16 �vesen nagy felel�ss�g h�rul r�m m�r 1 �ve. Az eg�sz �letem gy�keresen megv�ltozott apu hal�la �ta. Anyu teljesen kiakadt alig foglalkozik vel�nk. Csak a munk�j�nak �l. �gy pr�b�l felejteni.  A 2 h�gom azt hiszem fel, se fogt�k mi t�rt�nt. De legal�bb abban hisznek, hogy apu egy jobb helyre ker�lt �s onnan vigy�z r�nk. �n gondoskodom r�luk lemondva mindenr�l. A bar�taimmal m�r nem is besz�lek, mag�ntanul� lettem.
Egy hatalmas h�zban �l�nk, minden�nk megvan �n, m�gis n�ha �gy �rzem semmim, sincs �s senkinek, se kellek. Ilyenkor legsz�vesebben megr�gn�m magam, hisz a testv�reimnek soha nem volt m�g jobban sz�ks�g�k r�m. N�ha �nz� vagyok…
Most m�r �n csin�lok nekik enni, �n v�gzem a h�zimunk�t �s a h�zk�r�li �gyeket, �n olvasok esti mes�t Lonak. R�gebben mindig anya olvasott fel neki. Ma m�r azt sem. Ap�val midig jobb volt a kapcsolatom, mint anyuval. Olyan volt, mint a legjobb bar�tom �s egyben az ap�m is. �gy elvesztettem 4 dolgot a hal�l�val: ap�mat, a legjobb bar�tom, any�mat, �s �nmagam.
Mindig azt szerette volna, hogy felh�tlen�l sz�rnyaljak a boldogs�gt�l, �s ha elj�n az ideje a szerelemt�l is.
 
-         Heidi. Heidi. – sz�lt valaki fel�bresztve �lmomb�l.
-         Uhh… Mi van?
-         El kell utaznom a h�tv�g�n egy �zleti �tra. Hagytam p�nzt az eb�dl�ben. Ha nem lenne el�g ott a hitelk�rtya.
-         Ok�.
-         �s… Sz�val tudom, hogy k�s�n sz�lok… sajn�lom is de, van valami. - k�tked�en n�ztem r�. – R�g�ta azon gondolkodom k�ne egy kis v�ltoz�s ez�rt vettem 1 h�zat �szakon. Dawsonba. Szeretn�m, ha h�tv�g�n �sszecsomagoln�tok, mert j�v� h�ten elk�lt�z�nk.
-         Tess�k? – �ltem fel. – Egy kis v�ltoz�s �s bejelented, hogy elk�lt�z�nk a j�v� h�ten?
-         Err�l nem nyitok vit�t. Csak pakoljatok. Rendben?
-         Nem anya. Semmi sincs rendben! Err�l minket is meg kellett volna k�rdezned, nem gondolod?
-         Most… most nincs v�laszt�sotok. T�l neh�z Heidi. Felejten�nk kell. Musz�j. El�g volt ez az 1 �v. L�tod nem lett jobb senkinek, h�tha ott jobb lesz.
L�ttam az arc�n a m�rhetetlen f�jdalmat. Nekem k�nnyek gy�ltek szemembe, amik zuhatagk�nt folytak le arcomon.
- Sajn�lom kicsim. – majd megpuszilt �s egy „vigy�zz a l�nyokkal” otthagyott.
Ekkor �n m�r zokogtam, �s a p�rn�ba nyomtam a fejem, hogy elnyomjak egy sikolyt. Az ablakon m�g l�ttam amint anya, besz�ll a kocsiba de, nem indul csak a korm�nyra, hajtja a
fej�t. J� anya akar lenni �s tudom milyen neh�z most ez neki. Nem akartam m�g �n is r�seg�teni. A h�z ap�ra eml�keztet minket tal�n t�nyleg el, kell menn�nk. Akkor lehet, felejthet�nk Iszony�an f�jt az eml�kez�s, de f�ltem a felejt�st�l. Mi lesz, ha nem eml�kszem majd r�… �s a r�gi �let�nkre.? Elheseggettem ezt a gondolatot mivel nem sajn�lhatom magam �r�kon �t.