Bella ledermedt, nem tudta magát kiszabadítani Edward szorításából, kénytelen volt a fiú kétségbeesett, zavart arcára nézni.

Csak nem rájött? Akkor miért nem mondja ki! Vagy csak sejti, hogy nem az vagyok, akinek mutatom magamat?

- Ki lennék? Marie Walker a nevem, te is jól tudod! - hazudta, várta, mikor mondja már ki Edward, hogy ő Bella, de nem történt semmi.

Szomorúan hajtotta le a fejét, miközben Edward még mindig a karjai között tartotta.

- Tudom, hogy valami nem stimmel veled Marie! Nem tudom mi, de van egy nagyon furcsa érzésem! - végre elengedte a lányt, és kirohant a rendelőből.

Bella bosszúsan sóhajtott egyet. Érezte, hogy Edward nem hisz neki, de arra, hogy ő Bella egyáltalán nem is gondol.

Mi lesz így velem? Edward most azt hiszi, hogy egy hazug idegen vagyok, ahelyett, hogy rájönne az igazságra!

- Marie, nézd el neki a viselkedését! - lépett Bella mögé Carlisle, nyugtatólag a vállára tette a kezét - csak nagyon  hasonlítasz valakire, aki fontos volt neki!

- Kire? - fordult Carlisle felé a lány.

A férfi habozott egy pillanatig, szomorú tekintetét Bellára emelte.

- Bellára. Tudod, Edward nagyon szerette őt. Amikor megtudta, hogy meghalt... öhm... gondolkozott azon, hogy öngyilkos lesz - hajtotta le a fejét.

El akart menni a Volturihoz. Meg akart halni az én hülyeségem miatt! Szörnyű bűntudatom lett volna akkor, ha meghal! Carlisle sem akar rájönni? De hát most mondta ki, hogy hasonlítok Bellára! A baj csak az, hogy nem ezt kellene mondania! Nem ezt, hanem azt, hogy én vagyok Bella! De erre azt hiszem várhatok.

- A barátnőm volt. Természetes, hogy hasonlítok rá - vonta meg a vállát a lány, de legszívesebben elsírta volna magát.

Carlisle nem fűzött hozzá semmit, megírta a szükséges iratokat, elvégzett még néhány vizsgálatot, majd azzal a hírrel, hogy Bellának nincsen semmi baja, haza engedte. Bella kelletlenül indult el La Push felé, ahol Jake már várta, sokkal nyúzottabbnak tűnt, mint amilyen volt.

Biztos értesült már a temetésemről. Megértem, hogy ennyire elszomorodott, én is legszívesebben kimenekülnék a világból.

- Jake... ugye te is hallottad? - simított végig a fiú izmos karján, kinek teste megremegett az érintése nyomán.

- Igen... nem leszek képes... elmenni. Nem akarom látni ahogy... nem... - suttogta üres tekintettel.

Olyan volt, mintha nem is élne, Bella nagyon sajnálta, hogy ilyen nagy fájdalmat okozott neki és még több embernek. Vámpírnak.

- Hidd el, nekem sem lesz jó ott lennem! De illene elmenni  - mosolygott rá halványan, és otthagyta.

Nem hagyhatom, hogy eltemessenek! Vagyis, hogy eltemessék a testemet! Valahogy megkell akadályoznom, hogy ez megtörténjen! Valahogy... de hogy hogy, azt nem tudom. Talán Jane és Aro segítenek nekem! Elvégre, ők vigyáznak most rám vagy mi! De hogy a fenébe hívjam őket ide? Miért nem adták meg a telefonszámukat?

- Jane... - suttogta a nyitott ablakból Bella, és hamarosan meg is jelent a kis vámpírlány bosszús arccal.

- Mi van? - kérdezte durcásan, miközben beugrott az ablakon.

- Azt hittem, nem fogod meghallani hogy hívlak... - révedt maga elé egy pillanatra a lány, majd elmosolyodott.

- Nem vagyok süket! Itt vagyok a ház körül, és figyellek! Na mit akarsz tőlem? - nézett vörös szemeivel kíváncsian Bellára.

- Két nap múlva eltemetnek. A testemet. Biztos te is hallottál már róla. Nos... valahogy meg kell ezt akadályoznunk! Nem temethetnek el érted? - magyarázta el neki.

Jane elgondolkodva ráncolta össze szemöldökét, miközben alsó ajkát rágcsálta.

- Megoldható, hogy ne temessenek el... - mondta végül, majd titokzatos mosolyra húzódott a szája.

- Beavatnál esetleg engem is a tervedbe? - kérdeztem gúnyosan.

Jane halkan felhorkant, és levetette magát az ágyamra, úgy fogott bele a mondókájába.

- Ellopjuk a testedet! - jelentette ki teljes egyszerűséggel.

- Kac-kac! Most mondd el kérlek az igazi tervet Jane! Nem vagyok vicces kedvemben! - húzta el a száját bosszúsan Bella.

- Ez nem vicc te idióta! Itt mondom neked zseniális tervemet, te meg kinevetsz! Szép, mondhatom! Ez a hála a kedvességemért? - bosszankodott Jane.

- Komolyan mondtad? De ez lehetetlen! Még hogy lopjuk el a testemet! Te megvesztél Jane? - sápítozott a lány.

Na ennek biztosan agyára ment valami! Ilyen hülye ötlete hogy támadhatott egyáltalán? Nevetséges!

- Miért neked van jobb ötleted? Ha eltemetnek, talán nem is tudsz majd visszaváltozni Bella! Értsd meg, nincs más lehetőség!  - erősködött.

- És mégis hogy gondoltad ezt? Odamegyünk az apám házába, ahol a testemet van egy kopórsóban, és elhozzak csak úgy? - húzta fel a szemöldökét, várta a vámpír válaszát.

- Valahogy így gondoltam. De a koporsót hagyjuk ott. Nekünk csak a tested kell! - felállt, és az ablak felé indult.

- Most meg hová mész? - szólt utána Bella.

- Elmondom a tervemet Aronak, de biztos vagyok benne, hogy ő is támogatni fog engem! - vigyorodott el, és már el is tűnt.

Bella dühösen fújtatva leült az ágyra, és elgondolkozott. Nem volt benne biztos, hogy ez jó ötlet e, de nem volt más lehetősége. Neki semmi sem jutott eszébe, és a szíve mélyén hálás volt Jane-nek, amiért előhozakodott ezzel a tervvel.

Lehet, hogy hülyeség, és nem fog bevállni, de megpróbálni azért meglehet! Viszont ha lebukunk, abból nagy baj lesz! Sehogy sem tudnám kimagyarázni azt, hogy miért is akartam ellopni a testemet. Biztos bezáratnának a diliházba. De van még egy másik gond is. Hol fogjuk őrizni a testet, amíg vissza nem változok? Ezt nem gondoltuk végig!

A kis Jane tíz perc múlve vissza is tért, önelégült vigyor ült ki arcára. Bella biztos volt benne, hgoy azért ilyen jókedvű, mert sikerült rávennie Arot, hogy véghezvigyék ezt az őrült tervet.

- Igent mondott igaz? - húzta el a száját Bella.

- Igen! - kiáltotta lelkesen a kis Jane, és levetette magát Bella mellé az ágyra.

- Csendesebben! Jake akármelyik pillanatban bejöhet, ha így hangoskodsz! - korholta le Bella.

Jane hangosan felvihogott, és elkezdett nézelődni a szobában.

- Jane, arra gondoltál már, hol fogjuk... öhm... tárolni a testemet? - tette fel ezt a fontos kérdést.

- Hát az erdőben van egy kis ház, Aro ott lakik jelenleg és...

- Aro itt lakik? Ezt eddig miért nem mondtad? - vonta kérdőre kissé mérgesen Bella.

- Nem gondoltam volna, hogy érdekel! De mindegy is! Na szóval Aro majd vigyázni fog a testedre, rendben?

- Oké. Holnap hozzuk el a testem? - kérdezte Bella, elhúzva száját

Kissé furcsa volt neki saját magát úgy emlegetni, mint a ,,test".

- Igen holnap! Pihend ki magad Bella! - vigyorgott rá - holnap testrablásra megyünk!

Bella akármennyire is akart haragudni Jane-re az idegesítő megjegyzései miatt, nem lett mérges, helyette inkább vele együtt nevetett.

Kezdem megkedvelni Jane-t. Nem is olyan rossz fej, mint ahogy gondoltam róla.