Hol is kezdjem… itt �llok a s�t�tben, egyed�l… az �t �vvel ezel�tti bar�tomr�l �br�ndozom �s a kezemet a mellkasomra szor�tva akad�lyozom meg, hogy a sz�vem felgyorsuljon, mert ha felgyorsul, akkor s�rok. Azt mondta nekem, hogy m�r nem szeret. Ezt k�nny� meg�rtenem, de legal�bb valamilyen eml�ket hagyhatott volna h�tra. Azt mondta, hogy el fogom felejteni, nem ment… m�g pislognom is f�j, mert ak�rh�nyszor lehunyom a szemh�jam, l�tom az arc�t. Azt a t�k�letes h�feh�r arcot, amin egy csepp szomor�s�g sincs. Annak ellen�re sem, hogy ez az eml�k akkor maradt meg mikor utolj�ra l�ttam… Mikor ugyan ezen a helyen elhagyott, itt az erd�ben. Est�nk�nt s�rva alszom el, reggel s�rva kelek �s n�ha mikor napk�zben lehunyom a szemem ism�t s�rok. F�lek ak�r egy m�sodpercre is elmer�lni az arc�ban. F�lek, hogy �jra magamba zuhanok, b�r most sem vagyok sokkal jobb �llapotban. Itt �llok huszonh�rom �vesen �s naponta ezt teszem… elj�v�k ide. Valami erre vonz, lehet az�rt, mert ezen a helyen voltunk utolj�ra egy�tt. Nem tudom, hogy mi�rt, de most is k�sztet�st �reztem �s tess�k… itt vagyok, hajnali h�rom �rakor. Ez az a hely ahol elhagyott, de m�gis itt valahogy megnyugszom. Ez az egyetlen hely ahol egyed�l lehetek annak ellen�re, hogy minden f�jna. De most ez sem l�p el�nybe. Minden f�j. A mellkasomon �jra felszakadt a seb. Annak ellen�re is ez az a hely az ahova j�v�k, hogy k�tszer hagyott itt el. A Volturi ut�n ism�t elment. De mi�rt? Semmi magyar�zat. Egy cs�k �s m�r itt sincs. Az utols� cs�kom �t �ve. B�r Mike pr�b�lkozik, de nem �r el vele semmit. Ak�r visszaj�n ak�r nem, nem leszek m�s�. H� leszek hozz�, b�r szak�tott velem, de nem megy. Most hi�ba szor�tottam a mellkasom, a k�nnyeim z�porozni kezdtek �s kapkodtam a leveg� ut�n.

• Bella? –halottam egy hangot m�g�ttem �s megfordultam. –Bella mit m�velsz?
• Jaj, Alice…
• Bella, nem j�n vissza. Menj�nk innen. –Alice nagyon kedves velem �s az eg�sz Cullen csal�d. M�g Rose is. Mindenkit itt hagyott. Engem pedig befogadtak, mikor Renee g�pe lezuhant. Mikor Carlie �ngyilkos lett, mert im�dta anyut �s nem tudta elviselni a hal�l�t, apa �s anya �n �s �. Mindenki elhagyott. Jake elfogadta a visszautas�t�somat, n�gy �ve nem l�ttam.
• Maradok!  - ny�sz�r�gtem.
• Nem! Rosalie m�r keresett!
• Alice… k�rlek –mondtam rekedten.
•  

Mikor meghallottam a nev�t a k�nnyeim szapor�bbak lettek, �s ha Alice nem kap el, akkor �sszeesek. Mi�rt hagyott itt?

• Bella! Hajnali h�rom van. Hazaviszlek…
• K�rlek ne… ez az egyetlen hely ahol utolj�ra- az eleve is hom�lyos �s gy�trelmes hangom, k�nnyek k�zepette elcsuklott �s Alice felemelt. – K�rlek… egyed�l akarok lenni… - alig tudtam kimondani az egyszer� szavakat.
• De…
• K�rlek… - �reztem, hogy t�bb dolgot nem tudok kicsikarni magamb�l, rem�ltem, hogy nem veszi �szre a rosszull�temet �s itt hagy.
• �ps�gben gyere haza Bells. –nem feleltem… nem mintha tudtam volna. Idegesen s�hajtott egyed, leter�tette a f�ldre a kab�tj�t majd r�tett �s elt�nt.

Vajon meddig tudom m�g fenntartani a l�tszatot Esme el�tt? Igaz�n t�ltehetn�m m�r magam rajta. De nem megy. A szerelem, amit egykor ir�nta �reztem feler�s�d�tt az �vek alatt. M�sodszorra is elmondta nekem, hogy nem szeret, m�sodszorra is itt hagyott szenvedni. N�lk�le nem tudok �lni. N�lk�le csak egy �res test vagyok, aki ki akar t�rni �s meg tal�lni �t. De Alice �s Jasper mind a 465 pr�b�lkoz�somat al��st�k. Szerint�k csak a hal�l ut�n rohanok. Azt hiszem… ez t�nyleg �gy van. K�v�nom a hal�lt. De nem megy. Ha � megtudja, hogy mit tettem, m�rges lesz a csal�d t�bbi tagj�ra. Azt nem engedhetem meg magamnak. Ha � m�rges… ink�bb nem is akarok gondolni r�. Fel�lltam a remeg� l�baimra �s Alice kab�tj�t r�tettem egy fa�gra, majd elindultam a s�r� erd� rejtett r�szei fel�. Igaza van Alicenek, nem j�n vissza. De m�gsem tudok elszakadni az eml�k�t�l. Szeretem. Ahogy imbolyogtam a s�t�tben, a l�bam megakadt egy fa�gban �s orra buktam, nem �lltam meg, hanem gurultam tov�bb. H�rom fa ut�n m�r teljesen szil�nkokra morzsol�zott a kezem �s a negyedik feny� meg�ll�tott. �v�lt�ttem a f�jdalomt�l. Az igazat megvallva nem a kezemben l�v� k�n miatt, hanem � miatta.

• Edward! – ny�gtem s�rva a fekete �g fel� ford�tva a tekintetem, mik�zben a f�ld�n fek�dtem �s a karom szor�tottam. �t �ve el�sz�r mondtam ki a nev�t– Elraboltad a sz�vemet! –�gy zokogtam, mint m�g soha. – Gyere vissza hozz�m! – alig kaptam leveg�t. A torkom �sszesz�k�lt kiszor�tva ezzel a leveg� �tj�t �s a k�nnyek mindent sz�t�ztattak, a kezem helyett m�r a mellkasomat szor�tottam. Az �ri�si sebem teljesen felszakadt. Jobban f�jt, mint a fizikai s�r�l�s. – Edward! – s�lyosb�tottam a f�jdalmam azzal, hogy �jb�l kimondtam az im�dott, �letet jelent� nevet, majd elnyelt a s�t�ts�g. Azt hiszem az elm�m egy �jul�ssal akarta k�m�lni az apr�cska szil�nkokra z�zott sz�vem.

Mikor magamhoz t�rtem, a Cullen h�zban voltam. Abban a szob�ban ameiket k�rtem. Edward szob�j�t. A neve ism�t egy elviselhetetlen dolgot tett a sebemmel �s ord�tottam a f�jdalomt�l, csak akkor vettem �szre, hogy a kezemen gipsz van. A t�bbiek m�r nem rohantak fel hozz�m, megszokt�k, hogy szenvedek. Pont j�, hogy Esme �s Jasper vad�szaton van. Er�t gy�jt�ttem �s elindultam a folyos�n, de meg�lltam Alice ajt�ja el�tt.

• Alice mit l�tsz? –k�rdezte Jasper. Sz�val… m�r vissza�rtek. Akkor Esme is itt van. Francba. Jobban figyeltem, h�tha r�la l�tott valamit. Alice ny�g�tt egyet, �s mindenki egyszerre sz�lt neki.
• Mi az? –ez nagyon k�ts�gbeesettnek t�nt. M�g j�, hogy most Alicere figyeltek �s �gy nem vettek �szre, m�n annak ellen�re sem… hogy a sz�vem zakatol �s a k�nnyeim a f�ldet �rintik.
• Volturi… - mondta Alice – T�z… - ny�gte – Edward… - a hangja elcsuklott. A neve most nem f�jt… de… az igen, ami t�rt�nik… nem! Nem halhat meg!
• Nem! –halottam Esmet.
• M�g l�tok valamit! –v�gott k�zbe Alice. –Az ok. Besz�l vel�k. Az�rt hagyott itt, mert Bella vesz�lyben volt Victoria miatt, de v�gzett vele, viszont m�r nem akart t�bb ilyen f�jdalmat Bell�nak �s t�vol maradt, nem tud n�lk�le �lni, de vele sem szabad.
• M�g meg tudjuk akad�lyozni? –k�rdezte Carlisle.
• Nem. Meg�lt egy embert… mindenki el�tt… �s m�r… most… most m�r �g a t�z.

Mi?! Az nem lehet! Ne! Edward! Ne! SZERETLEK, NE HAGYJ ITT! Miut�n mindenki k�ts�gbeesetten j�rk�lt fel al� a szob�ban… gondoltam gyorsan elosonok. Lerohantam a konyh�ba �s el�vettem a leg�lesebb k�st, majd elrohantam az erd�be, el eg�szen a tiszt�sunkig �s a k�zep�n a t�rdemre rogytam �s a k�st a magasba emeltem. Lehunytam a szemem, hogy l�ssam az arc�t, hogy az utols� eml�kem sz�p legyen. A k�st elind�tottam a mellkasom fel�, de valami meg�ll�totta. Feln�ztem, de senki sem volt ott, de a kezem nem mozdult.

• Bella… - halottam az istenien im�dott hangot.
• Edward? –ny�gtem keservesen… te vagy az?
• Bells mit m�velsz? –olyannyira tiszt�n csengett a hangja.
• Hol vagy? –k�rdeztem, majd az ajkaimon �reztem egy l�gy �rint�st. – Itt vagy ugye?
• Szeretlek… - mondta l�gyan. –Vissza kellett volna j�nn�m. Veled lenni �r�kk�.
• Mi�rt? Mi�rt nem?
• Mert t�ls�gosan szeretlek.
• �n nem akarok n�lk�led �lni…
• Bella mennem kell…
• Ne! Ne hagyj el �jb�l. Harmadszorra m�r nem b�rn�m ki…
• Bella… - a hangja �pp oly f�jdalmas volt, mint az eny�m.
• Szeretlek. K�rlek, maradj velem!
• Nem tehetem. – az ajkamon ism�t �reztem a bizserg�st �s a kezemb�l a k�s kihullott a f�ldre �s elengedte.
• Ez hogyan lehets�ges? Hogy vagy itt?
• Nem tudom. Tal�n az ir�ntad �rzett szerelem teszi lehet�v�.
• Maradj!
• Sajn�lom Bella…

M�r nem �reztem, hogy itt lenne. Ne! Nem mehetett el! Edward ne!

• Edward! –nem v�laszolt, nem �rintett meg… Ne!

Nem tudok �gy �lni, hogy � nincs velem… megfogtam az �les f�met �s lehunytam a szemem. L�ttam a t�k�letes arc�t, a torkom �sszesz�k�lt, a k�nnyeim folytak �s a k�s a sz�vembe hatolt, elnyelt az �r�k s�t�ts�g.