Még sokáig fekedtem odafent a kis réten a nagy fûben.Közben Edward kérdezgetett mindenfélérõl,hogy mi a kedvenc színem,virágom stb.Illedelmesen válaszolgattam neki,de amikor én akartam megtudakolni tõle valamit,mindig elterelte a témát arra hivatkozva hogy az õ élet kevésbe érdekes mint az enyém.Nem vitatkoztam vele,bár idegesített az hogy õ szinte mindent tud rólam,de én még alig ismerem.Lehet hogy nem lenne szabad megbíznom benne,de úgy éreztem,hogy nem kell tõle félnem.A közelében semmi bajom nem volt,nem voltam szomorú és nem történtek velem balesetek sem.A sötétség lassan telepedett rá a tájra,elfedve a napot,helyébe lassan felkúszott az égre a Hold. 

-Lassan ideje lenne visszaindulnunk.-közölte Edward.Azonnal feltápászkodtam és elindultam utána.Lefelé az út gyorsabb volt,mivel lejtõn haladtunk,de eléggé veszélyes is.Nem egyszer megbotlottam a földbõl kiálló gyökerekben,vagy kövekben,volt mikor a saját lábamban,ilyenkor Edward mindig elkapott,s minden ilyen produkcióm után rosszallóan csóválta a fejét.Mintha tehetnék arról hogy apámtól ilyen selejtes géneket örököltem mint a kétballáb. 

-Nem vagyok béna tudok én menni magamtól is!!-állítottam durcásan,mikor Edward nem volt hajlandó elengedni,és nem hagyta hogy saját magam folytassam az utat. 

-Igen persze...-kuncogott.Dühösen fordultam feléje,arcom vöröslött a fáradságtól,mert az út nagyon is nehéz volt egy olyasvalaki számára mint amilyen én voltam. 

-Hagyd abba!!-parancsoltam rá teljesen komoly arccal-jól esik hogy folyton piszkálsz? 

-Nem piszkállak Bella...-mentegetõzött-én csak... 

-Te csak mi?Az elõbb is azt mondtad hogy az én tájékozódási képességeimmel biztos nem találnék vissza ide!!-förmedtem rá.Igazából nem voltam rá olyan mérges,csak meg akartam leckéztetni,meg mutatni neki,hogy velem nem szórakozhat kénye kedve szerint.De a küzdelmet azonnal feladtam,amikor belenéztem azokba a gyönyörû aranyszínû szemekbe,melyek kedvesen csillogtak. 

-Sajnálom.Ígérem soha többé nem szólok hozzád egyetlen egy rossz szót sem...-suttogta lágyan,a hangja sokáig csengett még a fülemben. 

-Mindjárt teljesen sötét lesz...szóval...sietnünk kellene...-dadogtam,tekintetem elfordítottam és megindultam tovább.Edward hallkan lépdelt mellettem,egyáltalán nem úgy tûnt,mint akinek nehezére esik ezen a hepe-hupás úton sétálni.De ha úgy vesszük õ nem elõször járt itt és a ki tudja mennyi alkalom után már megedzõdött.Tekintetem önkéntelenül is a karjára tévedt.Az esti Holdfényben is tökéletesen kirajzolódtak izmai,hófehér bõre úgy világított az éjszakában mint ha nappal lenne.Legszívesebben megérintettem volna õt,végigsimítottam volna a karján,eljátszadoztam volna testének körvonalaival.Megrettentem magamtól és a beteges gondolataimtól.Hogy gondolhatok állandóan ilyen dolgokra?Edward még csak most érkezett és én alig beszéltem vele néhányszor.Semmit sem tudok róla.Lehet hogy õ is ugyanolyan gyanusított mint bárki más a városban.De amint ránéztem csodaszép arcára,melyrõl sötét a kedvesség azonnal elpárolgott ez a feltevésem.Lehetetlen hogy bárkinek is ártson.Hisz engem is hányszor megvédett a hasraeséstõl?Ha õ nem lenne most telis tele lennék zöld és lila foltokkal.Köszönettel tartozok neki,és nincs jogom hozzá,hogy bármi rosszat is feltételezzek róla.És nem is akartam. 

-Megérkeztünk.-jelentette ki,mikor kiléptünk az erdõbõl.Visszamentünk a kastélyba,apám már várt rám,mellette ott volt Jacob és Billy is,valamint Edward apja,Carlisle. 

-Kislányom!Bella!Azt hittem valami bajod esett!Hogy képzeled hogy csak így szó nélkül elbóklászol ilyen késõn?!-aggodalmaskodott apám,miközben szorosan megölelt és megvizsgálta nincs e rajtam valamilyen sérülés-és hogy nézel ki?Mint egy parasztasszony! 

-Sajnálom uram az én hibám.-szólalt meg Edward a hátam mögül-én vittem el Bellat sétálni és teljesen megfeledkeztem az idõrõl.Még egyszer sajnálom. 

-Ó...hát ha te is vele voltál akkor rendben van!De mégis mit mûveltetek ti?Bella úgy néz ki mintha a földön fetrengett volna!!-hitetlenkedett apa,Edward hallkan felkuncogott,én pedig alig bírtam visszatartani a belõlem kikívánkozó harsány nevetést.Apa nem is tudta mennyire közel jár az igazsághoz. 

-Edward Charlie meghívott minket...öhm...vacsorára.Nem mondhattam nemet...-szólt Carlisle hallkan a fiához,de én meghallottam.Mintha a doktor hangja bûnbánóan csengett volna.Várjunk csak?Meghívta õket?Edward is ott lesz?A szívem már csak a gondolatára is õrült táncot kezdett el járni.Sebesen öltöztem át egy nagyon csinos,világoskék ruhába,és elégedetten vettem tudomásul hogy nagyon jól nézek ki benne.Lerohantam a lépcsõn és beléptem az ebédlõbe.A többiek már ott voltak.Meglepõdtem,hogy az összes Cullent az asztalnál ülve látom.Mindannyian bemutatkoztak nekem.Legtöbbjüket szimpatikusnak találtam,bár voltak olyanok,aki nem igazán nõttek a szívemhez,ilyen volt Rosalie.Valamiért nagyon ellenségesen viselkedett velem mindvégig,fogalmam sem volt arról hogy miért.Jacob természetesen,legnagyobb bánatomra mellém ült és mindenféle értelmetlen sületlenségrõl hadovászott nekem.Nem is figyeltem rá,egy kicsit sem érdekelt az,hogy miket magyaráz,végig Edwardon tartottam a tekintetemet,aki az asztal másik oldalán ült.Feltûnt,hogy Cullenek nem esznek semmit,rá is kérdeztem erre a tõlem nem messze ülõ nagyon kedves lánytól Alicetõl,aki csak annyit mondott hogy már otthon megvacsoráztak.A vacsora szót valamiért nagyon furcsán ejtette ki,mintha egy szövegben idézõjelbe lenne rakva,miszerint nem szó szerint kell érteni. 

-Na Bella mi a válaszod?-kérdezte Jacob.Értetlenül fordultam feléje,nem értettem ugyanis mit kérdezett. 

-Mire mi a válszom?-Jake felsóhajtott. 

-Hát hogy lenne e kedved lejönni La Pushba?-szóval meghív az otthonába.Mérlegeltem a lehetõségeimet.A szemem sarkából láttam hogy Edward engem néz,és mintha túlzottan ideges lenne,kezét az asztalon ökölbe szorította. 

-Igen szívesen elmennék!-mondtam végül,próbáltam egy kis lelkesedést csempészni a hangomba nem sok sikerrel,de Jakenek nem számított hogy milyen érzéssel mondtam,a lényeg az volt,hogy a válaszom igen volt.A vacsora késõ este ért véget legnagyobb örömömre,mert minél tovább tartott,annál tovább élvezhettem a Cullen család társaságát.Alicel nagyon jól megbarátkoztam,sok mindenról beszélgettem vele,nagyon szimpatikus volt nekem.Az egyetlen egy baj csak az volt,hogy Jacob mindvégig ott lihegett a közelemben.Amint mindenki elment felrohantam a szobámba,beugrottam az ágyamba és elaludtam.