(Noah szemsz�ge) 

Nem tetszett nekem ez az eg�sz. Igaz�b�l nem nagyon �rtettem meg, hogy mi�rt nem j�n Seth haza a rezerv�tumba Sonj�val. Mi�rt kell ennyit szenvedni, hogyha egyszer �gyis szeretik egym�st. Hiszen m�r a lelk�k is �sszeforrt. Egyszer �gyis �ssze fognak h�zasodni, akkor meg nem mindegy, hogy mikor? Micsoda ostobas�g. Teljesen feleslegesen ideges�tenek fel mindenkit, r�ad�sul v�mp�rokkal fognak �lni. Nem f�r a fejembe, hogy ez mire j�.

• Min gondolkozol ennyire? – szak�tott ki Marie az elm�lked�semb�l.
• Csak azon, hogy mire j� ez az eg�sz. �gy �rtem, hogy �gyis �ssze fognak egyszer h�zasodni. Akkor meg nem mindegy, hogy mikor?
• Noah, te ezt nem �rted – vigyorgott h�gom, �s �n t�nyleg nem �rtettem, hogy mire gondol.
• Nem ismered a n�i l�lek rejtelmeit m�g. Majd ha szerelmes leszel, r�j�ssz, hogy nem minden fekete �s feh�r. El�g sok a sz�rke �tmenet – kuncogott Marie.
• Csak t�lbonyol�tj�tok a dolgot – mondtam morcosan. – Akkor is azt mondom, hogy ez teljesen felesleges, �s vesz�lyes is.
• Noah, hagyd m�r ezt. Seth b�zik benn�k. Ez az � �lete �s az � d�nt�se �s Sonj��. Ne vitatkozzunk. Mi nem d�nthet�nk helyette.
• Mi nem is, de majd az Alf�ja megoldja ezt a probl�m�t. Hogyha r�parancsol Seth-re, akkor k�nytelen lesz �tl�pni a hat�ron �s onnant�l kezdve minden rendben lesz – mondtam hat�rozottan.
• Ne mer�szelj mesterkedni! – d�rrent r�m Marie. – A legut�bb, amikor seg�teni akart�l sz�rny� dolgok t�rt�ntek.
• Tudom, nem kell, hogy eml�keztess, de akkor sem fogok �rte bocs�natot k�rni. Meg�rdemelte, amit kapott. B�nthatott volna.
• M�r mi�rt k�rn�l bocs�natot? – k�rdezte g�nyosan. - Az�rt hogy kis h�j�n meg�lted, vagy az�rt, hogy el�ld�zted t�lem? Biztosan belehaltam volna egy cs�kba. �gy visszagondolva, t�nyleg ki akart ugrani a sz�vem. Biztos a f�lelemt�l, vagy m�gsem? Nem �gy r�mlik, hogy a boldogs�gt�l, hogy v�gre eljutottunk az els� cs�kig, ami nem t�rt�nhetett meg, mert az �r�lt b�ty�m, r�gt�n medv�v� v�ltozott �s r� vetette mag�t szeg�nyre.
• Csak egy nyavaly�s korcs volt, nem ember. Nem hagyhattam, hogy k�z�d legyen hozz� – mondtam d�h�sen. Nem hiszem el, hogy nem k�pes t�l lenni azon a piszkos f�lv�ren. Egy�bk�nt is, hogy venn� ki mag�t, hogyha egy medve h�ga, egy ilyennel j�rna. M�g j�, hogy id�ben �rkeztem.
• Na j�, ebb�l elegem van. Hagyjuk a t�m�t. �gysem fogok vele soha t�bb� tal�lkozni. Ezt elint�zted. L�gy boldog. Viszont ha megtudom, hogy bele �gyeskedt�l Sonja �s Seth helyzet�be, akkor egy j� ideig nem �llok sz�ba veled. Hallottad? – k�rdezte idegesen. Soha nem fog teljesen megbocs�tani nekem, hogy el�ld�ztem a kis rajong�j�t, de hossz� t�von �gysem lett volna es�ly�k.
• Mindj�rt meg�rkez�nk. Ez m�r La Push – pr�b�ltam elterelni a t�m�t. K�r volt felhoznom, �gysem tudom meggy�zni. K�t �ve siratja azt a nyavaly�st. Nem gondoltam volna, hogy nem lesz k�pes elfelejteni.
• J�l van, tereld csak el a t�m�t. Mindegy. Menj�nk �s besz�lj�nk ink�bb a t�rzzsel – motyogta az orra al�, tudtam, hogy szeret, de nagyon boldog volt azzal a f�lv�rrel, am�g meg nem tudtam, hogy tal�lkozgat vele.

Az �t h�tra l�v� r�sz�t csendben tett�k meg. Rem�ltem, hogy Seth t�rzse, majd sz�vesen l�t minket. B�r igaz, hogy azt hitt�k, hogy kihaltunk �s eddig nem rohantam sz�lni nekik, hogy l�tezem. B�r apa se sietett azzal, hogy elmondja, csak akkor tudtam meg, hogy mi vagyok, amikor el�sz�r �tv�ltoztam. M�g j�, hogy senki nem volt a k�zelemben egy v�mp�ron k�v�l. Nagyon cs�ny�n megsebes�thettem volna valakit, akit szeretek, hacsak meg nem �ltem volna v�letlen�l.

• Meg�rkezt�nk – lelkesedett Marie. – Seth azt mondta, hogy ez az Alf�ja h�za. Pontos le�r�st adott �s ez t�k�letesen �gy n�z ki, mint ahogy mondta.

Meg�lltam �s a k�vetkez� pillanatban m�r ki is j�tt el�nk egy hozz�m hasonl�an hatalmas f�rfi. El�g idegesnek t�nt. Gyorsan kisz�lltam, de Marie-t el�tte m�g megk�rtem, hogy maradjon egy kicsit a kocsiban.

• Ki vagy te? Ez biztosan nem a te aut�d! Hogyan szerezted meg, �s mi�rt j�tt�l ide? – indult meg fel�m.
• H�, nyugi! Engedd, hogy megmagyar�zzam – tartottam fel mindk�t kezem.
• Halljuk! Nem lehetsz egyszer� haland�, hogyha siker�lt megszerezned ezt az aut�t egy karcol�s n�lk�l – sz�rte a fogai k�z�tt.
• A nevem Noah, a kocsiban az a l�ny pedig a h�gom, Marie. Seth bar�tai vagyunk – kezdtem bele a t�rt�netbe.
• Seth? Istenem, j�l van? Nem esett baja? Tudj�tok, hogy hol van? Oh, eln�z�st. Most jut eszembe, �n Jacob vagyok – z�poroztak a k�rd�sei.
• Szia, Jacob – ny�jtottam fel� a kezem �s � haboz�s n�lk�l ny�jtotta saj�tj�t. Ugyanaz a bizseg�s futott �t rajtam, mint amikor Seth-tel el�sz�r kezet fogtam �s l�ttam, hogy � is �rezte. - Igen, � k�ld�tt ide minket. Nem esett semmi baja. � maga pedig a Cullen-h�zban van – mondtam hat�rozottan.
• Ez nagyszer�. K�rlek, gyertek be �s mes�ljetek el mindent, azut�n pedig �tmegyek Cullen�khez – mondta lelkesen �s m�r a csomagtart�n�l is volt, hogy kiszedje a csomagjainkat.

Bement�nk a h�zba �s megismerkedt�nk Jacob �desapj�val is. Majd le�lt�nk �s mes�lni kezdt�nk. Elmondtunk mindent, ami az�ta t�rt�nt, hogy megismert�k Seth-et. Mindent Sonj�r�l, az �sszeforr�sr�l �s a hazautaz�sr�l. T�tott sz�jjal hallgattak v�gig minket. Miut�n befejeztem a t�rt�netet Jacob m�g mindig k�rd�n n�zett r�m.

• K�v�ncsi lenn�k a ti t�rt�netekre is. Az el�bb, amikor kezet r�ztunk valami furcsa bizserg�s futott �t rajtam, �s l�ttam, hogy rajtad is. Mit�l volt ez? – k�rdezte k�v�ncsian. – A b�r�d is olyan forr�, mint az eny�m.
• �n is alakv�lt� vagyok – mondtam mosolyogva.
• Ezt sejtettem. Az �rdekelne, hogy kinek a lesz�rmazottja vagy, mert nem eml�kszem elk�borolt farkasra a m�ltb�l – sz�lt k�zbe Billy.
• Nem vagyok farkas, �n egy medve vagyok. Amennyire tudom, az utols� a t�rzsemb�l.
• Egy medve? – d�bbentek meg mindketten.
• A medv�k �gy tudtuk, hogy m�r kihaltak – mondta Jacob �s felh�zta a szem�ld�k�t.
• Nos, rosszul tudt�tok. Nem akarsz �tmenni Seth-hez �s visszahozni ide? – k�rdeztem k�v�ncsian. Mi�rt �n �rdeklem most? Sokkal fontosabb lenne, hogy Seth �s Sonja miel�bb t�vol legyen a v�mp�rokt�l.
• Nem, el�bb ink�bb meghallgatom a t�rt�netedet – d�lt h�tra a sz�k�ben Jacob �s k�rd�n n�zett r�m.
• Nem agg�dsz, amiatt, hogy Seth �s Sonja egy v�mp�rokkal teli h�zban van? – k�rdeztem d�bbenten. Legal�bb neki k�ne, hogy legyen-e miatt egy kis f�lelem �rzete.
• Nem agg�dom, mert Cullen�kn�l van. �k nem vesz�lyesek Seth-re �s Sonj�ra sem. Csal�dtagnak tekintik �ket.
• Minden farkas meg�r�lt ami�ta elszakadtunk t�letek? – mondtam kicsit inger�lten. Ez hihetetlen, mindenkit beetettek, hogy �k �rtatlanok. – Az�rt vagyunk, hogy a v�mp�rok ne legyenek. Erre m�r csak �n eml�kszem?
• �k m�sok, nem kell tartani t�l�k. A bar�taink. Majd ha megismered �ket, akkor te is meg�rted. Addig is nem hib�ztatunk a n�zeteid�rt, mi is sok�ig csak egyf�lek�ppen l�ttuk a dolgokat, de vannak vari�ci�k – mondta Jacob nyugodtan.
• A sz�rke �tmenet egy csod�s p�ld�ja – kuncogott mellettem Marie.

F�radtan fels�hajtottam �s belet�r�dtem, hogy hi�ba magyar�zok ma este, senki nem agg�dik amiatt, ami miatt �n agg�dom. Jacob �sszeh�vta az �sszes farkast, hogy mindenki egyszerre hallja a medv�k t�rt�net�t �s azt, hogy mi t�rt�nt Seth-tel �s hol van most. Az este legnagyobb r�sz�ben mes�lt�nk Marie-val �s a k�rd�sekre v�laszoltunk, amib�l volt j� sok. K�zben a l�nyok hatalmas adag �telt k�sz�tettek, amit j��z�en elfogyasztottunk. Mindent �sszevetve nagyon j�l �reztem magam. Olyan �rz�sem t�madt, mintha haza�rtem volna. R�gt�n befogadtak �s kaptunk sz�ll�st is. Mindenki �gy viselkedett vel�nk, mintha r�g elvesztett rokonok lett�nk volna, akiket most �jra megtal�ltak. Miut�n kifogytak a k�rd�sekb�l �s �t is v�ltoztam a k�r�s�kre rajtunk volt a sor. Mi tett�k fel a k�rd�seinket, amelyekre k�ss�ggel v�laszoltak. Fantasztikus este volt. Legnagyobb meglepet�semre meg is feledkeztem az aggodalmaimr�l, amik foglalkoztattak. Hihetetlen�l j�l �reztem magam, mintha �jra lenne Marie-val csal�dunk. L�ttam rajta, hogy � is nagyon boldog �s hamar �sszebar�tkozott mindenkivel. B�r Marie-t nem lehet nem szeretni. Mindig is csod�latos l�ny volt, �s r� kellett d�bbennem, hogy ezt nem mondtam neki el�gszer. Miut�n mindenki kell�k�ppen kif�radt, mi is elment�nk lepihenni. Jacob �gy hat�rozott, hogy majd holnap megy �t Seth-hez. Bementem a szob�ba, amit kaptam �s m�r �ppen kis h�j�n �lomba szender�ltem, amikor az ajt� kiny�lt �s Marie kukkantott be rajta f�l�nken.

• Szia – suttogta. – Nem lehetne, hogy… - kezdett bele, de �n m�r akkor tudtam, hogy mit szeretne, amikor bedugta a fej�t az ajt�n.
• Gyere csak – mosolyogtam r� �s od�bb cs�sztam az �gyon, hogy � is elf�rjen mellettem. Amikor �j helyre ment�nk mindig nagyon ideges volt �s csak �gy tudott aludni, hogyha mellettem volt.
• K�szi – b�jt oda hozz�m, mint egy kiscica.
• Nincs mit – mosolyogtam r� �s megpusziltam a fej�t. Engem is mindig megnyugtatott a k�zels�ge. M�r eg�szen kicsi korunk �ta. Eleinte az �tv�ltoz�st is vele gyakoroltam. Felseg�tettem egy f�ra miel�tt �tv�ltoztam, hogy ne �rhessem el, �s ne tehessek k�rt benne, �s amikor nem akart siker�lni az � hangja mindig megnyugtatott annyira, hogy vissza tudjam �lteni az emberi form�mat. – Szeretlek.
• �n is szeretlek – mosolyodott el. – Tetszik neked itt, igaz?
• Igen, nagyon. Olyan, mintha haza�rtem volna. Vajon a mi t�rzs�nk is ilyen volt? Mindenki ismer mindenkit, kedvesek egym�shoz. �sszej�nnek a parton. Csod�latos �let�k van – mondtam lelkesen, �s t�nyleg �gy is gondoltam.
• Nem tudom, de k�nnyen lehet, hogy mi is ilyenek voltunk, amikor m�g sok medve �lt a f�ld�n. Biztosan csod�latos �let volt – mondta elgondolkodva.
• Megk�rtek, hogy maradjunk itt �s ne menj�nk vissza az egyetemre. Sz�vesen befogadn�nak minket maguk k�z� – mes�ltem lelkesen �s rem�ltem, hogy � is szeretn�, hogyha maradn�nk.
• Ha te is ezt szeretn�d, akkor �n boldogan itt maradok – mondta �s feln�zett a szemembe.
• Csak akkor maradunk, ha te is annyira akarod, ahogy �n – mondtam hat�rozottan, nem akartam, hogy az�rt maradjunk, mert �n akarom. Ketten kell eld�nten�nk.
• Egyel�re maradjunk, azut�n pedig majd megl�tjuk. Lehet, hogy m�g szeretn�k egyszer visszat�rni a tanulm�nyaimhoz, de addig is sz�p �let�nk lehet itt. R�ad�sul ki tudn� jobban elmes�lni ennek a t�rzsnek a t�rt�net�t �s legend�it, mint az itteniek. Tudod, hogy mindig is �rdekelt, hogy honnan sz�rmaznak az alakv�lt�k, �s esetleg a v�nek tudn�nak mes�lni valamit a medv�kr�l is. M�r azon k�v�l, amit eddig megtudtunk nagy nehezem.
• Teh�t ha j�l sejtem, akkor holnapt�l mindenkinek az idegeire m�sz a k�rd�seiddel, mint a tan�raid�ra? T�l k�v�ncsi vagy – kuncogtam fel. Eml�kszem egyszer egy tan�r m�r k�nytelen volt elmenek�lni el�le, hogy egy kis l�legzethez jusson.
• Ne legy�l m�r te is ilyen. J�, elismerem, lehet, hogy egy kicsit t�l sokat besz�lek, de ez�rt szeretsz. Nem?
• Ez�rt is, t�bbek k�z�tt. Csak tudod, nem mindenki van oda �rte, hogyha egy l�nynak be nem �ll a sz�ja.
• Van, akinek tetszik – mondta tetettet s�rt�d�tts�ggel �s megb�kte a mellkasomat.
• Tudom, de sajnos �k vannak kevesebben – nevettem fel.
• Na j�l van, el�g ebb�l. Nem vitatkozom tov�bb. J� �jszak�t!
• Neked is, kicsim – h�ztam k�zelebb magamhoz. – Tudod, hogy im�dom, amikor csacsogsz. Ne haragudj r�m, k�rlek. Tudod, hogy nem gondoltam komolyan – cir�gattam meg a h�t�t.
• Tudom, ne izgulj. �gysem tudok r�d t�l sok�ig haragudni, de most m�r t�nyleg aludjunk – mondta m�g �s n�h�ny perc m�lva egyenletes szuszog�sba kezdett. T�nyleg nagyon f�radt lehetett m�r.

M�r �vek �ta nem aludtam olyan j�l, mint ezen az �jszak�n. Nem kellett agg�dnom a v�mp�rok miatt, mert n�h�ny farkas kint volt j�r�r�zni. Tudtam, hogy most senkinek sem eshet baja a k�rny�ken, �s ez nagyon megnyugtat�  volt. �gy �reztem, hogy v�gre itthon vagyunk.