Még két hónap. Azt már fél lábon is ki bírom. Két hónap múlva meg változik az életem. Meg szűnök emberként létezni, helyette egy új szülött vámpír leszek. Erővel, gyorsasággal és nem utolsó sorban vérszomjjal. Edward sokat mesélt nekem az ő világukról. Nem sokára be lépek ebbe a világba. Jasper az újszülöttekről beszélt. Neki sok tapasztalata van a jövőbeli fajtám újonnan „létre hozott” tagjairól. Hihetetlen erővel, és gyorsasággal leszek fel ruházva egy évig. Alice mellettem van mindenben, ugyan úgy mint Edward. Sokat gondolok arra hogy mi lett volna ha én nem ugrom le arról a szikláról, vagy ha el késünk Alice - el. A világ más hely lenne nélküle. Sokkal-sokkal rosszabb. Nem tudnék egy olyan világban élni, amelyben ő nem létezik. És, bár még mindig nem tudom, miért vagy hogyan, de ő sem tudna olyan világban élni, amelyben én nem létezem. Számomra ő a világ, és én is a világot jelentem neki. Mindig tudtam, ő azért nem halt meg 1918-ban, mert a sors nekem szánta. Azért lett vámpír, hogy velem legyen. Örökké. Egy évszázadnyi boldogtalanság után örökké boldog lesz. És én is boldog leszek az idők végezetéig, vele. Neki köszönhetem az örökké tartó boldogságot, és hálás leszek neki amíg csak létezem, talán utána is. Ki tudja? Én hiszek a vámpírok lelkében, és mikor erre terelődik a szó, ő sem ellenkezik ez ellen. Kezd hinni benne. Én sosem tudnék nem hinni abban,  hogy egy ilyen teremtménynek, mint Edward nincs lelke. Az ő lelke a leggyönyörűbb a világon, és ő azt hiszi magáról hogy egy lelketlen szörnyeteg. Hogy is lehetne? Nem látja magát tisztán. Ő is ezt mondja rólam, de szerintem én nagyon is tisztán látom magam. Én csak egy béna, egyszerű, középszerű ember lány vagyok. Ő nem így lát, számomra felfoghatatlan módon engem szeret, engem jegyzett el, az én életemet mentette meg már nem egyszer, és engem fog feleségül venni. Úgy beszéltük meg Edwarddal és Alice- el, hogy még az átváltoztatásom előtt, de a diplomaosztás után lesz az esküvő. Gyanítom, hogy azért akarta ezt Edward annyira, mert ezzel még minimum egy hetet eltolódik a vámpírrá változtatásom időpontja.  

Edward mellkasán fekve a szobájában együtt gyönyörködtünk a teliholdban. Az ég tiszta volt, és mind ketten a saját gondolatankba merülve néztünk ki az ablakon. Ezernyi csillag ragyogott a hold mellett. Mindig is szerettem nézni ezt. Phoenixben nem sokszor volt felhős az ég, és sokszor volt rá alkalmam, mikor éppen azon gondolkodtam, hogy hogy beszéljem le anyámat az éppen aktuális hóbortjáról. Forrók voltak az éjszakák, de meg szoktam a forksi időjárást, és nem hiányzik már az a hőség. Sokkal kedvemre valóbb lett a hűvös. Nem csak a levegő, a hűvös érintések és csókok az életet jelenti. A túlélést ebben a kis, zöld városkában.

Az életem egy el süllyedt hajó lenne ezek nélkül. Szükségem van rájuk, mint szomjazónak a vízre. Gondolataim fonalát a világ legédesebb hangja szakította meg, amit egyáltalán nem bántam.

• Szeretlek – suttogta a bársonyos hang
• Én is téged, jobban mint hinnéd  - válaszoltam, és szorosabban hozzá bújtam, mire ő jobban magához ölelt.

Hallottam ahogyan el kezdi dúdolni az altatómat, és a szemeimre ólom súllyal nehezedett a fáradtság. Adott egy puszit a homlokomra, és én elaludtam, mély álomba zuhanva. 

Későn keltem, reggel kilenckor. Edward akkor is ott volt, mikor ki nyitottam a szemem.

• Jó reggelt az én kis álomszuszékomnak – mondta, és meg ajándékozott a kedvenc fél oldalas mosolyommal.
• Jó reggel az én kis éjjeli baglyomnak – mondtam, és nekem is mosolyra húzódott a szám. Puszit nyomott az ajkamra, majd el indultam a fürdőbe.

Ki mentem Edward szobájából, át mentem a fürdőbe. El kezdtem ki bontani a hajam, és át öltözni. Mikor meg mostam az arcom már ki felé indultam volna el csúsztam az általam ki fröcskölt tócsában. A földön fekve nevettem magamon mikor Edward ki nyitotta az ajtót mire az nagy puffanással a falnak csapódott.

• Bella, jól vagy? Mi történt? – kérdezte, a hangja riadt, majd mikor meg látta hogy nevetek értetlen ki fejezés suhant át az arcán.
• Jól vagyok, csak el csúsztam. Bár a karom egy kicsit fáj, és zsibbad. – mondtam
• Szólunk Carlisle- nak – mondta, majd segített fel állni, vigyázva a karomra.

Be kopogtunk az irodába.

• Tessék – hallottam bentről

Be léptünk a szobába. Carlisle az asztalánál ülve egy vastag könyvet olvasott. Mikor meg látott minket le tette, és hellyel kínált minket, gondolom csak az én kedvemért, Edward ugyan is nagyon jól meg lenne egy hétig is mozgás nélkül.

• Miben segíthetek ? – kérdezte mosolyogva
• Bella meg csúszott a fürdőben, és a karjára esett, azt mondja hogy egy kicsit fáj, és zsibbad. – mondta Edward
• Értem. Bella, meg mutatod a karod? A zsibbadásról arra következtetek hogy el tört. – fordult felém Carlisle. Én szó nélkül hozzá sétáltam, és felé nyújtottam a karom., de egyből meg is bántam. Szúrt mikor teljesen ki nyújtottam.
• Aú – mondtam, és vissza rántottam a karom.
• Mit érzel itt? – kezdte nyomogatni az alkarom egyes pontjait.

Mikor végzett a vizsgálattal meg egyeztünk hogy ha vigyázok rá nem kell gipsz, elég ha sínbe teszi. Adott fájdalom csillapítót, és el látott tanácsokkal hogy minél hamarabb meg gyógyuljon a karom. Remek, abban is meg tudok sérülni, hogy meg mosom az arcom. Remélem nem ez a képességem erősödik fel a vámpír létemben. Még három napig maradok itt, hogy Charlie- nak ne legyen fel tűnő hogy tegnap előtt voltam otthon, és már megyek is. Biztosan jól fogom érezni magam az el következendő három napban. Legnagyobb meglepetésemre holnapra Alice és Rosalie egy bevásárló túrát terveztek. Még mindig nem tudtam meg szokni a gondolatot hogy Rose kedves velem, nagyon fura volt de örültem neki.

Mivel nem akartam meg sérteni őket, és el rontani a feszültségmentes hangulatot igent mondtam a fel kérésre, mi szerint tartsak velük. Esme is ott lesz, ami nagy meg nyugvást jelent számomra, mivel ő sem szeret annyira vásárolni, ahogy nekem sem nagyon van ínyemre a dolog. A fiúk nem vállalták be, inkább vadászni mennek még mi távol leszünk. Portlandbe megyünk, és este kilenc előtt nem nagyon leszünk várhatóak. 

Mikor meg ettem a reggelimet az egész család a nappaliban volt, egész dél után beszélgettünk. Sok minden szóba jött. A leghangosabb ma is Emmett volt. Nagyon jól szórakozott a reggeli bénázásomon. Esme le szídta egy párszor, és Rosalie is oldalba bökte egyszer-kétszer. Jasper ma sokat beszélt, ami eddig nem nagyon volt jellemző rá. Alice hozzá bújva hallgatta a beszélgetésünket, és most inkább csak figyelt, nem nagyon szólalt meg. Én végig Edward ölébe símulva ültem a kanapén, Carlisle pedig Esme mellett ült, és többször meg is szólalt. Nagyon vidám volt ez a délután, ami nagyon jót tett nekem. Sok féltés, félelem, kétség, és veszély után végre fel szabadultan élvezhettem leendő családom társaságát, bár most is Carlisle és Esme lányának, Alice, Jasper, Rosalie, és Emmett húgának éreztem magam. Mindenkihez közelebb keültem a dél után folyamán, és sok mindent meg tudtam a vegetáriánus vámpírok világáról, amibe én hamarosan belépek.