Másnap este mindannyian a nappaliban gyűltek össze, kivétel nélkül.

Alice-nak még délután volt egy látomása, miszerint ahogy azt már előre sejtette, aznap este érkeznek meg Denaliból.

Mikor Bella és Edward nagy nehezen levonultak a nappaliba, Alice nekik is elújságolta, mire Bella ideges lett. Senki sem bírta lenyugtatni őt teljesen, még Jasper és Edward együttes ereje sem segített sokat. Ideig-óráig ugyan elfelejtette, de mindig újból felszínre tört.

– Bella, esküszöm, az Edward felé irányuló vágyaidat sokkal jobban bírom, mint ezt az idegeskedést, ami most benned van! – szólalt meg Jasper.

Emmett kuncogni kezdett, míg Bella csak feszengett.

– Sajnálom, Jasper – motyogta aznap már sokadjára.

– Már nem is számolom, hanyadszorra kérsz bocsánatot. A huszadik alkalom után inkább feladtam – morogta a fiú.

Rosalie, mivel Bella mellett ült, ahogyan Edward is, most odafordult a lányhoz. Megfogta annak ökölbe szorult jobb kezét, mire a barna hajú lány is ránézett.

– Ne idegeskedj! Van esetleg valami okod rá?

– Igen.

– Csakugyan? Na, és mi? – kérdezte Alice.

– Tudjátok jól.

– Nem, nem igazán tudjuk – válaszolta Edward.

Bella felsóhajtott.

– Mi van akkor, ha nem bírom visszafogni magamat, és rá támadok valamelyikükre? Például Carmenre? Vagy Kate-re? Vagy a többiekre?

Edward csodálkozva nézett rá, ahogy Rosalie is.

– Emiatt idegeskedsz? – kérdezte Esme kedvesen.

Bella hevesen bólogatott.

– Ó, én pedig azt hittem, hogy… – kezdte Emmett, de Rosalie egy figyelmeztető pillantással elhallgattatta.

– Ne aggódj, Bella! – szorította meg a kezét. – Minket sem bántottál.

Bella vágott egy fájdalmas fintort, és az erdőt kezdte kémlelni, miközben beszélt.

– Nem sok híja volt.

– Nem az a lényeg, hogy mi választott el attól. Hanem az, hogy nem tetted meg. Megálltad, uralkodtál az érzéseid, ösztöneid felett – próbálta meggyőzni őt Jasper.

– Nem lesz semmi baj, Bella. Láttam, hogy rendben megérkeznek, te pedig nem fogsz rájuk támadni – vigyorgott Alice.

– Lehet, hogy akkor még nem, mikor megérkeznek. De később?

– Edward rossz hatással van rád – mondta Rosalie.

Az említett kérdőn felvonta szemöldökét, felé fordulva.

– Miért is?

– Ez nem igaz, Rose – védte meg szerelmét Bella.

– Mert feleslegesen aggódsz, ahelyett, hogy belátnád, hogy nagyon szépen haladsz saját magad megfékezésével. Nem rontasz rá senkire, és még a vérnek is ellent tudsz állni egy ideig. Valljuk be, ez azért nagy szó, tekintve, hogy újszülött vagy.

Bella hálásan pillantott fel Rosalie-ra.

– Azért az nem igaz, hogy nem ront rá senkire – vigyorgott kajánul Emmett. – Nem szoktad látni Edward ruháit? – nevette el magát.

– Ki beszél? – forgatta meg szemeit Edward.

– Már bocs, öcskös, de én nem szoktalak téged leteperni.

A szobában mindenki harsány nevetésbe kezdett.

Észre sem vették, hogy időközben a Denali klán is megérkezett. Az érkezettek kiléptek az erdő fái közül, és a Cullen család nevetése mosolyt csalt az arcukra nekik is. Egyedül Tanya nem mosolygott; ő inkább fintorgott.

Carmen Eleazarral kézen fogva sétált oda az ajtóhoz, majd egy kopogtatás kíséretében megálltak.

A nappaliban a nevetés csillapodott, míg Alice izgatottan csillogó szemekkel nézett az ajtó  felé.

Carlisle felállt, nyomában Esmével ment ajtót nyitni.

– Carlisle, Esme! De jó titeket újra látni! – ölelte meg mindkettejüket Eleazar, és Carmen is.

– Mi is örülünk nektek, Eleazar – veregette meg barátja hátát Carlisle.

– Gyertek csak beljebb! – állt félre az útból Esme, hogy a vendégek is beljebb léphessenek.

Bella megszorította Edward kezét, olyan erővel, hogy a keze még jobban elfehéredett. Ujjaival görcsösen fogta át annak csuklóját.

Edward elnyomott egy fájdalmas sziszegést.

– Kérlek, Bella, ne szoríts ennyire erősen. Ne feledd, hogy még erősebb vagy nálam – súgta a fülébe Edward.

– Sajnálom – lazított a szorításán a lány.

Edward átkarolta derekát, és talpra állította őt, arcára pedig egy puszit nyomott.

– Ne aggódj! Tudom, hogy nem bántanád Carmenéket.

Bella kételkedve nézett fel rá.

– Ne feledd, hogy te is mindig megbíztál bennem, míg ember voltál, hogy nem bántalak. Én is megbízom benned, hogy nem fogod őket bántani – bökött fejével az érkezettek felé, akik már a család többi tagját üdvözölték.

– Most kezdem érteni, micsoda teher volt rajtad akkor – sóhajtott Bella.

Edward elmosolyodott.

– Bella, Edward! De jó titeket megint látni! – lépett hozzájuk Carmen.

– Szervusz, Carmen –  üdvözölte őt Edward.

– Szia – mosolygott félszegen Bella.

– Nahát, Bella! Még szebb lettél, mióta láttalak – lépett hozzájuk Eleazar is.

– Eleazar – köszöntötte őt is Edward.

Bella zavartan mosolygott.

– Öröm titeket újra látni.

– Pedig nem úgy tűnik, mintha olyan nagyon örülnél – nevetett fel Kate, csatlakozva hozzájuk.

Aztán közelebb lépett Bellához, és magához ölelte őt. Bella ledermedt egy pillanatra, de azért sután visszaölelt ő is. Kate nevetve engedte el őt.

– Mióta vagy te is vámpír? – kérdezte érdeklődve Carmen.

– Három hónapja.

– Pedig nem úgy tűnik – mutatott rá Eleazar.

Edward büszkén elmosolyodott.

– Bella nagyon ügyes, és hamar tanul.

– Valami képessége is van talán? Ugyanazt kapta volna, mint Carlisle? Az önuralmat? – kérdezte izgatottan Eleazar.

Edward már épp válaszolt volna neki, mikor újabb vendégek léptek oda hozzájuk, hogy üdvözöljék  őket.

– Szervusztok – köszöntötte őket Irina.

Irina mögött Tanya álldogált, aki le sem vette a szemét Edwardról.

– Szia, Irina.

– Üdv, Irina.

– Már értem, mi volt az az ismeretlen vámpír illat, ami a levegőben terjengett, már az erdő felétől.

Irina jelentőségteljesen Bellára nézett, majd elmosolyodott.

– Na, milyen vámpírnak lenni?

Bella hirtelen azt sem tudta, mit mondjon. Zavartan próbált valami értelmes választ kinyögni, ám Emmett hangos nevetésére mindannyian felé fordultak.

– Ne aggódj, Irina. Bella kiélvezi minden pillanatát. Ugye, Bella? – kacsintott rá Emmett.

Edward megforgatta szemeit, míg Bella zavarában a padlót kezdte fixírozni.

– Talán üljünk le, úgy beszélgessünk – indítványozta Carlisle.

Bella Edward mellé ült le, másik oldalán Eleazar volt, a férfi mellett pedig Carmen foglalt helyet. Tőlük jobbra Rosalie és Emmett volt, míg Belláékkal szemben Tanya és Irina ült, Carlisle és Esme társaságában. Alice és Jasper az Edwardtól balra eső kanapén foglaltak helyet.

– Nagyon szép ez a házatok is – dicsérte meg őket Carmen, tekintetét végigjáratva a szobában.

– Köszönjük – mosolyodott el Esme.

– Minek köszönhetjük a látogatásotokat? – kérdezte Carlisle.

Eleazar és Carmen egy jelentőségteljes pillantást váltottak, majd mindketten Tanyára néztek, aki továbbra is Edwardot figyelte, ám a fiú a legkisebb figyelmet sem tulajdonította felé.

Edward Bellát karolva ült, testük teljesen érintkezett.

– Nos, igazából nem éppen szívderítő okból kifolyólag – kezdte Eleazar.

– Ezt hogy érted? – ráncolta homlokát Jasper.

– Ezt talán inkább Tanyától kérdezzétek.

Mindenki felé kapta a tekintetét, egyedül Edward nem nézett rá. Ő inkább Bella arcát simogatta mind tekintetével, mind kezével.

Bella igazából csak most vette észre Tanya jelenlétét. Mindeddig nem látta, hiszen az Irina mögött bújt meg, mikor az odament köszönni hozzájuk. Most, hogy jobban megfigyelhette, látta, hogy Tanya le nem veszi a tekintetét a mellette ülő Edwardról, még most se, hogy mindenki őrá néz várakozóan.

Bella óvatos pillantást vetett a szeme sarkából Edwardra, bár ez felesleges volt, hiszen így is érezte, hogy szerelme őt figyeli. De muszáj volt látnia is, hogy meggyőződhessen erről.

Tekintetét visszakapta Tanyára, aki továbbra sem nézett másfele. Bella szemei dühösen összeszűkültek, és bal kezét látszólagosan Edward jobb combjára tette, mire az egy pillanatra összerándult.

– Tanyától? – kérdezte Carlisle, megtörve a csendet, ami csupán egy másodpercig tartott.

Tanya észrevette Bella mozdulatát, amint az Edward combjára teszi a kezét, mire gúnyosan elmosolyodott. Ez a mosoly azonban eltűnt arcáról, amint Carlisle-ra pillantott.

– Igen. Előkerült Laurent.

– Laurent? – döbbent meg Esme.

– Beszéltél is vele, hogy miért volt távol? Illetve, hogy hova tűnt? – kérdezte Carlisle.

Carlisle-on és Esmén kívül a Cullen család tagjainak valahogy nem akaródzott beszédbe elegyedni Tanyával, pedig a hír őket is megdöbbentette kissé.

– Igen. Azt mondta, hogy vadászat közben összetalálkozott Victoriával. Victoria rá akarta venni, hogy segítsen neki Bellát megölni. Laurent nem volt benne biztos, hogy még nem változtattátok át, mire Victoria elmesélte neki, hogy már egy ideje figyeli őt, és biztosra tudja, hogy ő még ember. Laurent nem akart segíteni neki, mivel ő már más életmódot választott, és ebben nincs benne az, hogy embert öljön. Victoria erre bedühödött, és meg akarta őt ölni, de Laurent szerencséjére, Victoriával ellentétben ő pont akkor vadászott, így sikerült megszöknie Victoria elől. Sérülést ugyan így is szerzett, de már jobban van.

A szobába csend állt be. Mindenki a hallottakat emésztette, kivéve a Denali klán tagjait, akik már egyszer hallották a történetet mind Tanya, mind Laurent elbeszélésében. Ők csak türelmesen várták a Cullen család kérdéseit.

– Victoria nem mesélt Laurentnek a tervéről? Nem mondta el, hogy gondolta…? – hallgatott el jelentőségteljesen Carlisle.

– Nem. Látta Laurenten, hogy nem igazán van kedve összefogni vele, így nem bocsátkozott részletekbe.

– Laurent most hol van?

– Otthon Denaliban.

– Nem féltek, hogy esetleg Victoria visszamegy és megtámadja őt? – kérdezte Esme.

– Nem. Laurent erős.

Edward megvetően felhorkantott, de nem szólt semmit sem.

– Victoriával mi történt? – kérdezte továbbra is Carlisle.

– Laurent szerint eltűnt. De azt nem tudja, hová mehetett.

– Akkor lehetséges, hogy keresni fogja Bellát – szólalt meg eltöprengve Jasper.

Edward egész testében megfeszült, és még közelebb vonta magához szerelmét.

Eleazar mosolyogva fordult felé.

– Nem kell féltened Bellát. A képessége miatt szinte legyőzhetetlen.

Mindenki értetlenül nézett a férfire. Nem értették, miféle képességről beszél, hiszen Bellán mindeddig semmi sem mutatkozott meg, mely arra utalt volna, hogy neki is lenne képessége.

– Miről beszélsz, Eleazar? – kérdezte Jasper értetlenül.

Eleazar ugyanolyan értetlenül bámult vissza rá.

– Hogyhogy miről? Hát Bella pajzsáról!

A szobában még nagyobb lett a csodálkozás és értetlenség.

Eleazar hitetlenkedve nézett körbe, tekintete pedig végül Bellán állapodott meg.

– Még te sem tudod? – kérdezte tőle.

– Sajnálom… de nem tudom, miféle pajzsról beszélsz.

Eleazar összevonta szemöldökét.

– Pedig mostanra már kellett volna jelentkeznie… Általában az első hétben már ki szokott derülni, hogy mi a képessége az új vámpíroknak, ha van. Te pedig már hónapja vagy vámpír… mostanra már kellett volna jelentkeznie! – motyogta félhangosan mintegy magának.

– Bella mindig is csodabogárnak számított – mosolygott Emmett.

– Csodabogárnak? – nézett rá Carmen.

– Sose úgy reagált dolgokra ahogy kellett volna, sose azt mondta vagy tette, mint amire számíthatnál, és valahogy mindig olyan más volt – foglalta össze Edward.

– Mindig különbözött a többiektől – bólintott Alice is.

Eleazar újból Bellára emelte tekintetét, melyben most kíváncsiság honolt.

– Megengeded? – emelte fel kezét, kérdőn nézve rá.

Bella bólintott, habár azt sem tudta, mire készül a férfi.

Eleazar megérintette őt a fején, majd lehunyta szemeit. Pár pillanatig így maradt, megdermedve, miközben a szobában érezhető volt a feszült várakozás.

Aztán Eleazar kinyitotta szemeit, és elengedte Bella homlokát. Elismerően nézett a lányra, aki ettől még jobban összezavarodott.

– Csodálatos képességed van… ugyan nem te vagy az egyetlen, akinek ez adatott meg, de azon felül csodálatos. Lenyűgöző. Káprázatos…

Edward köhintett egyet, mire a férfi észbe kapott.

– Bellának egyfajta pajzs, egy burok védi az elméjét. Képes kilökni ezt a pajzsot magából, aki pedig ez alá a burok alá kerül, azt védi őt más vámpírok képességétől. Ezen felül, Bella még arra is képes, hogy amilyen képességet próbálnak alkalmazni rajta, mialatt ő úgymond működésbe hozza ezt a pajzsot, azt elnyeli, magáévá teszi. Vagyis utána már ő is képes felhasználni azt a képességet, amit kipróbáltak rajta. Összetett képesség, de nagyon hasznos és csodálatos. Ezért is mondtam azt, hogy szinte legyőzhetetlennek számít.

Bella kigúvadt szemekkel nézett Eleazarra. Sose gondolkodott még azon, hogy vámpírként neki lenne-e képessége, és ha igen, akkor mégis miféle. Ő maga ugyanis nem talált önmagában olyan dolgot, ami vámpírlétében felerősödhetne, ezáltal a képességévé válna.

Megdöbbentették Eleazar szavai, hiszen a férfi hogy képes arra, hogy mindezt meglássa? Talán ez lenne az ő képessége?

– Ezeket honnan tudod? – kérdezte meg hangosan.

– Ez Eleazar képessége. Képes felismerni a képességedet, valamint azt is, hogy az hogyan működik, milyen korlátjai vannak – válaszolta meg Edward a férfi helyett.

– Ha már a korlátoknál tartunk… – kezdte Jasper.

Látszólag valamin nagyon törte a fejét.

– Igen? – nézett rá Eleazar.

– Bellának mik a korlátjai? Arra képes, hogy eltűntesse ezt a pajzsot teljesen, engedve ezzel, hogy mások képességei mégis elérjék őt?

– Némely esetekben képes lehet rá, de ennek nagyon kicsi a valószínűsége. Ezt még én sem tudom biztosra.

– Ez hogy lehetséges? – döbbent meg Carlisle.

– Én magam sem tudom. Engem is ugyanúgy megdöbbent ez, mint téged, Carlisle.

– De ha ez tényleg igaz… – szólalt meg Bella halkan – Akkor mégis hogy lehetséges az, hogy Alice képes látni a jövőmet, Jasper pedig tudja használni rajtam a képességét?

– Edward nem tud olvasni a gondolataidban, igaz? – kérdezett vissza Eleazar, mire a lány bólintott. – Más vámpírok próbálták már rajtad a képességüket?

– Nem – felelt Edward Bella helyett.

– Talán ez azzal magyarázható, hogy Alice nincs konkrétan rád utalva, úgy mond. Edwardnak a fejedbe kell látnia ahhoz, hogy hallhassa a gondolatokat, és Jasper sincs arra utalva, hogy hozzád érjen, ha például le akar nyugtatni. Nagyon zavarosnak hangzik, tudom. De én is össze vagyok zavarodva. Nem értem pontosan, hogy miként lehetséges ez. Hiszen, ha Alice és Jasper is tudja használni a képességét veled szemben, akkor Edwardnak is kellene tudnia…

– Én sose akartam, hogy Edward tudjon olvasni a gondolataimban – motyogta halkan, egy pillantást vetve szerelmére.

Eleazar szeme felcsillant erre a mondatra.

– Na, és Alice és Jasper? Azzal nincs kifogásod, ha ők használják rajtad a képességüket?

– Nem, nincs. Kifejezetten hasznos tud lenni néha – mosolyodott el halványan.

Alice és Jasper is elmosolyodott, akárcsak a többiek, kivéve Tanya.

– Akkor lehet, hogy ez a titok kulcsa. Lehet, hogy Edward azért nem képes hallani a gondolataidat, mert te nem akarod ezt, míg a többiek ellen nincs kifogásod.

– Azt mondod, hogy lehetséges az, hogy ha Bella akarná, akkor tudnék olvasni benne? – kérdezte izgatottan Edward.

– Lehetséges, Edward, lehetséges.

Edward izgatottan fordult Bella felé.

– Kérlek! Csak egyszer! – nézett bele annak szemeibe.

– Később, Edward. Még tisztáznunk kell Bella képességével egy-két kérdést – szólalt meg Carlisle.

– Mégis miket? – dünnyögött a fiú.

– Hogy tudja kilökni magából a pajzsot?

– Erre saját magának kell rájönnie.

– Talán én segíthetek neki – szólalt meg Kate.

– Hogyan? – kérdezte Bella.

– Tudod, nekem az a képességem, hogy képes vagyok áramot vezetni a bőrömön, és ha valaki hozzám ér, akkor olyan érzése lesz, mintha megrázta volna őket az áram.

– De hiszen mikor megöleltél, nem éreztem semmit sem – értetlenkedett Bella.

Kate felkuncogott.

– Persze, mivel akkor visszaszorítottam ezt.

– Kate-nek igaza van. Ő lehet, hogy tényleg tudna segíteni – mondta Carmen.

– Valamennyire hasonlít egymáshoz a kettő. Bellának is, ugyanúgy, mint Kate-nek éreznie kell, hogy a pajzs fokozatosan egyre nagyobb területet ölel fel.

– Szóval, segítsek? – ajánlotta fel mosolyogva Kate.

– Megköszönném – bólintott Bella. – Ugyanis fogalmam sincs, hogyan kellene hozzálátni.

– Ne aggódj, majd én segítek! – nyújtotta felé a kezét, miközben már felállva közelített felé.

Bella is fel akart állni, hogy megfoghassa a lány kezét, de Edward visszatartotta, és dühösen meredt Kate-re.

A lány csak mosolygott, majd leengedte kezét.

– Sajnálom, de túl kíváncsi vagyok.

– Ne merd kipróbálni rajta – suttogta vészjóslóan megvillantva szemeit Edward.

– Ne aggódj, nem lehet nagyobb baja. Amint nem érek hozzá, már nem is érzi.

– Akkor sem. Nem. Megtiltom.

– Nyugalom, Edward – simogatta meg a fiú arcát Bella.

Edward vonásai fokozatosan simultak ki, tekintetével azonban még keményen, vészjóslóan nézett Kate-re.

– Rendben, rendben – sóhajtott fel Kate.

– Tudni fogok róla, ha megtetted – figyelmeztette őt a fiú.

Kate bólintott, jelezve, hogy megértette.

– Eleazar – szólt közbe Jasper.

– Igen?

– Hány fajta képességet bír úgymond magába szívni Bella? És ezeket meddig bírja magában tartani vagy használni azokat?

– Ha Bella már megszerzett egy képességet, akkor az meg is marad benne az örök időkig. Nem képes arra, hogy… úgymond kiadja magából. Csak elnyomni képes. De ezt még meg kell tanulnia, hogyan kell. Azonban érzem, hogy már volt egy kitörése.

– Hogyan? – szólalt fel egyszerre az egész Cullen család.

Eleazar elmosolyodott ezen.

– Nem tudom, hogy nem vehettétek észre. Ki gyakorolta rajta mostanában a legjobban a képességét?

– Jasper – vágta rá Edward, fivérére nézve.

Jasper döbbent arcot vágott, szemeiben azonban ott volt az utólagos felismerés lángja.

– Ez megmagyarázza, miért voltál mostanában olyan heves – vigyorgott rá Alice.

– Bella is nagyon heves volt az utóbbi időkben – vigyorgott Emmett is.

– És csak a megismerkedésünk elején kellett egy héten kétszer-háromszor vadászni járnod.

– Bella szintúgy háromszor jár egy héten – mondta Edward.

– Valamint Bella le tudja nyugtatni magát olyan módon, mint amire csak Jasper képes a képessége miatt – mutatott rá Rosalie.

– Hú… – nyögte ki Bella.

– Ezek szerint Bella felvette Jasper képességét – állapította meg Esme.

– Nagyon úgy tűnik az elmondásaitok szerint – bólogatott Carmen.

– De… én nem is tudom, hogyan kell ezt használni – értetlenkedett Bella.

– Ez így szokott lenni – mosolyodott el Edward. – Az első kitörésedet nem önmagad irányítod, valahogy tudat alatt történik az egész.

A szobára újból csend borult.

Bella a hallottakon gondolkozott. Sosem hitte volna, hogy lesz bármi képessége, csak reménykedni tudott igazából, hogy nem a kétbalkezessége lesz. Most pedig jön Eleazar, aki elmondja, hogy szinte legyőzhetetlen… Hiszen a vámpírok képességei nem fognak rajta, ha ő maga nem engedi, de ha harcra kerül a sor, akkor a pajzs nem védi őt. Legalábbis erre utaltak a férfi szavai. Azonban egy valami szöget ütött a fejében…

– Eleazar – ejtette ki a száján a férfi nevét elgondolkozva.

– Mondjad, Bella.

– Azt mondtad, hogy nem én vagyok az egyetlen, akinek ez a képesség megadatott. Kinek még?

– A Volturi egyik testőrjének, Renatának.

– Volturi? Mi az a Volturi? – vonta össze szemöldökét Bella.

Még soha életében nem hallotta ezt a szót, azonban a férfi egyfajta félelemmel vegyes hálával ejtette ki a nevet, amely hatására szörnyen kíváncsi lett a Volturi mivoltára.

A Denali klán összes tagja döbbenten meredt hol Bellára, hol Edwardra, majd az egész Cullen családra.

Tanya gúnyosan felnevetett, mire Bella felé kapta a fejét.

– Csak azt ne mond, hogy még soha életedben nem hallottál a Volturiról – nézett rá Tanya, szemei gúnyosan megállapodva Bella szemein.

– Pedig így igaz.

Tanya megütközve nézett Edwardra, aki kínosan feszengett a helyén, hallva a felcsendülő  döbbent gondolatokat.

– Nem meséltél neki róluk? – kérdezte döbbenten Irina.

Edward megrázta a fejét, majd lehajtotta. Hasonlított egy kisfiúra, akit egy csínyen értek, és lebukott.

– Valaki elmondaná, mi az? – türelmetlenkedett Bella. – Edward? – nézett szerelmére.

Edward megadóan felsóhajtott, és a lány szemeibe nézve mesélni kezdett.

– Emlékszel még Carlisle történetére?

Bella megütközve nézett vissza rá. Nem értette, hogy jön ez most ide.

– Persze, de miért kérdezed?

– Akkor arra is, hogy eljutott Olaszországba a tanulmányai során. Ott pedig találkozott…

– Aróval, Marcus-szal és Caius-szal – fejezte be a fiú megkezdett mondatát suttogva.

Edward büszkén elmosolyodott.

– Pontosan. Tudod, Aróék a Volturi három vezetője. Egyfajta királyi családként tekinthetsz rájuk a fajtánk számára. Ők ügyelnek a rendre, és nem hagyják, hogy lelepleződjünk. A Volturi egy nagyon régi és hatalmas család. Több ezer évesek lehetnek a vezetőik. Úgy tudjuk, hogy a Volturi 400-ban alapult meg. Akkor még ők hárman voltak, de egyre többen lettek. Olaszországban élnek. Arónak pedig szenvedélye az, hogy maga köré gyűjtse azokat a vámpírokat, akik rendkívül különlegesek a képességüknek köszönhetően.

A vezetők minden lépését testőrök kísérik – fintorgott. – Bebiztosítják magukat, hogy ha valaki lenne olyan elvetemült, hogy megpróbálná megölni őket, akkor ne sikerüljön neki. A testőrök akár az életük árán is megvédik azt a személyt, akire vigyázniuk kell. Renata az egyik ilyen testőr. Ő Aro testőre. A képessége ugyanaz, mint neked.

– Azt Edward elfelejtette megemlíteni, hogy én, ugyanúgy, mint Carlisle, egy ideig a Volturival éltem – toldotta meg Eleazar.

Bella döbbenten pislogott.

– Te miért hagytad ott őket? – kíváncsiskodott.

Eleazar elmosolyodott, majd közelebb húzta magához Carment, aki szintén vigyorgott.

– Mert találkoztam Carmennel. Szerelem első látására, mondhatni – vigyorodott el még szélesebben.

– Szóval… ez a Volturi… emberi véren él?

– Igen – bólintott komoran Carlisle.

– Akkor te is…? – hallgatott el jelentőségteljesen Bella, Eleazar szemeibe nézve.

Az már mosoly nélkül bólintott.

– Oh…

Bella kissé kábult volt a sok információtól, ami az előbb érte őt, így csendbe burkolózott.

Felpillantott, mire látta, hogy Tanya újból Edwardot bámulja. Dühös lett a nőre. Bella a kezét ismét Edward combjára helyezte, de most a belső felére, és sokkal közelebb az ágyékához, mint azelőtt.

Edward megrándult a hirtelen érintéstől, egyik kezét ökölbe kellett szorítania, hogy türtőztetni tudja magát. Most nem csak a Cullen család volt jelen, hanem velük együtt a Denali klán is.

Arcát elfordította Bella felé, és mélyen beleszippantott annak hajába.

Bella érintése egyre erőteljesebbé  vált, csakúgy, mint dühe Tanya felé, aki leplezetlenül bámulta Edwardot.

Jasper érezte a kettejük felől áradó különös érzéseket, legfőképp Belláét, így azonnal nyugtató hullámokat küldött felé.

– Alice, cseréljünk helyet! – súgta a lány fülébe, mire az se szó, se beszéd megtette, amit kért a fiú.

Jasper így Edward mellé  került, aki hihetetlen hálás volt ezért, ugyanis Bella keze el-elmozdult combjáról, hogy végigsimíthasson belső felén. Nehezen bírta türtőztetni magát, ökölbe szorított keze szinte már remegett.

Bella mindebből alig érzékelt valamit. Ő csakis Tanyát vizslatta szemeivel, aki viszont a szerelmét.

– Ó, Bella, látom, Edward eljegyzett! – szólalt fel hirtelen Kate, aki végül Carmen mellé ült vissza.

Erre Tanya rákapta gyilkos tekintetét, majd a jobb kezén levő jegygyűrűre. Arcán sok érzelem suhant át: a féltékenységtől kezdve a dühön át az utálatig minden.

Kate, Irina, Carmen és Eleazar viszont boldogan mosolyogva gratuláltak nekik.

– Köszönjük – suttogta Edward.

Bella próbált mosolyt csalni arcára, de nem igazán sikerült neki. Tanya gyűlölködő tekintete pedig nem tett jót haragjának iránta…

Edward belecsókolt nyakába, amitől viszont ő rándult össze. Váratlan volt és hirtelen, így keze is megdermedt. Lehunyta szemeit, és immár sikerült egy őszinte mosolyra húzni ajkait.

– Igen. Köszönjük…

– És mikor lesz az esküvő? – kérdezte izgatottan Kate, aki sokban hasonlított Alice-ra.

– Uhm… hát, ezen még nem is gondolkoztunk – motyogta Bella, kinyitva szemeit.

Kate hitetlenkedve meredt Alice-ra.

– Még nem kezdted el a szervezkedést?

– Nem. Azután, hogy Edward eljegyezte Bellát… nos… – nézett rá félénken Alice Bellára.

– Két héten belül meghaltak a szüleim – suttogta Bella.

Carmenék arcáról rögtön eltűnt a boldog mosoly, felváltva azt az együtt érző és sajnálkozó  pillantások.

– Részvétünk.

– Köszönöm – bólintott Bella.

Edward megszorította Bella kezét, mely még mindig az ő combját fogta, és óvatosan összekulcsolta ujjaikat, mintegy jelezve, hogy mellette áll, számíthat rá, hiszen ők ketten alkotnak egy egészet.

– Akkor gondolom nem éppen az esküvő szervezésével voltatok elfoglalva.

– Nem, nem igazán. Valahogy nem volt kedvem ünnepelni – mondta Bella.

– Utána pedig jött az, hogy tudomást szereztünk arról, hogy Victoria hosszabb ideje figyeli Bellát. Valahogy mindig olyan szomorú események jöttek, hogy egyikünk sem gondolt az esküvőre – folytatta Edward.

– Én pedig nem erőltettem. Jasper is azt tanácsolta, hogy csak azután kezdjek szervezkedni, miután egyáltalán felkérnek rá – mondta Alice.

– Ez egyfajta célzás arra, drága húgocskám, hogy te lennél a legalkalmasabb arra, hogy megszervezd az esküvőt? – nevetett fel Edward.

– Ó, nem, dehogyis! Ezt egy szóval sem mondtam – vigyorgott amaz.

– Az lehet, viszont én hallottam – mosolygott rá Edward, megbökve kezével tulajdon fejét.

Alice nem szólt semmit, továbbra is csak vigyorgott.

– Természetesen igényt tartunk a segítségedre, Alice – mosolygott rá Bella.

Alice örömében felsikoltott, majd odament Bellához, és nem törődve Edward ellenző morgásával, hevesen megölelte a lányt a nyakánál fogva, miközben lelkesen beszélni kezdett.

– Jaj, Bella, én annyira köszönöm! Minden esküvőt én szerveztem meg eddig a családban! Hidd el, nagyon szép fog lenni a tietek is! Jaj, már láttam ám, hogy ezt fogod mondani! Már úgy vártam ezt a pillanatot!

– Nyugalom, Alice – mosolygott Jasper.

Alice ugyan elengedte Bella nyakát, de szemei izgatottan, örömteljesen csillogtak, arca felpezsdült volt.

– Hidd el, nagyon szép lesz – bizonygatta.

– Talán már azt is láttad? – kérdezte Edward, mintegy mellékesen.

– Még nem sajnos, mert nem döntöttetek az időpontról. De attól még tudom, hogy nagyon szép lesz – csicseregte továbbra is.

– Jól van, Alice, én hiszek neked – mosolygott rá Bella. – Az időpontot pedig majd megbeszéljük.

– Majd, majd… Mikor majd?

– Este – vágta rá Edward és Bella egyszerre.

Alice mindentudóan elmosolyodott, aztán visszaült a helyére.

– De holnap reggel az lesz az első, hogy elmondjátok! – „fenyegette meg” őket Alice.

– Persze, Alice – forgatta meg Edward a szemeit, miközben hátat fordított húgának, hogy Bella felé fordulhasson, és magához húzhassa.

Egy pillanatra sem zavartatta magát a helyiségben levők miatt, csípőjénél tartotta a lányt, mikor megcsókolta.

Bella keze rögtön a tarkója felé kalandozott el, viszonozva annak szerelmes csókját. Gyengéden érintették egymás ajkait, a lány viszont érezte, hogy Edward türtőzteti magát. Ő viszont annyira belemerült a csókba, hogy csak akkor eszmélt fel belőle valamelyest, mikor meghallotta, hogy valaki dühödten bevágja maga mögött a bejárati ajtót, és az erdő fái közé fut…