Elrugaszkodtam a földtõl és rávetettem magam.Teljes erõmbõl ütöttem ahol csak értem,nem kímélve testi épségét.De õ sem volt rest.Nem hagyta magát,és egyetlen rúgással a földre lökött.Dühödt morgás szakadt ki a mellkasomból,egy pillanatra megijedtem saját magamtól,nem hittem hogy képes vagyok ilyen hangot kiadni.Újra rávetettem magam,fogaimat felé csattogtattam.Karjaimat teljesen hátracsavarta,de ez nekem éppen jól jött,így fogaim belemélyeszthettem a karjába.Mérgesen felmordult,de ahogy elõre láttam elengedett.Épp készültem hogy újra rávessem magam,de egy hang félbeszakított. 

-ÁLLJ!!!!!!-egy férfi lépett ki a fák közül.Teljesen hátköznapi ruhát viselt,és bárki azt hitte volna hogy egy egyszerû emberrel van dolga.De én  nem.Tudtam hogy õ is vámpír.Torkomból újabb figyelmeztetõ morgás tört elõ.Ellenfelem hátrább lépett,majd felugrott egy fára,onnan figyelte az eseményeket. 

-Hagyjon békén!!!!Ne jöjjön közelebb!!!-kiáltottam feléje,mikor észrevettem hogy felém tart. 

-Nem akarunk bántani.Én Atmos vagyok,õ pedig a fiam Kyle-mutatott fel a fára.Megnéztem magamnak a fiút.Tény hogy nem nézett ki rosszul.Koromfekete haja tüskésre felzselézve,bõre a hagyományos vámpírokkal ellentétben olajbarna.Vérvörös szemeivel ridegen méricskélt. 

-Ti nem vagytok ide valóak.Ti embereket öltök!!-az idõsebb felnevetett. 

-Igen.De ahány vámpír,annyiféle életmód.De éppenséggel te és a családod vagytok azok,akik nem  ide valóak.Mi itt élünk ki tudja már hány éve.Ez a mi területünk.Átlépted a határvonalat. 

-Honnan tudtam volna hogy van határvonal??Mint ahogy maga mondta nem idevalósiak vagyunk!!-feleltem szenvtelen hangon. 

-Hogy hívnak? 

-Renesmee Cullen. -a nevem hallatára Kyle is felkapta a fejét,kíváncsian megnézett magának.Ez a túlzott érdeklõdés nagyon ingerelt,de próbáltam tûrtõztetni magam. 

-Hallottam már rólad.Rólad és a családodról.A híres Cullen klán,akik állatvéren élnek,úgy nevezett vegetáriánus életmódot folytatnak.Hallottam rólad, kis  félvér vámpír vagy. 

-Igen az vagyok.Na és? 

-Csodálom hogy nem félsz.Mi ketten egy perc alatt elintézhetünk ha akarunk. 

-Kipróbáljuk??-kezdett nagyon idegesíteni ez a pasi. 

-Inkább ne.Szeretném megismerni a családod. 

-Nem hinném hogy ez jó ötlet...-hangomban érzõdött a rosszallás.Nem akartam hogy ezeknek bármi közük legyen a családomhoz.Ebben a pillanatban két árny suhant el mellettünk.Emmett és Jasper volt az.Jazz megállt elõttem védelmezõ testtartásban,halk morgást hallatott.Emmett az idegenekkel szemben állt meg,látszott rajta hogy nagyon szeretné elverni õket. 

-Hagyjátok békén Renesmeet!-dörmögte Emmett. 

-Mi nem bántottuk!-ez volt az elsõ eset hogy Kyle megszólalt.Furcsa módon remegni kezdett a lábam a hangjától.Mi a fene van velem?Ez az ellenség!!Jasper észrevette hirtelen jött hangulatváltozásom,aggódva fordult hátra.Arcomra erõltettem egy mosolyt,hogy megnyugtassam.Biztos vagyok benne hogy célomat nem értem el,de azért visszafordult a többiek felé. 

-Békével jöttünk ide!Csak szeretnénk megismerni a híres Cullen családot!-szélesen mosolygott ránk Atmos,de valahogy nem nyerte el a szimpátiám. 

-Rendben van-felelte Jasper,és ez annyira meglepett,hogy eltátottam a szám.Idegesen húzgáltam meg az ingje végét.Felhúzott szemöldökkel fordult felém. 

-Mi a baj Nessie? 

-Ugye nem mondod komolyan hogy bele mentél??Miért???-suttogva beszéltem de biztos voltam benne hogy a többiek is hallják amit mondok. 

-Nem lesz semmi baj.Nem érzek semmilyen ellenséges szándékot.Csak barátkozni akarnak,és ez ellen nincs ellenvetésem. 

-De...-mérges pillantása belém fojtotta a szót.Hazafelé menet sebesebben futottam mint eddig valaha,de így sem tudtam lehagyni õket.És mint ha úgy láttam volna,hogy Kyle próbál versenyezni velem.Természetesen gyorsabb volt nálam,így csak még mérgesebb voltam rá is meg az apjára is.Carlisle ugyanolyan udvarias volt velük mint mindenkivel.Rosalie és Emmett nem igazán beszéltek velük,bár Emmett néha-néha eleresztett egy-egy poént.Alice bolfogan fecsegett,csak úgy mint Jasper.Anya is csatlakozott a társalgához,de inkább csak csendben hallgatott,míg Esme nagyon is barátságos volt.Ami nagyon fura volt nekem,hogy apa nem ült le velük dumálni,pedig általában ilyenkor a társasággal szokott lenni.Kíváncsi voltam hogy mit látott a többiek fejében. 

-Apa!Mire gondolnak?-rám nézett.Biztos azon morfondírozik hogy elmondja e nekem. 

-A fiú,Kyle úgy gondolja...hogy nagyon is csinos lány vagy-ledöbbentem,szemeim kerekre nyíltak a csodálkozástól. 

-Tessék?Ugye nem mondod komolyan??Ez egy szemét alak,tiszta idióta!!!!-szidtam. 

-Nem is ismered.És sajnos komolyan mondom.Nem mintha nem lenne igaza.Nagyon is csinos vagy.De nem tetszik hogy rólad fantáziál. 

-Nagyon is jól kiismertem 10 perc alatt!!Rám támadott!!!-érveltem. 

-Normális vámpír így reagál egy idegen vámpír közeledésére.Védekezik.De beszéltél vele akár csak egyetlen szót is hogy megítéld? 

-Ööö...ez nem számít!!!-de mikor láttam hogy õ teljesen másképp gondolja,durrogva elhúztam a csíkot tõle.Nem igazság hogy õ is ellenem van.Mindenki ha már itt tartunk.Kyle meg menjen a pokolba.Még hogy tetszek neki??!!A fene enné meg!!!!A vendégek itt tartózkodása alatt felosontam a szobámba és olvastam egy könyvet.Nem is tudtam hogy mi a címe,és igazából nem is nagyon érdekelt.Csak Kyle-n járt az eszem és hogy milyen helyes is valójában.De meghülyültem!!Nem gondolhatok ilyet!!Õ teljesen más életmódot folytat mint mi.Embereket öl.Nem,nem és nem!!Megráztam a fejem,mintha ezzel a mozdulattal az összes Kyle gondolatam is kiesne a fejemból,de sajna ez nem volt lehetséges.Úgy döntöttem hogy alszok egyet.De olyan ideges voltam,hogy beletelt fél órába mire,sikerült álomba merülnöm. 

,,Kyle és én kéz a kézben sétálunk az erdõben.Ahogy az õ hideg keze megérinti a bõrömet,kellemes borzongás fut végig a testemen.Annyira boldognak éreztem magam,hogy hirtelen azt hittem csak álom az egész.Beljebb mentünk az erdõ sûrejébe,hogy ne lásson senki.Kyle nekidõtött egy fának,kezét lejjebb csúsztatta a testemen.Ajkai vészesen közeledtek az enyémek felé.Nem akartam várni,mire megérinte õket,így elõre hajoltam.De mielõtt megcsókoltam volna..." 

Felébredtem.Zihálva pattantam fel az ágyban,tiszta ideg voltam.Hogy álmodhattam ilyet??Mi van velem??Az teljességgel lehetetlen hogy vonzódjak ehhez a fiúhoz.Lehetetlen!!Hisz nem is beszéltem vele.Még csak a közelébe sem mentem,kivéve a harcot.Na de az harc volt.Dühös voltam magamra.Lezuhanyoztam,teljes erõbõl dörzsõltem a szivaccsal a testemet,annyira hogy tiszte piros lettem.Lent gyorsan megreggeliztem és kiültem a kertbe gondolkodni.Nem szabad Kyle-ra gondolnom.El kell felejtenem.Biztos hogy nem látom soha többé,meg különben is õ az ellenségem.Legalábbis...azt hiszem.Inkább az iskolával kellene foglalkoznom.Holnap lesz az elsõ napom a suliban,fel kell készülnöm.Egyáltalán nem éreztem izgalmat,nagyon nem vártam hogy beülhessek az iskolapadba.Semmi értelme nem volt hogy tanuljak,elvégre halhatatlan vagyok,akármennyi idõm van rá.Teljesen felesleges,de a szüleim szerint kötelezõ.Remek.A városban mindenki úgy tudja hogy Carlisle és Esme fogadott gyereke vagyok én is minta többiek.Ezt kell majd a suliban is mondonom hogy ha kérdezné valaki. 

-Szia kicsim jól vagy?-anya ült le mellém mosolyogva. 

-Igen.Csak a sulin gondolkoztam.Muszáj elmennem? 

-Igen.De ne aggódj... 

-Nem aggódom!-vágtam a szavába-csak rossz lesz hogy nem barátkozhatok.Ennyi az egész. 

-Hidd el teljesen megértem mit érzel.De ez lesz a legjobb mindenkinek! 

-Nem mindenkinek.Mert nekem nem.Egyetlen barátom Jacob volt,de most õ sincs itt velem.Mi lesz velem??Meg fogok õrülni!! 

-Sajnálom hogy szomorú vagy!-magához ölelt.Élveztem bõre kellemes hidegét. 

-Nem a te hibád.Az enyém.De ígérem megpróbálok felvidulni! - mosolyt erõltettem az arcomra,majd elindultam a ház felé.

-A szobámban leszek ha kellenék! - azzal elindultam az emeletre.