6. fejezet - Emmett meséje
- Mi? - kérdezte Bella, olyan hangon, mint aki még nem fogta fel, hogy mi történt. - Hova ment?
- Nem tudom. Annyit mondott, hogy elmegy egy kis időre.
- Nem. Ilyen nincs. Az én kicsi lányom nem megy el szó nélkül...
- De, Bella elment - szólt közbe Emmett.
- Miért? - szólt közbe Rose.
Edward szomorú szemekkel nézett rám.
- Jacob miatt.
- Miatta?! - nem értettem, hogy miért éppen miattam, hisz nem is ismerem.
- Mi? - kérdezte Bella, olyan hangon, mint aki még nem fogta fel, hogy mi történt. - Hova ment?
- Nem tudom. Annyit mondott, hogy elmegy egy kis időre.
- Nem. Ilyen nincs. Az én kicsi lányom nem megy el szó nélkül...
- De, Bella elment - szólt közbe Emmett.
- Miért? - szólt közbe Rose.
Edward szomorú szemekkel nézett rám.
- Jacob miatt.
- Miatta?! - nem értettem, hogy miért éppen miattam, hisz nem is ismerem.
- Pont ez az, Jake, hogy nem emlékszel rá. Ez neki nagyon fáj. Te vagy a mindene. Kis korától fogva imád téged. Mikor eltűntél napokig, nem lehetet vele rólad beszélni, mert elsírta magát. Aztán egyszer csak elő kerülsz, és azzal a kérdéssel állsz elő, hogy mi a neve...
- De erről nem tehetek. Szeretnék emlékezni rá, de egyszerűen nem sikerül...
- Tudom, Jake, tudom. Nem is hibáztatlak. Erre is találunk majd választ.
Edward most úgy viselkedett velem, mint egy apa, amikor baja kerül a kicsi fiacskája és tudja, hogy igazat mond.
- Sajnálom - suttogtam Bellának, aki a jelek szerint nem rám figyelt.
- Edward, mikor ment el?
- Mikor mi elmentünk vadászni. Odaadtam neki a Volvo kulcsot, meg egy kis pénzt, összepakolta pár dolgot és már ment is.
- De miért, Edward? Miért engedted el? -őrjöngött Bella.
- Bella - próbálta nyugtatni kedvesét Edward, de valahogy nem jött össze neki. -, nem tehettem mást.
- De igen is tehettél volna mást.
- Igen? És mit? Talán ide kellett volna láncolnom? Tudod, hogy milyen erős. Ha meg nem engedem el, akkor elszökik. Inkább hagytam elmenni, mert legalább annyit tudok, hogy elment és nem eshet bántódása.
- NEM! - üvöltött Bella, és elrohant. - Hoppá ez egy érzelmi kitörés - ez a röpke gondolat suhant át az agyamon. - Lehet ilyen egy vámpírnál?!
Edward Bella után rohant, akit pedig Rose követett. - Na, annak ott a helye.
Kintről már csak Bella kiabálását hallottuk.
- Alice, mit láttál? - kérdezte Jasper.
- Annyit, hogy Nessie egy reptéren áll. De tudod, hogy nem nagyon látom a jövőjét. Örülök, ha ennyit látok... - Jasper kíséretébe Alice is távozott.
- Carlisle - kérdezem. -, tudod miért nem emlékszem Nessie-re?
- Ennek utána kell néznem. Gyere velem, Esme - már ott sem voltak.
Körbe néztem. Már csak én meg Emmett maradtunk a szobában. Hirtelen egy ötletem támadt.
- Emmett?
- Hmm.
- Bella megígérte, hogy... - nem tudtam, hogy folyatassam a kérdésem.
- Hogy? - kellete fel kíváncsiságát a kérdésem.
- Mesél nekem Nessie-ről, de mivel most nincs olyan állapotba...
- Szeretnéd, hogy én meséljek róla - fejezete be a mondatom vigyorogva.
- Mondhatjuk - már én is vigyorogtam.
- Hát jó. Mit akarsz róla tudni?
- Annyit már tudok, hogy Bella és Edward gyermeke. Meg a legjobb barátom... - arcáról lefagyott a mosoly.
- Tényleg nem emlékszel rá?
- Igen.
- Na, de most mesélek. Popcornt, kólát elővenni, kényelmesen elterülni. Kezdjük. A Walt Disney picture bemutatja… Emmett meséje.
Egyszer régen (olyan 11 éve) Mr. Cullen és Mrs.Cullen elmentek Esme szigetére és ott eltöltötték nászéjszakájukat (ha nem akarod, akkor most ebbe nem bonyolódok bele). Az éjszaka gyümölcse a mi kis Nessie-ink lett. Bella egy hónap múltán meg is szülte (itt változott vámpír kis lánnyá). Edward kicsi lánya félig ember, félig vámpír. Tápláléka állati vér, amit vadászatok sora árán juttat szervezetébe.
- Na jó, Emmett. A lényegre -, de azért fetrengtem a nevetéstől. - Hogy jövök a képbe?
- Ajj, Jake... tudod, hogy bele éltem magam - úgy nevetett, mint egy medve. - Mikor Jacob királyfi meg látta Nessie királylány gesztenyebarna szemeit, valami a mi kis hercegünknél bekattant és utána már csak a kis hercegnőnkkel volt elfoglalva. A kislány lassan (inkább gyorsan) elkezdett nőni és egyre jobban ragaszkodott az óriáshoz. De eztán a csúnya gonosz emberek elrabolták a mi jószívű hercegünket, a királykisasszony pedig összeomlott. Itt a vége.
Emmettel együtt nevettem, de tudtam, hogy mi van.
- Köszönöm a mesét, Emmett haver - még mindig vigyorogtunk. - Folytatás mikor várható?
- Majd ha este megnézed a Tv Macit, fogat mosol, és egy jót alszol, de helyettem is, akkor talán holnap.
Elindultam a hátsó ajtó felé. Mikor kiléptem a fűre, már tudtam.
Nessie-be vésődtem bele 11 évvel ezelőtt.
|