Időközbe megérkeztem Samék házához. Hallottam, hogy bent egy egész hadsereg lehet. Ez azt jelenti, hogy mindenki itt van.

Visszaváltoztam emberre, felkaptam a ruháimat. Lassan odabattyogtam az ajtóhoz, és már nyomta is le a kilincset.

- Jake - repült a karjaimba a kissé pocakos Emily. Egy anyai ölelést kaptam tőle, amit már el is felejtettem. - Hogy érzed magad? Éhes vagy? Látom rajtad, hogy nem ettél sokat. Készítek valamit - már indult is a konyha felé, de én meg fogtam, és nem engedtem, hogy a konyhához menjen.

- Állj meg, te kis pocakos. Olyan vagy, mint apám, csak épp nem ülsz tolószékbe, nem vagy öreg és ráncos - Emily elmosolyodott, mint mindenki más. - Köszönöm jól vagyok. Nem kérek semmit enni, ettem otthon.

A kismama újra megölelt, én pedig a válla fölött átnézve végignéztem a barátaimon. Quilra, és Embryre vigyorogtam, ők pedig vissza rám.

- Szevasztok, srácok! - nevettem.

Miután Emily elengedett kézről kézre adtak. Ez az én családom. Mindenki megölelt, Leahtől még puszit is kaptam.

A felhajtás után mindenki helyet foglalt a nappaliban. Én szólaltam meg először.

- Köszönöm, hogy kiszabadítottatok.

- Ugyan - legyintett Paul. - Ne is gondold, hogy olyan nagydolog nekünk elmenni egy vámpírokkal teli helyre, ott pedig az, hogy ne változz át és, hogy ne tépd le mindegyiknek a fejét. Kész gyerekjáték számunkra - mondta a végét nevetve.

Velük együtt nevettem. Milyen felszabadító volt nevetni azokkal, akiket a családomnak tekintek.

- Most azt várjátok, hogy meséljek el mindent, ami történt velem?

- A-a - rázta a fejét Sam. Végre - gondoltam. - Tudok már mindenről - Hogy? - Amikor elmesélted Cullenéknek Seth és Quil ott maradtak, hogy hallják a dolgokat...

- Te ketten - vicsorítottam rájuk. - Hogy tehettétek ezt velem? Most nem tudom kiélni szadista vágyaim... - miután ezt kimondtam elvigyorogtak. Vagyis mindenki vigyorgott. - Amúgy meg kösz, legalább nem fárasztom magam.

- Nincs mit, haver - mondta Quil.

- Na, de most akkor ti meséltek. Mi történt veletek?

- Hát elég sok minden - felelte Sam. - Emily terhes, 5 hónapos - dicsekedett az ifjú papa, és átölelte kedvesét.

- Paul, hol van Reachel? - kérdezem.

- Vettünk egy házat nem messze tőletek. Azt mondta, hogy később majd ő is csatlakozik.

- Quil, mi a helyzet veled?

- Kiderült, hogy féltestvérek vagyunk Sammel - ebből régebben sok vita származott, hogy ki is a féltestvére Quilnak, én vagy Sam.

- Hogy derült ki?

- Tudod modern tecnológia. Az a testvériség vizsgálat, vagy mi?

- Hogy micsoda?

- Tudod, amikor az a DNS vizsgálat vagy valami ehhez hasonló.

- Jah értem már. Amikor kitépnek egy hajszálat, és összehasonlítják egy másikkal, és megvizsgálják, hogy rokonok vagytok- e?

- Aha - mosolyodott el Sam.

- De ez, akkor tök jó. Testvérek vagytok. Claira?

- 14 éves, és imádnivaló, épp Reachellel van...

- Úgy, mint Kimen is - vette át a szót Jared. - Mi meg vagyunk - válaszolta a kimondatlan kérdésemre.

- Esküvő?

- Még nem tervezzük.

- Embry, veled mi van?Tényleg, és nem vésődtél be?

- Nem - felelte szomorúan.

- De ahhoz képest elég jól megy neki a sex - szakította félbe Leah Embryt.

- Mi? -képedtem el.

- Sok az ágyasa. Így már érthetőbb? - kérdezte vigyorogva.

- De még mennyire.

- Azt úgy mondod Leah, mintha neked nem lenne annyi, amennyi - vágott vissza Embry.

Leahnek megakadt a szó a torkán. Hoppá mik ki nem derülnek.

- Seth veled? - mondta elterelés képpen. - Hallom anyád, meg Charlie összejöttek.

- Aha - nevetett. - Tök szuper, mert ha gyorsan megyek motorral és megállít egy rendőr, csak annyit mondok Mrs. Clearwater fia vagyok.. egyből tovább enged.

- Gondolom ez ilyen minden napos eset.

- Dehogy minden második napos eset - vigyorodott rám.

- Hol van Brandy és Colin?

- Piáért mentek, hogy megünnepeljük, hogy visszatértél a jó öreg falkádhoz.

- Amúgy helyzet velük?

- Még mindig olyan idióták, mint voltak - felelte Emily nevetve.

A beszélgetés folytatódott.

Később Colin, és Brandy is megérkeztek. Utánuk jöttek a lányok. Reachel, Claira és Kimen.

Mindegyik üdvözölt, ölelve és puszilgatva. Mára ez egy kicsit túl sok.

Mikor megláttam, hogy Sam egyedül van gyorsan odamentem hozzá. Ki kell kérdeznem az álom témáról.

- Sam, kérhetek valamit?

- Persze mondjad.

- Apám megemlített, hogy Nessie segített nektek egy álma segítségével. Ez, hogy is volt? - tértem a lényegre.

- Egy héttel ez előtt, egyszer csak jött Edward és Bella szólni nekünk, hogy menjünk minél hamarabb a házukba, mert Nessie akar valamit mondani. Odamentünk. Nessie elmesélte, hogy este veled álmodott és, hogy te elmondtad neki, hogy kik raboltak el. Mármint a Volturi. Meg leírta, hogy, hogy néz ki a cellád... Tényleg nem emlékszel rá?

- Sajnálom, Sam, de tényleg nem – ez alatt az egy nap alatt annyiszor mondtam, hogy sajnálom, hogy már kezdem megszokni, hogy minden kérdésre az a válaszom, hogy sajnálom...

- Nem te tehetsz róla, Jake – mondta, és megveregette a vállam.

- Kifáradtam a mai nap folyamán. Haza megyek, és alszom egyet.

- Oké.

Elköszöntem mindenkitől. A jelenlévők nagy bánatára.

Haza mentem, megfürödtem, vacsoráztam és már be is feküdtem az ágyamba.

Még váltottam pár szót Billyvel, hogy milyen volt a buli, miért jöttem haza, meg egyéb jelentéktelen dolgok.

Becsuktam a szemem. Nessie arca jelent meg előttem.

- Bárcsak újra láthatnám... - suttogtam a sötétbe, és el is nyomott az álom, aminek a fő szereplője egy gyönyörű bronzvörös hajú lány volt.