(Seth szemszöge) 

Reggel boldogan ébredtem. Kedvesem a mellkasomhoz bújva feküdt, és kis kezén tökéletesen láthattam a jegyűrűt, amit örömmel elfogadott tőlem. Egész életemben arra vártam, hogy találjak valakit, aki majd az életem értelme lesz, és most, hogy végre megtaláltam, nem tudtam mit is tehetnék még. Tudom, hogy nagyon fél, és igazából én is félek egy kicsit, de hiszem, hogy nekünk több adatott meg annál semmint, hogy itt és most vége legyen a boldogságunknak néhány napon belül. Csak csendben feküdtem és Sonját simogattam, egészen addig, amíg végre mocorogni kezdett.

• Jó reggelt – mosolyogtam rá.
• Neked is jó reggelt – viszonozta a gesztust és megcsókolt.
• Vissza kellene mennünk a házba. Jasper tegnap azt mondta, hogy lehetőleg minél előbb menjünk biztonságba, mert Alice valamiért nagyon ideges. A látomásai nem tiszták, és ez megrémiszti – magyaráztam szomorúan.
• Csak még egy percet – motyogta Sonja álmosan, és kinyújtózott.
• Rendben – kuncogtam fel, egyre nehezebben ébred reggelente. Ez különös, talán csak a túl sok stressz miatt van.
• Jól van, mehetünk – szólt néhány perc múlva kedvesem és felült.
• Akkor induljunk. Szeretnél átváltozni, vagy inkább vigyelek? – kérdeztem mosolyogva.
• Inkább vigyél, ha lehet, olyan furcsán érzem magam – mondta Sonja kicsit kábán. Lehet, hogy megbetegedett? Remélem, hogy nem.
• Gyere kedvesem – mosolyogtam rá, majd gyorsan átváltoztam és vártam, hogy a hátamra üljön.

Miután felszállt rám már száguldottam is a ház felé. Néhány percen belül odaértünk. A többiek mind a nappaliban voltak, mint általában és beszélgettek. Kivéve Danielt és Marie-t. Biztos még alszanak.

• Sziasztok – köszöntünk nekik, mire felkapták a fejüket. Mi az? Nem is hallották, hogy jövünk?
• Sziasztok – köszöntek vissza, de nagyon furcsák voltak.
• Mi történt? – kérdeztem döbbenten.
• Daniel és Marie eltűnt – nézett rám Noah idegesen.
• Mégis hova tűntek? – kérdeztem. Talán valaki elrabolta őket? Nem értek semmit.
• Egyszerűen csak elmentek. Nem kell idegeskedni. Daniel biztonságban akarta tudni Marie-t, és te is Noah, úgyhogy mindenki higgadjon le végre – szólalt meg Bella.
• Ez eddig rendben is van, de eddig úgy volt, hogy holnap indulnak útnak – mondta Edward határozottan. Én ebből az egészből semmit sem tudtam, de úgy látom, hogy a többiek sem, mert ők is meglepődött arcot vágnak.
• Egy nap ide vagy oda, nem mindegy? – állapította meg Bella, majd felállt, és Sonja felé indult. – Rosszul nézel ki, Sonja. Gyere, főzök neked egy kamillateát – mondta Bella és megfogta Sonja kezét, hogy a konyhába húzza. – Oh, gratulálok! – kiáltott fel, amikor meglátta a gyűrűt kedvesem ujján, majd megölelt minket.

A többiek is meglepődve néztek fel ránk, kivéve persze Edwardot, aki csak mindentudóan mosolygott. Mindenki odajött hozzánk és gratulált. Közben pedig Bella elment és egy csésze teával jött vissza, amit Sonja kezébe nyomot, hogy igya meg. Tényleg szörnyen nézett ki szerelmem. Biztosan elkapott valamit. Remélem, hamar rendbe fog jönni. Leültünk a nappaliban és beszélgetni kezdtünk. Közben Sonja elszürcsölte a teát, amit kapott. Bár nem úgy nézett ki, mintha ez segített volna rajta, úgyhogy inkább felvittem a szobánkba és lefektettem az ágyra. Amikor visszafelé indultam volna, megéreztem az idegen illatokat. Vámpírok.  

(Edward szemszöge) 

Alig hogy Seth felvitte Sonját megéreztük a Volturik illatát a háztól nem messze. Hogyan kerülhettek ide? Hiszen Alice azt mondta, hogy még van néhány napunk. A látomásában ez szerepelt. Egyáltalán miért csak ennyien jöttek. Csak Aro van itt Alec-kel és Jane-nel és néhány testőr. Mi folyik itt?

Még jó, hogy Danielt és Marie-t Bella elküldte még az éjjel. Álljunk csak meg. Bella küldte el őket az éjjel. Tehát tudta, hogy jönnek? Döbbenten néztem kedvesemre, aki csak egy bocsánatkérő pillantást vetet rám. Azonnal ki akartam kérdezni, hogy mi történt, és miért állt le velük, mert a legkevésbé sem tűnt meglepettnek az érkezésük miatt. Aro hangja azonban megakadályozott abban, hogy most azonnal elkapjam feleségemet és megtudjam, hogy mi történt.

• Carlisle – hallottam meg az ismerős hangot.
• Aro – válaszolta Carlisle. – Minek köszönhetem a látogatásotokat? – kérdezte nyugodtan.
• Tudod te azt jól, barátom – mondta Aro határozottan. – Az összeforrt alakváltók ügyében kellett jönnünk. Látni akarom őket.
• Látni, vagy megölni? – kérdezte apám immár kissé idegesen.
• Csak látni akarom, hogy az ügy le van zárva – mondta Aro határozottan. – Arra már nem lesz szükség, hogy egy ujjal is hozzájuk érjünk – mosolyodott el, majd Bella felé kapta a pillantását. – Nos, kedvesem? – kérdezte Aro, én pedig rögtön Bella elé álltam és morogni kezdtem. Mit képzel ez magáról? Egy ujjal sem érhet a feleségemhez. Bár a kérdést, amit feltett a feleségemnek nem igazán értettem.
• Még két perc – mondta Bella határozottan, majd lesütötte a szemeit.
• Remek – bólintott Aro.
• Mi van két perc múlva? – kérdeztem döbbenten Bellától, de ő nem mondott semmit, csak könnyek nélküli zokogásba kezdett.

Életem leghosszabb két perce volt. Aro és a testőrei elégedetten mosolyogtak, miközben kedvesemet kínozta a bűntudat. Aztán meghallottuk a puffanást az emeletről. Azonnal felrohantam és megdöbbentem a látványtól, ami elém tárult. Seth és Sonja a földön feküdt és egymás kezét szorították. Zihálva lélegeztek, mint akik nagyon rosszul vannak. Azonnal letérdeltem melléjük, de nem tudtam, hogy mi bajuk van.

• Carlisle – üvöltöttem és a következő pillanatban már ott is volt.
• Szeretlek – nézett egymásra még Seth és Sonja, majd a szemük lecsukódott és a szívük nem dobogott tovább.
• Carlisle – kiabáltam újra, és lélegeztetni kezdtem Sonját.
• Nem tudjuk megmenteni őket, fiam – nézett rám Carlisle szomorúan. – Méreg végzett velük. Ez ellen még én sem tehetek semmit – mondta és a vállamra tette a kezét.
• Mi? Ki mérgezte meg őket? – kérdeztem értetlenül, majd rádöbbentem a megoldásra, ami jobban fájt, mint bármi más életemben. „Két perc” ezt mondta kedvesem, mielőtt zokogni kezdett. Elöntött a harag. Hogy tehette ezt a tulajdon feleségem? Mióta játszik össze ezekkel a lelketlen gyilkosokkal?
• Edward, biztosan volt rá oka, hogy ezt tette – nyugtatott Carlisle.
• Valóban? Mégis mi lett volna az? Azonnal szólnia kellett volna, amikor megkeresték. Találtunk volna megoldást. Ez nem lehetett a helyes döntés – mondtam kétségbeesve és az előttem fekvő párra néztem, akik még mindig egymás kezét fogták. Sonja kezén ott volt a jegyűrű. Alice már az esküvőt tervezgette, hogy még a Volturi érkezése előtt megtarthassuk. Hát így kell, hogy vége legyen? Ezt nem tudom elfogadni.

Önkéntelenül is megfeszültem, amikor Aro belépett a szobába Bellát maga után húzva, majd letérdel Seth és Sonja elé. Azonnal morogni kezdtem, de Carlisle leállított. Hogy tehette ezt Bella? Aro megfogta a csuklójukat, majd élettelen kezüket elengedte és felállt.

• Rendben van, Bella. Betartottad a szavad, én is betartom az enyémet. Senkit sem bántunk, még az alakváltókat sem. Elmegyünk, de vissza fogunk jönni néha, hogy biztosak lehessünk benne, hogy nincs újabb veszélyforrás az alakváltók között.

Bella csak keserűen bólintott, majd félreállt Aro útjából. Az ajtóban a Volturik vezetője megtorpant és rám nézett. Fogalmam sem volt róla, hogy mit akart, és őszintén szólva nem is érdekelt. Aztán megláttam a képeket Aro fejében, ami miatt Bella elárult bennünket, és azonnal felfogtam, hogy miért csinálta. Ettől nem lett könnyebb a helyzet egy cseppet sem, de legalább tudtam, hogy kedvesemnek nem hagytak választási lehetőséget. A következő pillanatban Aro már ott sem volt, Bella pedig térdre rogyott Seth és Sonja előtt. Ölembe kaptam kedvesemet, tudtam, hogy most gyűlöli magát, de meg tudtam érteni az indítékait, amiért elárulta a barátainkat. Együtt zokogtunk könnyek nélkül, majd a többiek is csatlakoztak a gyászhoz, miután a Volturi távozott. Noah és Joanne inkább elmentek, mert félő volt, hogy neki esnek Bellának, ezért Jasper egy nagy adag nyugalom után útjára engedte őket. Jacob is elment. Haragudott Bellára, de bántani soha nem lett volna képes. Azt mondta, hogy még ma fel fogja keresni Seth családját, hogy elmondja nekik a rossz híreket. 

(Bella szemszöge) 

Tudtam, hogy eljön ez a nap, de nem számítottam rá, hogy ennyire nehéz lesz. A legszívesebben most azonnal elmondanám mindenkinek, hogy akiket éppen gyászolunk, a legjobb barátaink, élnek és virulnak. Éppen csak hetvenkét órán át lesznek halottak. Hála J. Jenks egyik ismerősének, aki nagyszerűen bánik az ehhez hasonló szerekkel. Sosem fogom megbocsátani magamnak, hogy ekkora fájdalmat kellett okoznom Edwardnak és Jake-nek, de még mindig jobb, hogy mindenki életben van, és azt hiszik, hogy Seth és Sonja halott, mint hogyha hagytam volna, hogy mindenki odavesszen.  

Még mindig tisztán emlékszem arra a szörnyű napra, amikor megkerestek. Éppen Renee és Phil meglepetés nyaralását intéztem, amikor ismerős illat csapta meg az orromat. Demetri volt az, aki egy sikátorból figyelt, és amikor felé néztem intett, hogy kövessem. Az erdőbe vezetett, ahol ott volt az egész Volturi sereg Aro új szerzeményeivel együtt. Aro kilépett a tömegből és elém állt.

• Bella, kedvesem – mosolygott sötéten és megfogta a kezem. – Nahát, még mindig nincs rád hatással a képességem. Tehát a férjedé sem. Ugye? – kérdezte kíváncsian.
• Természetesen ő sem látja a gondolataimat – mondtam határozottan. Még mindig csak ez érdekli? Hihetetlen. Ha azt hiszi, hogy beállok az őrült bandájába, akkor erősen téved.
• Nagyszerű, akkor alkut ajánlok – vigyorodott el Aro. Már nagyon idegesített.
• Miféle alkut? – kérdeztem döbbenten.
• Választhatsz, hogy most rögtön lerohanunk titeket és senkit nem kímélünk. Megjegyzem, hogy Jane ezt a verziót támogatja. Vagy elintézed az összeforrt alakváltókat, mire visszajövünk és akkor senkinek sem esik bántódása. Persze rajtuk kívül.
• Miért pont én? – kérdeztem kíváncsian. Nem vagyok egy vérengzős típus.
• Azért kedvesem, mert a te fejedbe nem lát bele Edward. Ergo, te vagy az egyetlen, aki észrevétlenül megölheti őket – mondta Aro határozottan.
• Nem vagyok gyilkos - mondtam kétségbeesetten.
• Még nem, de mindenképpen az leszel. Hogyha nem ölöd meg azt a két alakváltót, akkor mi ölünk meg mindenkit, Renesmee-t is beleértve, mert szegény rosszkor van rossz helyen. Ha viszont megteszed, amit kérünk, akkor megkímélek mindenkit, még annak ellenére is, hogy Caius ellenzi, hogy adok neked választási lehetőséget – magyarázta Aro.
• Mégis miért hagysz nekem választást? – kérdeztem döbbenten. Hiszen a legutóbb is meg akartak ölni minket.
• Azért mert kedvellek téged, Bella és nem szívesen ölném meg a családodat és téged. Ha egyszer kiszeretsz Edwardból, szívesen látnálak feleségemként – simogatta meg a karomat.
• Arra nem kerül sor – húzódtam el tőle.
• Meglátjuk. Addig is, dönts. Kevés az időnk. Tehát most intézzük el a dolgot a mi módszereinkkel? Vagy elintézed a két alakváltót és mi csak néhányan visszajövünk látogatóba? Hidd el, hogy nem lesz második lehetőséged – mondta Aro határozottan és felemelte a karját, hogy elindítsa embereit.
• Várj – vágtam közbe gyorsan. – Megteszem – motyogtam lehajtott fejjel. Ha most lerohannak minket, akkor esélyünk sem lesz ellenük. Mind meghalunk. Időre van szükségem, hogy kitaláljak valamit.
• Miért nem látott titeket, Alice? – jutott eszembe. Hiszen ha Alice látott volna valamit, akkor biztosan szólt volna nekünk.
• Azért mert az egyik új tagunk blokkolni tudja a nem mentális képességeket. Tehát Jasperre és Alice-re könnyedén tud hatni – nevetett fel Aro határozottan. Én pedig legszívesebben itt helyben széttéptem és elégettem volna. – Akkor nemsokára visszajövünk. Tudjuk a számodat. Mielőtt érkezünk értesítelek. Ha az alakváltókat nem éri utol a végzett, akkor sötét jövő vár rád, Bella. Először végignézheted a családod halálát, azután pedig először a lányoddal végzek, majd a férjeddel, ezt az utolsó két halálesetet garantálom, hogy premierből láthatod, hogyha nem viselkedsz rendesen, téged pedig magunkkal viszünk, ha nem is jössz hozzám, még hasznodat fogom venni. Te tényleg egyedi vagy, kedvesem. Ráadásul kedvemre való. Úgyhogy nem ajánlom, hogy átverj – mondta elégedetten, majd távozott az embereivel együtt.
• Gyűlöllek – kiáltottam utána.
• Gyűlölet és szerelem között ingadozik a határ, Kedvesem – termett mellettem a semmiből és magához rántott, de sikerült kicsusszanom a kezei közül. A következő pillanatban pedig már eltűnt. Már csak a távolodó kacagását hallottam.

Megborzongtam az emlék hatására. Nem is tudok szavakat találni arra, hogy mennyire gyűlölöm a Volturit, de mégis csak sikerült kijátszanom őket, és most már Renesmee is hazajöhet hozzánk. Már nagyon hiányzott. Seth és Sonja is nagyon fog hiányozni nekem, de legalább élni fognak és talán még találkozunk.  

• Tudom, hogy miért tetted, Szerelmem. Minden rendbe fog jönni – szakított ki Edward a gondolataimból. Nem szabad lebuknom, játszanom kell a szerepemet.
• Semmi sem fog rendbe jönni – mondtam kétségbeesetten és elhúzódtam tőle. Játszanom kell tovább. Szerencsére ettől tombol bennem a bűntudat, ami most kapóra jön, hogy egyúttal Jasper is megerősítse Edwardnak, hogy sajnálom, ami történt. Megpróbált újra megölelni, de én elszaladtam. Lementem a nappaliba, ami most üres volt, majd leültem és füleltem, hogy mi történik odafenn.
• Ne menj utána, Edward – mondta Esme. – Meg kell emésztenie a történteket. Majd ha megnyugszik mindenki, akkor elmeséli, hogy mi történt.
• Tudom, hogy mi történt – mondta Edward. – Láttam Aro gondolataiban. Nem Bella hibája ez az egész, hanem az enyém. Jobban kellett volna vigyáznom Bellára is. Csak Seth-re és Sonjára koncentráltam az utóbbi időben. Mi lett volna, hogyha bántották volna, amikor felkeresték?
• Mégis mi történt pontosan? – kérdezte Carlisle nyugodtan. – Mert én még mindig nem értek semmit.

A következő  pillanatban pedig meghallottam, ahogy Edward mesélni kezdi, hogy hogyan keresett fel engem a Volturi, és szó szerint idézte a párbeszédemet is Aróval. Nem bírtam tovább hallgatni, úgyhogy felpattantam és haza mentem a mi kis kuckónkba, hogy kitaláljam, hogyan fogom Seth és Sonja testét észrevétlenül elvinni, hogyha felébredtek új életet kezdhessenek.