T�volodtunk t�l�k, �n m�gis ugyanolyan intenz�ven �reztem m�g mindig a l�ny illat�t, mintha k�zvetlen itt lenne mellettem. Pedig nem volt.

Soha �letemben nem �reztem m�g ennyire �nycsiklandoz�, �des illatot, mint az �v�. Musz�j  �jb�l megtal�lnom �t. Meg kell, hogy tal�ljam. Nem vagyok igaz�n �hes, de egy kis j�t�kban mindig benne voltam. R�ad�sul az az illat, amit mag�b�l, a test�b�l, a v�r�b�l �rad, �tv�gygerjeszt�. �sszefut a m�reg a sz�mban…

Nem is �rtem, hogy k�pesek azok a Cullenek mellette maradni. A tetej�be pedig az az Edward is olyan furcsa sz�momra… A tiszt�son annyira v�delmezte azt az embert, mintha az � tulajdona lenne, mintha birtokoln� �t… Egy botor pillanatig felmer�lt bennem a gondolat, miszerint �k egy p�rt alkotnak. De ez mer� k�ptelens�g. Egy v�mp�r nem s�llyedhet olyan m�lyre, hogy emberekkel fek�dj�n �ssze! M�g maga a t�ny is felh�bor�t�!

Gyal�zatos, sz�nalmas. Egy v�mp�rnak csakis egy dologra j�k az emberek: csillap�tani azt az �get� �rz�s a torkukban azok v�r�vel. Semmi m�sra. Cullen�k viszont be�rik �llatokkal… mazochist�k! Egyt�l egyig f�lesz�, �r�lt mazochist�k. Hiszen hogyan is lehet a saj�t val�nkkal k�zden�nk? Saj�t magunkkal? A l�nnyel, akik vagyunk? Sehogy! �n nem is teszem ezt. Ahogy Victoria sem.

Eml�kszem, mikor egym�sra tal�ltunk, pont egy vad�szat ut�n. � a t�volb�l n�zte v�gig, hogyan m�sz�rolok le p�r embert, hogy azt�n az utols� cseppig kisz�vjam v�r�ket. �lvezettel leste minden egyes mozdulatomat. L�ttam rajta, hogy tetszik neki. Mikor pedig k�rd�re vontam, akarna-e csatlakozni hozz�m, r�gt�n beleegyezett. �n eleinte csakis az�rt akartam ezt, mert akkor m�r t�bb �vtizede r�ttam egyed�l az eg�sz vil�got. Unalmas volt, �s akartam magam mell� egy t�rsat. De nem ak�rmilyet. Mindenk�pp egy n�st�nyt akartam, hogy csillap�tani tudjam m�sfajta v�gyaimat is. Victoria pedig kit�n�nek bizonyult erre a feladatra.

B�r sokszor l�tom rajta, hogy valahogy m�sk�pp n�z r�m, m�sk�pp kezel engem, mint �n  �t, nem nagyon gondolkodok el a dolgokon. Hiszen kit izgat? Mindig megkapom azt, amire sz�ks�gem van. Akkor minek foglalkozzak vele?

Mikor Laurent is csatlakozott hozz�nk, puszt�n f�lelemb�l, egy nap mikor csak ketten voltunk, ny�ltan r�k�rdezett, mi�rt j�tszadozok Victori�val, mik�zben az szerelmes bel�m. �n a k�p�be r�h�gtem, majd otthagytam. Valahogy nem tudtam elk�pzelni, hogy igaz, amit mondott. Tudom magamr�l, hogy �n sose lenn�k k�pes viszonozni az ilyesfajta �rz�seket. De szerencs�re Victoria sose mutatta, hogy ez b�ntan� vagy s�rten� �t. Elfogadta, �s tov�bbra is k�szs�ggel leste minden szavamat, vakon k�vetett engem, b�rhova is vitt az utam, �r� sz�m�thattam.

– James?

Gondolataimb�l, melyek messze elkalandoztak, �jb�l Victoria hangja r�ngatott ki.

Laurent nem tartott vel�nk, � meg akarta ismerni Cullen�k �letvitel�t. Sz�nalmas…

– Mondjad.

– Most mi lesz?

Ezt meg hogy �rti? H�t nem vil�gos?

– Megszerzem magamnak a csaj v�r�t. Kell nekem. Nem �rdekel, mibe ker�l, de megszerzem.

– De h�t t�ler�ben vannak. �k heten vannak, mi pedig csak ketten.

– Nem sz�m�t. Egyszer �gyis magukra kell hagyniuk a kiscsajt, �s akkor �n lecsapok r�.

– De mi van akkor, ha Laurent mindent elmes�l nekik? Ha elmes�li nekik, hogy nyomk�vet� vagy?

Na, igen, erre m�r �n is gondoltam…

– Vagyok annyira j� nyomk�vet�, hogy megszerezzem magamnak a pr�d�t – sziszegtem d�h�sen.

Victoria leszegte fej�t.

– Tal�n ez�ttal hagynod k�ne…

Micsoda?! Pont a leg�desebbet hagyjam ki?! Ezt � sem gondolhatta komolyan…

Haragomban egy f�hoz szor�tottam �t, mire az kett� repedt, �s hajladozva fejezte ki nem tetsz�s�t a hirtelen s�lyt�l. Victoria nyak�t szorongattam az egyik kezemmel, m�g a m�sikat magam mellett l�gattam. Szemeimb�l csak �gy s�t�tt a d�h �s harag, m�g az � v�r�s szemp�rj�ban f�lelem bujk�lt.

– Nem fogok megretteni az�rt, mert t�bben v�delmezik �t – sz�rtem ki fogaim k�zt.

– �n nem is…

– Nekem kell annak az embernek a v�re! T�l �des �s k�v�natos ahhoz, hogy veszni hagyjam. Ha az az Edward volt olyan botor, hogy k�z�nk �llt, h�t viselje a k�vetkezm�nyeit. A kis sz�vszerelme p�r napon bel�l halott lesz.

– Mi lesz akkor, ha el�bb �k �lnek meg? M�g azel�tt, hogy a l�ny k�zel�be f�rk�zhetn�l? – suttogta szor�t�som alatt.

B�r nek�nk nem volt sz�ks�g�nk leveg�re, most m�gis egy pillanatra �gy t�nt, mintha fulladozna. Szor�t�somon viszont nem engedtem. Tudtam, hogy nem �rthat neki.

– Nem fognak tudni. �k csak veget�ri�nus sznobok, akik t�bb �vig �lnek egy helyen. M�g �n igazi v�mp�r vagyok, aki folyton j�rja a vil�got. Megtanultam rejt�zk�dni �s bujk�lni is.

– �s ha �tv�ltoztatj�k?

– Ha val�ban �t akarn�k v�ltoztatni, gondolod, hogy m�g nem tett�k volna meg?

– Igazad van…

Csak hogy bel�tta…  Ideje volt. Nem szerettem gy�zk�dni, de tudtam, hogy ezt teljesen egyed�l nem csin�lhatom. Hiszen val�ban sokan vannak. Egyed�l aligha gy�zhetek. Viszont, ha Victoria velem tart �s seg�t nekem, akkor siker�lhet. �s siker�lni is fog.

Eg�sz eddigi l�tem sor�n csup�n egyetlen egyszer v�tettem hib�t. Egyszer.

M�g 1920-ban egy elmegy�gyint�zet fel� sodort az utam. �reztem az emberek v�r�t, �s gyilkolni akartam. �gy k�zelebb mer�szkedtem az udvarhoz, ahol a betegek tart�zkodtak. Az nem zavart, hogy teljesen idi�t�nak tartj�k �ket, hiszen ez nem befoly�solja a v�r�k min�s�g�t �s zamat�t. Mikor m�r el�g k�zel voltam, ez apr�cska l�ny v�re teljesen mag�val ragadott. Jobban, mint a tiszt�son lev� Bell��. �zletesebbnek t�nt. Azonnal t�madni akartam, de tekintve a napf�nyre, m�g nem tehettem. Nem akartam, hogy eg�szen a Volturiig h�re menjen. �gy v�rtam. Sok�ig… k�zben kifigyeltem az �ldozatom napj�nak minden egyes perc�t. Azonban nem voltam teljesen alapos. Egy m�sik v�mp�r is ott volt, aff�le �pol�k�nt dolgozhatott ott. � �szrevette engem, �s m�g miel�tt megkaphattam volna azt, amit akartam, � elvette t�lem. �tv�ltoztatta a l�nyt. �gy m�r nem b�nthattam �t, az �pol�t viszont meg�ltem. �ktelen d�h �radt sz�t bens�mben, mikor �tv�ltoztatta. Viszont ami meglep� az az, hogy ma este ott volt a tiszt�son a l�ny… sose gondoltam volna, hogy m�g tal�lkozni fogok vele.

– James… 

– Hagyj�l, Victoria – engedtem el, �s h�tat ford�tottam neki.

Hallottam, ahogy k�zelebb l�pked, �s b�tortalanul megsim�tja karom, mire �n elr�ntom azt.

– Nem �rdekel, mennyire kev�s az es�ly arra, hogy az eny�m lehessen. Nem v�tek hib�t. Megszerzem. Ker�l, amibe ker�l. Ha meghalok, legal�bb �gy haljak meg, hogy el�tte meg�zlelhettem.

– De…

– Ne, ne is pr�b�lj lebesz�lni r�la! – mondtam inger�lten.

– De �n szeretlek, James – motyogta.

Azt hittem, rosszul hallok. Hab�r egy�ttl�teink alkalm�val m�r egyszer-k�tszer hallottam a sz�j�b�l, ahogy hasonl�t mond, de mindannyiszor elk�nyveltem magamban, hogy hallucin�ltam. Nem tudok �n ilyen �rz�seket viszonozni senki ir�nt. M�g Victoria sem v�rhatja el t�lem… Azonban k�nytelen leszek valamit mondani erre, ha azt akarom, hogy velem tartson.

– Csod�latos v�mp�r vagy, Victoria – fordultam fel�, szemeimmel r�meredve.

– Val�ban?

– Igen. �ppen ez�rt kell a seg�ts�ged. Tarts velem, Victoria! Tudod j�l, hogy egyed�l nem lenn�k �nmagam. Seg�tened kell nekem. B�zom benned, �s tudom, hogy m�r sok mindenben mellettem �llt�l. Sose h�tr�lt�l meg vagy hagyt�l cserben. �n is szeretlek – Mindj�rt h�nyni fogok saj�t magamt�l…

L�ttam, ahogy felcsillan szemeiben valamif�le v�gy �s m�g valami, de nem �rdekelt k�l�n�sebben. Tudtam, hogy hamis �rzelmekkel �ltatom, hogy hazudok neki. Ugyanakkor nem �rdekelt. R� kellett vennem, hogy velem tartson, �s ha ennek ez az �ra, akkor �n megtettem.

– �r�mmel tartok veled – h�z�dott k�jes mosolyra ajka.

�n is visszavigyorogtam r�, mik�zben csak egyetlen gondolat j�rt az agyamban: a vad�szat elkezd�d�tt…