Bella legnagyobb meglepetésére, mikor hazaért, Jane-t ott találta a szobájában. A lány éppen a könyveit tanulmányozta, és komolyan érdekelte a tartalmuk. Mikor Bella belépett a szobába, gyorsan visszatette azt a könyvet a helyére, amit éppen a kezében tartott, zavartan lesütötte a szemeit.

Nem is ez az első alkalom, hogy Jane zavarba jön valami miatt. Csak nem kezd... öhm... emberesedni?

- Szia Jane! Képzeld, Jasper tud mindent! Rájött arra, hogy Bella vagyok! - lelkendezett, Jane szélesen elvigyorodott.

- Na látod! Kezd alakulni a dolog, hamarosan már Edward is tudni fogja! - nevetett, de Bella arca hirtelen komor lett.

- Megcsókoltam őt Jane, és lehet, hogy emiatt soha többé nem fog velem szóba állni, bár Jasper azt állítja, hogy érzett valamilyen vágyat irántam, de ez nem biztos szerintem - motyogta könnyes szemekkel.

- Te aztán nem vagy semmi! Megcsókoltad? Van benned kurázsi az biztos! - nevetett Jane.

- Nem érted, hogy lehet elszúrtam? - förmedt rá idegesen Bella.

- Ugyan már! - legyintett a kis Jane - biztos nagyon élvezte a csókod. És nem adhatod fel pont most Bella. Csókold meg még egyszer, és még egyszer ha az kell hozzá, hogy végre ráébredjen ki vagy! Küzdened kell! - bíztatta.

Tényleg van értelme küzdenem? Van még remény? Jasper tudja már a titkom, és ő is bíztatott, meg most Jane is, ez nem lehet véletlen. Szeretem Edwardot, és nem fogom hagyni, hogy elmenjen. Nem fogom hagyni, hogy elmeneküljön előlem. Igen! Küzdeni fogok! Harcolni amennyire tőlem tellik a szerelméért.

- Igazad van. Nem adhatom fel pont most! - Bella felállt, felvette pulcsiját, és az ajtó felé indult, de Jane még megállította.

- Most hová mész? - kérdezte aggodalmasan, és tényleg aggódott Bella miatt, időközben egészen megkedvelte a lányt.

- Edwardhoz - mondta, és kiszáguldott az ajtón, Jane utána, mivel nem volt itthon senki más rajtuk kívül.

- Várj Bella! - szólt neki, a lány felhúzott szemöldökkel visszafordult - sok szerencsét harcos!

- Köszönöm! - vigyorgott a lány, és távozott.

Motorral ment, az sokkal gyorsabb volt, és nem volt kedve megint taxira várni. Amíg száguldott a kis motorral, élvezte, ahogy a szél hátrafújja a haját, meglebegteti ruháját.

Jövök Edward! Száguldok feléd, nem hagylak elmenekülni soha többé!

A Cullen házhoz érve először óvatosan körülnézett, s mivel nem látott senkit, továbbindult. Ha bármelyik másik Cullen Edwardon kívül kint lett volna, lehet elmenekült volna. Kivéve, ha Jasper is itt van, mert ő biztos támogatta volna. Először majdnem benyitott az ajtón, de mivel eszébe jutott, hogy ő most nem Bella, kopogni kezdett. Odabent mozgolódás hangzott, majd suttogás, s végül Alice dugta ki a fejét az ajtórésen keresztül. Meglepetten figyelte a vendégüket.

- Á szia Marie! Mi szél hozott erre? - kérdezte udvariasan, de nem úgy tűnt, mintha nagyon be akarná engedni a házba.

Ennek ellenére Bella nem tágított, eldöntötte, hogy ha törik, ha szakad, beszélni fog Edwarddal.

- Szia! Csak Edwardhoz jöttem. Itthon van? - kérdezte kedvesen, bár legszívesebben berontott volna.

- Ööö... sajnálom de nincs - Bella tudta, hogy hazudik, így hát nem ment el.

- Itthon van az autója. Kihívnád légyszíves vagy én menjek be? - kérdezte, de már nagyon türelmetlen volt.

- De nincs itthon Marie értsd meg! - mondta Alice.

- De itt van! - mondta határozottan Marie, és befurakodott a lakásba Alice mellett.

Megmerevedett mikor belépett, a házban ugyanis egy idegen vámpír is volt. Bella azonnal tudta a mesék alapján, hogy ő Tanya a Denali klán vezetője. Sűrű, eperszőke haja volt, krétafehér bőre. Bellánál jóval magasabb, úgy 172 centi körül lehetett, lerítt róla, hogy nagyon oda van Edwardért, erre bizonyítékként szolgált, hogy most is Edward karjába kapaszkodott.

Megölöm ezt a libát! Kinyírom! Nem mintha lenne esélyem ellene, de akkor se érjen hozzá egy  újjal se Edwardhoz! Edward az én szerelmem, nem hagyom hogy egy ilyen vámpír ribanc elvegye tőlem az utolsó esélyt, hogy vele legyek!

Bella elindult Edward felé, közben le nem vette a szemét Tanyaról, ellenségesen méregette őt. Edward kétségbeesetten figyelte, ahogy a lány feléje közeledik. Hirtelen elkezdett aggódni, hisz Tanya bármikor neki eshet, mivel eléggé könnyen begurul, és ha felidegesítik, akkor nem ismer kegyelmet. Edward nem is mert belegondolni, mit tenne akkor a lánnyal.

- Marie, te mit keresel itt? - állt fel Edward, lerázta magáról Tanya karjait.

- Hozzád jöttem - felelte, és a magabiztossága még mindig nem múlt el.

Jasper elismerő mosolyt küldött felé, amit Edward nem tudott mire vélni.

- Mit akarsz tőlem Marie? - kérdezte a fiú, biztonságban akarta tudni a lányt minél hamarabb.

- Beszélni. Négyszemközt - határozott hangjától a fiú egy kicsit megijedt.

Tudta, hogy most nincs menekvés, muszáj beszélnie vele, csak hogy túl legyen rajta.

- Akkor gyere! - mondta, és már el is indult a szobája felé, Bella pedig követte őt.

Odaérve Bella szó nélkül helyet foglalt a kanapén, Edward szótlanul állt a fal mellett.

- Először is... honnan tudtad, hogy itt lakok? - kérdezte őszinte kíváncsisággal.

- Jaspertől. Nagyon jó barátom lett - Bella elvigyorodott Edward elképedt arckifejezését látva.

Még hogy Jasper emberekkel barátkozzon? Lehetelennek találta ezt, de mégis tudta, hogy a lány igazat mond. Érezte.

- Na és miről akarsz beszélni velem? - remélte, hogy nem valami kellemetlen dologról akar beszélni vele.

- Először is lenne egy kérdésem - motyogta maga elé Bella, félt, hogy ezzel a kérdéssel az őrületbe fogja kergetni Edwardot, de muszáj lesz feltennie.

- Halljuk! - sürgette a fiú.

- Na jó. Szerinted jól csókolok? - tette fel határozottan, és mint ahogy arra számított, Edward megmerevedett, kétségbeesett, szomorú szemekkel nézett rá.

- Erre nem válaszolok! - szinte kiáltotta ezt, Bella még se ijedt meg tőle.

- Tudnom kell. Felelj! - kérte, de Edward nem válaszolt.

- Nem! - kiáltotta, és elakart rohanni, ki a szobából, de Bella elállta az útját.

- Bella jól csókol? - kérdezte, Edwardnak feltűnt hogy nem múlt, hanem jelen időben beszél.

Edward most megfordította a lányt, nekidőtötte az ajtónak, szinte hozzásimult egész testével. Nem tudta miért, de megint érezte azt a vágyat, mint a csóknál, csak most sokkal erősebben, mintha évek óta ismerte volna a lányt. Mintha... mintha szerelmes lett volna belé. De az lehetetlen! Ő csak Bellát szereti és mindig is csak őt fogja szeretni! De Marie annyira hasonlít Bellára, hogy az már hihetelen.

- Mindketten nagyon jól... csókoltok - mondta végül ő is jelen időben, és önkéntelenül is a lány szájára tévedt a tekintete.

- Edward... érzem hogy te is érzek valamit, de még magadnak sem vallod be - suttogta Bella, közelebb hajolt a fiúhoz.

- Honnan veszed ezt? - kérdezte a fiú enyhe gúnnyal a hangjában, de csak azért, hogy a lány ne sejtsen semmit sem érzéseivel kapcsolatban, bár már így is szinte mindent tudott.

Szinte.

- Csak érzem! - mondta, és megcsókolta Edwardot.

Ezúttal a fiú nem ellenkezett, ő is visszacsókolt, Bella pedig karjait Edward nyaka köré fonta.

Szeretlek Edward! Nagyon szeretlek, kérlek te is szeress engem! Kérlek na hagyj el soha többé, csak szeress engem!

Edward tudta, hogy nem lenne szabad ezt tennie, tudta, hogy le kellene állnia, de az érzései mást mondtak neki. Most már biztos volt benne, hogy szereti a lányt, de hogy hogy szeretett bele ilyen hamar, arról fogalma sem volt. Egy valamit biztosan tudott. Akármit is érez, nem lehet vele, mert ő vámpír. Eltolta magától a lányt, és szomorú, boldog szemekkel nézett rá. Végigsimított az arcán, csókot nyomott a homlokára.

- Sajnálom, de nem lehet! - mondta, és magára hagyta a lányt, aki zokogva borult le a földre.