(Seth szemszöge) 

Miután beszéltem Noah-val azonnal elindultam a Sonja által megadott útvonalon. Nagyon kíváncsi voltam, hogy hová vezet a térkép, és hogy mit forgat a fejében szerelmem. Tudtam, hogy már régóta szeretett volna egy közös estét kettesben, mert már nagyon idegesítette néha Emmett állandó kötözködése, bár bevallom, hogy akármennyire is kedvelem Emmettet, néha már én is boldogan a torkának ugrottam volna. Nem telt sok időbe, hogy odaérjek ahova a térkép vezetett, és éreztem Sonja illatát is, ami egyértelműen jelezte, hogy ő előbb ideért, mint én, de biztosan így is tervezte. A látvány, ami elém tárult teljesen megdöbbentett, de természetesen jó értelemben. Meg is torpantam, amikor megpillantottam a csodálatos helyet. Körbenéztem és csak ámultam. Minden fantasztikusan nézett ki, és a leggyönyörűbb természetesen Sonja volt. Egyszerűen lélegzetelállító volt.  

• Ez csodálatos. Hihetetlenül szép itt minden – mosolyogtam rá és elindultam felé. Mielőtt odaértem volna hozzá, felállt, és így még jobban szemügyre vehettem a csodálatos ruháját. Megint megtorpantam egy pillanatra és izgatottan néztem végig rajta. Ezzel a látvánnyal egyszerűen nem lehetett betelni. Még ő hiszi azt mindig, hogy nem szép. Pedig ha tudná, hogy mennyire elképesztő, csak sajnos nem nagyon akarja nekem elhinni. – Gyönyörű vagy, Szerelmem – mondtam gyengéden és le sem vettem róla a szememet.
• Köszönöm – pirult el, én pedig újra elindultam felé.

Amikor odaértem hozzá megcsókoltam, ő pedig habozás nélkül viszonozta a csókom és belesimult az ölelésembe. Egy pillanatig arra gondoltam, hogy ebből már nem lesz piknik, mert elkezdtünk a sátor felé araszolni, de aztán meghallottam a gyomrát korogni, úgyhogy gyorsan leálltam. Nem szerettem volna, hogyha miattam éhes marad.

• Oh, bocsáss meg, éhes vagy. Biztosan nem véletlenül készültél piknikkel. Még nem vacsoráztál és én sem – mosolyogtam rá és leültem vele a plédre, majd felnyitottam a kosarat.

Nagyon meglepődtem, hogy mennyire tele volt pakolva a kosár. Ez a mennyiség bőségesen elegendő kettőnknek akár több napra is. Nem hogy vacsorára és reggelire. Biztosan Esme már megint nem bírt magával. Bár úgy láttam, hogy Sonja is meglepődött néhány dolgon, amit a kosárban találtunk. Főleg egy kis hűtőtáskán. Hát azon őszintén szólva én is meglepődtem. Valaki pezsgőt csomagolt nekünk és poharakat. Ez nem Esmére vall. Biztosan Alice volt. Mindig túlzásokba esik, de olyan kedves. A vacsora nagyon jó hangulatban telt el. Régen éreztem magam ennyire felszabadultnak és boldognak. Jó volt újra kettesben lenni Sonjával, mert hiába van külön közös szobánk a többiek minden légvételünket hallják, ha akarjuk, ha nem. Nagyon örültem, mert hagyta, hogy kényeztessem. Egyik kezemmel szorosan magamhoz öleltem, miközben a másikkal etettem őt. Egy ideig csak élvezte a kényeztetést, majd ő is etetni kezdett engem. Vacsora után pedig elpakoltunk és ledőltünk a plédre, hogy a csillagokat nézzük. Egymáshoz bújtunk és csodáltuk a ritka felhő nélküli égboltot. Mindig is imádtam a csillagokat nézni, de ez nem volt egyszerű, hogyha Forksban élsz. Jó ha évente néhányszor lehetőséged van erre. Végtelenül boldog voltam, hogy egy ilyen éjszakán lehetek együtt Sonjával a szabad ég alatt. Már nagyon késő volt, amikor behúzódtunk a sátrunkba, mert a felhők sajnos eltakarták előlünk a csillagokat. Úgy láttam, hogy kicsit ideges valamiért, csak azt nem tudtam, hogy miért, hiszen már egy ideje együtt alszunk. Bár most valami furcsa bizsergést éreztem köztünk, ami eddig is megvolt, csak most valahogy felerősödött és egy kicsit én is ideges lettem tőle. Nagyon meglepődtem, amikor Sonja elővette a pezsgőt és a két hozzá tartozó poharat, majd el kellett mosolyodnom, amikor kicsit bizonytalanul felém nyújtotta az üveget. Őszintén szólva én sem sűrűn nyitottam eddig pezsgőt, de reméltem, hogy megbirkózom a feladattal. Gyorsan felpattantam és kimentem, hogy véletlenül se öntsek le semmit a sátorban. Sikerült kinyitnom, anélkül, hogy kifutott volna, majd azonnal visszamentem Sonjához. Töltöttem a kezében levő poharakba majd kicsit távolabb letettem az üveget és elvettem a poharam.  

• A boldogságunkra és a szerelmünkre – mondtam mosolyogva és az ő poharához koccintottam a poharamat.

Belekortyoltam a pezsgőbe, és ő is így tett, azután odahajolt hozzám és csókolni kezdett, és kivette a poharat a kezemből, majd az övével együtt letette egy kicsit távolabb, utána visszakúszott hozzám és újra az ajkaimra tapadt. Sokkal felszabadultam volt, mint általában, nem volt annyira zavarban sem. Ez számomra nagyon furcsa volt, és nem tudtam, hogy mi váltotta ezt ki belőle, de igazából be kell valljam, hogy nagyon tetszett is a helyzet. Mindig olyan kis félénk volt, most pedig ő kezdeményez. Nagyon szerettem volna vele szeretkezni, mert az első pillanattól kezdve mindennél jobban kívánom, de nem akartam sürgetni. Nem lenne tisztességes, és nem is tudnám megtenni tiszta lelkiismerettel. Úgy fogunk haladni, ahogy ő diktálja a tempót. Azt akarom, hogy csak akkor történjen meg, hogyha teljesen biztos magában és bennem.  

Egyre vadabb lett a csókja és legnagyobb meglepetésemre ledöntött a hátamra és fölém gördült. Vártam, hogy mikor ugrik le rólam elpirulva, mert szoknyája felcsúszott egészen a csípőjéig, és tudtam, hogy egy kicsit még mindig szégyenlős. Mosolyra húzódott a szám, amikor megláttam, hogy annak ellenére, hogy nagyon magabiztosnak tűnik, azért elpirult, de nem hagyta abba a gyengéd érintéseket. Kicsit bátortalanul kezdtem el végigsimítani a combjaim, amik hihetetlenül puhák és selymesek voltak. Tökéletes volt, mint minden, ami Sonjával kapcsolatos. Megfogtam a ruhája alját és lassan elkezdtem lecsúsztatni róla. Készséggel felemelte a karjait és egy pillanatra elvált ajkaimtól, hogy levehessen róla a ruhát. Ő is kibújtatott engem a felsőmből, majd lassan végigcsókolta a mellkasomat elégedett sóhajokat kiváltva belőlem. Kínzó lassúsággal visszatért a nyakamhoz, majd gyengéden harapdálni kezdte. Még szenvedélyesebb csókolt meg, mint eddig bármikor. Feléledt bennem a vágy, de ebben nem volt semmi meglepő, hiszen hogy is maradhatnék higgadt, amikor ez a csodálatos lány így csókol engem. Ilyen hevesen és szerelmesen. 

Szorosan magamhoz öleltem és fölé gördültem, hogy végre én is kényeztethessem őt. Még adtam egy apró puszit a szájára, majd ajkaim elkalandoztak a nyakán. Mosolyra húzódott a szám, amikor elégedetten sóhajtozni kezdett. Tudtam, hogy nagyon élvezi, amikor a nyakát kényeztetem. Sokáig elidőztem azon a titkos ponton, ahol annyira jól esett neki a gyengédség, hogy már szinte vonaglott alattam. Nem tudott uralkodni magán és teljesen átadta magát a vágyainak, engem pedig ez mérhetetlen elégedettséggel töltött el. Azt akartam, hogy felszabadultan élvezze az érintéseimet. Finoman lesimogattam a melltartója pántját és nagyon reméltem, hogy nem ijesztem meg vele, hiszen idáig még soha nem jutottunk el. A boldogság és a megkönnyebbülés egyszerre áradt szét bennem, amikor megemelte a hátát, hogy ki tudjam kapcsolni a kis csatot. Egy kicsit ügyetlen voltam a melltartó kikapcsolásánál, de reméltem, hogy elnézi nekem, hiszen ez az első ilyen ruhadarab, amit a kezembe vettem. Felszisszentem, amikor feltárultak előttem a csodálatos halmok. Egyik kezemet nagyon lágyan az egyik keblére tettem és óvatosan masszírozni kezdtem. Elégedett nyögés hagyta el a száját, ami arra ösztönzött, hogy ne hagyjam abba. Ajkaimmal elértem másik keblét és éppen érintve csak a gyönyörű halmot csókolgatni kezdtem, majd gyengéd kis köröket írtam le nyelvemmel bimbója körül. Keblét becézgető kezem felfedezőútra indult. Először hasán simítottam végig, majd a köldöke körül írtam le néhány kört mutatóujjammal éppen hogy csak érintve a sima, feszes bőrét, majd végigsimítottam combja belső felén. Éreztem, hogy az izmok ellazulnak az érintésem nyomán. Ezen kicsit felbátorodva felcsúsztattam kezemet a combjai találkozásához és nagyon reméltem, hogy nem ijesztem meg ezzel. Az izmai hirtelen megmerevedtek.

• Nem akarod? Nem baj, ha meggondoltad magad. Azonnal megállok, hogyha azt szeretnéd – suttogtam lágyan a fülébe, majd a szemébe néztem.
• Nem, ne hagyd abba – sóhajtotta, majd vett egy mély levegőt és megcsókolt, a feszültség pedig mintha csak elillant volna belőle.

Lassan kezdtem el simogatni legérzékenyebb pontját, nem akartam megijeszteni vagy lerohanni. A csípője lassan mozogni kezdett a kezemmel azonos ritmusban. Miután felvettük a közös ritmust egye jobban zihálni kezdett, szinte fuldoklott a kéjtől, és hihetetlenül gyönyörű volt. Boldogan néztem, ahogy a beteljesülés a hatalmába kerítette. Hátát kecsesen ívbe feszítette, miközben egyik kis kezével a vállamba kapaszkodott, a másikkal pedig az alattunk lévő plédet szorította. Percekig feküdt csukott szemmel miután meglovagolta a gyönyör hullámait, majd amikor felnézett először boldogságot láttam az arcán, de hirtelen aggodalomra váltott, amit nem értettem.

• Oh, te jó ég – mondta kétségbeesve. Uramisten. Talán mégsem volt neki jó? Pedig én azt akartam, hogy élvezze, amit teszek.
• Mi a baj, Szerelmem? – néztem rá kérdőn, és reméltem, hogy nincs komoly gond.
• Nem élted át a gyönyörömet. Valami baj van? Talán valahogy szétkapcsolódtunk? – mondta el a félelmét, mire elmosolyodtam. Hála az égnek, hát emiatt aggódott, és nem velem van probléma.
• Nem, kedves, nincs semmi baj. Éreztem a gyönyörödet csak éppen nem olyan intenzíven. Jasper megtanított, hogy lehet ezt kettőnk között irányítani, így képes vagyok neked örömet szeretni anélkül, hogy elveszíteném a fejemet – magyarázkodtam, és reméltem, hogy nem haragszik rám meg ezért. 
• Akkor jó – mosolygott rám. – Ne haragudj, teljesen elfelejtkeztem Jasper ajánlatáról. Legközelebb én is tanulok veled – mondta szégyenlősen.
• Nincs semmi baj – mosolyogtam rá én is, majd újra szenvedélyesen megcsókoltam.

Az iránta érzett vágyam egy kicsit sem csökkent, de nem akartam tovább menni. Gondoltam jobb lesz úgy a kedvesemnek is, hogyha csak szép lassan fedezzük fel szerelem testi rejtelmeit, hiszen egyikünk sem rendelkezett tapasztalatokkal. Csak azokkal, amiket egymástól szereztünk. Legnagyobb meglepetésemre a kezei kicsit bátortalanul ugyan, de elindultak a nadrágom felé. Kigombolta a gombomat és lehúzta a cipzárt is, majd lecsúsztatta rólam a ruhadarabot. Egy pillanatra a csípőmre pillantott és én kicsit zavarba jöttem, hiszen a vágyam még mindig jól látható volt, és ezt egy kicsit kínosnak éreztem. Újra megcsókolt, majd apró kis ujját becsúsztatta a boxerem alá és le akarta venni rólam, de gyorsan megfogtam a kezeit. Nem akartam, hogy csak azért tegye meg, mert úgy érzi, hogy viszonoznia kell azt, amit adtam neki. Hiszen ez butaság. Már attól is végtelenül boldog vagyok, hogy neki örömet szerezhettem. Felnézett rám és láttam a szemén, hogy nem érti mi a baj.

• Kicsim, nem kell megtennünk. Tiszteletben tartom, hogy még nem akarod ezt – simogattam meg gyengéden az arcát.
• De én szeretném. Szeretnék veled lenni – mondta határozottan.

Nagyon meglepődtem a szavain, hiszen nem is olyan régen még ő mondta, hogy várjunk, de mivel nagyon határozottnak tűnt és én is nagyon vágytam rá, hagytam, hogy levegye rólam az alsónadrágot. Gondoltam, hogyha meggondolja magát, még mindig abba tudjuk hagyni, bár titkon reméltem, hogy ő is teljes szívéből akarja, hogy szeretkezzünk, ahogy én is. A kezeim lassan lepkeszárny finoman kalandoztak el újra keblein, majd lágy simításokkal lesimogattam róla a bugyit végig hosszú, csodálatos combjain, majd pedig a lábszárain is. Vigyázva, hogy ne nehezedjek rá túlságosan fölé gördültem és megcsókoltam. Miután elváltunk egymástól mélyen a szemébe néztem.

• Egész biztos vagy benne, hogy akarod? – kérdeztem lágyan. Tudni akartam, hogy teljesen biztos-e a döntésében.
• Igen – suttogta, majd visszahúzott magához egy újabb csókra.

A lehető  legóvatosabb voltam, amikor megmozdítottam a csípőmet és szerelmembe hatoltam. Reméltem, hogy ha ilyen lassan és finoman próbálom meg a magamévá tenni, akkor nem érez majd fájdalmat. Ez a reményem sajnos szertefoszlott, amikor Sonja belesikkantott a csókunkba. Azonnal megdermedtem, hogy ne okozzak neki több fájdalmat. Talán abba kéne hagynunk?

• Nagyon fáj? Bocsáss meg, én… - kezdtem bele a mentegetőzésbe, de nem igazán tudtam, hogy mit kellene mondanom. Sonja nem várta meg a mondandóm végét.
• Shh. Jól vagyok. Csak maradj így egy kicsit, kérlek – suttogta.

Bólintottam, majd lehajoltam és csókolgatni, azután pedig finoman szívogatni kezdtem a nyakát és reméltem, hogy ez a kényeztetés segít neki egy kicsit ellazulni. Bátortalanul mozdította meg a csípőjét egy kis idővel később. A testem pedig azonnal válaszolt rá. Lassan és óvatosan mozogtam, csak apró mozdulatokat téve, és reméltem, hogy így már nem tart soká a fájdalma. Néhányszor még fojtottan felszisszent, de utána legnagyobb örömömre elégedett sóhajok hagyták el a száját. Ezzel egyértelműen a tudtomra adva, hogy már nem érez fájdalmat. A gyönyör teljesen a hatalmába kerített és éreztem, hogy Sonját is, ez az érzés pedig még gyorsabb mozdulatokra ösztönzött mindkettőnket. Ziháltunk, és alig kaptunk levegőt, de ennek ellenére is folyamatosan egymás ajkai után kaptunk. Hirtelen árasztott el a forróság, amihez hasonlót még soha életemben nem éreztem. Felkiáltottam és Sonja is felsikoltott. Úgy éreztem, egy pillanatig, hogy minden erőm elhagyott és nem tudtam uralkodni a testemen az átélt gyönyörtől. Sonjára hanyatlottam és csak ziháltam. Mikor egy kicsit már összeszedtem magam legördültem kedvesemről, hogy ne nyomjam, majd szorosan magamhoz húztam, nem akartam elengedni soha. Itt akartam maradni örökre. Csak vele. Gyengéden megcsókoltam, majd miután megszakadt a csókunk és Sonja a mellkasomhoz bújt lágyan simogatni kezdtem a hátát. Néhány perccel később pedig már egyenletesen szuszogott. Még soha életemben nem voltam ennyire boldog és békés. Felejthetetlen éjszakat volt. Szerelmem hátát simogatva aludtam el, és nyugodt álomtalan álomba zuhantam, amilyenben már napok óta nem volt részem. 

Sokáig aludtunk, amikor reggel az órámra néztem, illetve, ahogy az órámra néztem rá kellett jönnöm, hogy nem is reggel van már. Elmúlt dél. Kedvesem ugyanúgy feküdt szorosan hozzám bújva, ahogy az este elaludtunk. Mosolyogva figyeltem, ahogy még mindig békésen szuszog és kezeim már önkéntelenül kezdték el simogatni. Elégedett sóhajtás hagyta el a száját, majd lassan mocorogni kezdett, de szemeit nem nyitotta ki. Nem volt szívem felébreszteni, úgyhogy csak simogattam és vártam, hogy magától felébredjen. Egy fél óra múlva végre kinyitotta gyönyörű szemeit és rám nézett.

• Jó reggelt – mosolygott rám, majd feljebb kúszott és megcsókolt.
• Jobb nem is lehetne – leheltem és szorosan magamhoz öleltem, Sonja pedig kuncogni kezdett. Örültem, hogy ilyen felszabadultak vagyunk még mindig. Kicsit féltem, hogy esetleg megbánja, ami történt.

Nem igazán akartuk megszakítani ezt az újabb tökéletes pillanatot, de hirtelen megéreztem Noah és David illatát. Csak remélni mertem, hogy éppen nem megölik egymást, de azért a biztonság kedvéért meg is akartam győződni erről.

• Szerelmem, nem haragudnál, hogyha utána néznék valaminek? – kérdeztem bűnbánattal, nem akartam itt hagyni, de Marie sosem bocsátaná meg, ha valakinek baja esne.
• Nem, menj csak. Én is érzem az illatukat. Itt várlak – mosolygott rám Sonja és feje alá húzott egy párnát, miután felkeltem. – Ha segíteni kell szétszedni őket, akkor csak vonyíts – mondta nevetve és nekem is el kellett mosolyodnom.

Kiléptem a sátorból, átváltoztam és gyorsan futni kezdtem az illat irányába. Néhány perc múlva már láttam is Davidet és Noah-t, de a látvány, ami elém tárult váratlanul ért. Nem akartak egymás torkának esni, hanem egy nagy fatörzsön ültek egymással szemben és beszélgettek. Ejha, Edward már megint megcsinálta! Sikerült elérnie, hogy végre normálisan viselkedjenek. Főleg Noah. Ez azért nem semmi. Nem sok mindent hallottam a társalgásból, de az, amit elcsíptem biztatónak tűnt. Nem akartam megzavarni őket, úgyhogy inkább visszamentem Sonjához, hogy elújságoljam a jó híreket. Nem telt sok időbe, míg visszaértem hozzá, visszaváltoztam és bementem a sátorba, az első, amit érzékeltem egy felém repülő párna volt, ami pontosan az arcomba csapódott, majd Sonja nevetése. Szóval ez kihívás volt. Azonnal felkaptam egy párnát, de még időm sem volt eldobni, mert Sonja máris hozzám vágott egy másikat, aztán gyorsan felkapkodta mind a négyet és a legtávolabbi sarokba húzódott.

• Nyertem – jelentette ki kacagva.
• Nem volt teljesen fair küzdelem – mondtam határozottan.
• A későn jövők már csak hátrányból indulhatnak – mosolyodott el gonoszul. Bár senki nem hitte volna el neki, hogy ez most tényleg egy gonosz mosoly volt.
• Ejnye, hol vannak itt, akkor az egyenlő esélyek? – kérdeztem kíváncsian.
• Hát… azok nincsenek. Párnacsatában mindent lehet – kuncogott továbbra is. – Mi a helyzet Noah-val és Daviddel? – kérdezte immár komolyan.
• Nos, bármennyire is hihetetlen, ők beszélgetnek – mondtam vidáman.
• Beszélgetnek? – kérdezett vissza szerelmem döbbenten.
• Igen, engem is meglepett a dolog, de úgy tűnik Edward megint jól keverte a kártyáit – mondtam boldogan.
• Általában jól szokta – mondta kedvesem mosolyogva, majd a párnákat visszatette a helyükre, lefeküdt és karjait kitárta felém.

Nem kellett kétszer felajánlania, már öleltem is magamhoz és megcsókoltam. Késő délután volt már, amikor úgy döntöttünk, hogy visszamegyünk a Cullen házhoz. Sonja kicsit ideges volt, mert már előre félt Emmett beszólásaitól, de aztán belátta, hogy bármennyire is szeretnénk nem maradhatunk itt örökre. Viszont azt is elhatároztuk, hogy nem utoljára jártunk a rétünkön.