El sem hiszem hogy ekkora hat�ssal vagyok Bell�ra. El�sz�r �rzelmi nyomor�kk� teszem, depresszi�ba esik, majd visszaj�v�k,  lefekszem vele, �s majd ki csattan az �r�mt�l. Az eddigi �letemben nem l�ttam m�g olyan �r�mt�l, �s boldogs�gt�l sug�rz� teremt�st mint amilyen Bella volt az elm�lt hat napban. �gy csak m�g gy�ny�r�bb, �s a j�kedve ragad�s. B�rmelyik csal�dtagomra r�n�zek csak mosolyogni l�tom. Ellent�tben azzal, hogy  h�rom h�napja m�g egyik sem mosolygott, a l�gk�r neh�z, szomor�, f�jdalmas volt, mikor Kanad�ban �lt�nk. �s ezt mind miattam. A r�ten t�rt�nteket nem b�ntam meg. Nem sz�m�tottam erre, de gy�ny�r� volt az a d�lut�n. Naplemente, gy�ny�r, boldogs�g, �s er�. Igen, er�, nem hittem magamr�l hogy ennyire korl�tozni tudom magam. Eg�sz �jjel csak gondolkozom, Bella feje a mellkasomon pihen, barna haja sz�t ter�l a testemen, �s �lm�ban is mosolyog. �n a csillagokat n�zem, sokszor ny�jtottak t�maszt nekem, mikor Bella nem volt velem. Pontosabban �n nem voltam vele. Mindig csak �ltem, �s azt k�pzeltem hogy Bella itt van mellettem. �s mikor – ha csak egy kis id�re is – ki szakadtam az �lmodoz�saimb�l, hihetetlen f�jdalom gy�t�rt, hogy ord�tani tudtam volna. �reztem hogy Bella meg mozdul, kez�t �t vetette a hasamon �s kicsit mag�hoz h�zott, mire �n term�szetesen engedelmeskedtem. Semmit nem tudn�k meg tagadni t�le. Az arc�ra n�ztem, m�g mindig mosolygott. Pr�b�ltam ki tal�lni mit �lmodhat, de fogalmam sem volt. Az ember nem is gondoln�, milyen v�dtelenek is tudnak lenni a v�mp�rok, ha nem m�k�dik a j�l meg szokott k�pess�g�k. B�r az er�m, �s a gyorsas�gom meg maradt, nem tudok olvasni a gondolataiban, ami nem egyszer nagyon frusztr�l� tud lenni. De a k�zels�ge meg nyugtat�, nem �rdekel hogy tudok- e olvasni a gondolataiban. A t�voll�te kib�rhatatlan lenne ezek ut�n. A nap m�r el� j�tt a hegyek m�g�l, narancss�rg�ra festve ezzel az eget. A nap m�r el kezdett fel v�ndorolni az �gen, mikor Bella ki nyitotta a szem�t, egyb�l az �n tekintetemet keresve. Csokol�d�barna szeme gy�ny�r� volt ma is.

• J� reggelt, sz�vem – sz�laltam meg halkan

Fel �lt az �gyon, ny�jt�zkodott, nyomott az orromra egy puszit, �s mi el�tt ki l�pett volna a szob�m ajtaj�n meg sz�lalt.

• J� reggelt! T�z perc, el ne menj sehov� mert �gyis meg tal�llak – mondta mosolyogva, majd ki l�pett az ajt�n, �s  be csukta maga ut�n. Hallottam ahogyan nyit�dik �s csuk�dik a f�rd� ajtaja. Majdnem t�z perc m�lva a f�rd� ajt� nyit�d�dott, majd egy p�r m�sodperc m�lva Bella l�pett be az ajt�n meg f�s�lk�dve, de nem fel �lt�zve. Grimaszolt.
• Mi a baj? – k�rdeztem agg�dva
• Az, hogy �n n�gy napra pakoltam ruh�t. �s mivel m�r hat napja vend�geskedem n�latok, ki fogytam a tiszta ruh�kb�l. – mondta, �s elh�zta a sz�j�t.
• Meg oldom. F�l perc. – mondtam, �s lefel� a l�pcs�n magamban mosolyogtam. Olyan aranyos volt mikor grimaszolt.
• Alice – sz�ltam. Jasper t�rsas�g�ban �ltek a tv el�tt, de egyik�k sem n�zte. Ahogy meg hallotta a nev�t egyb�l fel�m kapta a fej�t.
• Adn�l Bell�nak ruh�t? El fogtak a tiszta ruh�i, mivel csak n�gy napra pakolt. – L�ttam ahogyan fel csillan a szeme
• H�t persze – �nekelte, majd fel pattant, �s fel ment a l�pcs�n. Mire fel �rtem m�r pr�b�lta a szob�j�ba r�ngatni Bell�t.

K�z�lte velem hogy v�rjak. Be mentem a szob�mba �s el ind�tottam a Clair De Lune –t. Azt a sz�mot amit akkor hallgattunk, mikor Bella el�sz�r itt j�rt n�lunk. Kellemes eml�keket csalt el� ez a sz�m, �s ezen mosolyognom kellett. K�r�lbel�l h�sz perc ut�n hallottam Alice szob�j�nak ajtatj�t nyit�dni.

• Alice, r�hejesen n�zek ki – panaszkodott Bella
• Senki nem n�z ki r�hejesen akit �n �lt�ztetek fel – v�laszolta

Ki mentem �s meg l�ttam Bell�t. Gy�ny�r� volt. �gsz�nk�k bl�z, �s egy divatos farmer volt rajta.

• L�tod, mondtam hogy tetszeni fog neki – mondta Alice az arckifejez�semet l�tva, egy �nel�g�lt mosoly k�s�ret�ben.
• Gy�ny�r� vagy, �s te egy�bk�nt sem tudn�l r�hejesen ki n�zni. – mondtam m�g mindig el �mulva.
• K�sz�n�m – mondta Bella sz�gyenl�sen, majd az arc�n v�r�s foltok jelentek meg

Hirtelen Alice keze le hullott Bella v�llair�l, a tekintete �res lett. N�ztem a l�tom�st.

Egy v�r�s haj� macskaszer�  n� pr�b�lja Bell�t meg �lni.

• Mi t�rt�nt? – k�rdezte Bella agg�dva, de �n �s Alice sem tudtunk meg sz�lalni.
• Valaki mondjon m�r valaki valamit! – a hangj�ban most f�lelmet hallottam.

F�l m�sodperc alatt Bella mellett termettem, �v�an �t �lelve eg�sz test�t.

• Victoria – sz�lalt meg Alice, a hangja r�m�lt.
• B�ntani akar, meg akar �lni, ugye? – k�rdezte Bella m�r k�ts�gbe esve.
• B�natani akar, de egy �jjal sem �rhet hozz�d, ezt garant�lom. – mondtam, �s m�g jobban magamhoz szor�tottam az �letem egyetlen �rtelm�t.

Az nap senki nem ment sehov�, mindenki a nappaliban �lt. Mikor elmondtuk Carlisle –nak � �sszer�en el kezdett gondolkodni, ami nekem nem ment. �n csak Bella v�delm�re tudtam gondolni.

• Alice, nem l�ttad hogy kivel j�n, vagy m�s r�szletet az elmondottakon k�v�l? – sz�lalt meg Carlisle
• Nem, csak amit elmondtam. Bella �s Victoria egyed�l vannak egy mez�n. Victoria fels�bbrend�en mosolyog. – mondta Alice, a hangja m�g mindig k�ts�gbe esett.
• Rendben. Bell�t mostant�l �lland� v�delem alatt tartjuk. Besz�ln�nk kell Charlieval, hogy had maradjon n�lunk, m�g ez le nem z�rul. Majd ki tal�lunk valamit, most Bella biztons�ga a legfontosabb. – mondta a fogadott ap�m.
• Egy percre sem engedlek el – suttogtam Bell�nak. A karjaimban volt, �s r�m�lt szemekkel n�zett v�gig a csal�domon. A csal�dunkon. Remegett a f�lelemt�l, �n pedig pr�b�ltam nyugtatni.

Ma nem ment�nk fel a szob�mba �jjelre. Az eg�sz csal�d lent �lt a nappaliban, azon gondolkozva, mik�nt v�ltoztassuk meg Alice l�tom�s�t. Meg fogom �lni Victori�t, darabokra szaggatni, �s el�getni az utols� cafatig. Bella szem�n nem l�ttam �lmoss�got. B�r �n sem nagyon tudn�k aludni emberk�nt, ha tudn�m hogy egy �r�lt, mindenre elsz�nt v�mp�r �ld�z, �s meg akar �lni. De Bella nem a saj�t biztons�ga miatt agg�dott. A mienk�rt, a fogadott csal�dj���rt, �s legf�k�ppen az eny�m�rt. Hi�ba tudja, hogy milyen er�sek vagyunk, hi�ba b�zik meg benn�nk annyira, m�g is miattunk agg�dik. El mondtuk neki m�r sz�zszor, hogy meg tudjuk v�deni magunkat � m�gis azon idegeskedik, hogy mi lesz ha egyik�nknek baja esik.

• Bella, mi meg tudjuk v�deni magunkat, nem kell minket f�lteni. �s magad miatt sem agg�dj, minden bizonnyal el fogjuk int�zni Victori�t. – hallottam, �s nem hittem a f�lemnek.

Rosalie nyugtatta Bell�t. R� n�ztem az �lemben fekv� mennyasszonyomra, �s a szem�ben most d�bbenetet l�ttam. Rosalie mi�ta kedves Bell�val? �gy n�z ki el fogadja, �s ennek nagyon �r�ltem. �reztem hogy ez valaminek a kezdete lesz.

• V�g�l is minek tegyem m�g enn�l rosszabbra sz�m�ra? – gondolta Rosalie, �s ezt nem nekem sz�nta.

- Uhm, k�szi Rosalie –  mondta Bella, m�g mindig d�bbenten, majd l�ttam ahogyan le csuk�dnak a szemei, �s m�ly �lomba zuhan. Az �lemben aludt, de most nem mosolygott. Eg�sz �jjel forgol�dott, �s �n nagyon agg�dtam �rte.