Amilyen gyorsan csak tudtam odarohantam a h�zhoz, miel�tt b�rmelyik�k b�rmit mondhatott volna.

-J� reggelt! – k�sz�ntem nekik. Mindketten k�rd�n meredtek r�m: any�m az�rt, hogy megtudja mit keres itt ez az ismeretlen f�rfi, Matt pedig azt k�rdezte a szem�vel, hogy mi�rt vagyok f�radt, koszos �s izzadt. – Menj�nk be! – javasoltam, miel�tt megsz�lalhattak volna. Befel� menet azon gondolkodtam, mit is tal�ljak ki ments�gem�l. Persze semmi �pesz� dolog nem jutott eszembe. Tan�cstalanul fordultam anyu �s Matt fel�.

-Azt hiszem magyar�zattal tartozom… - kezdtem. Anyu hihetetlen�l �les pillant�sokkal vizslatott, Matt pedig csendben v�rt.

-Sz�val anyu, bemutatom Mattet, akivel tegnap ismerkedtem meg. Az egyik csoportom tagja volt �s h�zat keres a k�rny�ken. – foglaltam �ssze gyorsan, amit felt�tlen�l tudnia kellett Mattr�l. – Matt! – fordulat a megnevezett fel�. – � pedig az �desany�m, akivel tegnap nem tudt�l tal�lkozni.

-Mi t�rt�nt veled? – k�rdezte kicsit rekedtes hangon Matt.

-�hm…futottam. – mondtam ki gyorsan az els� olyan indokot, ami m�g hihet� is volt. Igaz�b�l ez m�g f�lig igaz is volt, hiszen eg�sz �jszaka futottam…csak nem abban az �rtelemben, ahogy Matt gondolta. – Ha tudsz v�rni t�z percet, kicsit rendbe szedem magam �s mehet�nk is Forksba.

-Nem kellene egy kicsit pihenned? – k�rdezte �vatosan anya. Tudta, mit jelent nekem Matt: az els� f�rfi Sam �ta. De f�lteni, akkor is f�ltett, �s tudta, mennyire goromba tudok lenni, ha f�radt vagyok.

-Meg�g�rtem, hogy elk�s�rem. A zuhanyz�s felfriss�t.

V�laszt nem v�rva futottam fel az emeletre, hogy �sszeszedjem magam. Amikor belen�ztem a t�k�rbe szinte megijedtem magamt�l. T�nyleg el�g ny�zottnak t�ntem. El�z� �jszaka sem sokat aludtam, most meg egy�ltal�n nem. Ak�r farkas vagyok, ak�r nem, nekem sem �rt n�ha egy kis pihen�s. De most nem lehet, Matt v�r r�m �s ezt nem ronthattam el. Gyorsan lezuhanyoztam j�ghideg v�zzel – olyan forr� volt a testem, hogy szinte meg sem �reztem. F�rd�s ut�n �trohantam a szob�mba, hogy valami norm�lis ruh�t tal�ljak, ami el�g neh�z v�llalkoz�s volt, mivel az elm�lt �vek depresszi�s id�szak�ban nem nagyon figyeltem oda az �lt�zk�d�sre. V�g�l egy egyszer�, de csinos bl�zt vettem fel �s egy kev�sb� kopott farmert.

A l�pcs�n lefel� besz�lget�s hangjai �t�tt�k meg a f�lemet: ez j� jel volt, anyu kij�tt Matt-tel. Gyorsan felvettem a kab�tomat �s bel�ptem a konyh�ba, ahol anyu�k v�rtak r�m.

-K�sz vagyok. – mondtam mosolyogva. – Mehet�nk? – k�rdeztem Matt-t�l. � csak b�lintott �s odal�pett mell�m.

-K�sz�n�m sz�pen a vend�gl�t�st. – mondta any�m fel� fordulva.

-Sz�vesen, vigy�zzatok magatokra. – k�sz�nt el t�l�nk anyu �s b�cs�z�ul egy puszit nyomott az arcomra.

Az utc�nkb�l ki�rve felmer�lt bennem egy k�rd�s: hogy jutunk el Forksba. �n az ut�bbi id�ben, ha arrafel� j�rtam (ami nem esett meg t�l gyakran), akkor futva mentem, de Mattet nem k�rhetem meg, hogy �lj�n a h�tamra �s lovagoljon el velem Forksba. Valami hasonl� j�rhatott az � fej�ben is, mivel fel nem tett k�rd�semre v�laszolt:

-B�reltem egy kocsit abban a sz�llod�ban, ahol lakunk. Bocs�nat, hogy nem azzal j�ttem el�d, de csak t�zkor nyit az iroda �s gondoltam nem �rt egy kis s�ta.

-Semmi baj, �s t�nyleg nem �rt egy kis s�ta. �n is gondolhattam volna erre az apr� probl�m�ra. Egy�bk�nt hogy-hogy ilyen kor�n j�tt�l?

-Kor�n kel� vagyok. – mondta egyszer�en. – De l�tom te is?

-Tess�k? – k�rdeztem �s nem �rtettem mib�l gondolja ezt. �n vil�g �letemben egy lusta, k�s�n kel� voltam.

-H�t ha m�r ilyen kor�n futni j�rsz. – mosolygott.

-Ja. H�t n�ha j�rok csak futni. Ha a fesz�lts�get kell levezetnem.

Hirtelen �gy �reztem, mintha valaki figyelne minket. Gyorsan a h�tam m�g� n�ztem, de nem l�ttam senkit. Pedig szinte biztos voltam benne, hogy valaki k�vetett, de egy l�lek sem j�rt az utc�n.

-Mi a baj? – k�rdezte Matt.

Nem akartam elmondani nekem (ezek szerint) beteges hajlamaimat, �gy ink�bb nem sz�ltam semmit, csak megvontam a v�llamat.

A nap tov�bbi r�sze remek�l telt. K�rbej�rtuk Forks elad� h�zait, �s Matt t�bbre is azt mondta megfelelne neki. D�lben elkezdett esni az es�, �gy bet�rt�nk a helyi �tterembe, ahol a pinc�rn� furcs�n n�zett r�nk. Nem sokszor t�rt be k�t ismeretlen ide. Matt nem volt �hes, �gy csak �n ettem. Amikor v�gezt�nk m�r alig esett, �gy gyalog folytathattunk az utunkat. A kocsi a v�ros sz�li nagy parkol�ban hagytuk, �gy a h�zn�z� ut�n od�ig el kellett s�t�lnunk.

-Azt hiszem ideje lenne elmennem Cullen�khez.

Cullen�k. Semmi nem ronthatta volna el a napomat jobban. Szinte el is felejtettem, mi�rt is j�tt Matt a h�zv�s�rl�son k�v�l m�g ide.

-H�t akkor…itt a b�cs� ideje. – pr�b�ltam elviccelni a helyzetet, de nem igaz�n j�tt �ssze. Nem akartam otthagyni Mattet, de �gy t�nt musz�j lesz.

Nagyon rosszul �reztem magam, de nem tehettem meg, hogy elk�s�rem Mattet Cullen�khez. Nem akartam �sszet�z�st. �ppen el�g baja van a falk�nak azzal az ismeretlen v�mp�rral, nem kell m�g az is, hogy miattam �jabb vita legyen a v�mp�rok �s a farkasok k�z�tt. Igaz, hogy a p�r h�nappal ezel�tti k�z�s harc k�zelebb hozta a k�t ellens�ges csapatot, de a fesz�lts�g m�g akkor is megmaradt k�zt�nk �s azt hiszem, ez sosem fog megv�ltozni. A v�mp�rok �s a farkasok sosem fognak b�k�ben �lni egym�s mellett. Egyszer�en lehetetlennek l�tszott.

Matt k�zben odal�pett mell�m.

-Sajn�lom, hogy nem j�ssz el velem. Ha tudtam volna, hogy k�nos neked ez a dolog, nem k�rtelek volna meg r�.

-Ne k�rj bocs�natot. Igaz�b�l az �n hib�m, meg a makacss�gom hib�ja.

Gyorsan elmagyar�ztam neki az �tvonalat, hogy min�l r�videbb legyen a b�cs�zkod�s.

-K�sz�n�m. – mondta halkan, mik�zben odahajolt hozz�m �s egy puszit nyomott az arcomra. �n elpirultam, de ezt szerencs�re nem vette �szre, mert �ppen h�tat ford�tott nekem.

-Hazaviszlek �s ut�na visszaj�v�k.

-Ne f�radj! – v�laszoltam gyorsan. – Hazajutok egyed�l is. – Nem is �rtott ezek ut�n egy kis fut�s az erd�ben.

-Biztos? – n�zett agg�dva r�m.

-Biztos. – b�lintottam.

-Akkor j� utat hazafel�. – intett m�g a kocsib�l.

�n m�r nem v�laszoltam neki, csak intettem, amikor elt�nt a f�k k�z�tt, �n is megindultam az erd� fel�. Amint l�t�hat�ron k�v�lre �rtem, �tv�ltoztam. Szinte azonnal meghallottam Seth gondolatait.

Neked komolyan hapsid van? Ki volt az a fick�?

Semmi k�z�d hozz�. �s m�g nem a hapsim. Ezt nem itt fogjuk megbesz�lni.

De �n akarom tudni. Mit akart t�led? �s mi�rt mentetek Forksba? �s mit csin�ltatok ott? �s mi�rt voltatok abban az �tteremben?

Te k�vett�l engem.

Nem kaptam v�laszt. Sethnek nagyon meg kellett er�ltetnie mag�t, hogy ne halljam a gondolatait. V�g�l csak egy k�p jelent meg a fejemben: Seth �s Sam besz�lnek valamir�l.

Na v�rjunk csak! T�ged Sam k�ld�tt ut�nam? Mi a fen�t akartok ti t�lem?

Ne haragudj meg, de agg�dtam miattad. �s k�v�ncsi voltam mit csin�lsz. Ne Samet hib�ztasd, hanem engem, mert az �n �tletem volt, csak Samt�l enged�lyt k�rtem, hogy ut�nad j�hessek.

H�t sz�p testv�r vagy, mondhatom. Rem�lem, most futsz Samhez �s elmondod neki, hogy egy ismeretlen f�rfival voltam.

Nem. Nem mondom el neki. Majd te elmondod, ha akarod. Leah! �rtsd m�r meg, hogy f�ltelek.

Seth! �rtsd m�r meg, hogy tudok vigy�zni magamra.

H�t j�. – Seth gondolatai elt�ntek a fejemb�l, val�sz�n�leg visszav�ltozott emberr�.