Ezt nagyon nehéz elmagyarázni... Megpróbálom, csak hogy megértsd.

Hat hónappal ezelőtt történt. Épp beléptem a bejárati ajtón, amikor éreztem, hogy van valami baj. Mikor megláttam a nappaliba a kisebb fajta tömeget, már tudtam h baj van. Ott volt az összes családtagom. Mikor jobban körbe néztem ott találtam Sam-et, Leah-t, Paul-t, Embry-t, Jared-et, Quil-t és Seth-t. Magyarul a falkát. De hát mit keres itt mindenki? Miért néznek rám olyan szomorúan, fájdalmasan és letörten?

- Mi történt? - kérdeztem kétségbeesetten. Körbenéztem, mert senki nem válaszolt a kérdésemre.

- Anya, Apa - szaladtam oda hozzájuk. - Mi történt? Miért van itt a falka összes tagja? - végig néztem a barna bőrű barátaimon, de nem találtam azt az arcot, amit kerestem -Hol van Jake?

Apám szomorúan nézett rám, anyám pedig könnyek nélkül sírt. Még mindig nem válaszolt senki a kérdésemre, és itt volt az a pont, ahol elszakadt a cérna.

-Mondja már el valaki, hogy mi folyik itt! - magamból ki kelve üvöltöztem. - Jake! Jake! Jacob Black! Hol van? - ránéztem minden egyes vámpírra és vérfarkasra, de mindig fájdalmas tekintetekkel találtam szembe magam. - Jacob elmondaná, hogy mi folyik itt! Hol a legjobb barátom?

-Nessei - anyám szakította félbe az őrítő üvöltözésemet. - Jake... Jake... - nem bírta folytatni, mert elcsuklott a hangja. Apám az előtt fogta meg a derekát, mielőtt összeeshetett volna.

Ekkor Sam a mélyhangján megszólalt:

- Jake eltűnt! Jake-t elrabolták!

- Nem!

Ezt nem hiszem el. Tudom, hogy mindenki csak viccel velem és Jake mindjárt előugrik a kanapé mögül. De ez nem következett be.

- Hazudsz kutya! - vicsorítottam Sam-re.

Tudat alatt sejtettem, hogy nem hazudik, de az nem történhet meg, hogy az én legjobb barátomat elrabolják. Azt az embert, akit a világon a legjobban szerettem. Ezt nem bírom fel fogni. Mikor ezeket megfogalmaztam gondolatba elsötétült a világ előttem, és már nem láttam és nem hallottam senkit és semmit. Egy perc múlva csak annyit hallok, hogy Alice válaszol Rosalie kérdésére.

-Már lassan tíz perce fekszik eszméletlenül. Alice nem látod, hogy mikor fog felébredni?

-Rose tudod, hogy Nessei közelébe nem nagyon látok sok mindent.

Ekkor kinyitottam a szemem. Az egész családom ott állt felettem és vagy engem néztek vagy csak úgy bambultak.

- Hogy vagy? - kérdezi Emmett.

- Szuper jól. Csak most derült ki, hogy a legjobb barátomat elrabolták. Egyáltalán, hogy történt? Miből gondoljátok, hogy elrabolták?

- Mi sem tudunk sokkal többet - felelte a kérdésemre a választ Sam. -Csak annyit, hogy mikor elment innen farkas alakba változott és haza futott. Ott újra visszaváltozott emberré. Ezek után már csak annyi, hogy mikor Leah és Seth átmentek hozzá nem találtak mást csak egy összetúrt házat.

Ez nem lehet. Az én két méteres, izmos barátomat csak úgy nem rabolhatták el. Ekkor eszembe jutott az a személy, aki abba a házba lakik, ahol Jacob. Billy Black Jacob apja.

- Billy? Ő hol volt?

- Charlie-nál volt, meccset néztek - felelte félszegen Jared, aki szerintem egy újabb kitöréstől rettegett.

Ezzel a válasszal az utolsó reménysugár is eltűnt. Most döbbentem rá, hogy mi is történt az én legjobb barátommal, akit a világon a legjobban szerettem. Ekkor tört elő belőlem a sírás. Talán egy órán át vagy csak 10 percen át sírhattam. Nem néztem ez időt. Jasper se tett ez ellen semmit hagyta hagy sírjam ki magam, mert tudta, hogy így nekem a legjobb.

Mikor már a könnycsatornám teljesen kiszáradt egy időre, vagyis addig, amíg egyedül nem leszek.

Esme indítványozott egy ötletet, hogy mindenki menjen az ebédlőbe, és ott majd megbeszélik, hogy mit is csináljanak. Én is mentem velük, de a beszélgetésre nem figyeltem. Még mindig nem bírtam elfogadni, hogy az én társamat azt az embert, akit kis korom óta ismertem és úgy szerettem, mint senki mást elrabolták. De egyáltalán ki lehet az ez elvetemült állat, aki elrabol egy vérfarkasat és ráadásul olyan erős, hogy csak gond nélkül elviszi a házból, úgyhogy senki nem veszi észre.

Mire a megbeszélés véget ért besötétedett. Anyáék mondták, hogy menjek fel lefeküdni, mert még mindig csak egy 11-12 éves gyerek szervezete az enyém. A gondolkozásom pedig felért egy felnőttével.

- Rendben - egyeztem bele.

Apu felkísért és még kimentem a fürdőszobába ő ott maradt a szobámba. Mikor visszaértem még mindig az ágyamon ült.

- Apu kérhetnék valamit?

Csak bólintott egyet.

- Dúdold el nekem anyu altatódalát - könyörögtem neki halkan. Még szerencse, hogy szuper jól működő hallása van.

Ez így ment több, mint fél éve minden este. De ez az este különleges volt...

Álom jött a szememre és ott találtam magam...