A hét további része unalmasan telt.Nem csináltam nagyon semmit.Ami igazán meglepett,hogy Kyle többször is meglátogatott,és mindig szuper kedves volt.Elõször furcsának találtam,de aztán úgy határoztam hogy adok neki egy esélyt a barátkozásra.Ha egyáltalán õ csak barátkozni akar...Lélekben már felkészültem a sulira,és az esetleges,vagyis inkább biztosan bekövetkezõ találkozásra Joshal.Mindent elõre elterveztem.Nem fogok levegõt venni,ha kell egész nap,de semmiképpen nem bánthatom õt.Reggel nagyon ideges voltam,ezt mindenki látta rajtam. 

-Nessie,kicsim nyugodj meg!!Nem lesz baj!!Apádnak is sikerült ellenállni nekem,neked is menni fog!!-felnevettem idegesen. 

-Az apa volt nem pedig én.Van egy kis különbség.Egyáltalán nem biztos hogy képes vagyok rá.Talán jobb lenne ha nem is mennék suliba! 

-Nessie!Igenis elmész oda és kész!!-parancsolt rám anya,és kituszkolt az ajtón-sok sikert!! 

-Kösz!-intettem és beszálltam az autómba.Lassabban hajtottam a szokásosnál,húzni akartam az idõt,de tudtam hogy elõbb vagy utóbb szembe kell néznem a végzetemmel.A parkolóban nem láttam õt,és kezdtem örülni.Lehet hogy beteg és nem jött suliba.De hirtelen jött örömöm azonnal elpárolgott,ahogy az iskolaudvarra érve megláttam õt.Már messzirõl megéreztem az illatát.Tudtam hogy õ is észrevett,és elindult felém.Nem mozdultam.Nem szaladhatok el,mert akkor megsejtene a végén valamit. 

-Szia!Josh vagyok!Te meg Nessie igaz?-bólintottam.Nem beszélek csak akkor amikor nagyon muszáj. 

-Figyelj Nessie...a múltkor nem igazán tudtam rájönni hogy mi bajod volt.Mintha nem bírnál engem...-láttam hogy nagyon rosszul esett neki,hogy múltkor olyan ellenszenves voltam vele. 

-Sajnálom.Rossz napom volt.-a hangomtól megremegett.Hát persze...neki mindenem olyan,mint egy angyalé. 

-Nincs semmi baj.De ha már így tisztáztunk mindent,akkor szeretném megkérdezni hogy lenne e kedved lejönni a partra.Néhány diák lesz ott és jól fogunk szórakozni. 

-Én...sajnálom de nem érek rá!-feleltem.Nem szabad barátkoznom senkivel.Fõleg nem azzal a fiúval akinek a vére a legnagyobb kísértést jelenti számomra. 

-Tán van valami programod?-kissé csalódottnak tûnt. 

-Igen!-vágtam rá azonnal-éppen...nagytakarítást tartunk és nekem is segítenem kell! 

-Ó persze!Hisz...most költöztetek ide... 

-Sajnálom.Esetleg...máskor. 

-Igen.Máskor.-persze én tudtam hogy ebbõl a máskorból valószínûleg soha lesz. 

-Akkor szia!!-köszöntem el tõle.Bementem az elsõ órámra,és a nap további részében biztonságban voltam Josh elõl,ugyanis szerencsémre nem volt matekon.Örültem hogy nem esett baja miattam,büszke voltam magamra.Suli után nem mentem azonnal haza,hirtelen ötlettõl vezérelve úgy döntöttem hogy meglátogatam Kylet.Fogalmam sincs,hogy hogy jutott ez egyáltalán eszembe.Talán viszonozni akartam a sok nálunk tett látogatást.Leparkoltam a házuk elõtt és elindultam befelé,viszont útközben megtorpantam.Az udvaron Kyle állt karjaiban egy embert tartott,akinek éppen a vérét szívta ki. 

Megfordultam és rohantam a kocsi felé.Hallottam ahogy utánam kiállt,és mielõtt sikerült volna beszállnom,elállta az utam. 

-Nessie kérlek!!-esdeklõ volt a hangja de engem nem érdekelt.Undorodtam tõle.Az egy dolog hogy tudtam hogy emberek vérével táplálkozik,de az egy másik hogy ezt a saját szememmel lássam.Nem akartam látni többé egy ilyen gyilkost. 

-Engedj elmenni!!-kiáltottam-hagyj békén te mocskos gyilkos!!! 

-Nessie úgy csinálsz mintha annyira nagy bûnt követtem volna el!!!! 

-Pedig így van!!!Megöltél egy...-a földön fekvõ testre néztem.A nõ úgy harminc év körüli lehetett,hasa mint egy hatalmas dinnye.Terhes volt. 

-Tudom.De én így élek!!El kellene fogadnod mivel te is vámpír vagy!! 

-De nem gyilkos!Megtanultam úgy élni hogy ne kelljen ezt csinálnom mint neked!!!!-most már nem csak dühös voltam hanem szomorú is.Elõször Jakekel veszek össze,most meg vele.Nem igaz hogy nekem soha nem lehetnek normális barátaim. 

-Én sajnos nem így élek!!!Fogadd el!!!!Kérlek gyere be!!!! 

-Nem!Haza akarok menni!!!!-nyitottam volna ki az ajtót de õ visszacsapta. 

-Mit tegyek hogy megbocsáss?-elgondolkoztam.Csak egyetlen egy feltételem van végülis és ezt neki is szóvá tettem. 

-Változz meg! 

-Nem értem. 

-Szokj rá a vega életmódra és akkor leszek a barátod!Ha nem teszed meg...akkor köztünk mindennek vége.-egy pillantra elgondolkozott,nagyon törte a fejét. 

-Rendben van.De tudod egy ilyen tett nem ér meg egy barátot.Ennél én többet akarok tõled!! 

-Elõször tedd meg amit kértem és azután beszélhetünk róla!-feleltem.Pontosan tudtam mire akart kilyukadni,csak a baj az volt,hogy nekem fogalmam sem volt róla hogy mit akarok. 

-Oké.Maradsz?-látszott rajta hogy ezt akarja. 

-Igen.Segítek neked gyakorolni.Vadászni megyünk szarvasokra-elhúzta a száját,de nem tett megjegyzést.Elindultunk futva az erdõbe,végig csöndesek voltunk.Megmutattam neki hogy is csináljuk mi ezt az egészet,és végül megkértem hogy õ is próbálja meg.Legnagyobb örömömre sikerült neki. 

-Szép volt!A legnagyobbat fogtad el!!!-feleltem büszkén. 

-Kösz.De nem olyan mint egy ember!-villámló tekintettel néztem rá. 

-Jó bocs!Nem szóltam!! 

-Azért mondom!!-leültem mellé a földre és néztem ahogy a száját tisztogatja. 

-Nessie...te voltál már szerelmes?-kérdése hallatán egy kicsit összerezzentem.Nem éppen ez a leggyakoribb beszédtémám. 

-Nem.Miért te? 

-Eddig nem.Egészen eddig a pillanatig...-suttogta.Felnézett a szemembe és elmosolyodott. 

-Ne beszélj butaságokat!-kértem,nagyon zavarba hozott. 

-Ez nem butaság.Szeretlek Nessie!-közelebb hajolt,arcomat a két keze közé fogta és megcsókolt.Elõször csak lágyan,hogy lássa ellenkezek e,de mikor nem tettem egyre szenvedélyesebb kezdett el lenni.Felkapott az ölébe,hátamat nekitámasztotta egy fának.Beletúrtam a hajába,õ meg egész testemet simogatta.Ekkor észhez tértem.Határozott mozdulattak eltoltam magamtól,és kifulladva szólaltam meg. 

-Mondtam hogy elõször teljesíted a kérésem,azután lehet róla szó! 

-De hisz már megtettem!Öltem szarvast! 

-Egyszer!Ha teljes egy hónapon keresztül nem esel kísértésbe ember után akkor majd... 

-Aj rendben van!!!-egyezett bele kelletlenül. 

-Most megyek!Biztosan keresnek már!! 

-Oké.-elkísért a kocsimig,és mielõtt beszálltam volna,adott egy csókot.Hazahajtottam és átgondoltam azt hogy mi történt.Tudtam hogy Kyle szeret.A baj csak az volt,hogy azt nem tudtam,én mit érzek...