lány.
• És vajon mit fogsz neki mondani? – kérdezte a fiú kissé idegesen.
• Mondjuk azt, hogy a barátnőd vagyok. Egy ágyban aludtunk szerintem ez elég hihető – mondta a lány határozottan.
• Rendben, nem is rossz ötlet – mosolyodott el a fiú. – Bár ez elég perverz gondolat tekintve, hogy a húgom vagy.
• Te nem akarod, hogy tudják, hogy a húgod vagyok – lett dühös a lány.
• Csak a te érdekedben, így nem keveredsz bele a veszélyes dolgokba. Jobb, ha az ellenség nem tudja, hogy tartozik hozzám valaki – mondta Noah keserűen.
• Igen, tudom. Nincs semmi baj. Szeretlek – mondta a lány és odabújt a fiúhoz.
• Én is szeretlek, Kicsim – mosolyodott el Noah. – Nem lesz semmi baj, ígérem. Tudom, hogy megijedtél, de most majd pihenek pár napot, amíg meggyógyulok. Megígérem. Rendben? – emelte fel húga fejét Noah.
• Rendben – mondta lány és a könnyei eleredtek.
• Csss…nincs semmi baj – csitította Noah, majd újra magához ölelte a lányt. - Minden rendben lesz, ígérem. Engem nem fogsz elveszíteni. Vigyázok magamra.

Így álltak még egy darabig, majd leültek az asztalhoz reggelizni, amikor a lány megnyugodott egy kicsit, és reggeli közben pontosan megbeszélték a történetet, amit Seth-nek fognak elmesélni.