Nem éppen arra számítottam hogy az új lakásunk kiköpött olyan lesz mint a régi.A Forksi villát magányosan állva hagytuk magunk mögött,hogy beköltözzünk ide.Sequim,az új otthonom egész jó hely.Közel van az erdõ,így nem kell messzire eljárkálnunk ha vadászni szeretnénk.A tengerpart sincsen messze,ami egy másik jó dolog,tekintve,hogy imádom a part mellett tölteni a szabadidõm.Van hogy csak kiülök oda és meg sem moccanak.Nem ez nem nehéz,képes lennék akár évekig egy helyben maradni.De persze minden jóban van valami rossz.Jelen esetben az,hogy Jacob nincs mellettem.Õ Forksban maradt,és ki tudja hogy látom e még valaha.Anyáék azt mondják hogy nem lenne éppen helyes ha meglátogatnám,mert bárki bármikor megláthat,és egy kicsit gyanús lenne ha észrevennék hogy évek múltán sem változtam semmit.Bár...még csak 1 nap telt el azóta hogy eljöttünk onnan de akkor is.Én persze hevesen tiltakoztam,egyáltalán nem éreztem igazságosnak az érvelésük.Vámpír vagyok az istenért!!Senki sem látna meg ha én nem akarom.Simán lefuthatnák Forksba,nem tellne alig 2 órába.De õk hajhatatlanok.Nem engednek.Már most megmondták hogy tilos kapcsolatot létesítenem Jacobbal.De nem értem miért teszik ezt velem.Anyának is fáj,hogy nem láthatja többé,Jake a legjobb barátja volt.Csak úgy mint nekem.Õ volt az egyetlen akivel megoszthattam minden titkomat,aki megértett engem,és akira mindig számíthattam.Vele jártam vadászni is.Sokszor farkas alakjában vitt a hátán,én meg csak élveztem szõre melegségét...micsoda szép emlékek!És most mind elvesznek egyetlen nap alatt.Ami a legszörnyûbb hogy soha nem lesz még egy ilyen barátom.Most megyek elõször középsuliba,így is harmadikosként kezdek,és nem barátkozhatok.Azért mert vámpír vagyok.Igaz hogy csak félig de akkor is ugyanolyan veszélyes.Felsóhajtottam ahogy erre gondoltam.Két unalmas és magányos évet kell eltöltenem az iskolában.A legeslegjobb dolog ebben az,hogy egyedül fogok suliba menni,és nem lesznek felügyelõim. 

-Nessie!Nessie!-Alice táncolt be a szobámba egy nagy adag ruhával a kezében.Már megint.Ez a harmadik alkalom a héten hogy bevásárolt nekem.És még csak péntek van. 

-Alice elmondanád hogy minek nekem ennyi minden?Így is alig férek el!Nincs szükségem egy halom ruhára!-körbemutattam a szobán.Mindenhol különféle ruhadarabok terültek el.Az ágyon,a fotelon,a szekrényeken és még a földön is.Igaz hogy most jöttünk,de azért illene kitakarítanom. 

-Ha nekem lett volna egy ilyen jó fej nagynénim aki elhalmozott volna minden aprósággal akkor majd kiugrottam volna a bõrömbõl!-nevetett,és levetette magát mellém az ágyra. 

-Sajnos én nem vagyok olyan mint te!-ezt már-már szomorúan mondtam.Ha egy kicsit is hasonlítanák egy kicsit Alicere akkor nem lógatnám most az orrom.Õ mindig képes vidám maradni,soha nem csügged el semmi miatt.Ezt nagyra becsültem benne. 

-Jacob?-kérdezte.Bólintottam. 

-Nagyon hiányzik nekem már most!Ma még nem is láttam és el se búcsúzhattam tõle!!Bele se merek gondolni hogy mi lesz holnap vagy azután!Mi lesz egy év múlva...mi van ha sose láthatom többé?-sírtam ki magamból a bánatom.Igen...mivel félig vámpír voltam képes voltam bizonyos emberi érzelmek kimutatására,mint például a sírás vagy a pirulás.Ezen kívül semmi másra. 

-Megértem.De ne aggódj!Biztos találsz majd megoldást a problémára!Ki tudja?-huncutul rám mosolygott.Elgondolkodva ráncoltam az orromat.Hogy értette ezt Alice?Van megoldás?Mi?Megtiltották hogy elmenjek...várjunk csak!Lehet hogy megtiltották de kit érdekelnek a szabályok!Engem nem az biztos.Látni akarom Jake-t,és ha nincs más megoldás mint hogy elszökjek itthonról akkor rendben van.A telefonom berregése ébresztett magamhoz.Nem is néztem a kijelzõre úgy vettem fel. 

-Hello Nessie! 

-Jake!!Jaj de örülök hogy hívtál!Annyira sajnálom hogy nem köszöntem el tõled de hamar el kellett indulnunk és nem engedték hogy elmenjek hozzátok!!! 

-Semmi baj!-hallottam hogy nevet a vonal túlsó végén. 

-Figyelj...Alice adott nekem egy ötletet! 

-Éspedig?-hangja érdeklõdõ volt. 

-Találkozhatunk majd akkor amikor akarunk.Csak titokban persze!Elmehetek akkor amikor csak akarok Forksba! 

-És ezt Alice tanácsolta neked?-nem igazán hitte el,de hát tényleg eléggé hülyén hangzott. 

-Nem konkrétan ezt hanem...jaj de nem ez a fontos!Csak az hogy találtam megoldást!!Hát nem örülsz neki...?-hangom szomorúan lehalkítottam.Azt hittem ezzel majd neki is örömet fogok szerezni. 

-Jaj dehogynem!Csak nem akarlak bajba keverni! 

-Nem keversz bele semmibe!Az én ötletem és ha netán lebuknánk akkor...akkor majd elviszem a balhét! 

-Ne azt már nem!-röhögött-én is benne akarok lenni!!! 

-Oksi!-most már én is nevettem.Meghallottam hogy valaki jön fel a lépcsõn,így suttogva szóltam bele a telefonba-majd késõbb beszélünk most mennem kell!Szia! 

-Nessie gyere le meg kell beszélnünk néhány dolgot az iskolával kapcsolatban-apám jött be a szobába.Szerencsém van hogy az én gondolataimat nem tudja olvasni.Ez az én képességem.Csak akkor látják a gondolataim,ha valakihez hozzáérek.De ilyenkor is csak abban esetben ha én megakarom mutatni. 

-De még van idõ a suliig.És egy csomószor átbeszéltük már!! 

-Nessie ne ellenkezz!Gyere le most azonnal!-elindult leféle a lépcsõn,én követtem.Már mindenki a nappaliban volt,csak rám vártak.Elhúztam a számat.Ne már már megint én leszek a középpontban.Leültem Jasper mellé és vártam hogy elkezdjük.Jaz furcsán méricskélt,tudtam hogy éppen az érzéseimet ellenõrzi. 

-Megtennéd kérlek hogy abbahagyod??!!-estem neki,utáltam mikor ezt csinálta. 

-Bocsáss meg.De meg kell jegyeznem hogy valami miatt nagyon izgatott vagy...-dühösen néztem,elmosolyodott,de végre abbahagyta.A ,,gyûlés"a szokásos menetben zajlott.Megbeszéltük hogy mit nem szabad csinálnom a suliban és mit igen.Nos az elsõ abból állt hogy nem beszélhettem senkivel,csak ha nagyon muszáj volt,nem barátkozhattam,és nem ülhettem velük egy asztalhoz.A második...nos ebben nem volt valami sok pont.Csak annyi hogy legyek résen,kerüljem a feltûnést,és hogy tanuljak.Nem mintha nehezemre esni tanulni.Csak egyszer elolvasok valamit és a fényképezõgép memóriám segítségével mindent megjegyzek. 

-Ennyi volt?Mehetek végre aludni?-álltam fel mikor már senki sem beszélt.Nem volt ugyan nagy szükségem az alvásra,de én így mégis csak jobban éreztem magam.Amikor aludtam valahogy minden jó és problémamentes volt.Akkor átadhattam magam az álmaimnak. 

-Mehetsz!-felelte apám,én elindultam.Elõször még gyorsan megfürödtem,majd bebújtam az ágyba a meleg takarók közé.A takarók melegérõl Jacob farkasbundája jutott eszembe.Elmosolyodtam.Aznap este Jakerõl álmodtam.Álmomban boldog voltam. 

Reggel arra ébredtem hogy valaki az arcomat simogatta.Felnyitottam a szememet,és anyám arcát pillantottam meg. 

-Hány óra van...?-ez volt az elsõ mondat amit kinyögtem.Nem voltam fáradt,nem azért kérdeztem.Egyszerûen csak kíváncsi voltam.Anya ugyanis soha nem szokott bejönni hozzám amikor alszom.Ez furcsa volt. 

-Reggel 8.Azt hiszem beszélnünk kéne-felültem és vártam.De mivel nem mondott semmit,én szólaltam meg. 

-Na jó...mirõl van szó? 

-Figyelj én tudom hogy mit érzel...mármint...hogy milyen nehéz lesz neked úgy iskolába járni hogy nem barátkozhatsz.De hidd el...ez az egyetlen megoldás.Nem szabad hogy bárki is rájöjjön arra hogy mik vagyunk. 

-Persze tudom.Nem kell elmondanod eddig is tisztában voltam vele.Ennyi?Vagy van más is? 

-Szeretném hogy ha bármi gondod lenne akkor fordulj hozzám.Az anyád vagyok és bármiben segítek neked ha akarod. 

-Köszi anya!-megöleltem. 

-Szeretlek kicsim! 

-Én is téged! 

Mikor kiment a szobából felöltöztem,megmosakodtam.Egy egyszerû farmert és pólót viseltem.Úgy döntöttem hogy elmegyek vadászni.Nem hinném hogy lenne itthon emberi étel,biztos vagyok benne hogy még senki sem vásárolt be.A konyhában Esme és Carlisle éppen a kanapén ülve beszélgettek.Esme amikor meglátott azonnal felugrott és átölelt. 

-Jó reggelt Nessie jól aludtál? 

-Igen kösz!Most vadászni indultam éppen! 

-Nem akarod hogy veled menjek?-kérdezte. 

-Inkább egyedül mennék ha nem bánod... 

-Dehogy!Menj csak!! 

Kisurrantam az ajtón és rohantam az erdõ irányába.Szaporán szedtem a lábaimat,és két perc múlva már bent jártam a sûrûben.Megálltam és füleltem.Paták dobogását hallottam.Szarvasok.Lassan közelebb lopakodtam a hangok irányába.Végre megéreztem a vérük illatát.Néhány lépést tettem elõre a bokrok között,mikor megpillantottam egy hatalmas hímet.Lelapultam a földre és vártam a megfelelõ pillanatot.Mikor az állat lehajolt hogy néhány fûszálat tépjen ki a földbõl támadásba lendültem.Ráugrottam a hátára és egyetlen mozdulattal eltörtem a nyakát.Fogaimat belemélyesztettem a nyakába,mohón szívtam a vért.Nem sokára már nem maradt semmi,amit kiszívhattam volna belõle.Elkaptam még rajta kívül kettõ nõstényt.Jóllakottan indultam vissza a házba.Gyorsan futottam,de nekiütköztem valaminek.Hatalmas csattanás kíséretében repültem neki az egyik fának,amely kitört a helyérõl.Megráztam a fejemet,szememmel arra a helyre fókuszáltam ahonnan a támadóm jött.Egy vámpír állt alig 4 méterre elõttem.Felkészülten vártam a támadásra.