(Alice szemsz�ge) 

A szob�mban �ltem a f�ld�n, l�baimat k�r�l�leltem, fejemet a t�rdemhez nyomtam. Azzal voltam elfoglalva, hogy ki�zzem a Jasperr�l sz�l� gondolatokat a fejemb�l, de legnagyobb b�natomra ez nem siker�lt. Csak egyetlen egy sz� ism�tl�d�tt folyamatosan a fejemben, a Jasper. Jasper, Jasper, Jasper. Mintha v�zhangzana. Majd sz�trobbant a fejem az idegess�gt�l. Nem t�rt�nhet meg az, amit a l�tom�somban l�ttam. Az nem lehet, hogy meg�l�m �t. Nem v�lhatok gyilkoss�, �s nem vethetek az � �let�nek v�get. Vagy tal�n l�tezik sz�munkra boldogs�g? Lehet�nk egy�tt boldogok? Lehets�ges volna ez? Bell�nak �s Edwardnak is siker�lt, nekem mi�rt ne menne?

- Alice! Alice dr�g�m, itt vagy? - Esme hangja hallattszott az ajt� fel�l.

Nem �rtem, mi�rt k�rdezi meg, hogy itt vagyok e, mikor a s�t�t ellen�re �gy is l�t. Tal�n csak udvariass�gb�l.

- Itt vagyok - feleltem, de nem fordultam fel�je.

Hallottam, amint egyre k�zeledik fel�m, majd egyetlen sz� n�lk�l helyet foglal mellettem. M�g �gy is, hogy a fejem le van hajtva, �rzem aggodalommal teli, meg�rt� pillant�s�t, mintha �getn� a b�r�met.

- Esme, abbahagyn�d! Nem kell engem sajn�lnod! - f�rmedtem r�, pedig egy�ltal�n nem �rdemelte ki haragomat.

Csak valakin ki kellett t�ltenem a d�h�met, azt nem tudn�m megmondani, hogy mi�rt pont Esmet v�lasztottam. Nem �gy t�nt, mintha megharagudott volna, s�t ha lehet, m�g jobban agg�dott.

- Alice... Bella elmondta mi t�rt�nt. Hidd el, �n melletted �llok teljes m�rt�kben, �s ha kell valamiben seg�tenem akkor megteszem, csak sz�lj!

- K�sz�n�m Esme, nagyon kedves vagy, de boldogulok egyed�l is. Nem fogok vele tal�lokozni. Elfelejtem a l�tom�st, �s �lem tov�bb az �letem - vontam meg a v�llamat szomor�an.

- Biztos ezt akarod Alice? �lni tov�bb az �leted? Tudom, mennyire mag�nyos vagy, hogy nincs senkid, �s most amikor itt van a lehet�s�g arra, hogy boldog l�gy, ne szalaszd el k�rlek! - megfogta a kezem, �s er�sen megszor�totta.

Nem tudtam tov�bb fentartani azt a bizonyos ,,j�l vagy, nem kell seg�ts�g" �lc�t, �gy Esme karjaiba borultam. Ha tudtam volna, biztosan els�rtam volna magam, de mivel erre nem voltam k�pes, csak csendesen szenvedtem.

- Nem tudom mit akarok. Az egyik felem tiszt�ban vele, hogy lehetelen, hogy egy�tt legyek egy emberrel, a m�sik viszont abban b�zik, hogy van es�ly�nk! - mondtam k�ts�gbeesetten.

- Volt err�l l�tom�sod? - k�rdezte.

Gondolkoztam, hogy elmondjam e neki, �s v�g�l �gy d�nt�ttem, hogy igen.

- Az egyikben meg�ltem �t, a m�sikban azt mondta szeret, �s hogy nem sz�m�t neki mi vagyok. Szerinted melyik fog bek�vetkezni? - v�rtam a v�lasz�t, de � csak elgondolkodva r�ncolta homlok�t.

� is annyira �sszevan zavarodva, mint �n.

- Szerintem adhatn�l egy es�lyt magatoknak. Nagyon �r�ln�k neki, ha valaki �j csatlakozna a csal�dunkhoz, �s hogy hamarosan olt�r el� �llj.

- Az�rt ne rem�nykedj annyira, mert nem akarom, hogy k�s�bb miattam szenvedj! - k�rtem, mire � elmosolyodott.

- Mire j� egy anya? M�g ha nem is vagyok az igazi any�d, att�l m�g nagyon szeretlek, �s az a legjobb nekem, ha boldognak l�tlak - megpuszilta a homlokom, m�g egyszer utolj�ra meg�lelt, �s magamra hagyott. Tal�n Esm�nek igaza van, �s adnom kellene magunknak egy es�lyt. Egy es�lyt, hogy egy�tt legy�nk. Lehet, hogy kaptam egy es�lyt a boldogs�gra. 

(Jasper szemsz�ge) 

Brigette �s �n m�r minden cuccunkat kipakoltuk, de nem mintha olyan sok lett volna. Alig hoztunk magunkkal valamit, mert h�t szinte csak ennyi minden�nk volt. Nem voltunk gazdagok, alig volt csek�ly kis p�nz�nk, �s azt nem szerett�k volna azonnal elk�lt�ni. Takar�koskodnunk kell ahhoz, hogy megtudjunk �lni, legal�bb egy darabig. Nem akartam visszamenni a t�borba, le akartam telepedni v�gre, �s most, hogy megismertem Alice-t, mindenn�l jobban v�gyom arra, hogy itt lakhassak j� p�r �vig. Az�ta is r� gondolok, arra, hogy milyen gy�ny�r�, �s mennyire t�r�kenynek t�nt. �s a hangja... csod�latos. Mindene az. Brig is �szrevette rajtam, hogy valami�rt nagyon boldog vagyok, �s r� is k�rdezett.

- Minek �r�lsz te annyira? - �llt cs�p�re tett k�zzel meg el�ttem.

- Csak Alice-re gondoltam. Nagyon kedvesnek t�nt, nem? - fordultam fel�je.

Megforgatta a szemeit.

- Igen nagyon. Nekem az a r�sz tetszett, amikor el�jult �s elrohant. Tiszta dilisnek n�zett ki - magyar�zta, hirtelen nagyon m�rges lettem r�.

- Ne mondd ezt r�la! Hisz nem is ismered, akkor meg mit kell itt ilyeneket �ll�tanod, hogy dilis? - f�rmedtem r�.

Megh�tr�lt egy kicsit, nem szokott hozz� ahhoz, hogy b�rmire is ilyen hevesen reag�ljak. Les�t�ttem a szemeim, nem kellett volna vele �gy besz�lnem, most m�r tudom.

- Sajn�lom Brig! - mondtam, mik�zben meg�leltem - nem akartam r�f�rmedni.

- Ok�, nincs semmi baj. Nekem meg nem kellett volna le diliseznem Alice-t. Sajn�lom - motyogta kiss� zavartan, majd felrohant a szob�j�ba.

Sok�ig n�ztem ut�na, de a csenge hangja �szhez t�r�tett. Ki a fene lehet az? Senki nem tudja az ismer�seink k�z�l, hogy lakunk. Odas�t�ltam az ajt�hoz, �s kinyitottam azt. Megd�bbentem, az ajt�ban ugyanis nem m�s, mint maga Alice �llt. Apr� kis mosoly j�tszott az ajk�n, haj�t kiss� �sszek�colta a sz�l, de �gy is gy�ny�r� volt.

- Szia! - k�sz�nt�tt b�rsonyos hangj�n, szinte elvesztem azokban a gy�ny�r�, aranysz�n szemeiben.

- Szia! Minek k�sz�nhetem a l�togat�st? - k�rdeztem udvariasan, de nem b�rtam ki, hogy v�gig ne n�zzek rajta.

T�rdnadr�got viselt, �s feh�r, el�l csillog� mint�s trik�t viselt. Nagyon j�l �lltak rajta ezek a ruh�k, mintha r� �nt�tt�k volna.

- Csak r�j�ttem, hogy el�gg� borzaszt�an viselkedtem akkor, amikor meg�rkeztetek. Gondoltam kiengesztellek t�ged, �s a bar�tn�det egy kis s�tivel - ny�jtotta fel�m a kez�ben tartott t�lc�t.

Megcsapta orromat a finom, meggyes s�ti illata. Messzir�l is meg�rezn�m az illat�t, anya mindig ilyet s�t�tt nekem.

- Ez nagyon kedves t�led, de nem kellett volna. Bej�ssz? - k�rdeztem, �s utat engedtem neki.

Szinte besiklott az ajt�n, nagyon kecsesen mozgott, �s m�r is helyet foglalt az egyik sz�ken, majd mint egy kisgyerek, aki rossz f�t tett a t�zre, felpattant.

- Sajn�lom. Csak ez a h�z egy nagyon kedves ismer�s�m� volt, gyakran j�rtam ide, �s m�r megszoktam, hogy akkor �l�k le amikor akarok - magyar�zta, �n annyira aranyosnak tal�ltam.

- Semmi baj. Nyugodtan foglalj csak helyet - mosolyodtam el, � pedig �jra le�lt.

Vele szemben helyet foglaltam �n is, �s elkezdtem eszegetni a s�tem�nyt. Nagyon finom volt.

- Nagyon j�l tudsz s�tni - d�cs�rtem, dallamosan felnevetett.

- Nem �n csin�ltam, hanem az any�m. Nagyon szeret s�tni, �s ha alkalma ny�lik r�, kihaszn�lja - mosolygott.

- Akkor k�sz�nd meg a nevemben �desany�dnak - k�rtem, � b�lintott.

Egy ideig csendben �lt�nk egym�ssal szemben, mikor s�tivel k�n�ltam, elutas�tott, mondv�n, hogy otthon m�r evett egy adagot, �s ezzel be is fejez�d�tt a t�rsalg�s. Nem az�rt, mert untuk egym�st, hanem mert jobb �s kellemesebb volt �gy. Csak n�zt�k egym�st, megfigyelt�nk mindent a m�sikon, csendes �s lass� folyamat volt ez, de nagyon �lveztem Alice pillant�s�t. Ha r�m n�zett, r�gt�n melegs�get �reztem eg�sz testemben. Soha nem �reztem m�g ilyet, �s nagyon furcsa, de ugyanakkor csod�s �rz�s volt. 

(Alice szemsz�ge) 

Megk�nnyebb�ltem, mikor r�j�ttem, hogy Jasper nem haragszik r�m a h�lye viselked�sem miatt, �s hogy nem is tart bolondnak. A h�zukban vend�gesked�sem alatt v�gig nagyon udvarias volt, nem olyan, mint a legt�bb f�rfi. Nem b�mult meg olyan felt�n�en, b�r a tekintete n�ha el-el kalandozott, de annyiar illeteln m�g sem volt. Csak �gy, mint a legt�bb embert, �t is elvar�zsolta a hangom, �s a k�ls�m, de nem mutatta jel�t, mintha att�l f�lne, hogy b�rmelyik pillanatban elt�nhetek, vagy kinevethetem, ha esetleg elereszt egy apr� kis b�kot. Pedig nem nevettem volna ki. �r�ltem volna neki, de persze nem tehetek semmit, v�rnom kell, m�g minden elv�lik. Az is lehet, hogy nem lehet k�z�tt�nk semmi, �s az is, hogy lehet.

- H�nyan laktok egy�tt? - k�rdezte t�lem �szinte �rdekl�d�ssel a szem�ben.

- Heten. Apa, anya, az n�gy testv�rem �s �n. Mind fogadott gyerekek vagyunk - mosolyodtam el.

- �rtem.

- �s a te sz�leid? - k�rdeztem, mindent meg akartam tudni r�la, legnagyobb b�natomra nem a m�ltat l�ttam.

- Meghaltak. Any�m... nagyon j� asszony volt. Mindenki szerette - l�ttam, hogy a keze �k�lbe szorul az asztalon, majd sietve elrejte.

Valami�rt nagyon d�h�s lett hirtelen, tal�n a m�ltj�ban t�rt�nt valami, ami nagyon m�lyen �rintette. Nem akartam faggatni, ez�rt h�t m�sfel� tereltem a t�m�t.

- Brigette �s te egy�tt vagytok? - k�z�mb�s hangon k�rdeztem, de a v�lasz nagyon foglalkoztatott.

Nagyon rem�ltem, hogy nemet fog mondani, de egy r�szem azt k�v�nta, hogy igen, mert akkor nem pr�b�lkoztam volna n�la csak az�rt, hogy ne vegyem el a bar�tn�j�t�l.

- Nem. Csak bar�tok vagyunk �s azok is maradunk - felelte, halv�nyan elmosolyodott.

- Pedig nagyon csinos l�ny - mondtam, � felnevetett.

- Tudom. De nem az esetem - jelent�s�gteljesen v�gigm�rt, ha ember lettem volna, az arcom m�r skarl�tv�r�s sz�nben pomp�zott volna.

- Mi�rt, milyen l�nyok j�nnek be neked? - k�rdeztem, �s fel sem t�nt, hogy k�zelebb hajolok hozz� az asztal felett.

- Legink�bb a barna haj�ak, �s legyenek n�lam alacsonyabbak - motyogta, �n elmosolyodtam.

Jasper 190 centi k�r�l lehetett, �gy el�gg� magas volt, nem igaz�n tudtam elk�pzelni n�la magasabb l�nyt. Most, hogy jobban megn�ztem magamnak, �szrevettem, mennyire izmos, pedig csak ember volt. Z�ld sz�n� szemeivel bar�ts�gosan vizsg�lgatta arcomat.

- Alacsonyabbak? Hmm... - mormogtam, majd hangosan felnevettem, �s m�r fel is ugrottam a sz�kr�l.

- M�sz? - k�rdezte csal�dottan, l�tszott rajta mennyire elszomor�tottam.

- Sajnos igen. �r�l�k, hogy megismerhettelek Jasper! - k�sz�ntem, az illata ugyanis bef�szkelte mag�t az orromba, �s folyton azt �reztem.

Pomp�s illata volt, olyan cs�b�t�.

- Rem�lem m�g tal�lkozunk! - intett, mikor �n m�r kint j�rtam.

- �n is rem�lem Jasper. �n is... - �s elhajtottam haza, hogy �jra v�giggondoljak mindent.