11. fejezet - Látomások
Alice már nagyon furcsálta Jasper viselkedését, aki feltűnően Marie oldalán állt. Bella még mindig odefent zokogott Edward szobájában, Alice úgy gondolta, azért meg kellene vígasztalnia, így hát Jaspert maga után húzva felrohant a szobába. Bella mikor észrevette, hogy társasága akadt, fejét lehajtotta, hogy ne lássák a könnyeit.
Minek kellett bejönniük! Egyedül akarok lenni, nem értik meg? Menjenek már el! Hagyjanak békén, hagyják, hogy kisírjam magam.
- Marie... minden rendben? - kérdezte Jasper megnyugtató hangon, bár ő tudta a legjobban, hogy semmi sincs rendben.
Bella érzései fájdalmasak voltak, tele volt bánattal, csalódottsággal a szíve, ezt Jasper érezte, és nagyon sajnálta Bellát. Segíteni szeretett volna neki, hogy könnyebben összejöjjön Edwarddal, de nagyon semmit sem tehetett.
Alice már nagyon furcsálta Jasper viselkedését, aki feltűnően Marie oldalán állt. Bella még mindig odefent zokogott Edward szobájában, Alice úgy gondolta, azért meg kellene vígasztalnia, így hát Jaspert maga után húzva felrohant a szobába. Bella mikor észrevette, hogy társasága akadt, fejét lehajtotta, hogy ne lássák a könnyeit.
Minek kellett bejönniük! Egyedül akarok lenni, nem értik meg? Menjenek már el! Hagyjanak békén, hagyják, hogy kisírjam magam.
- Marie... minden rendben? - kérdezte Jasper megnyugtató hangon, bár ő tudta a legjobban, hogy semmi sincs rendben.
Bella érzései fájdalmasak voltak, tele volt bánattal, csalódottsággal a szíve, ezt Jasper érezte, és nagyon sajnálta Bellát. Segíteni szeretett volna neki, hogy könnyebben összejöjjön Edwarddal, de nagyon semmit sem tehetett.
- Marie, szerintem jobb lenne ha most hazamennél... - kezdte Alice, és megsimította a lány karját.
Ahogy hozzáért a lányhoz, egy látomás bontakozott ki a szeme előtt. Marie-t látta maga előtt, amint Edwarddal kézen fogva sétál az erdőben. Egyszer csak Edward megcsókolja a lányt, s az hirtelen nem más, mint Bella lesz. Döbbenten tekintett az előtte síró lányra, de mielőtt bármit is mondhatott volna, jött egy újabb látomás.
- Alice! Mit látsz? - hallotta szerelme hangját és mondani kezdte.
- Látom Marie-t amint egy asztalon fekszik. Haldoklik. Ne! - kiáltotta Alice, és a földre borult.
Kitágult szemekkel nézett hol Bellára, hol Jasperre, teljesen értetlen volt. Még az sem jutott el a tudatáig, hogy Marie előtt beszélt a látomásáról, és hogy lebukott, de most, hogy erre rájött, ki akart futni a szobából, de Jasper megállította és visszahúzta a földre.
- Meg fogok halni Alice? Ugye ezt láttad? - kérdezte Bella könnyes szemekkel, Alice pedig semmit sem értett.
- Ki vagy te? - kérdezte.
Bella habozott egy kicsit, majd megrázta a fejét.
- Nem mondhatom meg. Neked kell erre rájönnöd. Jaspernak már sikerült - felelte, és rámosolygott az említettre, aki nyugalomhullámot küldött felé.
Alice erősen gondolkozni kezdett, átgondolt mindent, a látomást és az eddig történteket, s hirtelen megértett mindent. Megértette, hogy ki ez a lány, aki előtte ül a földön és zokog. Megértette, hogy miért ilyen kétségbeesett, és hogy Jasper miért volt vele ilyen kedves. Gondolkodás és egyetlen szó nél,kül ölelte át Bellát, magához húzta annyira amennyire csak bírta, csak ölelte és ölelte.
- Bella... - suttogta, és ha ember lett volna, biztos elsírta volna magát.
- Jaj Alice! - a lány még keservesebb zokogásba kezdett, fejét Alice vállára hajtotta és csak sírt.
- El sem tudom hinni... Hogy történt? - kérdezte, Bella helyett Jasper válaszolt.
Elmesélte Alice-nek mindazt, amit Bella neki mesélt, a lány végig figyelmesen hallgatott, nem győzött csodálkozni.
- Úgy örülök, hogy már te is tudsz mindent! Annyira boldog vagyok! - lelkendezett még mindig könnyek között, még jobban Alice-hez bújt.
- Én is örülök neki Bella! Ha tudnád mennyire.
Most már ketten tudják a titkomat. Ha ők megtudták, akkor talán Edward is ráfog jönni idővel, csak várnom kell.
- Bella, ne legyél ilyen szomorú, megőrjítesz az érzéseiddel! - jajgatott Jasper, és kissé arrébb húzódott a lánytól.
- Nagyon sajnálom. De hogy érezzek, mikor lehet semmi esélyem nincs? Megcsókoltam most az előbb, és ő is visszacsókolt, de azt mondta nem lehet! - sírta.
- Csak időt kell neki adni, hogy feldolgozza, érez valaki iránt valamit. Ő azt hiszi, te egy másik lány vagy, és szeret téged, de fél, hogy ha veled lenne, azzal elárulná Bellát - magyarázta Jasper.
- Hú, de zavaros! - sóhajtott fel Alice.
Bella felállt, és kihúzta magát, még mindig könnyes szemekkel az ablakhoz sétált. Az udvaron megpillantotta Tanyat, és Edwardot, amint éppen beszélgetnek.
- Ez meg mit keres itt? - sziszegte a fogai között, nagyon féltékeny volt.
Ez a ribanc nehogy elvegye tőlem! Lehet, hogy Edward belé fog szeretni, de én azt nem hagyhatom! Nem engedhetem meg!
- Tanya Edwardhoz jött látogatóba, hogy egy kicsit megvígasztalja - suttogta Alice lesütött szemekkel.
- Ugye rosszul értelmeztem? Tanya lefeküdt Edwarddal? - üvöltötte.
- Nem tudni. Fogalmam sincsen, de én nem hinném. Edward soha nem szerette Tanyat, és mindig elutasította őt, szerintem nem történt közöttük semmi - magyarázta, de Bellának valamiért rossz érzése támadt.
Most hogy Tanya úgy hitte, Bella meghalt, szabad uta volt Edward felé, nem állt senki elébe. Bella újra az ablakhoz sétált, és akkor olyat látott, amit nem igen szeretett volna. Tanya éppen abban a pillanatban csókolta meg Edwardot, ahogy ő kinézett. A lány annyira dühös lett, hogy nem igazán figyelt a lába elé, így megbotlott valamiben és az ablakon keresztül lezuhant. Hosszú ideig csak zuhant, majd nagy puffanás kíséretében ért földet. Iszonyú fájdalmat érzett a hátában, a fejét is beverte, a szemét elhomályosították a könnyek. Edward észrevette mi történt, ellökte magától Tanyat, akit ebben a pillanatban legszívesebben megölt volna, és Bella felé rohant. Lehajolt a lányhoz, aki alig volt magánál, de utolsó erejével sikerült kinyögnie egy szót, amelyet lehet, hogy soha többé nem bír majd.
- Szeretlek... - halk és erőtlen suttogás volt, de Edward tisztán hallotta, és elszorult nem létező szíve.
Csak most jött rá, hogy mennyire fontos volt neki ez a lány, most, amikor életveszélyben van és lehet meg fog halni. Nem akarta, hogy ez megtörténjen, így hát felemelte a testét, és a ház felé indult vele. Gyorsan futott, berontott Carlisle irodájába. Az orvos azonnal megértette, hogy baj van, gyorsan nekilátott a vizsgálatoknak. Bellának rengeteg zúzódása lett, megrepedt két bordája, és nagy seb keletkezett a fején, de ezenkívűl semmi más baja nem volt. Carlisle szerint nem fog meghalni, a sérülései nem olyan komolyak. Edward egy percre sem hagyta magára, végig ott volt bent vele a rendelőben.
Edward annyira sajnálom ami történt. Bárcsak lenne elég erőm ahhoz, hogy mindent elmondjak neked. Most már semmi sem számít, bármi is történne, elmondanám neked az igazat, mert most már nem bírom tovább. Kudarcot vallottam, te soha nem fogsz szeretni engem, és én soha nem leszek újra Bella, és ezt elfogadom. Szeretlek Edward Cullen bármi is fog történni velem az igazság elmondása után.
Edwardnak lelkiismeret furdalása volt, kiolvasta Jasper és Alice fejéből, hogy Bella amiatt esett ki az ablakon, mert meglátta, amint Tanya megcsókolja őt, és nagyon féltékeny lett. Pedig ő nem szerette a vámpírnőt, mindig elutasította, de a nő mégis rávetette magát. Egy pillanatra elhagyta a szobát, ahol most Bella feküdt, és kiment az udvarra egy kis friss levegőt szívni. Nagyon különös volt minden ezzel a lánnyal kapcsolatban. Edwardnak furcsa érzése támadt, mintha valahonnan ismerné, de persze hogy honnan, azt nem tudta. Csak egyetlen dolog volt, amit biztosan tudott. Marie kiköpött Bella. És ő szereti. Hogy melyiket? Mindkettőt. Szereti Bellát, és soha nem fogja tudni elfelejteni, viszont szereti Marie-t is, aki olyan mint Bella, teljesen olyan. Nem tudta, mit csináljon. Elmondjon mindent a lánynak? Vagy meneküljön el továbbra is a saját érzései elől?
Jasper és Alice a nappaliban ültek, és nagyon szomorúak voltak Bella balesete miatt. Alice tudta, hogy valamit tennie kell, hogy segítsen a lánynak anélkül, hogy Edwardnak elmondaná ki is valójában.
- Szerinted mit kellene tennünk? - kérdezte szerelmétől.
- Nem tudom. Talán hagynunk kellene, hogy egyedül vigye véghez ezt a feladatot - szólt Jasper.
- De egyedül nem boldogul, te is látod! - ellenkezett Alice.
- Ott van Aro és Jane, ők segítenek neki.
- Nem bízom bennük. A Volturihoz tartoznak, nem lehet nekik hinni.
- Muszáj lesz. És Bella azt mondta, Jane nagyon kedves, és Aro is. Benne viszont bízol nem? - vonta kérdőre a lányt.
- Igen persze.
- Akkor nincs miről beszélni. Nem lesz semmi baj meglásd. Bella nem fog meghalni. Az első látomásod fog teljesülni, amiben visszaváltozik - simította meg Alice arcát.
- Remélem is...
|