A k�rd�s hallat�n egyszer�en leesett az �llam. Nem hittem volna, hogy egyszer az �n Jake-em, az � kicsi (annyira m�r nem is kicsi) Nessie-j�t�l egyszer ilyet fog k�rdezni. Egyszerre meg d�bbentett, �s elszomor�tott ez az eg�sz helyzet.

- Jake, mi t�rt�nt veled? Megf�zt�l? Nem vagy l�zas? - a kezem odaraktam a homlok�hoz, de azt�n r�j�ttem, hogy az � "alap" testh�m�rs�klete fel�r egy l�zas ember testh�m�rs�klet�vel. - Szerintem nem vagy l�zas. De te komolyan nem eml�kszel r�m?

- Bocsi, de m�g mindig nem tudom, hogy ki vagy. Megmondan�d a neved?

- De h�t �n vagyok a te kicsi Nessie-d - m�g mindig k�rd� tekintettel n�z r�m. - Reneesme Cullen, a te legjobb bar�tod - a k�t utols� sz�t kihangs�lyoztam.

- Sajn�lom - �s l�ttam a sajn�latot a szem�be -, de m�g mindig nem.

Ekkor k�nnyek t�rtek ki bel�lem. H�tr�bb l�ptem egy l�p�st, megfordultam �s felfutottam a szob�mba. Az �gyamig meg sem �lltam, beled�ltem �s addig s�rtam, am�g egy halk kopog�st nem hallottam.

Nem t�r�dtem vele, hogy megl�tja a kis�rt szemeimet, csak folytattam a s�r�s. Olyan szinten sz�t voltam esve, hogy a kezemmel kellett k�rbe fognom a mellkasom, hogy a bels� szerveim a hely�k�n maradjanak.

- Bej�hetek? - hallottam ap�m halk hangj�t az ajt�n t�lr�l. Aggodalmat, �s b�natot hallottam a hangj�ban.

- Igen - feleltem neki rekedtes, szipog�s hangon.

Folytattam a s�r�st. Apu befek�dt mell�m az �gyra, fejemet a mellkas�ra hajtottam �s tov�bb b�ntettem magam a s�r�ssal. Mikor m�r nagyj�b�l megnyugodtam, apa �vatosan megk�rdezte:

- Hogy vagy?

- Rosszul.

De m�g milyen rosszul, most der�lt ki, hogy a legjobb bar�tom nem eml�kszik r�m.

- De ez, hogy lehet? - nem kellett megk�rdezni-e, hogy micsoda, hogy lehet. Egyb�l adta is a v�laszt:

- M�g mi sem tudjuk, de nagyap�d m�r dolgozik az �gy�n.

- M�sokra se eml�kszik? - nem akartam, hogy v�laszoljon, mert m�r a ki sem mondott v�lasz is f�jt.

- Kicsim, sajn�lom - nem b�rtam, megint j�tt, �s mag�val r�ntott. Csak s�rtam, �s s�rtam. Mikor m�r megnyugodtam egy �tlet suhant �t az agyamon. El kell mennem.

- Apa, el kell innen mennem. Nem b�rok itt lenni. Elmehetek? - m�r szinte k�ny�r�gtem neki.

- Ha nem engedlek el, elsz�ksz - hupsz, egy kicsit �tl�t rajtam. Edward s�hajtott egy nagyot, �s arc�n mosoly suhant �t. - Tess�k, itt vannak a kulcsok a kocsimhoz.

- K�sz�n�m - ilyen h�l�s m�g soha �letemben nem voltam senkinek, kiv�ve egy embernek, akit nem nevezhetek nev�n. - M�g egy dologra megk�rhetlek?

- Persze mondjad.

- Megtenn�d, hogy nem mondod el senkinek, hogy mire k�sz�l�k? Majd csak akkor, hogyha m�r elmentem.

- Igen - mondta szomor�an. - De erre sz�ks�ged lesz - el�h�zott a zseb�b�l egy bor�t�kot. �tadta nekem, belen�ztem, �s sok-sok doll�rt l�ttam benne.

A nyak�ba ugrottam, megpusziltam �t.

- K�sz�n�k mindent, apu.

- Sz�vesen. De m�g nem v�gezt�nk teljesen. Mikor indulsz?

- Szerintem egy t�z percen bel�l. �sszecsomagolok, �s m�r megyek is.

- Hova m�sz?

- Nem tudom - ez egy vaskos hazugs�g volt, mert nagyon j�l tudtam, hogy hova megyek. M�g szerencse, hogy any�t�l �r�k�ltem annyi k�pess�get, hogy ha hazudni akartam apunak, azt nem l�tta, hallotta.

- Mikor v�rhatunk haza?

- Mikor m�r hi�nyozni fogsz, vagyis fogtok. Meg amikor m�r tudom, hogy itt az ideje �jra Jake el� �llni.

- Rendben, l�nyom. Menj.

- Szeretlek.

- �n is - lehajolt �s adott a homlokomra egy puszit.

Mikor �jra fel akartam n�zni r�, m�r ott sem volt.

Elkezdtem bepakolni egy b�r�ndbe. A legfontosabbak ker�ltek bele. Ruh�k, tiszt�lkod�szerek �s p�r k�p. K�pek, melyen a csal�dommal vagyok, a falk�val, �s Jake-kel. A k�pen �nfeledten nevetek azzal a Jake-kel, aki akkor m�g eml�kezett r�m. Beugrottak az eml�kek vele kapcsolatba. Nem, nem szabad erre gondolni.

Ekkor hangokat hallottam a szob�m ajtaja el�tt. Odas�t�ltam. Len�ztem. Megpillantottam egy bor�t�kot. A mai nap folyam�n ez a m�sodik bor�t�k, amit kapok.

Felvettem �s megn�ztem kinek c�mezt�k. Reneesme Cullen. Az �n vagyok. Megismertem a k�z�r�st. Jacob� volt. Nem akartam kinyitni, mert ha kinyitom �s elolvasom, tudom, hogy nem fogok innen elmenni, de nekem el kell mennem arra a helyre.

Megfogtam �s beleraktam abba a kist�sk�ba, ahol a mobilom, a p�nzt�rc�m �s az irataim kaptak helyet. Az irataim Jaspernek h�la, nem egy 11 �ves kisl�nynak vannak kiadva, hanem nekem, aki 17 �vesnek n�z ki.

Elindultam. Nem akartam �sszefutni senkivel, �s nem is tal�lkoztam senkivel. Leszaladtam a gar�zsba, �s m�r pattantam is be, az ez�st Volv�-ba.

Most j�ttem r� igaz�n Edward Cullen, az �n nagyszer�, csod�latra m�lt� ap�m milyen j� munk�t v�gzett. Ebben a pillanatba d�bbentem r�, hogy mennyire szeretem ap�mat, �s az eg�sz csal�domat.

H�trafordultam, vetettem egy b�cs�pillant�st a h�zra.

- Szeretlek titeket.

�s kikanyarodtam az orsz�g�tra.