A saját Ferrarimmal mentem suliba.A szüleim teljes erõbõl tiltakoztak ezen elhatározásom ellen,de én hajthatatlan voltam.Meggyõztem Rose-ta,ki imádja a feltûnést,hogy álljon ki mellém.Ahogy sikerült magam mellé állítani,Emmett is csatlakozott,majd Alice,Esme és Carlisle is.Nem láttak benne semmi kivetnivalót hogy a saját autómmal közlekedjek,még ha az ennyire szuper és feltûnõ járgány is volt mint az enyém.Jasper végig anya és apa szavával értett egyet.Kerülni kell a feltûnést.Untam ezt a szöveget,mert már kivûlrõl fújtam az egészet.Így hát az én kedves kis kocsimmal indultam útnak.Kétszázhússzal repesztettem az országúton,hajam a nyitott tetõ alattt lobogott a szélben,bõrömet apró esõcseppek simogatták.Bár még sosem jártam itt eddig,rögtön tudtam hogy merre kell mennem.Igazából nem volt nehéz megtalálni az út szélén álló hatalmas:,,Sequim Középiskola" feliratú táblának köcsönhetõen.Kiszálltam a kocsiból,és elindultam beféle.Az emberek azonnal sugdolózni kezdtek,ahogy lábamat letettem a földre.,,Micsoda nõ!",,Nézd a kocsiját!",,Azta",ilyesfajta szólások hagyták el az emberek száját.Nem néztem fel,lehajtott fejjel haladtam,mert tudtam hogy mindenki engem figyel,és a legkevésbe sem vágytam néhány kíváncsi szempár méregetésére.De sajnos nem bírtam elkerülni.Az elején pár fiú odajött hozzám és bepróbálkoztak,nagy menõztek meg minden,de elég volt egyetlen gyilkos pillantást vetnem rájuk hogy elhúzzák a csíkot.Ennyi elõnye van annak hogy vámpír vagyok.Már a puszta lényem is elriasztja az embereket.Gyönyörûnek és káprázatosnak,de ugyanakkor félelmetesnek és veszélyesnek találnak.Az iskolában hamar híre ment hogy az új lány nem kíváncs senkivel sem társalogni.Párszor hallottam hogy a lányok szidnak,mindenféle jelzõvel ellátnak,de én tudtam hogy csak féltékenyek.Eddig minden órán egyedül ültem,de mikor beléptem a matekterembe,észrevettem hogy nincsen üres pad.Kérdõn néztem a tanárra,aki csak ennyit mondott: 

-Balról az utolsó padban ülj le Josh mellé-arra néztem,amerre mutatott.A fiú aki a padban ült,nem mutatott túlzott érdeklõdést irányomban.Odamentem és leültem.Valami mérhetetlenül édes illat csapta meg az orromat.A fiú illata volt ez.Egész lényem készenlétben volt hogy azonnal ráugorjon,és széttepje,kiszívva összes vérét.A szomjúság hatalmas erõvel tört rám,torkomat égette,szemem elfeketedett.Messzebb húzódtam tõle amennyire csak bírtam,és nem lélegeztem.Most már tudom milyen nehéz lehetet apának legelõször anya mellett ülnie.Félek hogy én nem leszek olyan erõs mint õ.Elfordítottam a fejemet,hogy még csak ne is lásssam,próbáltam nem gondolni isteni illatára.Õ észrevette hogy valami nincs velem rendben,hajam mögül is láttam hogy kérdõn tekintget rám,és hogy egy kicsit ideges.Ó ha tudná hogy most éppen életveszélyben van!Akkor aztán lenne oka idegeskedni.Az óra csigalassússággal telt.Mintha direkt engem akart volna próbára tenni.Ahogy meghallottam a csengõ hangját,fejvesztve menekültem,nem is érdekelt,hogy esetleg furcsálják gyors mozdulatom.Az volt a célom hogy minél elõbb kijussak az autómhoz.Menekülni,menekülni.Az illat nem múlt el,és mintha követni engem.Hátranéztem.Josh jött utánam gyors léptekkel és a nevemet kiáltotta.Honnan tudja a nevem?De nem ez volt a fontos.Rohantam,persze csak emberi tempóval,és bevágódtam a kocsimba.Még mindig futott utánam,de én gázt adtam és elhajtottam. 

Óriási robajjal vágódtam be a bejárati ajtón,a nappaliban ülõ Jasper és Emmett akik eddig tévét néztek felkapták a fejüket. 

-Na mi van Nessie?-kérdezte Emmett.Leültem az egyik székre és ittam egy pohár vizet,hogy a szomjúság eltûnjön. 

-Majdnem megöltem valakit...-jelentettem ki.Láttam Jasper elképedt arckifejezését,és Emmett is hasonlóan nézett. 

-Mi történt?-így Jasper,éreztem amint nyugalmat erõltet belém.Ez jóleset. 

-Az iskolában leültettek egy fiú mellé,mert nem volt máshol hely.És...annak a fiúnak az illata olyan volt...olyan...addig nem volt semmi bajom,de ahogy megéreztem õt,azonnal elfogott a szomjúság és ölni akartam.Ki akartam szívni a vérét,meg akartam ölni!!!-mondtam el a történetet. 

-De nem bántottad? 

-Nem.Nem vettem levegõt,de...miután vége lett az órának követett ki a parkolóba.Kiáltott nekem hogy várjam meg de még sikerült elmenekülnöm.De épphogy.Biztos észrevette hogy valami bajom volt vele. 

-Nem mész suliba egy hétig.Addigra elfelejti ezt az egészet-mondta Jasper-apádék vadászni mentek,hamarosan hazajönnek.Nekik is el kell majd ezt mesélned. 

-Rendben.De nem haragszotok rám? 

-Dehogy Nessie!!-ölelt magához Emmett-gyere felviszlek a szobádba! 

Felkapott majd a szobámba érve lerakott az ágyra és magamra hagyott.Átgondoltam mi történt.Majdnem megöltem egy embert.Eddig soha nem fordult elõ ilyen de most...most miért??És mért pont azzal a fiúval aki mellettem ül matekon???Hogy fogom én kibírni ezt??Jó egy hétig nem megyek suliba,de mi lesz azután??Beszélnem kellett valakivel errõl.Felhívtam Jaket,aki nagyon kedves és megértõ volt,sikerült megvigasztalnia.Este újra elmeséltem mindenkinek ezt az egész történetet,és mindenki egyetértett abban hogy nem mehetek suliba egy hétig. Ennek örültem.Nagyon.És eldöntöttem,  hogy a szünetemben meglátogatom Jacobot.Persze titokban.