14. fejezet - A telefonhívás
Bella és Jane hazaindultak, mikor meggyőződtek arról, hogy Bella teste biztonságban van, és hogy nincsen vele semmi baj. Hazaérve, mivel már nagyon fáradt volt, Bella szinte azonnal belebújt az ágyba, s elaludt. Jane mindvégig ott volt vele, és azon gondolkozott, hogy vajon kinek az illatát érezhette a mai napon. Nem tudta, hogy szóljon e a lánynak, nem akarta felzaklatni, de tudta, hogy joga van tudni, ezért amint Bella reggel felébredt, rögtön hozzáfogott a beszédhez.
- Tegnap egy idegen vámpír szagát éreztem a közelben... - kezdte, Bella megdermedt.
- És mikor akartál szólni nekem?! - förmedt a lányra, és kezdett nagyon ideges lenni.
Bella és Jane hazaindultak, mikor meggyőződtek arról, hogy Bella teste biztonságban van, és hogy nincsen vele semmi baj. Hazaérve, mivel már nagyon fáradt volt, Bella szinte azonnal belebújt az ágyba, s elaludt. Jane mindvégig ott volt vele, és azon gondolkozott, hogy vajon kinek az illatát érezhette a mai napon. Nem tudta, hogy szóljon e a lánynak, nem akarta felzaklatni, de tudta, hogy joga van tudni, ezért amint Bella reggel felébredt, rögtön hozzáfogott a beszédhez.
- Tegnap egy idegen vámpír szagát éreztem a közelben... - kezdte, Bella megdermedt.
- És mikor akartál szólni nekem?! - förmedt a lányra, és kezdett nagyon ideges lenni.
Vajon ki lehetett az? Talán egy újabb vámpír, aki el akar kapni engem? De miért akarnának megölni? Most nem is Bella vagyok!
- Tegnap nagyon fáradt voltál, nem akartalak ezzel terhelni - védekezett a kis vámpír.
Bella idegességében rengeteg mindent borított le a földre, nem is nagyon figyelt oda arra, mit csinál.
- Ez lehet, hogy fontos! Szólnod kellett volna! - felelte Bella.
- Máskor majd ígérem szólok - ígérte a lány, s Bella hitt neki.
Bella telefonja csörögni kezdett, ő azonnal rohant, hogy felvegye. Meg sem nézte a kijelzőt, hogy ki hívja, úgy szólt bele a telefonba.
- Hallo? - kérdezte.
-Szia Bella, Alice vagyok! - köszöntötte a túloldalról a lány.
- Alice szia! Ne hívj Bellának, mert bárki meghallhatja! - mordult fel Bella, Alice felnevetett.
- Az autómban ülök jelen pillanatban, és az iskola felé száguldok. Szeretnék veled találkozni. Megfelel a suli parkolójában úgy 20 perc múlva? - kérdezte.
- Mit akarsz Alice? Rengeteg a dolgom... - hazudta, nem igazán volt most kedve Alice-el ruhákról meg ilyesfajta dolgokról csevegni.
- Csak volt egy látomásom, szerintem tudnod kellene róla - a hangja hirtelen elkomolyodott - és ez nem telefontéma.
- Húsz perc és ott vagyok! - mondta a telefonba, majd kinyomta, és öltözködni kezdett.
- Ki volt az? És mit akart? - kérdezte Jane, aki nagyon kíváncsi volt mindenre.
- Alice hívott. Látomása volt, azt mondta fontos, és meg kell velem beszélnie! - Bella már száguldott is kifelé az ajtón, Jane követte.
- Veled megyek! - jelentette ki határozottan a kis vámpír.
- Nem, nem jössz! - ellenkezett Bella, de Jane nem hagyta, hogy elmenjen.
- De megyek!
Minek akar velem jönni? Na de most elvégre nem tiltotta meg senki, hogy velem jöjjön. Remélem Alice nem fog kiadkadni.
- Oké gyere! - mondta végül Bella.
Míg Bella motorral ment, addig Jane mellette futott. Bella nagyon kíváncsi volt arra, hogy vajon mit akar tőle Alice, és csak remélni tudta, hogy nem történt semmi baj, és hogy nem is fog. Alice már a parkolóban várt rá, mikor meglátta Jane-t, szörnyen dühös lett, szinte fortyogott, miközben Bella felé közeledett.
- Ez meg mit keres itt? Bella miért engedted, hogy veled jöjjön? - támadt neki Alice.
- Alice, nyugi! Semmit sem fog csinálni! - védte meg Bella a vámpírt.
- Ajánlom is, mert itt mindenki előtt fogom kifilézni! - dörrent rá Alice a kis Jane-re, aki állta dühödt pillantását.
- Na, milyen látomásod volt? - tért rögtön a lényegre Bella, már szétvetette a kíváncsiság.
- Ne itt! - szólt Alice, és elindulta az erdő felé.
Jane és Bella szó nélkül követték. Alice az erdő sűrűjébe ment be, egyre belljebb és beljebb haladt, míg végül megállt azon a helyen, ahol Bella megmondta Edwardnak, tudja, hogy ő egy vámpír. Bella felidézte ezeket az emlékeket, fájni kezdett a szíve, ha csak Edwardra gondolt.
- Alice, kérlek mondd már el, hogy mit láttál! Várj! Először azt mondd el, hogy jó vagy rossz! - kérte Bella.
- Hát.. rossz. Azt láttam, hogy... - kezdte volna el Alice, de Bella telefonjának csörgése félbezavarta.
Bella nem törődve Alice szúrós pillantásával felvette a telefont, s legnagyobb meglepetésére Edward szólt bele.
- Szia! Mondanom kell neked valamit, mert rájöttem egy nagyon fontos dologra! - kezdte Edward.
- Mire? Mire jöttél rá? - Bella szíve sebesebben vert mint valaha.
- Arra, hogy ki vagy te. Szeretlek... Bella... - suttogta.
Bella kiejtette a telefont a kezéből, és összeesett. Alice és Jane remélten nézték az előttük rángatózó Bellát, aki hirtelen teljesen mozdulatlanná dermedt.
- Leállt a szíve... - suttogta kétségbeesetten Alice.
Mindeközben Aronál, a kis erdei házban Bella teste életre kelt, Bella visszatért a testébe. Egy valamivel viszont nem számoltak. Bella testén rengeteg volt a sérülés és a seb, amit a zuhanás következtében szerzett, és így ahogy, újra visszatért sebesült, igazi testébe, haldokolni kezdett. Aro tudta, hogy mit kell tennie, hívta Edwardot, aki azonnal felvette a telefont. Elmondta neki hogy mi történik, és Edward azonnal rohant, hogy megmentse, immár igazi szerelmét, Bellát.
|