Egy teljes hete nem besz�ltem Edwarddal. Sz�nd�kosan ker�lt engem, amikor megl�ttam valahol, �s oda akartam hozz� menni, elrohant. Nem is l�togatott meg, �s nem is �rt egy darab levelet sem. Nagyon elszontyol�dtam, �gy �reztem magam, mint egy hulla. Most komolyan ezt akarja csin�lni tov�bbra is? Kinek j� az, ha menek�l elõlem? Csak rosszul �rzem magam miatta. A csal�dja t�bbi tagj�t sem l�ttam, kiv�ve Carlisle-t, aki nap mint nap j�rta a v�rost egyik betegtõl a m�sikig menve. Szombaton el�rkezett a b�l napja, az� a b�l�, amelyet minden �vben ugyanazon a napon tartunk. A b�lnak az a k�l�nlegess�ge, hogy nem csak a nemesek vehetnek r�szt rajta, hanem a v�ros legszeg�nyebb emberei is. Persze a b�lon val� r�szv�tel sz�momra k�telezõ volt, k�s�rletet sem tehettem annak �rdek�ben, hogy ne kelljen lemmenem. A b�l legfontosabb cselekm�nye ugyanis a t�nc volt. A t�nc, amiben �n nem voltam valami tehets�ges. Elõre f�ltem az esetleges katasztr�f�kt�l, amelyeket �n fogok okozni a pr�b�lkoz�saimmal, miszerint meg szeretn�k tanulni t�ncolni. Anya szok�s�hoz h�ven most is leellenõrizte, hogy minden rendben van e velem. V�r�s, ujjatlan ruh�t viseltem, hajam szabadon l�g�tt a h�tamra. T�ls�gosan feltûnõnek �reztem magam ebben a ruh�ban, de anya ragaszkodott hozz�, hogy ezt viseljem.

- Bella, de hisz gy�ny�rû vagy! - d�cs�rgetett.

- Lehet, de k�nyelmetlen�l �rzem magam! Minek ennyire ki�lt�zn�m? - nyafogtam.

- Te vagy a hercegnõ, �s a hercegnõnek kell a legszebbnek lennie a b�lon! - jelentette ki hat�rozottan.

Nem vitatkoztam vele tov�bb, ink�bb elindultam a nagyterem fel�, ahol a b�lt tartjuk. A legt�bb vend�g m�r itt volt, a f�rfiak �lt�nyben, a nõk csinos b�liruh�ban fesz�tettek. Kez�kben pezsgõs poharakat tartottak, egym�ssal koccintottak, t�ncolni szerencs�re senki nem t�ncolt, �gy nekem sem kellett. Megfigyeltem, hogy az emberek arc�n �larcok voltak, ezt kiss� furcs�lltam. Odamentem ap�hoz, hogy kider�tsem, mi�rt van ez.

- Apa! Az �sszes ember �larcot visel, �n mi�rt nem vehettem fel? Mi�rt nem sz�ltatok? - k�rdeztem tõle.

- Any�d nem mondta, hogy �larcos b�l lesz? �s k�l�nben is, a hercegnõ nem rejtõzhet maszk m�g�!

- Elfelejtette megeml�teni - f�jtattam s�rtetten.

Nem igazs�g, hogy �n nem vehetek fel �larcot. Akkor tal�n nem ismern�nek fel, �s nem �gnek le teljesen, mikor t�nc k�zben esetleg elbotlok. Levettem az egyik t�lc�r�l �s pezsgõs poharat �s egy h�z�sra megittam. Inni akartam m�g egyet, de ekkor megl�ttam a terembe bel�põ embereket. Rajtuk is �larc volt, mint a t�bbieken, de valahogy õk m�gis szebbek voltak mint m�sok. Nem ismertem fel õket, az is lehet, hogy nem idaval�siak voltak. Valaki meg�t�gette a v�llamat, bossz�san fordultam h�tra.

- Szia Bella! Nagyon csinos vagy! - vigyorgott r�m Jake - j�ssz t�ncolni?

- Szia Jake! Bocsi de ez nem hinn�m, hogy j� �tlet lenne! Nem vagyok j� t�ncos! - ellenkeztem.

- Bella ne k�resd magad! K�rlek gyere m�r! Vagyis... elõtt adok neked valamit! - kotor�szni kezdett a kab�tja zseb�ben, majd elõh�zott egy nyakl�ncot.

- Jake nekem nem kell semmilyen aj�nd�k! - de mintha meg sem hallotta volna, ellenkez�sem ellen�re feltette a nyakamra a l�ncot

Megn�ztem k�zelebbrõl. A l�ncon egy farkasosmed�l cs�ng�tt, a farkas �ppen b�k�sen �ld�g�lt. Ez�st lehetett, vagy valami m�s, de az biztos, hogy nem volt ocs� mulats�g.

- Nagyon j�l �ll neked! - b�kolt, k�zben kezemn�l fogva a t�ncparkettre h�zott.

- Jake nem akarok t�ncolni! - nyafogtam, menek�lni pr�b�ltam, de õ megragadott, �s maga fel� ford�tott.

- Nem m�sz sehov� Bella! - vigyorgott.

Kezeit a derekamra cs�sztatta, bõre �gette a testemet, m�g ruh�n kereszt�l is. Nagyon zavart a k�zels�ge, �s ha m�g ez nem lett volna el�g, k�zelebb r�ntot mag�hoz annyira, hogy a test�nk �ssze�rt. Forogni kezdt�nk a parketten, vagyis csak õ forgott, �n meg csak mentem ut�na. Nem akartam t�ncolni, legfõbbk�ppen vele nem. Nem hiszem el, hogy nem veszi �szre, mennyire nem tetszik nekem. T�l b�szke, hogy elhiggye, van olyan nõ, aki nincs oda �rte. Megforgatott, �s �n a forg�s k�zben majdnem elestem a saj�t l�bamban. Na j�, t�ncolni akar? Akkor t�ncolok vele. Magassark� c�põmmel t�bbsz�r ,,v�letlen�l" r�tapostam a l�b�ra, s mikor a t�nc v�g�n lehajl�totta a testemet, l�ttam, hogy az arca k�zeledik az eny�mhez. S�rgõsen cselekednem kellett, �gy h�t nem volt m�s v�laszt�som, minthogy belet�rdeltem a f�rfiass�g�ba. Persze arra nem sz�m�tottam, hogy ennek k�vetkezt�ben a f�ldre ejt engem. Nagyot csattantam a padl�n, bevertem egy kicsit a fejemet is, de vigasztalt az el�m t�rul� l�tv�ny. Jake elõttem �sszeg�rnyed a f�jdalomt�l, szinte m�r s�r. Elnevettem magam, elõsz�r csak hallkan, de v�g�l m�r nem b�rtam ki, �s hangosan kacagni kezdtem. Furcs�n m�regettek az emberek, amint ott a f�ld�n fekve r�h�g�k, de nem zavart.

- Bella... az Isten�rt... nagyon f�j! - ny�sz�r�gte k�nnyes szemmel.

- Sajn�lom! Cs�szik a cipõm �s h�t megcs�sztam - feleltem, pr�b�ltam komoly hangot meg�tni.

- J� erõsen cs�szt�l akkor! - bosszankodott.

Egy ember �llt meg elõttem. Feln�ztem. Egy f�rfit l�ttam meg, kez�t fel�m ny�jtotta. Habozva megfogtam a seg�tõ kezet, õ felh�zott a f�ldrõl, de nem engedett el, gyeng�den maga fel� ford�tott.

- Szabad egy t�ncra? - k�rdezte udvariasan. B�lintottam.

Csak �gy mint Jake, õ is megfogta a derekam, de nem erõszakosan, hanem gyeng�den, �pp csak meg�rintve engem. A hangja annyira ismerõs volt, de ugyanakkor idegen. Keze j�ghideg volt, kir�zott a hideg, amikor hozz�m�rt, de nem �reztem magam kellemetlen�l. L�gyan ringat�ztunk a zen�re, szinte belefeledkeztem a gy�ny�rû szemeibe. Maszkot viselt, �gy nem l�ttam ki az, de ezeket a szemeket b�rmikor felismertem volna. Nincs a vil�gon m�gegy ilyen aranysz�nû szemp�r.

- Edward... - suttogtam magam el�.

Õ fel�m ford�totta a fej�t, de nem voltam benne biztos, hogy hallotta mit mondtam. Lassan forogtunk, �gyeltem arra, hogy m�g v�letlen�l se l�pjek a l�b�ra. Val�ban Edward lenne, mint ahogy gondolom? Val�ban itt t�ncolok �letem szerelm�vel? De ha õ az, akkor mi�rt nem mondja meg nekem? De azok a szemek... ilyen szemei csak Edwardnak lehetnek. Megfigyeltem arc�nak azt a r�sz�t, amit nem takart el az �larc. Minden von�sa teljesen olyan volt, mint Edward�. Elmosolyodtam, s k�zelebb h�z�dtam hozz�. Teste megr�ndult egy kicsit, de nem h�z�dott el. A zene v�get �rt, õ meghajolt elõttem, �vatosan, lassan kezet cs�kolt, �s sz� n�lk�l t�vozott. Azon a ponton, ahol ajka hozz��rt a bõr�mhõz, mintha l�ngolt volna a bõr, pedig a sz�ja, csak �gy mint minden m�s rajta j�ghideg volt.

- Bella ez meg ki volt? - j�tt oda mell�m imm�r kiegyenesedve Jake.

- Egy nagyon kedves... ismerõs�m - suttogtam k�b�n.

Jake nem fûz�tt hozz� megjegyz�st, de csendesen felhorkant mellettem. Most figyeltem fel r�, hogy a sz�vem sebesebben ver, mint valaha. Ezt csak Edward k�zel�ben szokta. Mintha meg�rezn�, mikor van itt õ, �s mikor nincs. Edwarddal t�ncoltam, ebben biztos vagyok. De ha �gy van, akkor mi�rt ker�lt el engem ilyen sok ideig? Tal�n azt hitte, hogy nem fogom felismerni, mert maszk van rajta? Ugyan m�r, hisz ha a test�nek csak egyetlen r�sz�t mutatn�k meg, akkor is felismern�m! Most m�r teljesen biztos voltam benne, hogy teljes sz�vembõl szeretem õt, �s nem fogom hagyni, hogy elmenjen. Holnap ell�togatok a Cullen csal�dhoz, hogy besz�ljek vele. Az �letem �r�n is, de meg kell tudnom az igazat.