Úton Cullenék felé azon gondolkodtam mikor mondjam el Leahnak, hogy mi vagyok. Egyáltalán el merjem-e mondani? Sokszor rontottam már el a bimbózó kapcsolatokat az őszinteségemmel. Viszont ez egy olyan dolog, amit nem lehet titkolni. És Leah nem tűnt túlságosan ijedős kislánynak. Szóval, ha lenne erőm és bátorságom, akkor akár el is mondhatnám, de félek a csalódástól. Az elmúlt hónapokban, években túl sokszor kellett tapasztalnom az emberek rettegését az ismeretlentől, a bizonytalantól, a furcsától.

Amire a Cullen-ház elé értem nem sikerült meggyőznöm magam arról, hogy elmondjam féltett titkomat a lánynak, aki tetszik nekem és ha jól értelmeztem a jeleket, akkor én sem vagyok közömbös számára.

Az autóból kiszállva rögtön megpillantottam Carlisle-t és Alice-t.

-Hát persze. – motyogtam magamban. – Előttetek semmi sem maradhat titok vagy meglepetés? – kérdeztem, miközben nagy léptekkel felugrottam az ajtóhoz.

-Mégis mire számítottál? – válaszolt Carlisle, miközben elém lépett és megölelt. – Rég láttalak, Matthias.

-Sok dolgom volt. – mondtam, miután köszöntöttem Alice-t is két puszival. – Nagyon jó újra közöttetek lenni.

-Gyere be! – fogtam meg a kezemet és húzott a házba Alice. – A többiek odabenn várnak.

A nappaliba belépve rögtön láttam, hogy legutóbbi találkozásunk óta bővült a család. A kanapén ott ült Edward, mellette pedig egy vámpírként is csinos lány, akit nem ismertem. Edward odalépett hozzám és kézfogással üdvözölt. Ő sosem szeretett annyira, mint a többiek, valószínűleg azért, mert tudta mik voltak az első gondolataim róluk. De ez már megváltozott és Edward is igazán megbocsáthatna már nekem a múltban történt dolgokért.

Úgy tűnt, most nem reagálja le a fejemből kiolvasott gondolatokat – mert biztos voltam benne, hogy kiolvasta -, hanem a lányhoz fordult.

-Bella! Engedd meg, hogy bemutassam neked Matthew Glowt. Családunk barátja. – Bella odalépett hozzám és miközben kezet fogtunk Edward folytatta. – Matthew! Ő pedig Bella, a feleségem.

Meglepetten néztem Edwardra. Nem gondoltam volna, hogy ő valaha is talál magának feleséget.

Hupsz. – gondoltam magamban. – Ezt lehet, hogy nem kellett volna.

Edward pillantása meggyőzött arról, hogy ezt tényleg nem kellett volna. A beszélgetés nem folytatódott, mivel nevetés hangjai szűrődtek be a házba.

-Végre megjöttek! – nézett fel Bella a férjére. Kérdőn pillantottam körbe: kik jöttek meg? Hamarosan megkaptam a választ, amikor egy tizennyolc év körüli fiú lépett be a házba kezében egy öt éves forma kislánnyal, aki békésen aludt a srác kezében.

-Jake! Hol voltatok eddig? – kérdezte szemrehányóan Bella. A folytatást már nem hallhattam, mert a lány gyorsan kikapta a Jake-nek nevezett fiú kezéből a gyereket. Bella elindult felfelé a lánnyal, és Jake követte őket. Várakozva néztem utánuk, hátha megtudok még valamit.

-Matthew! – hallottam a hátam mögül. – Tényleg te vagy az?

Esmét, ha lehet, még jobban szerettem mindnyájuknál. Ő akkor támogatott és segített nekem, amikor mindennél nagyobb szükségem volt egy felnőttre, aki megért. Ezért egész életemben hálás leszek neki. Széles mosollyal fordultam felé és megöleltem.

-Örülök, hogy újra látlak. – súgtam oda neki, miközben két puszit nyomott az arcomra. – Mi hozott újra közénk?

Hát persze. Ki tette fel a legfontosabb kérdést? Naná, hogy Esme. Fontos híreket hoztam a családnak.

-Nem fogtok örülni a hírnek. Az előzményeket, majd később elmesélem. A legfontosabb az, hogy Aro megőrült. Azt hiszi, hogy lázadást terveztek ellene. Nagyon mérgesek voltak a balul sikerült támadás miatt, és Jane beleültette Aro fülébe a bogarat. Amióta hazatértek Volterrába mindenkinek azt hangoztatja, hogy már nincs sok hátra és a Cullenek átveszik a hatalmat a vámpírok felett.

-Honnan tudsz te erről? – kérdezte aggódód tekintettel Carlisle.

Elvörösödtem és nem akartam erre a témára rátérni. Túlságosan kínos volt nekem, mert biztos voltam benne, hogy csalódás fogok okozni Carlisle-nek és Esmének.

-Beléptem a Volturiba. – mondtam egy levegővel, hogy minél hamarabb túl legyek rajta. Egy percig néma csend volt a szobában, majd Edward szólalt meg.

-Mit csináltál? És hogyan? Hogy vettek be? – természetesen a válaszokat rögtön ki is olvasta gondolataimból, de én hangosan is elmeséltem a történetet.

-Minden úgy kezdődött, hogy elutaztam Olaszországba. Ne kérdezzétek miért, el kellett utaznom. Késztetést éreztem arra, hogy lássam azt a helyet, amiről annyit meséltetek. Ott aztán egyszerű turistának adtam ki magam, de a Volturi valahogy megérezte a jelenlétemet.

Edward itt felhorkantott. Várhattam volna, hogy őrültnek fog nézni.

-Aztán egyik éjszaka felkeresett a szállásomon Demetri, és csak annyit mondott, hogy kövessem, mert egyébként erőszakosabb eszközökhöz folyamodnak. Aro előtt aztán már nem volt túl sok választásom. Miután megtudta, hogy ismerlek titeket, elkezdett érdeklődni irántam és kíváncsisága kiterjedt a múltamra is. Szóval szépen lassan mindent megtudott rólam. Mikor már nem vette semmi hasznomat bedugott a börtönébe.

Carlisle gondterhelten ráncolta össze homlokát.

-Ez mikor történt?

-Még azelőtt, hogy az a kis incidens lett volna veletek. Persze odalenn elég sok információhoz jutottam, mivel a gyávábbak ott beszélik ki vezetőiket és a legfrissebb pletykákat. – mondtam sötét mosollyal.

-Ne haragudj, hogy ezt kérdezem… - kezdte Edward. - Nem mintha ezt szerettem volna, de miért nem öltek meg? És hogy szabadultál el tőlük?

-Azt hiszem, azért nem öltek meg, mert Aro rájött, hogy még a hasznukra lehetek. Hidd el, sok hasznos tulajdonságom van. Végül turistacsalogatónak használtak, amit nagyon utáltam. Az első napokban nem is igazán tettem a dolgom, de a fenyítések megtették a hatásukat. – Még most is megrázkódtam, ha azokra a kínzásokra gondoltam, amiket ki kell állnom Volterrában. – Végül egyik éjszaka sikerült kiszöknöm és azonnal vissza is jöttem Amerikába és amint tehettem ide jöttem.

Újabb néma csönd következett. Most Carlisle szólalt meg.

-Ugye tudod, hogy a Volturi nem engedett volna megszökni, ha nem akarta volna, hogy megszökj?

Nem válaszoltam, csak bólintottam.

-Valószínűleg azt is tudják, hogy hozzánk jöttél. Az egyetlen előnyünk az, hogy nem tudják, hogy ismered félelmeiket…

-…és terveiket. – egészítettem ki. – Vagyis csak részben. Egy részét elárulta nekem Aro. Rá akart venni, hogy segítsek nekik kidolgozni a támadási stratégiát esetleges lázadás ellen. Persze azt nem árulta el, hogy ti vagytok a gyanúsítottak… Tulajdonképpen miért vesztetek ti össze velük?

-Volt egy kis összetűzésünk. Aro és többiek azt hitték, hogy átváltoztattunk egy gyereket vámpírrá.

Nem kellett magyarázkodni. Tudtam, hogy az íratlan vámpírtörvények tiltják gyerekek átváltoztatását.

-Nessie igazából Edward és Bella gyermeke.

Meglepődve fordultam Edward felé.

-De hát… - hápogtam értetlenül. – Hogy lehet neked gyereked?

-Bonyolult. – mordult vissza.

-Nem ez most a lényeg. – mondta halkan Carlisle. – Szóval a Volturi meglátogatott minket, de végül is sikerült bizonyítanunk az ártatlanságunkat, bár ehhez össze kellett hívni a barátokat és a farkasok is segítettek nekünk.

A dolog kezdett egyre furcsábbá válni. Farkasok? Ők nem a vámpírok ellenségei? Ekkor felrémlett valami a szemem előtt: Leah, ahogy magyaráz valamit egy ősi legendáról, amiben a törzsének tagjai farkasokká változnak.

-Farkasok? Ugye, nem azt akarod mondani, hogy a környékbeli indián törzs fiai farkasokká tudnak változni?

Mivel mindenki komolyan nézett vissza rám, megértettem, hogy pontosan erről szól a történet.

-Jake, akit az előbb láttál, az egyike a farkasoknak, de többen vannak.

Vajon Leah tudja, hogy a törzsének egyes tagjai farkassá tudnak változni? Hisz a legendában vagy csak úgy meséli, mint egy ostoba, ősi történetet?

-Most biztos egy ostoba, felelőtlen fiúcskának tartotok… - motyogtam.

-Nem tartunk annak és nem hibáztatunk. – válaszolta hangosan Esme. Én hálásan pillantottam rá. Carlisle is bíztatóan mosolygott rám, Edward viszont dühös volt.

-Épp, hogy csak vége lett ennek az egésznek, itt az újabb kalamajka. Hogy jutott eszükbe egyáltalán, hogy mi fel akarnánk lázadni? Aronak tényleg elment az esze.

Edward otthagyott minket. Bizonyára felment feleségéhez és a kislányához az emeletre és valószínűleg el is mondja nekik, amit tőlem hallott. Mit fog rólam gondolni Bella? Nem valami jó első benyomás…

Most, hogy Edward elment már meg mertem kérdezni tőlük azt, amit fontosnak tartottam:

-Ismeritek Leah Clearwatert?

Carlisle csak bólintott, nem válaszolt.

-Ő… - maga a feltételezés is abszurdnak tűnt, de azért kimondtam. – Ő is farkas?

-Ő az első és egyetlen nőstény farkas a falkában.