Esme - sziget … Úgy néz ki ez lett az egyik kedvenc helyem a világon. Nem csak azért, mert itt meleg van, és szépek a fények, hanem mert itt van Ő. A legszebb a csillagos égbolt alatt, éjszaka… ilyenkor a víz is halvány- ezüstös-kékben úszik…

    Erre vártam rég, hogy egyszer így lehetünk, csak mi ketten… hogy ne zavarjon senki. Nem volt égészen hideg, kora este volt csupán, viszont nagyon sötét.

    - Siess, siess, fázom picit!- mondom útközben, és átlagos sebességem többszörösével rohantam a tenger felé a szinte forró vízbe. Egy csobbanást hallottam magam mögött, és már ő is a vízben volt. Azonnal átölelt, erős karját éreztem a derekam körül, és persze a kellemesen melegítő sós vizet. Egymásra mosolyogtunk, majd hirtelen ölbe kapott, és elkezdett vinni az öböl túlsó oldala felé, ahol egy meredek sziklafal emelkedett.

    Egyre messzebb kerülünk a parttól és a háztól, és közben nézelődöm. Nem rossz a kilátás, mondhatom. Puszit adok a nyakára, mire rám néz, és hosszan, lassan visszacsókol. Közben a kezeim a víz alatt lassan feltérképezik a már ismert íveket a hátán… a nyakán… a vállain… Erre leenged öléből, talpam megáll a homokos tengerfenéken, míg hátamat lassan az említett sziklafalnak tolja. Ő sokkal céltudatosabb… csak rávenni nehéz erre, ha már elkezdte, képtelenség megállítani… nem mintha tudnám… nem mintha akarnám!

    Kezei azonnal megtalálják, végigjárják a női test legszebb formáit…  így, folytasd csak, tovább… ekkor viszont hirtelen abbahagyja, kezeit nem mozdítja, és rám néz. Nem szól semmit, de látom, hogy tetszik neki a látvány. Tudom, hogy ez a szín a kedvence, azért is ezt a bikinit vettem fel… még ha másfél órás bőröndfelforgatással járt, akkor is…

    Visszamosolygok, egyik kezem lazán a nyakára, másikat a derekára teszem, majd hirtelen mozdulattal magamhoz húzom, és szenvedélyesen megcsókolom. Úgy szorít magához, mintha össze akarna roppantani… hogy még közelebb legyünk egymáshoz, egyik lábamat köréje fűzöm… Erre teste azonnal reagál… mindent lehet érezni a vékony fürdőnadrágon keresztül… Egyik hatás a másikat éri, testem minden kis érintésére, mozdulatára reagál. Heves szívveréseim közepette válunk szét…

• Folytasd kérlek!- szóltam, és közben erősen kapaszkodtam belé, mert félő volt, hogy a vízben még kevésbe tudok talpon maradni. Kérlelően néztem rá, mire elvigyorodott.
• Bubbantunk…?
• Ki mondja, hogy ne?- erre a kérdésemre nem kaptam választ, csak hihetetlen apró puszikat a vállamra… olyan jól esett ez a gondoskodás… ajkaival lassan visszatért enyéimhez, és finoman kóstolgatva folytatta a kényeztetést. Természetesen én sem tétlenkedtem közben… ujjaim már a fürdőnadrág madzagját bontogatták, mire ő egyetlen mozdulattal kiszabadította magát belőle.

    Egy pillanatra megálltam, bíztatóan ránéztem. Elmerengtem a sötétben gyönyörűen csillogó, most mélybarna szemekben. Adtam neki egy utolsó apró csókot, mire kezei már a combjaimat simogatták, lágyan kényeztetve a finom bőrt a víz alatt. Ujjaival kitapogatta a fürdőalsó szélét, egy jól bevált mozdulattal félrehajtotta, és utat engedett magának.

    Csodálatos volt. Körülölelt a hideg levegő, a meleg víz, és a forró  lehelete a vállamon. A hirtelen villódzó fények ahogy egyre közelebb érkeztem végéhez… minden mozdulat, apró lökés pontos és hatásos, és… erre nincsen szó. Lábam alól kiesik a talaj, hátam eltávolodik a faltól, és szinte rázuhanok. Ő elkap, és még jó ideig a karjában tart. Aprókat sóhajtok, és igyekszem hosszan kitartani ezt az állapotot, miközben ő békésen simogatja hátamon szanaszét álló vizes hajtincseket.

    Felemelem a fejem, és mélyen a szemébe nézek, melyek gyönyörűbben szikráznak mint valaha. Talán szebben is, mint a fölöttünk tündöklő  csillagok… 

    Vége