Marie nem akart távol lenni Noah-tól, úgyhogy kapálózni kezdett, hogy visszajusson mellé, de Seth szorosan tartotta. Majd miután a lány nem adta fel a fülébe suttogott.

• Marie, nincs semmi baj. Noah kérte, hogy hozzalak el a közeléből, mert lehet, hogy csapkodni fog és nem akar bántani téged. Légy türelmes egy kicsit, és ha visszaváltozott azonnal odaengedlek hozzá. Nyugodj meg, kérlek – kérlelte Seth.
• Rendben – sóhajtott a lány. – Te tudsz vele beszélni, amikor medve? – kérdezte a lány.
• Úgy tűnik, hogy igen, de csak akkor, ha közben én is farkas formában vagyok – mondta Seth.

Noah közben megpróbált visszaváltozni, de elég nehezen ment. Aztán sok kínlódás után, de harmadikra csak sikerült. Amikor már emberi formát öltött Seth azonnal elengedte Marie-t, és ő is közelebb lépett hozzájuk, hogy megnézze mennyire súlyosak Noah sérülései.

• Azt mondtad, hogy kihagysz pár napot – korholta le a lány miközben egy gézlapot átitatott fertőtlenítővel.
• Ki is hagytam pár napot – mondta Noah. – Kettőt történetesen. Az pont egy pár.
• Na ide figyelj, te… - ezt a mondatot inkább nem fejezte be Marie, hanem az egyik sebre nyomta a fertőtlenítőt, mire Noah hangosan felnyögött.
• Egy kicsit lehetnél kíméletesebb. Sebesült vagyok – mondta Noah.
• Örülj neki, hogy halott nem vagy! – csattant fel a lány és megint potyogni kezdtek a könnyei.
• Hé, bocsáss meg, Kicsim. Nem akartam goromba lenni – mondta Noah, és magához rántotta a lányt.
• Jól van semmi baj – suttogta Marie. – Eltört valamid? – kérdezte aggódva.
• Nem hiszem, de lehet, hogy pár bordám megrepedt. Ketten voltak – válaszolta Noah.
• Akkor most megtisztítom a sebeidet és bekötözlek, azután pedig visszaviszünk a szobátokba. Rendben? – mondta el Marie a tervet.
• Rendben, az jó lesz – mondta Noah hálásan.

Marie előhúzott egy nagy lepedőt a táskájából és a földre terítette, majd a szélére pakolta a kellékeket, amik a sebtisztításhoz, és a kötözéshez kellettek. Azután pedig Seth-hez fordult.

• Feltennéd a lepedőre? – kérdezte Seth-től a lány.
• Persze – vágta rá a fiú azonnal és Noah mellé lépett, majd óvatosan a karjaiba vette és letette a lepedő közepére.

Marie azonnal nekilátott a sebek kezelésének, majd Seth segítségével bekötözte Noah bordáit is. Miután végeztek Seth felajánlotta, hogy Marie menjen előre és nyissa ki Noah ablakát, ami az erdő felé néz, és akkor észrevétlenül bejuttatja a kollégiumba. Így a lány előre szaladt, majd szélesre tárta az ablakot. Néhány percnyi várakozás után Seth beugrott az ablakon karjaiban a sebesülttel. Óvatosan lefektette az ágyra, majd Marie-hez fordult.

• Szerintem pihenned kéne egy kicsit. Hosszú volt az este. Ha megengeded, akkor szívesen vele maradok, te pedig foglald el a szobámat – ajánlotta Seth, majd egy szekrényhez lépett és törölközőt vett ki. – Gondolom, hogy szeretnél zuhanyozni is. Vegyél fel bármit a ruháim közül pizsamának, amit gondolsz.
• Köszönöm, de azt hiszem, hogy inkább itt maradok – mondta a lány fáradtan.
• Ne butáskodj, Marie. Seth-tel úgyis van mit megbeszélnünk, te viszont mindjárt elalszol. Nem lesz semmi baj, hogyha bármi történik Seth azonnal felébreszt. Rendben? Kérlek, pihenj – mondta Noah, és kitárta karjait a lány felé.

Marie azonnal odament és óvatosan hozzábújt a fiúhoz.

• Jól van, legyen, ahogy akarod – motyogta a lány Noah vállába, majd Seth felé fordult. – Vigyázz rá, és ne engedd felkelni. Semmiképpen sem hagyhatja el a szobát – intett mindkét fiú felé szigorúan. 
• Ígérem, hogy nyugton maradok – mondta Noah határozottan. – Pihenj egy kicsit, hugi.
• Hiszek neked, de ne merészelj többé átverni, különben olyat teszek, hogy magam is megbánom – mondta Marie határozottan és szúrósan nézett testvérére.
• Hé, álljunk csak meg egy percre – mondta Seth döbbenten. – Hugi?
• Igen, én Noah húga vagyok, csak titkoljuk, hogy ne kerüljek veszélybe, amiatt, hogy a testvérem vadászik a vámpírokra. Így, hogy nem tudja senki, hogy összetartozunk nem fognak elrabolni vagy bántani azért, hogy Noah megadja magát – magyarázta Marie.
• Oh – döbbent meg Seth. – Tehát már történt ilyesmi? Mármint veszélybe kerültél már amiatt, mert Noah egy harcos és üldözi őket? – lett kíváncsi a fiú.
• Igazság szerint… ezt majd inkább elmondja ő hogyha akarja – mondta Marie és elkapta a törölközőt, azután pedig elszaladt a fürdőbe.

Seth döbbenten meredt a lány után, mert nem tudta hova tenni ezt a viselkedést. Az világos volt számára, hogy Marie olyan tudás birtokában van, ami sokkal inkább Noah-ra tartozik, hogy el akarja-e árulni a történteket. Noah hangosan felsóhajtott, majd határozottan Seth szemébe pillantott.

• Jól gondolom, hogy lenne néhány kérdésed? – kérdezte, bár ez a kérdés inkább kijelentésnek hangzott.
• Igen, lenne méghozzá nem csak néhány – bólintott Seth.
• Akkor ne kímélj. Bár nem ígérem, hogy minden kérdésedre válaszolni fogok, de nem azért, mert nem bízom benned, hanem mert kicsit fáradt vagyok. Tényleg! – villant meg Noah szeme. – A farkasok is el tudnak aludni olyan hirtelen, mint a medvék? Mármint úgy értem, hogy vannak pillanatok, amikor hogyha nagyon kimerült vagyok, akkor valahol leülök, vagy lefekszem, és már alszom mielőtt elértem volna a párnát.
• Nos, ez bizony a farkasoknál is így van. Velem is előfordult már nem is egyszer – kuncogott Seth. – Azért ez nem mindig rossz dolog. Segít a nyugodt pihenésben.
• Persze, ezt én is érzem. Amikor ilyen történik velem, olyankor utána annyira kipihentnek érzem magam, mintha hetekig aludtam volna – magyarázta Noah.
• Igen, nagyon praktikus képesség – mosolyodott el Seth. – Szóval akkor válaszolsz a kérdéseimre?
• Igen, kérdezz nyugodtan bármit, amíg ébren tudok maradni, addig válaszolok neked – mondta Noah határozottan.
• Nem muszáj, hogyha nagyon fáradt vagy, akkor ráérünk reggel is beszélgetni – mondta Seth. – Ne haragudj, de azt hittem kihaltak a medvék, és ez most annyira hihetetlen, hogy mégis itt beszélgetek eggyel. Úgy tudtuk, hogy beleolvadtatok a civilizációba és ezért elveszítették az átváltozás képességét – magyarázta Seth azt, amit ő hallott a törzsek legendáiról.
• Nos, mondjuk úgy, hogy ez volt a hivatalos verzió, amit az egyik ősöm híresztelt el – mondta Noah komoran. – Akarod tudni a hiteles történetet, arról, hogy mi történt velünk valójában? – kérdezte és kicsit feljebb csúszott a párnán.
• Igen, nagyon érdekelne, mivel mindenki abban a hitben élt, amire te most azt mondod, hogy az a „hivatalos verzió” – mondta Seth döbbenten.

• Rendben, akkor az elején kezdem. Az egyik ősöm naplójában az áll, hogy a törzs megpróbált elmenekülni a civilizáció elől, ezért vándorlásba kezdett, amikor úgy érezték, hogy már nem tudják visszahódítani a területeiket. Vándorlásaik során eljutottak Európába is, és azon belül is Olaszországba. Az volt a vég a törzs számára. Az egyik fiatal medve bevésődött egy nagyon kedves árva lányba, akinek volt egy ikertestvére is. Ha jól emlékszem a nevükre Jane-nek és Alec-nek hívták őket. Miután a két gyereket magukhoz vette a törzs már megpecsételődött a sorsuk. Ugyanis a testvéreket, már kinézte magának egy vámpír, mert különleges képességgel bírtak. Egy éjjel, amikor a medvék járőrözni voltak sikerült elrabolnia őket. A harcosok, mint ahogy azt a törvényeink is kimondják, mindenáron meg akarták védeni társuk bevésődését, így felkerekedtek, hogy kiszabadítsák Jane-t és Alec-et, de már késő volt. Megharapták őket. Nem volt mit tenni, ezért az ősöm, aki a medvék alfája volt úgy döntött, hogy hazamennek, mivel akkora túlerővel szemben, amit az a vámpír képviselt nem tehettek semmit. Miután hazaértek és elmesélték a történteket a Tanács arra a döntésre jutott, hogy meg kell bosszulni, azt ami történt, és meg kell menteni Jane és Alec lelkét is. Lényegében azt akarták, hogy végezzenek azzal a hordával, amelyik átváltoztatta a két fiatalt. Az Alfa, akit Joe-nak hívtak ellenezte ezt a gondolatot, mert úgy érezte, hogy esélytelenek a küzdelemben. Viszont mivel mindenki a mellett a döntés mellett volt, beleegyezett a törzs akaratába. Így történt, hogy a medvéket jóformán kivégezték mind egy szálig, és a törzset is megsemmisítették egy Volterra nevű várostól nem messze. Azt azonban senki nem tudta, hogy Joe kimenekítette a feleségét a harc kezdete előtt a faluból, mert számított rá, hogy csírájában akarják, majd elfojtani a medvék létezését a vámpírok. A többi nőt is el akarta vinni, de nem sikerült, mert mindenki vakon megbízott a törzs vezetőinek véleményében. Nagy küzdelem volt, de a csata végeztével nem a medvék kerültek ki győztesen. Joe-nak azért szerencsére sikerült megmentenie Justint a feleségét, mert senki nem tudott a létezéséről és így nem is követték a nyomait. A lány akkor még nem tudta, hogy gyermeket vár. Mivel mindenki azt hitte, hogy a medvék eltűntek igyekezett megőrizni titkát. Akkor kezdte el terjeszteni ezt a hamis történetet arról, hogy beleolvadtunk az új környezetbe és elveszítettük az átváltozás képességét. A kilenc hónap lejártával kisfiúnak adott életet, ő volt a nagyapám, aki szintén megkapta az átváltozás ajándékát. Ez az igazság a medvék eltűnéséről és nem pedig az, hogy egyszerűen csak nem vagyunk képesek már átváltozni.
• Te jó ég! Éppen a Volturival kezdtek ki. Nem csodálom, hogy nem élték túl – mondta Seth döbbenten.
• Ismered azokat a nomádokat? – húzta fel Noah a szemöldökét.
• Volt már hozzájuk szerencsém, és nem akarlak még jobban elkeseríteni, de Jane és Alec is velük van még mindig, és talán ők a legveszélyesebbek. A Volturi egyébként egyfajta királyi család a vámpírok között. Keményfába vágták a fejszét az őseid és meggondolatlanok is voltak egy kissé. Ne haragudj, nem sértésnek szánom, csak úgy gondolom, hogy nem mérlegelték a lehetőségeket.
• Attól tartok, hogy igazad van az üggyel kapcsolatban – bólintott Noah.
• Egyébként soha nem mondtam volna meg rólad és a húgodról, hogy indián vér csörgedezik az ereitekben. Teljesen hagyományosan néztek ki. Még a bőrszínetek sem árulkodik arról, hogy indiánok vagytok – mondta Seth döbbenten és kíváncsian várta a választ.
• Nos, ez valószínűleg annak tudható be, hogy mindig fehér nőkbe vésődtek bele az őseim. Ezzel magyaráznám, hogy egyre kevésbé találhatóak meg rajtunk a klasszikus indián jegyek – magyarázta Noah az elméletét.
• Értem. Végül is van benne logika is. Most már viszont kérlek pihenj, én pedig majd őrködöm ma éjjel. Rendben?
• Igen, köszönöm – motyogta Noah és a következő pillanatban már békésen szunyókált.