A telefon hosszan kicsengett majd hatalmas sípolással abbamaradt.Nem vette fel a telefont és ennek egy kicsit örültem.A következõ napon a családdal ellátogattunk Forksba,hogy le ellenõrizzük Charlie papa házát.Mindenki jött,mert így nagyobb volt az esély arra hogy találunk valamit.Kívülrõl a ház teljesen normálisan festett,nem volt rajta semmi szokatlan.Ha csak a levegõben terjengõ,orr facsaró szagot lehet szokványosnak mondani.Az ajtü elõtt megtorpantam,miközben a többiek egyeséfel beléptek a házba.Erõt vettem magamon,mielõtt valaki észrevette volna pillanatnyi elgyengülésem.A máskor oly kellemes ház most olyan volt,mintha hurrikán söpört volna végig rajta.Minden bútor,minden egyes apró tárgy a földön hevert szanaszéjjel,legnagyobb részben törötten,hasznavehetetlenül.Megéreztem a helyiségben terjengõ vérfarkas szagokat,melyek közül egyet sem ismertem fel.Ez azért volt,mert az órák során teljesen összekeveredtek,nem volt bennük semmi kivehetõ.Megpróbáltam nem arra gondolni hogy lehetséges hogy Jacob itt járt valamikor azelõtt,hogy bejött volna a szobámba.Ha tudtam volna hogy mit tett...Volt egy részem amely erõsen kételkedett abban,hogy Jake bûnös.Nagyon is tisztában voltam vele hogy mennyire kedvelte a papámat,de azt is tudtam hogy a vérfarkasok gyakran elvesztik az önuralmukat.Körbenéztem,és csak most vettem észre,hogy anya nincs velünk. 

-Hol van anya? 

-Elment...kicsit ki van borulva.Az erdõ látja kárát...-elképzeltem ahogy anya tövestül tépi ki a fákat dühében és megborzongtam-nem lesz semmi baja!-simított végig a karomon apa.De jó lett volna hinni neki. 

-Hogy értettétek azt hogy megtaláltátok a szõrét?-kérdeztem. 

-Jasper rátalált a holt...Charlie mellett.Ki volt tépve.Biztosan beleakadt valamibe. 

-Honnan tudjátok hogy az övé??Lehet hogy...valaki más volt.Egy idegen farkas!!!-nyüszítettem fájdalmasan,a könnyek elõtörni készültek a szemembõl.Apa letörölte a szemem sarkából a könnyet. 

-Sajnálom Nessie de felismerjük a szagot.Jacob szõre volt. 

-De...ez nem jelent semmit!!!-sírtam. 

-Szerinted mennyi esély van rá hogy ott van a szõre a bizonyíték és akkor nem õ volt??Mi mást keresett szerinted itt farkas alakjában??-apa dühös volt.Dühös,mert próbáltam elhitetni magammal azt,ami lehetetlen.Próbáltam ártatlannak nyilvánítani a szerelmemet.Hiábavaló és gyerekes próbálkozás volt. 

-Sajnálom...csak annyira...hihetetlen és szörnyû hogy ezt tette...-hunytam le a szemeimet. 

-Tudom kicsim.Tudom.-továbbindult belljebb a házba és magamra hagyott.Az elsõ dolgom az volt hogy felrohantam az emeletre Charlie szobájába de Jasper elkapta a karom és visszarántott. 

-Nem szép látvány...jobb lenne ha nem mennél be...-egy pillanatra elfogott az a szörnyû érzés hogy a pap még ott van bent.Kétségbeesve néztem Jazzre,aki mintha megértette volna a kérdésem válaszolt. 

-Nincs bent csak...nagyon sok... a vér...-bólintottam és hagytam hogy becsukja a szoba ajtaját.Elé állt hogy még véletlenül se menjek be oda.Fel-alá kezdtem járkálni.Fogalmam sem volt arról,hogy mit keresnek,de nagyon kíváncsi voltam.Húsz perc sem kellett,és megjelentek a lépcsõ allján. 

-Találtatok valamit?-ugrottam neki a kérdésnek. 

-Nem.A szagok túlságosan összemosódtak.Nem lehet kivenni belõlük semmit. 

-Ó...és most mi lesz?-hangon gyerekesen vékony volt. 

-Úgy érted Jacobbal?-kérdezte apám,és megráncolta a homlokát.-talán beszélnünk kellene vele mégegyszer.De a legjobb az lenne ha...-tekintete elkomorult és megértettem mit akart. 

-Nem azt nem!!!!-kiáltottam dühösen-nem ölhetitek meg!!! 

-Nessie õ szabályt szegett!!Embert ölt!!!Ráadásul a papádat!!!Bûnhõdnie kell vagy így vagy úgy!!!-förmedt rám dühösen-nem érdemel megbocsátást!!!! 

-Te is öltél már embert!!!-támadtam neki pedig ez nem volt szép dolog tõlem.Megrökönyödött egy pillanatra majd megfogta a karomat és erõsen megrántotta. 

-Az teljesen más dolog!!És ne beszélj így velem Nessie!!!Egyelõre az apád vagyok!!!!!És Jacob Black meg fog halni!!!!!!Megbosszulom hogy fájdalmat okozott anyádnak és neked is!!!! 

-Én nem kérem hogy bosszuld meg!!Így csak olyan leszel mint õ!!!!!-vágtam a fejéhez,karomat kitéptem a szorításából és kirohantam a házból.A lépcsõn megbotlottam de valaki idõben elkapott.Felnéztem Carlisle gyönyörõ aranyszín szemeibe.Fájdalmasan felsóhajtottam,és a karjai közé vetettem magam. 

-Nem akarom hogy megtegye!!!Kérlek...nem ölheti meg!!!!!-sírtam.Megsimogatta a hátamat. 

-Majd beszélek vele...de semmit sem ígérhetek meg neked!-hálásan pillantottam rá,arcomat mellkasának szorítottam.Jól esset ez a gondoskodás. 

-Nekem beszélnem kell Joshal!Szóval...megyek!!!Szóljatok ha van valami!!!!-bólintott én pedig eltûntem a fák között.Tisztáznom kell néhány dolgot Joshal.Mondjuk azt hogy mi is van közöttünk.Mert tudtam hogy nem érzek iránta semmit sem.És ezt meg kell mondanom neki is mielõtt hiú reményekett kezd el táplálni.