Becsuktam a szemeimet,hátha csak álmodok.De amikor újra felnyitottam õket,Jake még mindig a fa alatt feküdt,teljesen mozdulatlanul,ugyanabban a pózban.Feje amit felém fordított a mancsait feküdt.Belenéztem nagy,barna szemeibe,amelyben szomorúság,bánat és félelem lapult.Szeme sarkában hatalmas könnycsepp éktelenkedett.Az én szemeimben is gyûlni kezdtek a könnyek.Hagytam hogy lefollyanak végig az arcomon.Hangosan szipogtam,de a szemem le nem vettem róla.Mintha csak attól félnék hogy a következõ pillanatban eltûnik elõlem.Mennyire szeretem õt.Ákármit is tett vagy nem tett szeretem teljes szívembõl.Úgy éreztem hogy van köztünk egy kötelék,amely mindig összeköt minket,bármily messze is vagyunk egymástól.Most úgy éreztem hogy ez a kötelék megfeszült,egyben tart minket teljes erejével,s nem szakad el.Fájdalmas nyûszítés hagyta el Jake torkát,úgy éreztem hogy a szívem menten darabokra törik.Szerettem volna odamenni hozzá,hogy megöleljem,végigsimítsak a sûrû,barna bundán,amely testét fedi,szerettem volna letörölni a könnyeit,hallani akartam a hangját,hallani a nevetését.Szerettem volna,ha most is mint mindig végignyal az arcomon,hogy az tiszta nyál legyen.De nem tehettem meg mindezt.Tilos beszélnem vele.Tilos hozzáérnem.De valahogy úgy éreztem hogy muszáj megtennem.Lassú,de biztos léptekkel indultam el feléje.Kíváncsian felemelte a fejét,majd talpra ugrott és sebesen megrázta. 

-Jake...beszélnem kell veled...suttogtam- Kérlek maradj!! 

Jake habozott.Az erdõ felé nézett,míg én egyre közelebb mentem hozzá.Mikor elértem,végigsimítottam a fején,erre kissé megremegett,de visszaült a helyére.Simogattam a teste minden pontját,megvakartam a füle tövét,ami annyira kellemes érzés volt neki,majd mancsát a kezembe vettem. 

-Talán visszakéne változnod hogy beszélni tudjunk...-mondtam egy enyhe mosollyal az arcomon.Jake bólintott majd eltûnt a fák között.Fél perc múlva visszatért meztelen felsõtesttel,egy szál bõ elsónadrágban.Önkéntelenül a felsõtestére esett a pillantásom.Eddig fel sem tûnt,mennyire izmos,és hogy milyen tökéletesen férfias a teste.Gyorsan elkaptam róla a pillantásomat,és a szemébe néztem.Ugyanolyan szomorú volt emberként is mint farkasként.Leült mellém a földre és lehajtotta a fejét. 

-Miért vagy itt Nessie?Mit akarsz tõlem?-nem nézett rám,ez egy kicsit zavart,így felemeltem a fejét és kényszerítettem hogy rámnézzen. 

-Bocsánatot akarok kérni Jake.Nem kellett volna ok nélkül megvédolnom téged.Tudom hogy nem te voltál.Akkor csak elragadott engem a düh...nem rád voltam mérges... 

-Tudom.De a többiek nem hisznek nekem.Kizártak a falkából Nessie.Azt mondják egy gyilkos vagyok...-könnyezni kezdett,magamhoz húztam.Fejét az ölembe tette,ott szipogott,miközben a kezem simogatta. 

-Nem vagy az.Én hiszek neked.Melletted állok Jake!-simítottam végig az arcán.Felmosolygott rám,szemei egy pillanatra felragyogtak. 

-Tudod milyen nehéz volt ez az egy hét,amíg nem láthattalak...nagyon nehéz... 

-Nekem is az volt.Hiányoztál...-suttogtam,hajával játszadoztam.Hirtelen felült és bûnbánóan nézett rám. 

-Nem akarlak kihasználni Nessie...tudod mire értem... 

-Persze.De nem használsz ki.Nem tettél semmit!!-simítottam meg a karját. 

-Majd fogok!-mondta majd közelebb hajolt és megcsókolt.Átöleltem a nyakát,jobban magamhoz húztam.Jake erõsen tartott karjai között,hátam simogatta,miközben egyre szenvedélyesebben csókolóztunk.Hirtelen eltolt magától lassan,és rámmosolygott. 

-Sajnálom... 

-Én...nincs semmi baj...-sütöttem le a szemem elpirulva.Kicsit elragadtattam magam. 

-Nessie te tudsz valamit a farkasok bevésõdésérõl?-kérdezte.Kíváncsian tekintettem rá,megráztam a fejem. 

-Nem tudok semmit.Mi az? 

-Minden farkas egyszer megtalálja az igaz szerelmet.Csak egyetlen egy valaki van akit igazán tudunk szeretni.Ha megpillantjuk,belevésõdünk,és õ lesz az,akiért az életünket is odaadnánk.Rajta kívûl senki mást nem fogunk tudni igazán szeretni. 

-Te megtaláltad az igaz szerelmet?-kérdeztem félve. 

-Igen.-úgy éreztem magam mint akinek megannyi tõr hatol a szívébe.Hatalmas fájdalmat éreztem.Könnyeim lefolytak az arcomon. 

-És...ki lenne...az...?-zokogtam. 

-Te.-mondta.A következõ pillanatban csak annyit éreztem,hogy Jake felkap és magához húz.Újra csókolózni kezdtünk,szinte levegõt sem vettünk.Csak csókoltuk és simogatuuk egymást,a végén legurultunk a földre,és ott folytattuk.Zihálva felkaptam a fejemet,úgy néztem rá,és elmosolyodtam. 

-Én is szeretlek Jacob Black!!!-mondtam majd újra megcsókoltam.A hátamra fordított és rámfeküdt. 

-Ennek igazán örülök!!!-vigyorgott rám,majd száját rányomta a számra mielõtt egy szót is szólhattam volna. 

-Jake...én...most jöttem csak rá nem rég hogy...téged szerettelek mindig is!!!-nevettem. 

-Én meg ahogy megszülettél tudtam ezt!!!-nem beszéltünk többet,csak csókolóztunk tovább.Most már értettem mi is ez a kötelék ami közöttünk van.Egymáshoz tartozunk,hisz Jake belémvésõdött.Szeret engem és én is szeretem õt.Meg fogom tudni hogy ki ölte meg Charliet és segítek Jake- nek visszatérnie a falkába.Minden rendben lesz.Tudtam ezt.