- Te is, drága fiam - ajaj, el ne sírja magát. De mikor újra megszólalt hangján már nem hallottam a sírás jeleit. - Mi történt? Hol voltál? Ki rabolt el? Neked enned kéne, olyan nyúzott és sápadt vagy.

Sápadt? Hát ez vicces. Jót nevettem rajta. Még hogy sápadt az én rézszínű bőrömmel.

- Héhé, állj meg! Egyszerre csak egy kérdés! - szakítottam félbe kérdésáradatát. - Először nem vagyok sápadt, de éhes annál inkább.

- Na gyere. Sue épp az előbb ment el. Hozott házikészítésű pizzát.

- Imádom - simogattam meg a korgó hasam.

Billy kivette a hűtőből megmelegítette és elém rakta az ételt.

- Mesélj mi történt mialatt nem voltam itthon - szólaltam meg pár perc csend után.

- Hát úgy semmi, ez egész falka téged keresett. Mindenki alig várta, hogy itthon legyél. Amúgy Sue és Charlie egymásra találtak...

- Mi? - akadt meg a torkomon a falat. Mondjuk annyira nem volt meglepő, mert mikor Harry, Sue férje meghalt, Charlie sok időt töltött a Mrs.Clearwaterrel.

- Hát igen elég meglepő, de nagyon jól meg vannak.

- Együtt laknak?

- Igen, Charlie házába.

- Leah és Seth mit szóltak hozzá?

- Seth majd kiugrott a bőréből, Leah... - itt elsötétült az arca. - annyira nem, de már lassan fél éve együtt vannak úgyhogy kezdi ő is megszeretni Charlie-t.

- Bella?

- Ő ugyan úgy reagált, mint Seth. Nagyon örül annak, hogy az apja végre nincs egyedül.

- Többiek?

- Hát Emily 5 hónapos terhes.

Hoppácska miről maradok le...

- De most már te mesélsz nekem. Látom megetted az ételt.

- Mikor hazaértem Cullenéktől... - elmeséltem neki ugyan azt, mint a vámpíroknak. Olyan részeket, mint például Jane megkínzott kihagytam. Tudtam, hogy apámnak nincs rendbe a szíves, és nem szerettem volna vele a kórházba kikötni. Még így is kiakadt.

- Apa, nyugi. Nem lett komolyabb bajom...

- Csak nem emlékszel Nessie-re. Szegény lány. Tudtad, hogy miatta vagy most itt. Ha nem álmodik azon az éjszakán múlt héten, akkor még mindig nem lennél itt.

- Igen?

- Igen, fiam. Nem tudom a részleteket, csak ennyit.

Na erről majd beszélnem kell Sammel meg a többiekkel.

- Nessie mit szólt ehez?

- Nagyon kiborult... El is ment otthonról.

- Mi? Miért ment el?

- Mert nem bírja ki, hogy nem emlékszem rá.

- Bella és Edward mit szóltak hozzá?

- Bella nagyon kiborult. Kiabált Edwarddal meg minden.

- Edwarddal miért kiabált?

- Mert hagyta, hogy elmenjen.

- Tessék?

- Edward beszélt utoljára Nessie-vel. Nessie mondta neki, hogy időre van szüksége és Edward elengedte.

- De hát miért? - csattat fel apám és egy nagyot ütött az asztalra.

- Edward szerint így jobb, hogy tudja, hogy elment nem pedig csak szó nélkül elszökik.

- Most már értem és egyetértek vele - mondta apai bölcsességgel a hangjába.

- Hogy-hogy egyetértesz vele? - döbbentem meg.

- Te még nem vagy apa, nem tudhatod milyen érzés, hogyha csak úgy eltűnik a gyermeked. Inkább elengednélek téged, sem minthogy hagynám, hogy megszökj és nem tudnám, hogy miért.

- Ahha - mondtam.

Szeretnék apa lenni. Olyan jó lenne, ha látnám ahogy a kisfiam a széttárt karjaimba rohan és azt súgja a fülembe:

- Szeretlek, apa!

Mit meg nem adnék egy gyermekért, aki az enyém. Az a nő szülné, akit imádok. Akinek Hosszú bronz színű haja és gesztenyebarna szeme, márvány színű teste, telt alkata van. A mosolya lélegzet elállító. Kecses a mozgása...

Nessie...

Bárcsak emlékeznék rá.

- A többiek?- szakította félbe apám a gondolatot.

- Tessék? - kérdeztem vissza értetlenül.

- A többiek mit szóltak hozzá?

- Nem tudom. Bella reakciója volt a legláthatóbb. Csak annyit vettem észre, hogy mind engem néz és döbbenet és szomorúság suhan át az arcukon.

- Értem.

- Apa - álltam fel az asztaltól. - Most elmennék Samhez, mert mióta leparkoltunk Cullenék háza előtt nem tudtam velük beszélni.

- Rendben, menj csak. De időbe itthon - rázta meg a mutató ujját. -, mert ha nem...

- Nem vagyok már gyerek... - mondtam és nevetve kiléptem az esőbe.