Victoria engem akar. És biztos vagyok benne hogy nem  csak szimplán  megölni. Megkínozni, hogy még jobban fájjon. James elvesztését akarja megtorolni, azt hogy Edward meölte a társát. És mi van ha Edwardnak valami baja lesz? Azt nem élném túl. Vagy bármelyik családtagnak. Nem bocsátanám meg magamnak ha bár melyiküknek baja esne, ráadásul miattam. Edward mindig azt mondja hogy miatta ne aggódjak, nekik semmi bajuk nem lesz, megtudják védeni magukat, és el fogják intézni Victoriát. Az életemet adnám, hogy Edward élhessen. Egy olyan világban, amelyben ő nem létezik értelmetlen lenne az élet, még ha én meg is haltam. Alice annyi újat látott hogy esik az eső a réten ahol vagyunk, és Edward ahogyan látta a látomást, szerinte mindez a mi rétünkön történik majd meg. De egy a baj: Forksban mikor nem esik? Nem tudtunk meg semmi újat ezen kívül. Edward azt mondta hogy tartsuk távol magunkat attól a réttől egy időre. Egyet értek vele. Mi van ha ketten vagyunk, és Edwardra támad, és én nem leszek képe meg védeni őt? Edward karjaiban feküdtem rémülten a Cullen család nappalijában. Újra. Charlie- tól Carlisle el kért, nem tudom milyen indokkal. Minden este itt aludtam el, a szerelmem karjaiban, kétségek között. Az elmúlt egy hétben Rosalie kedves volt velem, aminek örültem, de nem tudtam mire vélni. Nem volt még alkalmam Edwardtól meg kérdezni hogy mitől van ez.

- De mitől félünk, hisz heten vagyunk? Ő pedig egyedül, ha minden igaz. Simán el intézzük! – mondta Emmett jó kedvűen. Csak ő látta izgalmasnak ezt a helyzetet.

- Emmett, ez Bella számára nagyon veszélyes. – szólt halk hangon Esme.

- Victoria elég okos, hogy ki eszeljen valamit. Nem akarok senkire rá ijeszteni, de mindenki nagyon legyen résen, és minden egyes másodpercben valakinek figyelnie kell Bellára, ha Edward vadászna – szólalt meg Carlisle

- Én nem megyek sehová! – csattant fel Edward

- Fiam, ha nem vadászol el gyengülsz, és nem lesz elég erőd Bella meg védésére – mondta Carlilse szelíd, nyugtató hangon

- Rendben, de csak a közeli erdőbe, most nem nagyon tud érdekelni a vad állomány – mondta Edward. A szeme már majdnem folyékony ónix, csak egy vagy két árnyalat hiányzott, hogy a éj fekete legyen.

- Ed, holnap menj el vadászni, addig mi hatan tudunk Bellára vigyázni. – szólalt meg Alice

- Jó, este el megyek, és ahogy tudok jövök vissza. De úgy vigyázzatok rá, mint a szemetek fényére.

- Úgy lesz, ne aggódj - nyugtatta Carlisle

Egy réten voltam. A mi rétünkön. Egyik pillanatban Edward mellettem feküdt, majd el tűnt, és pedig rémülten néztem körbe.

- Edward! – ordítottam, de nem érkezett válasz

- Edward! – próbálkoztam még egyszer, de senkit nem láttam.

Egyszer csak meg jelent Victoria, mellette két, számomra ismeretlen vámpír.

Én egyre csak Edward nevét ordítottam, Victoria el törte a kezem, és a lábaim. És én csak a számomra a világot jelentő nevet kiabáltam.

- Edward! – most már zokogtam, és csak a félelmet éreztem, hogy mi van ha Edwarddal történt valami. Hirtelen mérhetetlen fájdalom hasított a tarkómba, majd arra lettem figyelmes, hogy valaki a nevemet ismételgeti rémülten, és a vállamat rázogatja.

- Bella! Bella, mi történt? Jól vagy? Itt vagyok, ne félj! – Edward rémült hangját hallottam, és most már nem a rázogatott, a keze a vállamon pihent, majd magához vont. Elő törtek a könnyeim, és csak zokogtam.

- Semmi baj, itt vagyok Bella, itt vagyok, biztonságban vagy. – suttogta Edward, és én nem tudtam abba hagyni a sírást.

Körülbelül fél óra el teltével kiürültek a könny csatornáim, Alice hozott egy pohár vizet, és le ült mellém.

- Mit álmodtál? – kérdezte halk, csilingelő hangon.

- Ott voltunk a réten Edwarddal, egyszer csak el tűnt, és én csak a nevét ordibáltam, Victoria el törte a vég tagjaimat, de én attól féltem hogy Edwardnak valami baja esik. Aztán el kezdtem sírni, és arra ébredtem hogy szólongattok, és hogy Edward rázza a vállam. – hadartam, de nem törtek elő újra a könnyeim. Nem is vettem észre, hogy mennyire szomjas vagyok, csak miután meg ittam az egész pohár vizet.

- Itt vagyok, senki nem bánthat. – suttogta Edward

Szorosabban hozzá bújtam, és át karoltam a nyakát. Ő is szorított az ölelésen. A fejem iszonyúan hasogatott. Sokáig ültünk így.

- Carlisle, adnál valami fejfájás csillapítót? Iszonyúan hasogat… - szólaltam meg hosszú csend után, még mindig Edward ölében ülve.

- Természetesen, fél perc és jövök. – és el is tűnt. Nem telt bele tizenöt másodperc, és meg jelent a lépcső tetején egy gyógyszeres dobozzal.

- Tessék – mondta, és a kezembe adott egy pirulát, Alice pedig egy újabb pohár vízzel kínált. El kezdett múlni a fej fájás, és szépen lassan el álmosodtam. Álom nélkül aludtam, és ki pihenve keltem Edward karjaiban.

- Jó reggelt – mondta halkan. Fel néztem az ajtó fölötti fali órára. Reggel kilencet mutatott.

- Nagyon békésen aludtál, én közben el mentem vadászni.

- Jó reggelt – mondtam, a hangom álmos. Fel ültem, kinyújtózkodtam, és kértem tíz perc emberi időt.

- Rendben, de Alice veled megy. – mondta Edward, ellenkezést nem tűrő, szigorú szemekkel.

- Jól van. – mondtam, és el indultam fel a lépcsőn. Alice hang nélkül követett, és be jött velem a fürdőbe is.

Mikor fel öltöztem – pontosabban Alice fel öltöztetett – meg fésülködtem, meg mostam a fogam és az arcom. Vissza mentünk a nappaliba, és megint reggeli illatát éreztem, ami be csalt a konyhába. Az asztal meg terítve, rajta egy adag pirítóssal, és vajjal.

- Köszönöm, Esme – néztem rá őszintén mosolyogva

- Ez csak természetes, édesem – válaszolt kedvesen, és le ült az asztalhoz velem szemben

- Tényleg nem kell féltened minket. – mondta

- De nem tudom ki verni ezt a fejemből...

- Meg tudjuk védeni magunkat, heten vagyunk, Victoria egyedül, legalábbis Alice látomásai szerint. Nem lesz semmi baj. – nyugtatott kedves, anyai hangon.

- Látom nagyon otthon érzed magad itt, ennek nagyon örülök – mondta még mindig ugyan azon a hangon.

- Igen, és hálás vagyok nektek ezért – válaszoltam én is mosolyogva

- Semmiség kedvesem – mondta

Mikor meg ettem a reggelimet újra a nappaliban ültünk, és a levegő kicsit önfeledtebb volt. Gondolom Jasper be vetette a képességeit. Jobban éreztem magam mint bár mikor, a látomás óta,és hálás voltam neki ezért. Mindenki nagyon rendes volt velem és Jaspert, és Rosaliet is közelebb éreztem magamhoz mint eddig bár mikor.