Marie és Noah az asztalnál ült és reggelizett, már mindent megbeszéltek a kialakult helyzettel kapcsolatban, amikor Noah-ra hirtelen rátört a felismerés és hirtelen megszólalt.

• Az sem jó, hogyha azt hiszi, hogy a barátnőm vagy. Akkor ugyanúgy elterjedhet, hogy hozzám tartozol, és veszélybe kerülsz – magyarázta Noah.
• Akkor mégis mit mondjak neki? Valamit mondanunk kell Seth-nek, hiszen látott minket együtt aludni – mondta a lány.
• Nos, ez igaz. Mi lenne, ha beállítanánk engem egy szemét alaknak, te pedig lehetnél az áldozat – vigyorodott el Noah.
• Rossz terv. Te egyáltalán nem vagy rossz ember, csak távolságtartó. Már alig várom, hogy találkozz az igazival, és végre közelebb engedj magadhoz valakit rajtam kívül is. Már nagyon rád férne némi emberi érzés – mondta a lány feldúltan.
• Hé, nyugalom, Marie. Ez az én döntésem volt, hogyha itt lesz az ideje, akkor megtalálom az igazit, és őt majd közel engedem magamhoz, de addig nincs szükségünk koloncokra – mondta Noah bosszúsan.
• Szerintem Seth nem lenne kolonc. Tegnap egész nap vele voltam és nagyon is rendesnek tűnik. Biztosan megértene minket, és azt mondtad, hogy szerinted több közös van bennetek, mint amennyi látszik – próbálta meggyőzni Maria Noah-t.
• Még semmi sem biztos. Én csak azt mondtam, hogy van benne valami furcsa. Azt a remegést, ami végigfutott rajtunk még csak sejtem, hogy mi lehet, de igazából nem tudom hová tenni – védekezett Noah. – Kérlek, tartsuk magunkat a megállapodáshoz. Senkit nem engedünk magunkhoz túl közel.
• Rendben, legyen ahogy akarod – sóhajtotta a lány.
• Köszönöm. Szóval akkor mond neki azt, hogy egy kegyetlen alak vagyok, aki csak kihasznált egy éjszakára, és hazudott neked. Valószínűleg engem így utálni fog, de téged nem. Úgyhogy probléma megoldva – magyarázta a fiú.
• Ez akkor is rossz ötlet – tiltakozott Marie. – Nem akarom, hogy kegyetlennek tartson téged, amikor te soha nem bántanál senkit. Sőt!
• Kérlek, nem lesz semmi baj. Ne aggódj miattam – mondta Noah ellenvetést nem tűrő hangon.
• Rendben, megteszem, de nem szeretek áldozatnak tűnni, amikor nem vagyok az – mondta a lány és felállt az asztaltól. – Most mennem kell, de este benézek és átkötözöm a sebeidet. Ne merészelj ma este kimozdulni ebből a szobából! Megértetted? – dörrent rá a lány.
• Megértettem, ne félj, pár napig pihenek, ahogy megígértem neked. Betartom a szavam – ígérte Noah és esküre emelte a kezét.
• Hiszek neked – mosolyodott el a lány. – Szeretlek, szia! – mondta, és gyors puszit nyomot bátyja arcára, majd elindult a saját szobája felé.
• Én is szeretlek, Kicsim – kiáltott még utána Noah.

Noah csendben és magányosan fojtatta az evést, majd elhatározta, hogy elmegy bevásárolni, és megpróbálja viszonozni Seth múltkori kedvességét, hogy hozott neki is vacsorát, bár abban kételkedett, hogy a fiú bármit is hajlandó lesz tőle elfogadni, azok után, amit majd a húga előad neki az órájukon magyarázatként.

Miután Noah visszaért a bevásárlásból egy cetli fogadta az ágyán. Meglepődött, hiszen nem szokott neki senki sem üzengetni, de azért felvette, és olvasni kezdte. 

Szia,

Kitaláltam valamit, ami jobb, mint az az eshetőség, hogy Seth utáljon téged. Az a része marad a történetünknek, hogy én vagyok a szerencsétlen kihasznált lány, de te leszel az én hősöm és egy nem létező harmadik személyre fogok minden rosszat. Úgyhogy kérlek, próbálj meg Seth-hel jóban lenni, mert látom, hogy valami oknál fogva kedveled azt a fiút, ahogy én is. Ja és majd azt mondom, hogy akkor sérültél meg, amikor a becsületemet védted. Ne aggódj, mindent remekül elterveztem. Kérlek, ne haragudj rám.

Szeretlek: Marie 

Noah visszatette a cetlit az ágyára és szélesen elmosolyodott. Ez az én hugicám. Mindig talál valami arany középutat. Hihetetlen. Csak nehogy valami baja essen, miközben állandóan miattam aggódik – gondolta Noah. Majd elindult a konyhába, hogy összepakoljon egy kicsit és előkészítse a vacsorát, amit ezek szerint nyugodtan elfogyaszthat Seth-hel, mert a fiú mégsem fogja utálni őt. Noah-ból ki sem nézte volna az ember, hogy olyan remekül főz ahogy, de akinek megadatott, hogy megkóstolja a főztjét, az azonnal megszerette. 

Eközben az órán…

• Szia, Marie. Gyere, foglaltam neked helyet – integetett Seth a lánynak.

Marie gyorsan odasurrant Seth mellé és leült a fiú melletti helyre.

• Szia, Seth. Köszönöm, hogy foglaltál nekem helyet – mosolyodott el a lány halványan.

Az óra eléggé  csendesen telt. Seth-et meg is lepte a lány szótlansága, mert előző  nap le sem lehetett állítani a csacsogását, most pedig meg sem szólal. Seth az óra végére összeszedte a bátorságát és a teremből kifelé menet belekezdett a kérdezősködésbe.

• Marie? Valami baj van? – kérdezte Seth aggódva.
• Baj? Miből gondolod ezt? – kezdett bele Marie a hazugságba, bár az igaz volt, hogy baj van, de nem mondhatta el, hogy valójában mi az, pedig nagyon szerette volna végre megbeszélni valakivel minden gondját-baját.
• Abból, hogy szótlan vagy, és reggel is nagyon zavartnak tűntél – magyarázta Seth.
• Oh, csak akadt egy kisebb problémám egy tisztességtelen alakkal, de most már vége van, elmúlt – mondta Marie szomorúan.
• Ezt meg, hogy érted? – döbbent meg Seth.
• Jártam egy fiúval, aki nem gondolta komolyan és lelépett, aztán pedig mindenféle pletykákat kezdett rólam terjeszteni. Ennyi az egész. Noah pedig már régóta jó barátom, úgyhogy nekiesett a srácnak, hogy ne merészeljen hazugságokat híresztelni rólam, de az az alak megsebesítette. Nem volt tisztességes, mert kést rántott. Így sebesült meg Noah. Nem akarta elmondani neked, mert nem akarja, hogy belekeveredj ebbe az ügybe, és már egyébként is megoldódott a dolog – mosolyodott el Marie halványan. – Szóval főleg csak azért mondtam el neked mindezt, mert megláttál reggel minket együtt és, hát hogy is mondjam, azt hiszem, hogy félreérthető volt a szituáció, és gondoltam, hogy jobb, ha tisztázzuk a dolgot – magyarázkodott Marie. – Szóval a lényeg az, hogy Noah és köztem csupán barátság van, semmi több és nem szeretném, ha neheztelnél a szobatársadra egy félreértés miatt.
• Értem, akkor minden rendben van – bólintott Seth.
• Akkor jó. Köszönöm, hogy meghallgattál – mosolyodott el Marie, bár mosolya nem volt őszinte.
• Nincs mit, Marie, de ha bármiben segíthetek csak szólj, kérlek. Nagyon aranyos lány vagy és nem örülnék neki, hogyha valaki bántana – mondta Seth határozottan.
• Köszönöm, Seth. Igazán kedves tőled. Én is nagyon kedvellek – mosolygott a lány.
• Ha nem szeretnél este egyedül lenni, akkor jó lenne, ha átjönnél. Beszélgethetnénk hármasban, ehetnénk együtt. Ilyesmi – próbálkozott Seth. – Szerintem most jót tenne neked a társaság.
• Köszönöm, szívesen átmegyek, hogyha nem zavarok – mondta lány.
• Nem, egyáltalán nem zavarsz. Illetve engem biztosan nem, Noah pedig nem tudom, hogy otthon lesz-e, mert amióta itt vagyok bár ez még csak a harmadik napom, még soha nem töltötte az estét a szobájában – magyarázta Seth. – Igazság szerint ez egy kicsit furcsa a számomra, hogy miért pont éjszakára tűnik el mindig. De hát ez itt az egyetem, és itt minden máshogy működik, mint La Push-ban – mosolygott Seth kissé zavarban.
• Oh, biztosan csak dolgozik, vagy esetleg szórakozni jár, de az is lehet, hogy lány van a dologban, nem beszélgettem vele az éjszakai életéről – magyarázta Marie zavartan. – Csak láttam már egyszer, hogy mit csinál, de azt jobb lett volna, ha nem látom – tette hozzá gondolatban.
• Aha, értem – nézett rá Seth kétkedve, mert Marie hangja nem csengett túl határozottan. – Biztosan csak valami ilyesmi.
• Tudod, itt az egyetemen ez elég megszokott. Ha nincs pénzed a tandíjra, akkor dolgozol, amikor időd van rá, ha meg van akkor a srácok vagy szórakozni járnak, vagy csajoznak. Egyszerű a képlet, csak te még nem vagy hozzászokva. Az otthonodban ez biztos nem volt mindennapos viselkedés – győzködte tovább Marie a fiút és nagyon remélte, hogy meggyőzi.
• Nos, biztosan neked van igazad – adta meg magát Seth. – De azért utána fogok nézni, hogy mit csinál, mert nekem gyanús – tette hozzá gondolatban.
• Szóval visszatérve az esti programra – kezdte a lány. – Mikor menjek át hozzátok?
• Nem tudom, mikortól érsz rá? – kérdezte Seth.
• Nos, hatig vannak előadásaim, de után ráérek. Hat körül megfelel nektek? Neked meddig van órád? – érdeklődött a lány.
• Nekem csak ötig van órám, utána pedig visszamegyek a szobába és előkészítem a kaját meg ilyesmi, úgyhogy a hat körül nagyon jó lesz – lelkesedett Seth.
• Rendben, akkor megyek is, mert még át kell érnem az egyetem másik végébe a következő órára – mondta Marie mosolyogva, majd elindult.
• Kellemes napot, Marie. Akkor este találkozunk – szólt utána Seth.

Marie amint eltűnt Seth látóteréből Noah felé vette az útját, hogy elmondja neki, hogy Seth estére áthívta őt hozzájuk és, hogy szerinte a fiú gyanakszik, mert elég furcsán reagált egy-két dologra. A lány úgy érezte, hogy ezeket a dolgokat muszáj most azonnal megosztania bátyjával, nehogy baj legyen a dologból.

Seth abban már biztos volt, hogy valami nem stimmel ezzel a történettel, de tudta, hogy nem fogják neki elmondani, hogy mi az igazság. Elgondolkodott ezen egy darabig, de aztán belegondolt, hogy neki is megvan a maga kis titka, amit nem mondhat el senkinek, és amíg nem okoz gondot Noah és Marie titka, addig nem fogja őket zargatni, bár nagyon kíváncsi volt az igazságra.