Kiderítettem hogy hol lakik Josh,és azonnal autóba szálltam,hogy meglátogassam.Kicsit izgultam hogy vajon mit fog szólni,de volt bennem egy kis félelem is.Mi van ha elmondja valakinek?Meg kell neki mondanom hogy ez titok,és hogy nem beszélhet róla senkinek.Leparkoltam a házuk elõtt és kiszálltam.Lassú léptekkel indultam az ajtó felé.Kopogtattam és vártam.Josh nyitott ajtót,kissé döbbenten,és ha jól éreztem félve néz felém.Mintha azt hinné hogy mindjárt megtumadom.Nem hibáztathatom.Hisz amíg succubus voltam meg akartam ölni.Lehet hogy szóba se fog állni velem. 

-Szia Josh.Beszélhetnénk?-kérdeztem kedvesen,és rámosolyogtam.Habozott,majd bólintott és beengedett az ajtón.Ügyelt arra hogy véletlenül se érjen hozzám. 

-Mit akarsz mondani?-kérdezte,hangja kicsit remegett. 

-Arról akarok beszélni ami történt. 

-Ja arról!Mikor óhajtottad elmondani hogy vámpír vagy?-vetette oda könnyedén,de tudtam hogy legbelül nagyon fél. 

-Csak fél vámpír.-javítottam ki- 

-Tök mindegy!!!Emlékszel rá hogy majdnem megöltél????-nyögte. 

-Igen tudom.De nem voltam magamnál.Irányítottak engem mint egy bábut.Most itt vagyok én az igaza Nessie.Olyan vagyok mint akit megismertél!-nyúltam hogy megfogjam a karját,de elrántotta. 

-Ne érj hozzám!! 

-Nem akarlak bántani!Igaz hogy vámpír vagyok de nem ölök embert!Mi álltok vérével táplálkozunk és mivel én félvámpír vagyok ételt is ehetek!Nem bántanálak!!!-gyöszködtem. 

-Nessie...én nem akarok veled barátkozni!!Meg is ölhetsz!!!! 

-De nem foglak!!!-nyögtem,és elsírtam magam-nagyon sajnálom azt ami történt de hidd el ez soha többé nem fog megtörténni...nagyon kérlek... 

-Mesélj nekem a vámpírokról kérlek!Ha már...az egyik...barátom az. 

-Jól van!!-mondtam-szóval...mi hallhatatlanok vagyunk... 

-Hallhatatlanok...-ismételte-te hány éves vagy? 

-Tizenhét.De soha nem fogok megöregedni.Mindig ilyen leszek mint amilyen most vagyok.A rokonaim között mindenki van már szinte 100 éves.Van három 300 év fölötti is.-vártam hogy mondjon valamit,de csak döbbenten állt,így folytattam-nem mehetünk napfényre,mert akkor a bõrünk úgy világít mint a gyémánt.Mérget termelünk kivéve engem,mert én félvér vagyok.A bõrünk kemény és jéghideg.Nekem forró.Nincsen szívünk szó szerint,csak nekem,de nekem is gyorsabban ver mint a normál embereknek.Sokkal jobban látunk,hallunk,és érzünk mint bárki más. 

-A tökéletes lények.Mindenben jók!!Akkor ezért ilyen hófehér mindegyikõtök bõre??-kérdezte. 

-Igen-feleltem-ezért.De ugye nem félsz tõlem? 

-Is-is.Félek mert...nem tudom bízhatok e benned.De tudom hogy te ugyanaz a Nessie vagy akibe beleszerettem. 

-Tessék??-kérdeztem döbbenten.Nem lehet igaz!!!Két napon belül három szerelmes fiúval hoz össze a sors. 

-Szeretlek Nessie azóta amióta megláttalak!És ezért nem tudok rád haragudni!!-közelebb jött és megfogta a kezem-még áll az ajánlatom a sulibálra. 

-Persze hogy elmegyek!!-megöleltem.Õ visszaölelt,szorosan magához húzott. 

-Nagyon szeretlek Nessie!!-elemelte a fejem és megcsókolt.Nem úgy mint akkor amikor két ember elõször csókolózik,hanem sokkal szenvedélyesebben és hosszabban.Visszacsókoltam,karjaimat a feje köré fontam.Felkapott engem,lábaim a dereka köré fontam.Leültetek az asztalra,nyakamat kezdte el csókolni.Felsóhajtottam és a hajába túrtam.Épp nekikezdett annak hogy lehámozza rólam a felsõmet,amikor eltoltam magamtól. 

-Várj!!Én még nem vagyok kész erre!!!Hisz...azt se tudom mit érzek igazából! 

-Nessie...akkor szereném ha a barátnõm lennél!Ha járnál velem...-suttogta.Nem tudtam mit mondjak.Egy részt igent akartam mondani mert nagyon kedveltem Josht,másrészt viszont tudtam hogy nem szabadna ezt tennem.Csak veszélybe sodrom.És azt sem tudom hogy mit érzek iránta.Nem hinném hogy ez szerelem lenne.Inkább csak nagyon erõs vonzalom.Megéri ezt?Végül úgy döntöttem hogy igent mondok. 

-Igen Josh!Leszek a barátnõd!!-megöleltem,és mosolyogtam.Lehet hogy meghoztam életem legjobb vagy legrosszabb döntését. 

Hazamentem,és ott a nappaliban találtam Alicet.Jaj de hiányzott ezelatt a pár nap alatt is,amíg nem voltam itthon.Leültem mellé,fejemet beletemettem az ölébe. 

-Hiányoztál Alice!!-megsimogatta az arcom. 

-Te is nekem!Láttam hogy itt volt Jacob.Kibékültetek? 

-Igen.Jake...szerelmet vallott-felhúzta a szemöldökét és elmosolyodott-és Kyle is és Josh is.Joshal járok mert megkért rá.Nem utasíthattam el.Nem lett volna szép dolog. 

-És Jaket meg Kylet elutasítani szép dolog?-kérdezte. 

-Kyle átvert,hazudott nekem.Jake meg..én nem is tudom...nekem inkább csak olyan mint egy barát.Nem mint egy pasi.-feleltem,de még magamnak sem tudtam elhinni. 

-Remélem jól döntöttél és boldog leszel. 

-Azt én is remélem Alice.Nagyon elegem van már a szomorúságból. 

-Mindenkinek elege van hidd el!!-felelte nevetve-nagyon is! 

Alice ülében elaludtam és újra álom jött a szememre. 

,,A réten voltam Joshsal,és ott van rengeteg ember a városból.Jake és Kyle elõl álltak.Épp azt jelentettem be hogy Joshal járok.Mindenki tapsolt kivéve Kylet és Jaket.Jake fellépett az emelvényre amin álltunk és megcsókolt.Utána jött Kyle is.Majd Josh.Váltogatták egymást,csókolgattak,és a végén azt vettem észre hogy teljesen meztelen vagyok.Körülöttem álltak szintén meztelenül.Lefogtak és rám vetették magukat." 

Felsíkítottam.Nem lehet igaz hogy már nem csak ébren hanem az álmomban is velem vannak.Ráadásul egy ilyen szörnyû álomban.Az ágyamban feküdtem.Nem tudom ki hozott ide de ez most nem is volt fontos.Visszafeküdtem és elaludtam mivel még mindig elégé fáradt voltam.