Tudtam, mit kell tennem. El fogok menni a Cullen h�zhoz, hogy besz�ljek Edwarddal. M�g ma. Gyorsan beszaladtam a szob�mba, hogy �t�lt�zzek valami kev�sb� kih�v� ruh�ba. Lehet, hogy a l�togat�shoz m�r k�sõ van, de valahogy �gy �reztem, hogy a v�mp�roknak sosincs k�sõ. Felvettem s lovagl�nadr�gomat, ugyanis �gy d�nt�ttem, hogy l�val fogok menni. Lementem az ist�ll�ba, �s megkerestem a legszel�debb p�ld�nyt, amelyik l�tezik. Mint a legt�bb dologban sem, �gy ebben sem voltam tehets�ges, rengetegszer estem le a l�r�l r�gebben is, s mikor tizenn�gy �ves koromban leestem a l�r�l, �s elt�rt a kezem, abbahagytam a lovagl�st. Nem akartam t�bb s�r�l�st szerezni. Most viszont a sz�ks�g azt k�v�nta, hogy l�val menjek. Ha hint�val megyek, tudni fogj�k, hogy az �tic�lom a Cullen h�z. Ha gyalog megyek, akkor soha az �letben nem �rek oda, �gy h�t ez az egy lehetõs�g maradt. Lora volt a leg�regebb, �s a leglassabb l� az ist�ll�ban, �gy h�t õt vittem magammal. Semmi es�ly nincs r�, hogy r�la leessek. B�n�zva egy kicsit fel�ltem a h�t�ra, �s �tnak indultam. Mint ahogy sejtettem, csigalass�s�ggal haladt, szinte v�nszorgott a poros �ton. Olyan lassan haladtunk, hogy �gy tûnt, mintha egy �r�kk�val�s�gig fog tartani, mire oda�r�nk. Lora nem volt valami okos l�, mikor a kanyarban jobb fel� h�ztam a kant�rt, õ balra kanyarodott, s kish�j�n beles�t�lt az �rokba. Na tess�k! Ez a l� �letvesz�lyesebb mint egy gyorsabb. F�l�ton, mikor Lora kimer�lten meg�llt az �t sz�l�n, lepattantam r�la, s m�rgesen f�jtatva kik�t�ztem a f�hoz.

- Itt maradsz! - mondtam neki, mintha annyira �rten�, mit akarok, s elindultam gyalog.

Kezdett hûv�s�dni, a k�d is leereszkedett a t�jra, a sz�l h�tborzongat� hangokat hordott mag�val. Mi�rt kellett nekem k�sõ este ilyen hossz� utat megtennem? Mi�rt nem b�rtam v�rni holnapig? Lehet, hogy nincsenek is otthon. Egy �rny haladt el mellettem. Megp�d�ltem a tengelyem k�r�l, de a sûrû k�dtõl senkit sem l�ttam. Remegõ, �tfagyott v�gtagokkal v�nszorogtam tov�bb, igyekeztem szedni a l�bamat, hogy min�l elõbb oda�rjek. L�ptek zaja hallatszott m�g�ttem. H�trapillantottam, de nem volt ott senki, s a hangok is megszûntek. �jra elindultam, s ahogy mentem, �gy a hangok is visszat�rtek, viszont amikor meg�lltam, �jra eltûntek.

Mintha valaki j�tszadozna velem. Vagy csak k�pzelem az eg�szet? A k�pzeletem j�tszik velem, �s igaz�b�l nincsenek is semmilyen hangok? Elhaladtam egy csapat r�szeg ember mellett, aki b�r j�l megb�multak, �s tettek n�h�ny cs�põs megjegyz�st, de nem t�rõdtek velem. Megk�nnyebb�lten s�hajtottam fel, mikor elhaladtam a kocsma mellett, �s haladtam tov�bb. Mikor �rek m�r oda? Egy�ltal�n j� fel� megyek? Mi van ha elt�vedek? Ap�t�l tudtam, hogy hol laknak Cullen�k, de mi van akkor, ha õ is rosszul tudta? Mi van ha hi�ba tettem meg ekkora utat? R�h�g�s hallatszott a h�tam m�g�l. K�rbefordultam, a r�h�g�st elf�jta a sz�l, s �gy hangzott, mintha minden ir�nyb�l s�t�ni kacaj �rkezne fel�m. A boz�tban megreccsent az egyik �g.

- Ki van ott? - ki�ltottam a boz�tos fel� fordulva, eg�sz testem remegett.

Iszony�an f�ltem. Nem kaptam v�laszt, de a boz�tasban az �gak folyamatosan recsegtek. H�tr�lni kezdtem, eg�szen az egyik f�ig, amelynek teljesen nekidõltem. Egy ny�l ugrott ki onnan, ijedtemben felsikoltottam. K�nnyes szemekkel, k�ts�gbeesetten n�ztem magam el�, majd megk�nnyebb�lten fels�hajtottam. Csak egy ny�l volt.

- Csak egy ny�l volt... - dadogtam, hiszt�rikusan elnevettem magam.

- Õ lehet, hogy csak egy ny�l volt. De �n nem az vagyok! - a mellõlem �rkezõ hangt�l megrettentem, elfutottam a az erdõbe.

Hallottam amint, az avar megz�rren, s a k�vetkezõ pillanatban k�t erõs k�z ragadott meg a csukl�mn�l fogva.

- Sietsz valahova? - k�rdezte a g�nyos hang, mik�zben teljes erõj�bõl megszor�totta a csukl�mat.

F�jdalomt�l k�nnyes szemekkel ord�tottam fel, �sszeg�rnyedtem a f�jdalomt�l, de õ felr�ntott, �s nekil�k�tt az egyik f�nak. Nagyon csattant a fejem, �reztem amint valami nedves dolog �mlik a szemembe. Minden bizonnyal v�r. Elõre n�ztem, ahol a t�mad�m �llt. Felismertem benne azt a v�mp�rt, aki meg�lte n�h�ny nappal ezelõtt a kocsist.

- Szerencs�d van, hogy nagy az �nuralmam! Tudod gyakoroltam, hogy ne kelljen azonnal v�geznem az �ldozattal, hanem elõtte elj�tszadozhatok vele! - l�pett k�zelebb hozz�m, fejemet erõszakosan feljebb emelte, �s megszagolta a v�res pontot a fejemen.

- Ne... k�rem... - ny�sz�r�gtem, de õ nem engedett el.

- Nagyon kellemes illatod van! Mi a neved? - b�gta gyilkos hangj�n, majd mikor nem v�laszoltam r�m f�rmedt, �s lekevert egy hatalmas pofont.

- Bebe... Bella... - dadogtam reszketve a f�lelemtõl.

- Nos, akkor dr�ga Bella, abban a szerencs�ben lesz r�szed, hogy megfoglak �lni! �s tudod mi�rt van szerencs�d? Mert �n �llek meg. �r�lj neki, hogy egy ilyen j�k�pû v�mp�r fog v�gezni veled. De mielõtt meg�ln�lek... kihaszn�lom a sz�ps�gedet!

- Ne... ne... mit akar csin�lni? K�rem ne! - vis�tottam k�nny�ztatta arccal, ellenkez�semre �jabb pofon volt a v�lasz.

A v�mp�r elvonszolt engem az erdõ egy belsõbb r�sz�be, ahol azt�n ledobott a f�ldre. Fel�lltam, �s el akartam szaladni, de elg�ncsolt, s a f�ld�n landoltam. Leszor�totta a kezeimet, mik�zben teljes test�vel r�m nehezedett. Egyik kez�vel megszor�totta a nyakamat, �gy emelte fel a fejemet. M�sik kez�vel a fejem felett �sszeszor�totta a kezeimet. Sz�j�t erõszakosan a sz�mra tapasztotta. K�ts�gbeesetten pr�b�ltam elford�tani a fejemet, de olyan erõsen szor�totta, hogy es�lyem sem volt. �sszeszor�tottam a sz�mat, nem hagyhattam, hogy megtegye azt, amit akart. Nem adhatom neki azt, amit eddig oly f�ltve õriztem. Nem hagyhatom, hogy egy ilyen f�reg vegye el a sz�zess�gem, ilyen m�don. Nem hagyhattam, hogy megerõszakoljon.

- Gyer�nk Bella ne ellenkezz! Sokkal k�nnyebb lesz, ha hagyod magad! - mondogatta folyamatosan, de min�l t�bbsz�r sz�lalt meg, ann�l jobban gyûl�ltem.

Let�pte r�lam a felsõmet, �s eldobta a fa t�v�be.

- Ne! -sikoltattam teljes erõmbõl, mikor a nadr�gomt�l is megakart szabad�tani.

Hangos puffan�st hallottam, a v�mp�r lerep�lt r�lam, neki az egyik f�nak. Edward. Edwardot l�ttam meg, amint r�veti mag�t a m�sik v�mp�rra, �s minden erej�t felhasz�lva k�zd. Reszketve pr�b�ltam arr�b k�szni, hogy visszavegyem a p�l�mat, de a testem nem engedelmeskedett. A fejem sajgott, majd sz�trepedt, a v�r r�sz�radt a fejemre. D�h�dt morg�st hallottam a h�tam m�g�l, a k�vetkezõ pillanatban a v�mp�r holtan fek�dt a f�ld�n. Elford�tottam a fejemet, nem akartam l�tni m�g t�bb sz�rnyûs�g�t. N�h�ny perc m�lva Edward t�rdelt fel�m, aggodalmas hangon sz�lalt meg.

- Bella! Bella hallasz engem? Bella j�l vagy? - fel� ford�tottam a fejemet, �s halv�nyan elmosolyodtam.

Ha õ velem van, akkor nem lehet semmi baj. Edward megv�d engem. Edward mellett nem eshet b�nt�d�som. Edward felemelt, gyeng�n kapaszkodtam meg a nyak�ban.

- Tudtam... - s�gtam a f�l�be, �s lehunytam a szemeimet.

Semmi m�sra nem eml�kszem. Arra eszm�ltem, hogy a testem nem reszket m�r eszm�letlen m�don, �s hogy egy�ltal�n nem f�zok. Egy puha �gyban fek�dtem, a szob�t, ahol voltam kellemes barackillat lengte be. J� lett volna tudnom, hol vagyok, de erõm nem volt ahhoz, hogy felkelljek. Az ajt� lassan ny�lni kezdett, s meglepet�semre Alice dugta be a fej�t rajta.

- Bella h�t fel�bredt�l! Jobban vagy m�r? - k�rdezte halv�nyan mosolyogva.

- Azt hiszem. Ezt k�t h�t alatt most k�rdezed m�sodszor - nevettem fel kelletlen�l - hol vagyok?

- A h�zunkban. Edward hozott ide - Edward eml�t�se eszembe juttatott mindent.

�nk�ntelen�l is elmosolyodtam, hirtelen �gy �reztem, hogy sokkal jobban vagyok.

- Mi olyan vicces? - nevetett fel Alice.

- Semmi. Hol van Edward? - Alice szeme felcsillant a k�rd�semre, fej�vel az ajt� fel� b�k�tt, amelyen �pp ebben a pillanatban l�pett be Edward.

- Alice besz�lhetn�k Bell�val n�gyszemk�zt? - fordult testv�r�hez, aki b�lintott, �s kit�ncolt a szob�b�l.

Edward lassan k�zelebb s�t�lt hozz�m, �s meglepet�semre le�lt az �gyam sz�l�re. Csendesen n�zett maga el�, hossz� percekig nem sz�lt semmit, majd r�m n�zett, szem�ben szomor�s�g bujk�lt.

- Jobban szeretem ha mosolyogsz - sz�laltam meg v�g�l, mire arc�ra ki�lt a kedvenc, f�loldalas mosolyom.

- Azt hiszem most m�r k�nytelen leszek elmondani az igazat - hajtotta le a fej�t.

- Igen. �n is azt hiszem.