Edward kérlek ne! -szóltam rá.

Bella, én komolyan gondoltam! -suttogta Jacob.

Mit gondoltál komolyan? -kérdezte az épp megjelenő Emmett.

Jacob sóhajtott és melegen nézett rám, tudta, hogy nem akarom hallani ezt a förtelmes szót, mégis volt egyfajta tűz a szemében, mosolygott és mély levegőt vett…

Jacob meg ne próbáld! -szóltam rá, de késő.

Azt, hogy bevésődtem Bellába! -közölte Emmettel, aki megmerevedve váltogatta sötét tekintetét köztem és Jacob közt.

Vad vihogásba kezdett és lágyan nézett rám, tudtam, hogy nem fog tetszeni a véleménye.

Szóval megcsaltad az öcsémet? -harsogta önelégülten.

Kiugrottam Edward tartásából és vad léptekkel mentem Emmett felé, még meg sem tettem, de már előre bántam. Lendítettem a jobb kezem és tiszta erőmből az arcához vágtam. A következő pillanatban sikítottam a fájdalomtól.

Eltört a kezem! -állapítottam meg és összeszorítottam a fogam.

Jaj, Bella! -sóhajtott Edward.

Épp segíteni akart, amikor Jacob karjaiban találtam magam. Felemelt és be akart vinni a házba, nem ellenkeztem, Edward morgott rá, Jacob forró teste az enyémhez simult és jólesett langyos kényeztetése, olyasmire jöttem rá, amire nem akartam.

Szeretlek. -mondtam Jacobnak egy óvatlan pillanatban, Edward morgása alább hagyott, én pedig megdöbbentem magamon.

Jacob szája a füléig elért, én viszont zihálni kezdtem, kiszabtam magam Jac karjaiból és Edwardhoz rohantam, a szemeiben oly' szörnyű fájdalom tükröződött, hogy még én is megéreztem, nem akartam elhinni a történteket. Olyan buta voltam, életem szerelme nem nézett rám, sarkon fordult és elindult az erdőbe.

Edward… - hebegtem, majd a könnyeim kiszöktek. -Edward nem úgy gondoltam!

Hirtelen mellettem termett és megragadta a karomat.

Akkor mégis hogy gondoltad? - követelte a választ, a hangjában egy csepp élet sem volt, életemben először megrémültem tőle.

Szeretlek Edward… - nyöszörögtem.

De azt a korcsot jobban… - sóhajtotta, ismét elindult.

Edward! -ordítottam utána. -Kérlek, nem akartam, Edward! - a torkom összeszűkült és nem kaptam levegőt, erősen ziháltam és a könnyeim is zúdultak.

Bella, gyere… - mondta Jac és megfogta a kezemet, de idegesen löktem el magamtól.

Tűnj innen el! -ordítottam, a hangomnak volt egy hisztérikus árnyalata.

Várj! - szólt Edward után Em és eltűnt.

Kérlek, gyere vissza, SZERETLEK! - minden igyekezetem ellenére elcsuklott a hangom s összerogytam a földön.

Az eső zuhogni kezdett, de én arra sem emlékeztem, mikor alkonyodott. Nem emlékeztem semmire, csak feküdtem a vizes sárban és sírtam, úgy éreztem a mellkasom szétszakad. Nem tudtam mi tévő legyek, csak egy fekete alak rángatott ki az önkívületből.

Bella… - halottam egy isteni hangot, de most közömbösen szólt hozzám. - Kérlek, menj vissza Charlie-hoz.

Nem… - nyöszörögtem.

Bella, a kapcsoltunknak vége… - mikor ezt kimondta, hiába karoltam át magam, úgy éreztem apró darabkákra estem…