Jacob karjai között aludtam el.Mikor reggel felébredtem,hallottam Jake egyenletes,mély horkolását.Megmozdultam és fel akartam kellni,de Jacob karjaival vaskapocsként zárult körém.Rájöttem hogy mindvégig az õ mellkasán feküdtem,és magamhoz szorítottam.Reméltem hogy erre nem fog emlékezni.Megráztam a vállát hogy kelljen már fel és engedjen szabadon,de nem ébredt fel. 

-Jake...JAKE!!!!-kiáltásomra felpattantak a szemei. 

-He...mi...mi van...?-kérdezte álmosan. 

-Szeretnék felkelni!-mutattam mosolyogva a karjára,ami még mindig engem szorított. 

-Ja...sajnálom!-vigyorgott.Elkapott és lefektetett az ágyra,és elkezdett csikizni.Kacagva ütöttem egy párnával a hátát,miközben õ is nevetett.Valaki megköszörülte a torkát mögöttünk.Azonnal abbahagytuk azt amit csináltunk és felugrottunk.Az ajtóban apa,Emmett és Alice állt. 

-Nessie õ meg mit keres itt?-mutatott Aliece felhúzott szemöldökkel Jakere. 

-ja...õ csak...eljött este és...elaludtunk a tévén...-és csak most vettem észre hogy a tévé még tényleg ment.Elfelejtettük kikapcsolni. 

-Á értem!-visszahúzódott a fal mellé,mindeközben pedig bejött Jasper is.Nem értettem most mi van. 

-Mi van már?Mért kell mindenkinek bevonulni kora reggel a szobámba?-kérdeztem gúnyosan. 

-Nessie valamit meg kell veled beszélnünk...-felelte apa lehajtott fejjel-nagyon fontos lenne. 

-Akkor én megyek is és nem zavarok tovább...-Jake elindult hogy kislisszoljon az ajtón,de Emmett elállta az útját. 

-Hová mész kutya?? 

-Jacob maradj neked is hallanod kell azt amit mondani akarunk!-válaszolta apám,és leült mellém az ágyra. 

-Aggódnom kellene?-kérdeztem kíváncsian és ugyanakkor félve. 

-Hát egy kicsit igen...tudod történt valami ami lehet hogy nagyon rosszul fog érinteni téged...-lehajtotta a fejét,és éreztem hogy valami nagy baj történt. 

-Mi a baj?Mi történt?-hangom hisztérikusan magas volt-hol van anya,Esme,Carlisle és Rose? 

-Nessie...a nagyapád... 

-Mi van vele??Mi van a papával???-makogtam. 

-Õ...Charlie...meghalt...-ledöbbentem.Torkomon akadt a szó,egész testem remegni kezdett.A szám kiszáradt,szemembõl elõtörtek a könnyek. 

-Micsoda...?Miket mondasz???Hazudsz!!!!-förmedtem rá,felugrottam az ágyról és könnyes szemekkel néztem körbe rokonaimon.Egyetlen emberi rokonom meghalt. 

-Nessie...-apa próbálta megfogni a kezem,de elrántottam elõle. 

-Ne érj hozzám!!!Nem lehet igaz!Nem nem nem!-ordítottam immár zokogva,és leborultam a földre.Jake fölém görnyedt és átölelt.Belékapaszkodtam,és ráborultam a testére.Ölelésére vágytam,azt akartam hogy vígasztaljon meg.Hogy velem legyen és szeressen.Nem történhetett meg.Ez lehetetlen. 

-Hogy...hogy...tör..történt...?-sírtam. 

-Farkasok voltak Nessie...-nézett gyûlölködve Alice Jacobra,aki elképedve felkellt mellõlem. 

-Ez nem igaz...-nyögte értetlenül. 

-Mi folyik itt?-kérdeztem sírva. 

-Jacob és az õ farkasfalkája tették...megtaláltam a drága Jake szõrét a...holttest mellett...-magyarázta Jasper.Dühösen néztem Jakere.Szemeim szikrákat szórtak rá. 

-Nem...én nem tettem semmit!!Egész este itt voltam Nessievel!!!!-védekezett és az ablak felé hátrált. 

-Nem!!Csak este 12-kor jöttél!!!!Te!!!Te szemét!!!!!-támadtam neki,teljes erõmbõl püfölni kezdtem a mellkasát.Jacob nem mozdult,arcáról sütött az elkeseredés.Megfogta mindkét kezem és feltartotta õket. 

-Nessie!Én is ugyanúgy szerettem Charliet mint te!!Soha nem tettem volna ilyet!!!-könnyek folytak ki a szemeibõl,és is vele együtt sírtam. 

-És a szõr???!!!!Alice megismeri a bundád!!!!Ne hazudj nekem Jake!!!!!!-rángattam a kezemet,azt akartam hogy engedjen el,ne érjen hozzám.A többiek figyelték a jelenetet.Jacob most feléjük fordult. 

-Az Isten szerelmére már mióta barátok vagyunk!!Bíznotok kellene bennem!!Soha nem tennék ilyet!!!!-rokonaim rezzenéstelen arccal figyelték.Nem szóltak egy szót sem. 

-Jake tûnj innen!!Takarodj!!-ordítottam,kirántottam a kezeimet a szorításából és lekevertem neki egy óriási pofont.Arcához kapott és könnyes szemekkel tekintett rám. 

-Nessie...-megakarta simítani az arcomat,de elugrottam elõle-kérlek...hidj..nekem... 

-Takarodj innen!!!-kiáltottam sírós hangon,könnyeim mint a folyó,úgy ömlöttek lefelé az arcomon.Jacob hosszasan a szemembe nézett. 

-Szeretlek...-suttogta,majd kiugrott az ablakon és eltûnt a szemünk elõl.Nem mozdultam.Mintha szobor lettem volna,úgy álltam egy helyben.Hátrafordultam és apa szemébe néztem. 

-Ugye jól tettem hogy elküldtem???-nyögtem ki és zokogva a karjaiba borultam.Szorosan magához húzott,és erõsen szorított.Beletemettem arcomat a mellkasába.Szükségem volt szeretetre.Legalább egy csöppnyire. 

-igen Nessie...jól tetted...-simogatta meg a hajam apa. 

-Nem tudom elhinni hogy a farkasok ilyet tettek...de ugye...ez nem biztos...?Nem hiszem el...!!! 

-Nessie...semmi sem biztos.De ott vannak a bizonyítékok! 

-Persze...értem én.-mondtam és elhúzódtam apától.-megyek és felhívom Josht.Valakivel beszélnem kell! 

-Ja igen.De errõl lenne még egy kis megbeszélni valónk.Biztos hogy jó ez így hogy ezzel a fiúval vagy?-kérdezte apám óvatosan. 

-Igen.Azt hiszem...nem akarok egyedül lenni... 

-Szereted õt?-kérdezte hangsúlyosan. 

-Nem is tudom...azt hiszem... 

-Nem vagy valami meggyőző...de menj és hívd fel! 

Kimentem a szobából a telefonhoz és tárcsáztam a számot.