Reggel,amikor felébredtem a szokásostól eltérõen nem hallottam azt a nagy zsivajt,amit minden egyes hétfõ reggel hallani lehetett.Hétfõn ugyanis már kora reggel nagy a hangzavar a vásár miatt,ezért soha nem aludtam olyan sokat ilyenkor,az ordítozó emberek állandóan felkelltettek.Most viszont a falon függõ kakukkos óra reggel kilenc órát mutatott.Szupergyorsasággal felöltöztem,bár ez nem igazán volt jó ötlet,a nagy kapkodásban bevertem a fejemet az egyik szekrény sarkába,így újabb púppal   büszkélkedhettem.Megvizsgáltam a sérülésem a tükörben.Hamar el fog múlni,nem érdemes vele törõdni sem.Úgy döntöttem hogy benézek apámhoz,hogy megtudakoljam mi ennek a szokatlan csöndnek az oka.Apám irodájának ajtaja mint mindig most is zárva volt,így hát bekopogtam.A zár hosszú idõ elteltével kattant egyet,én pedig beléptem a szûk kis helyiségbe.Apa a dolgozóasztala mögött ült,és elmélyülten tanulmányozott valamit,sejtésem szerint egy újabb üzleti dologról lehetett szó,de amint megláttam hogy milyen arcot vág,valahogy kezdett rossz érzésem lenni.Apa arca szokatlanul komor volt,arcán a ráncok még jobban kirajzolódtak,ez nála az aggodalom elsõ jele. 

-Apa mi történt?Valami gond van?-felnézett,szemeiben szomorúság és értetlenség bújkált.Felém nyújtotta azt a papírt amit az elõbb õ tartott a kezében. 

-Olvasd el Bella!-kérte én pedig azonnal nekiláttam az olvasásnak.Gyorsan végigfutottam a rövidke kis szövegen,a vér meghûlt bennem ahogy tudomásomra jutott miért ilyen apa amilyen. 

-Hogy történt?-kérdeztem vékony hangon,a sírás kerülgetett.A papír egy olyan távirat volt,melyben tájékoztattak,hogy tegnap éjjel elhunyt a Penderwick család összes tagja.Ezalatt Arthur Penderwicket,Lisa Penderwicket és a lányukat,Jenna Penderwicket értem. 

-Fogalmam sincs.Amióta megtudtam ezen töröm a fejem!-válaszolta. 

-De apa õk a légynek sem ártottak!!Mindketten szorgalmasan dolgozó,kedves emberek voltak!!-magyaráztam.Még mindig nem tudtam elhinni hogy ez komolyan megtörtént. 

-Tisztában vagyok vele Bella!De nem tudok többet mint te!-emelte meg a hangját-a vásárt elhalasztottuk és a város összes lakóját idekérettem!A Nagyteremben várakoznak,mindegyiküket kihallgatják. 

-Én is odamegyek!-jelentettem ki ellentmondást nem tûrõ hangon és indultam is kifelé. 

-Bella állj meg te nem mehetsz oda!Ez egy kihallgatás!!A bûnöst akarják kézre keríteni!! 

-De megyek!És én is olyan ember vagyok mint õk!Engem is joguk van kihallgatni!-húztam fel durcásan az orromat és kiballagtam az irobádól.Futva igyekeztem a Nagyterem felé,meg akartam tudni minél több dolgot ezzel a gyilkossággal kapcsolatban.A gyilkosnak meg kell fizetnie bármi áron.Egy ilyen dolgot nem úszhat meg akárhogyan.Még mielõtt odaértem volna az ajtóhoz,megbotlottam a saját lábamban,de furcsa módon nem estem hasra,mint ahogy kellett volna.Egy hideg kéz érintését éreztem a derekamon,mely erõsen megtartott.Felnéztem hogy lássam ki mentett meg egy újabb sérüléstõl és elállt a lélegzetem.Õ volt az.A férfi akit tegnap láttam a teremben.Az angyal.Megint elfelejtettem levegõt venni a nagy csodálkozás közepette.Azok az aranyszínû szemei teljesen elvarázsoltak,gondolkodni sem tudtam.Mintha hirtelen,ahogy meglátom õt,elsötétülne az agyam. 

-Jól vagy?-kérdezte,a hangja lágyan csengett,mint millió és millió pici csengõ. 

-Iiii...igen...-dadogtam,miközben arcomat elöntötte a pír.Elengedett engem és talpra állított.Hosszasan méricskélt,úgy vettem észre mintha egy pillanatra elmosolyodott volna. 

-Legközelebb figyelj a lábad elé Bella!-húzta féloldalas mosolyra a száját.Azt hittem mentem elolvadok mint egy adag fagyi a tûzõ napon,de aztán valami nagyon furcsa jutott el a tudatomig. 

-Honnan tudod hogy hívnak?-kérdeztem kíváncsian. 

-Ööö...hát mindenki ismer...elvégre te vagy a...hercegnõ nem igaz?-nevetett fel zavartan. 

-De te most érkeztél ide a családoddal igaz?Apám mondta...vagyis azt nem tudom hogy te is Cullen vagy e...de mivel még nem láttalak...ez az egyetlen magyarázat...mivel Forks elég kicsi és itt mindenki ismer mindenkit...-magyaráztam,és úgy éreztem magam mint egy idióta. 

-Hát...apád mesélt rólad apámnak és õ mesélt rólad nekem...-felhúztam a szemöldököm.Az õ magyarázata sem csengett sokkal jobban,de az õ szájából még is úgy hangzott mint a leggyönyörûbb angyali ének. 

-De akkor is...miért hívtál Bellanak?Mindenki Isabella néven emleget. 

-A Bella jobban illik hozzád.-vonta meg a vállát és indult volna befelé a terembe,de elálltam az útját.Megtorpant egy pillanatra. 

-Akarsz még valamit? 

-Te tudod az én nevem de én még nem a tiédet! 

-Edward Cullen szolgálatára hercegnõ.-hajolt meg illedelmesen,és elnevette magát.Bosszúsan csípõre tettem a kezem. 

-Ne csináld ezt még egyszer!Elég az is hogy a szolgálóktól el kell viselnem ezt a viselkedést!Viszont te nem vagy a szolgám!-újra elmosolyodott,majd illedelmesen kinyitotta elõttem az ajtót és elõre engedett.Szerettem volna még megköszönni neki hogy nem hagyta hogy hasra essek,de mikor hátrafordultam már nem volt ott.Eltûnt mint a kámfor.Idegesen húzgáltam a szemöldököm,kerestem a tömegben,de sehol sem leltem.Rengetegen voltak itt,mind csak arra vártak hogy sorra kerüljenek.El sem tudtam képzelni hogy olyan emberek mint a kenyérárus,vagy a szabó gyanusítottak lehetnek.Ez egyszerûen nevetséges.Biztos vagyok benne hogy az a valaki nem a városból való.Itt mindenki talpig becsületes,dolgozó ember.Még hogy gyilkos! 

-Bella!!-hallottam a hátam mögül egy izgatott hangott. 

-Jessica szia!Hát te is itt vagy? 

-Mindenkit behívtak!El tudod te ezt hinni?Még hogy ilyen jó embereket meggyilkoljanak mint amilyenek õk voltak?Halálos bûn!-magyarázta,majd hallkabban odasúgta a fülembe-láttad az új lakókat?Cullenék egyszerûen...hú...fõleg az az Edward!-ledermedtem.Valahogy úgy éreztem hogy meg tudnám folytani Jessicat.Úgy éreztem hogy Edward kizárólag nekem tetszhet.Mert tetszett.Nagyon.Jobban mint kellene. 

-Igen valóban nagyon...öhm...jól néznek ki!-csak ennyit mondtam és ott hagytam a barátnõmet.Nem volt hozzá kedvem hogy a szokásos fecsegését hallgassam mint mindig.