Másnap reggel Noah kipihenten ébredt, de senki nem volt rajta kívül a szobában. Úgy gondolta, hogy biztosan annyira elaludt, hogy már mindenki elment órára, de aztán rápillantott az órájára és meg kellett állapítania, hogy még csak nyolc óra van, tehát elvileg még Marie-nek is itt kellene lennie. Ezért kicsit hangosabban szólította őket.

• Seth? Marie? Itt vagytok? – kérdezte Noah és várta a választ, amikor senki sem szólt vissza neki kissé nehézkesen bár, de elkezdett kikászálódni az ágyból. Mire meghallotta a rosszalló megjegyzéseket.
• Látod, én megmondtam, hogy nem képes nyugton maradni a fenekén. Azt hiszi, hogy nem vagyok itt, és máris ugrál – hallotta meg húga kissé dühös magyarázkodását.
• Na jó, igazad volt. Tényleg nem tud nyugton maradni. Akkor marad a felváltott felügyelet. Reggelizzünk meg, aztán én kezdem a felvigyázást, aztán tiéd a késő délután, és az este, én pedig majd járőrözöm Noah helyett – mondta Seth határozottan.
• Csodálatos, legalább két sebesültre is vigyázhatok majd – forgatta meg Marie a szemeit. – Csak a harcosoktól védje meg az ég a nőket. Eddig csak egy miatt kellett aggódnom, most meg már kettő van belőletek. Mi jöhet még? – sóhajtott fel a lány.
• Köszi, ez jól esett – morgott Noah.
• Csatlakozom az előttem szólóhoz – mondta Seth, de már kuncogott, mire Noah is nevetni kezdett.
• Ez egyáltalán nem vicces. Állandó stresszben éltem eddig is Noah miatt, de most már miattad is aggódhatok. Meg fogjátok öletni magatokat. Ez egyáltalán nem vicces – csattant fel a lány.
• Gondold át logikusan, már ketten vagyunk, így akár tudunk is segíteni egymáson és Noah is többet pihenhet, kipihenve, pedig sokkal kisebb az esélye, hogy megsérül – magyarázta Seth.
• Végül is tényleg van valami abban, amit mondasz – gondolkodott el a lány.
• Na látod – mosolygott Seth. – Nem lesz semmi baj. Ígérem, hogy vigyázok rá.
• Rendben, hiszek neked, de magadra is vigyázz! – mondta a lány határozottan, és fenyegetően meglengette a mutatóujját. – Akkor én most megyek. Ha fel akar kelni, akkor megtépheted – vigyorodott el Marie.
• Megtépni? Engem? Hiszen még csak egy farkas kölyök – kuncogott Noah.
• Na ide figyelj medvebocs, ezt majd egyszer kipróbáljunk. Tépésben jó vagyok – nevetett fel Seth, mert eszébe jutott, hogy hogyan tépte meg nővérét nem is olyan régen.
• Sziasztok, medvebocs és farkas kölyök. Álljon még a ház, mikor visszajövök – mosolyodott el Marie, majd elindult az órájára.
• Ne izgulj annyit! – nevetett fel Noah és Seth.

Miután Marie elment, hogy részt vegyen a kurzusán Seth készített reggelit, de előtte Noah-ra szigorúan rá parancsolt, hogy ne merészeljen felkelni az ágyból, mert akkor nem áll jót magáért. Noah így hát türelmesen várakozott, amíg Seth meg nem jelent egy hatalmas tálcával, ami tele volt mindenféle étellel és itallal. Miután megfogta reggelijét barátja kisurrant a szobából és egy hasonlóan nagyméretű adaggal tért vissza.

• Huh, látom a farkasok is tudnak enni – nevetett fel Noah.
• Ez már csak így van. Bár az étvágyam már az átváltozás előtt is nagyon jó volt – vigyorgott Seth. – Jó étvágyat!
• Neked is jó étvágyat – viszonozta Noah a gesztust, majd jóízűen falatozni kezdtek.

Nem kellett sok idő, hogy befejezzék a reggelit, majd Seth elmosogatott és elpakolt. Ezután nyugodtan telt a délelőtt. Noah gyorsan visszaaludt, és miután egész éjjel nem aludt Seht-nek is nehezére esett nyitva tartani a szemeit, de nem akart elaludni, mert megígérte Marie-nek, hogy vigyáz a bátyjára. Ezért inkább főzött magának egy kávét. Miután megitta egy kicsit éberebbnek érezte magát. Már elmúlt három óra, amikor Marie visszajött hozzájuk hatalmas szatyrokat cipelve. Noah akkor még mindig aludt.

• Szia, Seth – köszönt Marie mosolyogva.
• Szia, Marie! Mit cipelsz ilyen lelkesen? – kérdezte Seth, de már régen megérezte az illatokat, amit a szatyrok árasztottak.
• Semmi különöset. Hoztam nektek egy kis kései ebédet. Úgy láttam, amikor együtt ebédeltünk, hogy neked is hasonlóan jó az étvágyad, mint a bátyámnak. Úgyhogy van itt négy steak körettel és két egész pite. Talán ezzel kitartotok estig – nevetett fel a lány. – Nem tudom, hogy te mit szeretsz pontosan, de Noah-nak ez a kedvence.
• Azt hiszem, hogy ez nekem is nagyszerű lesz, köszönjük – mosolyodott el Seth. – Te nem eszel velünk? Úgy értem, egyél te is. Biztosan éhes vagy és fáradt.
• Nem, nem vagyok éhes. Együtt ebédeltem néhány kedves lánnyal. Látták, hogy egyedül ülök és odahívtak magukhoz – mondta a lány vidáman. – Azt hiszem, hogy remekül ki fogok jönni velük.
• Remek, örülök, hogy jó napod volt – lelkesedett Seth, miközben kipakolta az ételt.
• Itt mi a helyzet? Nehéz volt Noah visszafogni? – kérdezte a lány.
• Nem, igazából átaludta a napot, csak enni és inni ébredt fel – mondta Seth komolyan. – Mikor aludt rendesen utoljára?
• Igazából fogalmam sincs. Amióta először átváltozott szerintem nem volt egy nyugodt éjszakája, és ennek már négy éve – gondolkozott el Marie.
• Mm… Elárulod, hogy hol van a családotok? – kérdezte Seth.
• Sajnos már nem élnek – mondta Marie szomorúan.
• Oh, sajnálom. Csak nem… ? – kezdte Seth, de inkább nem fejezte be a mondatot.
• Semmi baj. Nem, nem vámpírok tették. Cserbenhagyásos gázolás. Sosem kapták el a felelőst, vagy felelősöket – magyarázta a lány.
• Értem – mondta Seth, és úgy döntött, hogy inkább vidámabb témákra próbál rátérni. - Milyen volt a pszichológia? Még mindig érdekesnek találod?
• Igazából nagyon élvezem – mosolygott Marie. – Azt hiszem, hogy szeretni fogom. Talán egyszer majd tényleg pszichológus leszek. Jó lenne. Néha a bátyámra is ráférne egy-egy kezelés azt hiszem – mondta a lány majd rögtön meg is bánta. – Nem úgy értettem, hogy Noah-val valami baj van. Csak tudod, amit éjjelente csinál szerintem nem csak testileg, de lelkileg is megviseli – kezdett magyarázkodni a lány.
• Jól van, ne izgulj. Soha nem gondolnám azt, hogy lelki sérültnek tartod a bátyádat.
• Akkor jó – nyugodott meg Marie egy kicsit. – Akkor most keltsük fel Noah-t és egyetek, utána pedig mehetsz te is az óráidra. Majd lemásolom a jegyzeteidet a Törzsi legendákról. Rendben?
• Persze, ígérem, hogy nagyon szorgalmas leszek, és jegyzetelek. Nem fogsz lemaradni semmiről.
• Ezt el is hiszem – nevetett fel Marie, majd felébresztették Noah-t is, aki boldogan esett neki az ebédnek.

Seth kicsit késésben volt, így futva tette meg az utat a teremig. Gyorsan leült egy üres helyre és lepakolt az asztalra. Amikor felpillantott látta, hogy egy nagyon zavarban levő lány ül mellette.

• Szia, a nevem Seth – mosolygott rá a fiú. – Ne haragudj, hogy csak így kérdés nélkül elfoglaltam a helyet melletted. Vártál valakit?
• Nem, nem vártam senkit… - nézett fel végre a lány, és megmerevedett. – A szemed – mondta döbbenten.

Seth viszont nem reagált semmit, mert ő is elbűvölten meredt a lányra, és nem vette le tekintetét az arcáról.

• Ismerlek? – szólalt meg hirtelen Seth.
• Azt hiszem, hogy igen – mondta a lány, amikor a fiú hangja kicsit magához térítette.
• Tudtam, hogy nem álmodtalak – mondta Seth boldogan. - Régen leestem egy szikláról, még kisfiú voltam és csúnyán megsérültem. Egy lány volt ott velem és vigyázott rám, amíg nem találtak meg. Ugye te voltál az? – kérdezte Seth döbbenten.
• Igen, én voltam az – mondta a lány és hirtelen felvillantak előtte az emlékképek.
• Miért menekültél el, amikor megtaláltak a többiek? Nem maradtál ott – mondta Seth kissé vádlón, de nagyon kíváncsi volt a válaszra.
• Megijedtem. Hiszem kislány voltam még, és senkit sem ismertem azon a környéken. Ráadásul nem is az én törzsem területén voltunk, hanem valószínűleg a tiéteken – magyarázkodott a lány.
• Én mondtam a többieknek miután felébredtem a kórházban, hogy egy gyönyörű lány vigyázott rám, de nem hittek nekem. Azt mondták, hogy a sérüléseim miatt biztosan képzelődtem – mondta Seth szomorúan. – Én viszont nem hittem nekik. Vissza is mentem oda, ahol először találkoztunk, és hetekig minden nap elmentem odáig, de sosem jöttél vissza. Hol voltál?
• Nem jöhettem. Kötelességeim voltak, amiket nem lehetett félvállról kezelni, de én is szerettelek volna újra látni téged – suttogta a lány, mert közben az óra elkezdődött.

Seth döbbenten nézett a lány szemeibe, de muszáj volt elmosolyodnia, amikor meglátta, hogy nem csak nagyon zavarban van szegény, hanem még el is pirult.

• Ennek örülök – mondta Seth vidáman.
• Mit szólnál, ha később fojtatnánk ezt a beszélgetést? Érdekelne az előadás – mondta a lány pironkodva.
• Oh, persze, bocsánat – mondta Seth, amikor észrevette, hogy a tanár már jócskán benne van a témában. – A nevedet azért még megtudhatnám? – kérlelte.
• A nevem, Sonja – mosolygott a lány és újra a tanár felé fordult.
• Sonja – ismételte Seth. – Gyönyörű név. Illik hozzád – mondta őszintén, majd csendben maradt, hogy ne zavarja az előadást, de nem hagyta abba Sonja figyelését.

Egész órán mást sem látott maga előtt csak az emlékképet, amikor a kislány ott térdel mellette aggódó arccal, nyugtató szavakat mormol neki, és simogatja az arcát. Most pedig itt ül mellette ugyanaz a tökéletes lény, aki már akkor is megigézte, és ráadásul ugyanoda járnak egyetemre. Sőt még közös órájuk is van. Seth már alig bírt magával az óra vége felé, nagyon szeretett volna minél többet megtudni Sonja múltjáról és jelenéről, úgyhogy ahogy véget ért és a tanár abbahagyta a mondanivalóját gyorsan a lány felé fordult.

• Lenne kedved találkozni velem valamikor? Szeretnélek jobban megismerni – próbálkozott Seth reménykedve.
• Szívesen – mondta Sonja mosolyogva, és felállt az asztaltól. – Esetleg holnap? Ma még meg kell látogatnom egy barátnőmet, tudod szegény csúnyán megfázott.
• Rendben, akkor holnap kereslek – mosolygott rá Seth.

Sonja elmondta neki, hogy hányas szobában lakik és, hogy pontosan hogyan talál oda, majd Sonja elindult Jenny szobája felé. Seth pedig vissza Noah-hoz és Marie-hez.