A három succubus elhurcolt engem az erdõ egy elhagyatott részébe.Fogalmam sem volt arról,hogy mihez fognak kezdeni velem,de volt néhány tippem.Hiábavaló lett volna megpróbálni menekülni,úgy is elkaptak volna,és akkor aztán még kevesebb esélyem lenne a túlélésre mint most.Az erdõ mélyen állt egy kis faház,oda vittek be engemet.Elengedték a karomat,de azért szorosan mellém álltak,nehogy szökni próbáljak. 

-Mit akartok tõlem?-próbáltam magabiztos lenni,de igazából nagyon féltem. 

-Gyönyörû nõ vagy Renesmee.És erõs is a magad módján...nagy hasznot hoznál-felelte Elena. 

-Nem értelek...-pedig igazából kezdtem sejteni. 

-Olyan leszel mint mi.Succubus. 

-Nem!!!-kiáltottam és rohantam volna el,de õk lefogtak. 

-Nem ellenkezhetsz!Mivel te vámpír vagy,nem tudunk megharapni és úgy átváltoztatni.De itt van ez a nyaklánc...-a kezei között egy hatalmas zöld medálos nyakláncot tartott-az elméd fölött átvesszük az irányítást.Átváltozol,succubus leszel addig amíg rajtad van.És ez örökké így lesz!!! 

-Nem akarom!!!Kérlek engedjetek el!!!Nekem semmi bajom nincsen a férfiakkal!!!Nem bántanak engem!!!! 

-Nem e?És mi van azzal a Kyleval?Átver téged!A hátad mögött embereket öl még mindig!!-megfogta a karomat,és átadta a gondolatai egy részét.Magam elõtt láttam Kylet,amint egy fiatal kisgyereket leterít és a vérét szívja ki.Azután láttam azt,amikor megtalál,amint menekülök azután hogy megsebeztem Leaht. 

-Nem...-sírtam-hogy tehette ezt?Csak...kihasznált!Nem is szeret!!!! 

-Látod?Pont ezért lesz neked jobb!!Nem fogsz többé szenvedni a férfiak miatt!Bosszút állhatsz rajta!!!! 

-Nem akarok gyilkos lenni!!!!-ellenkeztem-csak azt akarom hogy megfizessen azért mert átvert!! 

-Megteheted.Csak...engedd hogy segítsünk!-közelebb lépett,fejemet felemelte.A nyakláncot a nyakamhoz közelítette.Nem tudtam ellenkezni.A karjaimat lefogták szorosan,mozdulni sem tudtam.Nem volt választási lehetõségem.Ha akartam ha nem...olyan leszek mint õk.Mikor a nyakláncot feltette rám,hirtelen minden elsötétült,és éles fájdalmat éreztem egész testemben.Kezdtem elfelejteni mindent.Az emlékek kitolultak a fejembõl.Nem nem akarok felejteni!!nem!!De már azt sem tudtam a végén hogy mi történt.Csak a három nõt láttam magam elõtt. 

-Jól van.Nincs semmi baj!Itt vagyunk neked!Segítünk neked!Alyssa...-suttogta Elena.Alyssa?Ez lenne a nevem?Nem emlékeztem semmire.Nem tudtam kik ezek a nõk és hogy én ki vagyok.Alyssa a nevem biztosan.Ha ez a nõ mondja. 

-Mi történt velem?Hol vagyok? 

-Elájultál és nem emlékszel semmire!Succubus vagy drágám.A neved Alyssa.Mi Elena,Kyra és Janey vagyunk!A testvéreid!-gyengéden átölelt és én hittem neki.Nem gondoltam hogy esetleg hazudik.Hisz olyan kedvesnek tûnik.A testvéreim. 

-Rendben van.Hiszek neked!-mosolyogtam és végignéztem magamon.A ruhám csupa mocsok volt.Janey észrevette hogy mit néztem és elmosolyodott. 

-Gyere adok neked ruhát!-elvezetett egy kisebb helyiségbe ahol rengeteg csillogó cucc volt.A kezembe nyomott egyet,én felvettem azt.Olyan ruha volt mint a hastáncosoké.Bõ,hófehér nadrág aranyozott derékkötõvel.A felsõ akkora volt mint egy melltartó,és ugyanolyan bõ és csillogó.Mindkét karomra arany színû karpántot kaptam.Megnéztem magamat a tükörben.Sötétbarna hosszú hajam szabadon hullott alá.A legfurcsábbak a szemeim voltak.Gyönyörû élénkvörös színben pompáztak.Annyira csodálatosak voltak.Visszamentem öltözködés után a többiekhez. 

-Gyere Alyssa!Elmegyünk vadászni!!-nevetett Janey. 

-Rendben van!Mehetek én elõl?Van egy olyan érzésem mintha tudnám hova kell menni...-feleltem bizonytalanul. 

-Persze!És ez a lényünkbõl fakad!-mosolyodott el Elena,összenézett a testvéreinkkel-induljunk! 

Én mentem elõl,õk pedig utánam.Könnyedén lebegtem a levegõben,mintha madár lettem volna.Az illat amit éreztem magával ragadt,nem tágítottam el másfelé.Hamarosan egy tisztára értem,ahol három tinédzser fiú focizott éppen.Leereszkedtem a földre és lassú,kecses léptekkel haladtam feléjük.Jöttömre felkapták fejüket és megbabonázva néztek minket.Gyönyörûnek találtak.Odamentem egy egyikhez és végigsimítottam egész felsõtestén.Nagy körmeimmel nyakát cirógattam.Éreztem az izgalmát és a vágyat irántam.Elmosolyodtam.Megfogtam a kezét és bevezettem a fák közé.Nekidöltöttem egy fának,és hozzádörgölõztem.A nadrágon keresztül is éreztem azt,hogy kíván engem.Én is kívántam.De nem úgy mint ahogy õ engem.Megcsókoltam,majd felemeltem a fejemet.Elvigyorodtam,fogaimat kivillantva és egyetlen határozott mozdulattal a nyakába vájtam halálos fegyvereim.Azonnal meghalt.Lassan szívtam a vérét,élvezve minden egyes cseppet.Nõvéreim is csatlakoztak hozzám,a többi fiúval is végeztek.Tudtam hogy büszkék rám,láttam a szemükben. 

-Ügyes voltál!Nagyon!-ölelt át Kyra. 

-Köszönöm!Nagyon finom az embervér!!Annyira...mámorító!!! 

-Igen.Tudom!!-kézen fogva repültünk fel a levegõbe újabb áldozatok után kutatva.Aznap még három férfival végeztem.Nem volt bûntudatom.Nem volt semmi rossz érzésem.Hisz azt mondták mindig ezt csináltam.Tehát nincs min idegeskedni.