Edward éppen Jasperrel volt vadászni, amikor a telefonja csörögni kezdett. Azonnal megálltak és, amikor meglátták, hogy Seth az Edward azonnal fel is vette.

• Szia, Seth. Örülök, hogy tetszik az egyetem – kuncogott Edward, és Jasper is nevetni kezdett.
• Edward, teljesen félreértetted a helyzetet – mondta Seth kicsit dühösen.
• Én nem hiszem. Egy lány aludt melletted, tehát bevésődtél és a lánynak is tetszel. Semmiféle olyan gondolatom nem volt, amilyet hiszel. Úgyhogy inkább te értetted félre a dolgokat – mondta Edward most már komolyan.
• Oh, vagy úgy. Akkor minden rendben. Csak a bevésődés része nem stimmel – kezdett bele Seth.
• Hogy érted ezt? Nem vésődtél be, és mégis egy lánnyal aludtál? – kérdezte Edward döbbenten. – Talán védelemre szorul?
• Nem, tudtommal nincs veszélyben. Nem vésődtem be, de valami nagyon erős dolog vonzz hozzá. Nem egészen értem, hogy mi történik. Úgy érzem, hogy nélküle nem is létezem, de ez mégis valami más, nem úgy érzem, hogy ő az univerzumom közepe, hanem, hogy ő az életem. Minden egy kicsit furcsa, amióta együtt vagyunk – magyarázta Seth.
• Értem, tehát azt szeretnéd, hogy nézzek utána a dolognak a legendák között?
• Igen, az nagyon jó lenne, mert van itt egy ismerősöm. Emlékszel meséltem Marie-ről, de a jelek szerint ő nem talált semmit, vagy csak nem akarja elárulni – magyarázta Seth. – Egy ideje furcsán viselkedik, és azt hiszem, hogy figyel is.
• Rendben van, utána nézünk, te csak ne aggódj, ha valamit megtudok azonnal telefonálok – ígérte Edward.
• Utána néztek? Mégis ki tudja még? – lepődött meg Seth.
• Jasper. Segít nekem, amiben csak tud és természetesen neked is. Most is itt van velem.
• Oh, akkor kérlek, hogy mondd meg neki is, hogy köszönöm a segítséget.
• Nincs mit. Mindent jól hallok – szólt bele Jasper is a társalgásba.
• Akkor, később felhívtok? Lassan leteszem, mert Sonja mindjárt visszajön a fürdőből.
• Sonja? – kérdezett vissza hirtelen Edward és Jasper.
• Igen, Sonja. Miért? Valami baj van? – kérdezte Seth döbbenten.
• Nem, dehogy. Gyönyörű név. Hogy néz ki ez a lány? Mesélj! Persze csak, ha nem titok – próbálkozott Edward puhatolózni.
• Gyönyörű lány. Ő is indián. A haja fekete tűzvörös csíkokkal, a bőre hibátlan és selymes, a szemei barnák. Őszintén szólva azt nem tudom, hogy melyik rezervátumból való, de lenne néhány szavam a törzséhez, mert olyan, mintha idáig szinte rabként tartották volna. Alig tudtam meggyőzni a minap, hogy nem dőlt össze a világ azért, mert lekésett egy előadást. Szórakozni sem járt eddig túl sűrűn, ami azt illeti, de ezen még változtatni fogok – mesélte Seth. – El akartam vinni uszodába, mert imád úszni saját bevallása szerint, de valamiért ez ellen is tiltakozik. Szerintem titkol valamit, mert tegnap este, amikor végig akartam simítani a hátán elhúzta a kezem és a derekára tette. Ráadásul ez nem az első alkalom volt, hanem állandóan ez történik, hogyha a hátához közelítek. Eleinte arra gondoltam, hogy zavarban van, de ez most már nem túl valószínű. Valami van a hátával, amit nem akar elárulni nekem. Igazából nem akarom sürgetni, majd hogyha úgy érzi, hogy kész rá, akkor elmondja. Legalábbis nagyon remélem. Bár nagyon kíváncsi kezdek lenni, hogy mi a baj.
• Biztosan semmi komoly. Lehet, hogy tényleg csak egy kicsit zavarban van. Végül is mióta ismered? Néhány napja? – kérdezte Edward.
• Hát, igazság szerint egy kicsit régebben találkoztunk először. Emlékszel, amikor egyszer meséltem, hogy gyerekkoromban egy lány vigyázott rám, amikor balesetem volt, és senki nem hitte el?
• Persze, hogy emlékszem. Ő volt ez a lány? – tört rá Edwardra a felismerés.
• Igen, ő volt az, efelől semmi kétség. Ő is emlékszik rám. Ha tudnád, hogy hányszor ábrándoztam róla, hogy egyszer újra találkozom vele, és most itt van velem, és ő is akar engem – lelkesedett Seth.
• Tudom, hogy érzel. Vagyis azt hiszem sejtem – mondta Edward vidáman.
• Hát ez igaz. Bella is legalább ekkora csoda volt, hát még Nessie – mondta Seth boldogan.
• Ez így igaz. Na de most már menj a kedvesedhez, de azért majd hívj, hogyha lesz rá egy kis időd – mondta Edward kuncogva.
• Hé, rád szakítok időt, elvégre neked köszönhetjük a boldogságunkat. Legalábbis nélküled soha nem jöttem volna egyetemre – mondta Seth hálásan.
• Nélkülem is találkoztatok volna, ez biztos – mondta Edward és jelentőségteljesen Jasperre nézett. – Akkor majd hívj. Szia.
• Sziasztok – köszönt el Seth, és letette a telefont.

Miután a vonal megszakadt Edward eltette a telefont és Jasper felé fordult, aki szintén döbbenten állt tőle néhány lépésnyire. Majd belefáradt a várakozásba, és megtörte a csendet.

• Ez a Sonja, szerinted is az a Sonja? – kérdezte Jasper.
• Attól tartok, hogy igen – bólintott Edward. – Én pedig kis híján szétválasztottam őket. Még jó, hogy Sonja éppen ugyanazt az egyetemet választotta, mint Seth.
• Ne ostorozd magad, Edward. Így legalább van idejük rá, hogy jól megismerjék egymást. Jobb volt ez így. Egyébként meg így is találkoztak, tehát nem tettél semmi rosszat. Sőt. Elárulhatom neked, hogy Seth-et csoda, hogy a gravitáció még a földön tudja tartani, mert olyan boldogsághullámokat árasztott, hogy még én is alig tudok uralkodni magamon – mesélte Jasper lelkesen.
• Telefonon keresztül érezted az érzéseit? – döbbent meg Edward.
• Igen, és még így is elsöprőek voltak, ráadásul szerintem nem csak Sonja miatt, hanem az egyetem is tetszik neki. Ez egészen biztos. Megmutattad neki, hogy milyen szabadnak lenni, és Sonjának is.
• Jól van. Felfogtam, azért ne emelj a fellegekbe – szólt rá Edward.
• Ne izgulj, nem csak te voltál ügyes. Nélkülem sose hozod ki Sonját ilyen csendben – kuncogott Jasper.
• Hát ebben egyet kell értenem veled. Jó gyorsan eldőltek szegény őrök – nevetett fel Edward.
• Na, de most már egy kis komolyságot – mondta Jasper határozottan. – Joanne azt üzente, hogy fontos dolog miatt kell találkoznunk. Bár úgy tippelem, hogy ahhoz a Tanácsfőhöz lehet köze, mert állandóan róla panaszkodik szegény lány.
• Igazad lehet. Akkor gyorsan vadásszunk, hogy otthon lássák, hogy tényleg azért jöttünk, hogy igyunk. Aztán irány a tisztás – mondta el a tervet Edward.

Jasper csak bólintott, majd mindketten nekiiramodtak és elejtettek néhány állatot, ami az útjukba került. Azután pedig a találkozó helyre siettek, ahol Joanne már várta őket.

• Sziasztok – köszönt Joanne letörten.
• Szia – üdvözölték a fiúk is.
• Mi a baj? – kérdezte Edward és Jasperrel együtt leültek a fatörzsre a lány mellé.
• Greg megbeszélte Sonja apjával, hogyha két héten belül nem kerül elő, akkor bejelentik eltűnt személynek a rendőrségen, és erőszakkal fogják hazahozatni.
• De ezt nem tehetik, hiszen Sonja már nem kiskorú – döbbent meg Jasper.
• Lehet, hogy már nem az, de Gregnek vannak kapcsolatai, és meg fogják oldani, de nem is ez a baj – mondta Joanne elkeseredetten.
• Hát akkor mi a baj? – kérdezte Edward kíváncsian.
• A sasok mellém álltak, még Gina is, és kitaláltuk, hogy hogyan rejtsük el Sonját. Ma reggel fel is hívtam telefonon. Nem sokkal azelőtt tettem le a telefont, hogy ideértetek. Nem akar haza jönni. Azt mondta, hogy ne haragudjak rá, de végre igazán boldog ott ahol van. Megismerkedett valakivel. Illetve újra találkozott vele, és nem akarja megint elveszíteni. Úgyhogy nem jön vissza. Ha kell, akkor örökké bújkál vele, de nem tér vissza ide, mert attól fél, hogyha itt van valahol, akkor könnyebben megtalálják és elválasztják attól, akivel lenni akar, és azt nem élné túl. Azt is mondta, hogy úgy érzi, hogy nélküle már nem tudna élni sem. Most mit csináljak? Minden kicsúszott a kezemből. Ne értsétek félre. Én örülök, hogy boldog, de így egész életükben menekülhetnek. Már ha a fiúnak ezután is kell Sonja. Azt mondta, hogy most megy és bevall neki mindent – fakadt ki Joanne.
• Hé, nyugi. Vegyél közben levegőt, és hallgass meg minket is. Rendben? Talán van megoldás mindenre – mondta Jasper nyugodtan és Joanne vállára tette a kezét.
• Rendben, hallgatlak – bólintott Joanne. – Nem szeretem, amikor manipulálod az érzelmeimet, de ez most kifejezetten jól esik, úgyhogy köszönöm – mosolygott a lány Jasperre.
• Nincs mit – viszonozta a mosolyt Jasper.
• Szóval, ti mit szeretnétek elmondani? – érdeklődött a lány.
• Igazság szerint Sonja párjáról lenne szó. A helyzet az, hogy az a férfi, akit Sonja nem akar többé elveszíteni az, Seth. A farkas barátunk, akiről már sokat meséltünk neked – magyarázta Edward a kialakult helyzetet.
• Mi? Most komolyan azt mondod, hogy Sonja és Seth egymásba vésődött? – kérdezte Joanne döbbenten. – Te jó ég! Mekkora volt erre az esély? Hiszen ez óriási, akkor minden gond megoldódott – lelkendezett Joanne.
• Nem, semmi sem oldódott meg. Ugyanis nem vésődtek egymásba. Seth azt mondta, hogy valami más, valami erősebb kapocs köti Sonjához. Tudsz erről valamit? Létezik számotokra erősebb érzés, mint a bevésődés? – kérdezte Edward kíváncsian.
• Nem is tudom. Egyszer régen hallottam egy mesét arról, hogy ha két különleges, makulátlan alakváltó lélek találkozik, akkor a lelkük egybeforr, és megmentik az alakváltókat a kihalástól, de ez csak egy legenda, még soha eddig nem volt rá példa.
• Mi van, ha most ez történik? – kérdezte Jasper elgondolkodva. – Seth-nek és Sonjának elképesztően hasonlóak az érzelmei. Soha ezelőtt nem éreztem még ilyen tisztán egy ember érzelmeit sem. A kötelesség tudatuk is páratlan. Nagyon hasonlítanak. Lehet, hogy ez a legendátok éppen róluk szól.
• Mi történik, ha a két lélek egybeforr? Mit a következmények? – kérdezte Edward kissé idegesen.
• Két test lesznek egy lélekkel gyakorlatilag – mondta Joanne határozottan.
• Gyakorlatilag? Ez mit jelent? – kérdezte Jasper.
• A személyiségük megmarad természetesen azután is, hogy a lelkük már egy lesz, de a sorsuk és az életük örökre összefonódik.
• Nos, ez nem is hangzik rosszul tulajdonképpen – könnyebbült meg Jasper.
• Ezt meg, hogy érted? Nem értetted, hogy mit mondtam? Ha az egyikkel történik valami, akkor a másikkal is – csattant fel Joanne.
• Nagyon is értem, de gondoljatok csak bele – kezdte Jasper. – Akarnátok tovább élni, hogyha az, akit szerettek nincs többé? Én nem akarnék élni Alice nélkül. Edward már egyszer megadta a választ erre a kérdésre. Na és te, Joanne? Mit mondasz?
• Nem tudom. Én még nem tapasztaltam meg ezt az érzést, de gondolom, hogy nem akarnék. Azt hallottam, hogy nagyon erős kapocs és, ha történik valami a másikkal az olyan, mintha veled történt volna – gondolkodott el Joanne. – Azt hiszem, hogy igazad lehet. Így viszont még fontosabb, hogy minél előbb hazahozzuk őket. Meg kell védeni mindkettőjüket.
• Nem hiszem, hogy hagynák, hogy huszonnégy órás őrizetben tartsuk őket. Főleg Sonjának lehet már elege az ilyesmiből – mondta Edward határozottan. – Bár Seth-nek sem hiszem, hogy ínyére lenne a dolog.
• Én nem azt mondtam, hogy be akarom őket zárni. Inkább csak kihagyni őket a járőrözésből, és fokozottan felügyelni a területeinket. „A zárjuk be őket egy szobába” megoldás nem az én stílusom – mondta Joanne kissé felháborodva.
• Ne haragudj, nem is feltételeztem, hogy bezárod őket, de Seth szeret farkassá válni és járőrözni, sőt akár harcolni is. Nem tudom, hogy Sonja, hogy van ezzel a kérdéssel, de nekem temperamentumosnak tűnt – magyarázta Edward a helyzetet.
• Sonja is szereti, ami csinál, de meg kell majd érteniük, hogy a saját érdekükben tesszük azt, amit. Esetleg segíthetnétek meggyőzni őket, és a farkasokat is – nézett a fiúkra Joanne ártatlanul.
• Szívesen segítünk nektek – mosolyogtak rá a fiúk. – Ha gondoljátok a járőrözésben is hasznunk lehet – ajánlotta Edward.
• Nem, azt nem szeretném, hogy gyilkoljátok miattunk a saját fajtátokat. Az nem lenne tisztességes veletek szemben. Viszont, ha a győzködésben tényleg segítenétek, az nagyszerű lenne, és esetleg sérüléseknél. Úgy hallottam, hogy az apukátok kitűnő orvos, és ha Seth és Sonja visszajön, akkor már nem kell eltitkolnunk a kapcsolatunkat. Úgyhogy szívesen megismerkednék vele.
• Ennek semmi akadálya – mondták a fiúk mosolyogva.
• Rendben, köszönöm. Akkor ezt megbeszéltük. Már csak az van hátra, hogy meggyőzzük Seth-et és Sonját, hogy minél előbb jöjjenek haza. Ez még nem lesz egyszerű.
• Ha megtudják az igazat egymásról, szerintem nem is lehet olyan nehéz. Gondolj csak bele, teljesíthetik a kötelességüket, hiszen szeretik egymást – mondta Jasper vidáman. – Azért mentek el, mert azt hitték, hogy nem fog menni, most pedig mégis egymásra találtak. Így már nincs akadálya annak, hogy hazatérjenek.
• Végül is, azt hiszem, hogy igazad lehet – bólintott rá Joanne. – Remélem, tényleg visszajönnek. Már nagyon hiányzik Sonja.
• Én is hiányolom már Seth-et, és Nessie szerint a falka is. A lányom azt mondta, hogy semmi nem olyan mókás La Push-ban Seth nélkül, amióta eltűnt nem nevetnek fele annyit sem.
• Rendben, akkor az új terv az, hogy hagyjuk meg nekik ezt a napot, hogy mindent megbeszéljenek. Sonja nemsokára megmutatja Seth-nek, hogy alakváltó. Remélem, hogy cserébe Seth is felfedi magát. Azután gondolom hosszú beszélgetésre lesz szükségük, hogy mindent tisztázzanak.
• Jól van, akkor holnap felhívom Seth-et, te pedig Sonját – egyezett bele Edward. – Oh, még egy kérdés. Sonja miért rejtegeti a hátát? Seth azt mondta, hogy hozzá sem érhet a hátához, mert Sonja mindig elhúzza onnan a kezét – érdeklődött Edward.
• Meséltem, hogy vámpírtámadás áldozata volt nemrég – kezdte Joanne.
• Igen, emlékszem – bólintott Edward.
• Nos, a vámpír elég csúnya hegeket hagyott a hátán. Sonja emiatt elég zárkózott lett, még annál is jobban, mint előtte volt. Gondolom fél Seth reakciójától – magyarázta Joanne a helyzetet.
• Feleslegesen izgul, Seth mindenképpen gyönyörűnek fogja tartani – mondták a fiúk határozottan. – Egyébként sem hinné azt egyikünk sem, hogy ettől kevésbé szép.
• Én is próbáltam neki megmagyarázni, hogy butaság azt hinnie, hogy visszataszító lett. Talán Seth-nek sikerül majd meggyőznie – mosolyodott el a lány. – Akkor holnap ugyanitt? – kérdezte Joanne. – Azt hiszem mindent megbeszéltünk mára.
• Igen – bólintottak a fiúk. – Holnap, ugyanitt. Addig is vigyázz magadra.
• Ti is. Sziasztok! – mosolygott Joanne.
• Szia – köszöntek el a fiúk, és elindultak hazafele.

Mindketten elmosolyodtak és integettek, amikor Joanne sasként utolérte őket, és tett néhány kört felettük mielőtt hazaindult volna.