2. fejezet - Az álom
Álmomban egy olyan helyen jártam, ahol még soha az életem folyamán. Kis sötét rés volt, egy cella lehetet. Alig volt ez az egész nagyon hat négyzetméternél...
A falakon nem volt semmi, csak sima kövekből álltak. Sehol egy ablak, sehol egy rés, ahol némi fény áradt volna be a sötét lyukba.
Tekintetem körbe járta a kamraszerű helységet. Az egyik sarokba megpillantottam valamit. Hát azt a valamit nem mondhatnám valaminek, inkább valakinek. Az a valaki nyöszörgött és egy nevet suttogott. Közelebb léptem hozzá, de még mindig megtartottam az egy méter távolságot. Így se hallottam rendesen, mit mond.
- Menj közelebb, Nessie. Érzed, hogy szüksége van rád - suttogva bíztattam magam.
Álmomban egy olyan helyen jártam, ahol még soha az életem folyamán. Kis sötét rés volt, egy cella lehetet. Alig volt ez az egész nagyon hat négyzetméternél...
A falakon nem volt semmi, csak sima kövekből álltak. Sehol egy ablak, sehol egy rés, ahol némi fény áradt volna be a sötét lyukba.
Tekintetem körbe járta a kamraszerű helységet. Az egyik sarokba megpillantottam valamit. Hát azt a valamit nem mondhatnám valaminek, inkább valakinek. Az a valaki nyöszörgött és egy nevet suttogott. Közelebb léptem hozzá, de még mindig megtartottam az egy méter távolságot. Így se hallottam rendesen, mit mond.
- Menj közelebb, Nessie. Érzed, hogy szüksége van rád - suttogva bíztattam magam.
Tényleg éreztem, hogy szüksége van rám, és miután ezeket a szavakat elsuttogtam mellé léptem. Az idegen feltekintet rám, és már láttam is, hogy nem idegen. Akkorát dobbant a szívem, hogy talán fel is repülhettem volna a magasba. De nem tettem. A lábaimnál heverő férfinak barna bőre izmos volt, a haja le volt nőve. Már tisztán hallottam mit suttog az idegen.
- Nessie, Nessie, kérlek, segíts - az édes, mély hangja hallatán nagyon dobbant a szívem. Ez a hangot akartam hallani már fél éve és most meg is hallottam.
- Jacob itt vagyok. Segítek. De először te segíts nekem. Hol vagyunk? Mi ez a hely? Mi történt veled? Miért vagy itt?
- Voltu...
Ekkor keltettek fel. Anya és apa az ágyamnál állt és engem néztek. Mindenki mindig felülről néz le rám. Egyszerűen már unom.
- Drágám, jól vagy? Mit álmodtál?
- Miért? - nézek rá meglepetten. Honnan tudja, hogy álmodtam egyáltalán.
- Jacob nevét kiabáltad.
- Hívjátok ide a falkát! - mondom parancsolva.
- Miért?
- Mindent elmondok, csak hívjátok ide őket.
Alig mondtam ki az utolsó szót ők már itt se voltak. Gyorsan felkeltem az ágyból és eltűntem a fürdőszoba ajtaja mögött. Miközben végeztem reggeli teendőimet csak Jake járt a fejembe. Mikor meghallottam, ahogy nevemet suttogja, pillangót lehetett volna fogatni velem. Rájöttem, hogy Jake hangja olyan nekem, mint Micimackónak a méz, édes és ennivaló. Nem tudom egyszerűen, hogy mi történt velem, de rájöttem Jacobot már nem csak testvéri és legjobb baráti szeretetből szeretem, itt egyszerűen több van. Jake számomra több, mint egy báty, több mint egy barát. Nem tudom még, hogy mi is nekem pontosan, de tisztába voltam a ténnyel, hogy többé nem tudok rá barátként tekinteni.
Lementem a nappaliba. Nem volt ott senki sem. Egy cetlit találtam a dohányzó asztalon, megismertem Esme gyöngy betűit.
Nessie
Edward és Bella elment, hogy a falkát idehozza kérésedre.
Mi pedig elmentünk vadászni. Egy órán belül itt leszünk.
Esme és a többiek
Leültem a kanapéra. Egyszerre az agyamba feltűnt az össze Jacobos emlékem. Amikor először a szemébe néztem, amikor először mentünk vadászni, amikor először mondta azt a szót, hogy én kicsi Nessie-m. Amikor az öbölnél strandoltunk, amikor...
Ekkor lépett be a bejárati ajtón a családom és a falka.
- Menjünk az ebédlőbe - indítványoztam.
Mindenki követett. Leültünk és elmeséltem nekik az álmomat.
- Mit jelent az, hogy Voltu...? - kérdezte Seth.
- Volturie.
- Azok a vámpírok, akik itt voltak Nessie születése után? - kérdezte Sam.
- Igen - felelte Edward.
- Mit akarnak Jacobtól?
- Meg kell őt mentenünk.
Mindenki mondta, amit gondolt. Egyszer csak Carlisle szólalt meg.
- Mindenre találunk választ, csak előbb szabadítsuk ki Jake-et.
|