Edward rohant, ahogy csak tudott, hogy megmentse szerelmét. Mindeközben Alice és Jane próbálták élesztgetni Bellát, vagyis Marie-t, de az a test már végleg élettelen volt. Bella immár saját testében élt, viszont éppen haldoklott. Edward nagyon aggódott, és ahogy a kiserdei házhoz ért, berobbant az ajtón, tekintete az asztalon fekvú testre tévedt, amint rázza a kín.

- Bella, szerelmem hallasz engem? Bella kérlek ne halj meg! - mondogatta kétségbeesetten, nem bírta volna elviselni, ha szerelmének baja esik.

- Edward... soha ne felejts el engem! Szeretlek! - suttogta Bella, alig volt már hátra néhány perce.

- Valamit tennünk kell! Aro mit tehetnénk? - kérdezte kétségbeesetten Edward.

- Mentsd meg. Változtasd át - mondta Aro.

- Azt nem lehet! Nem tehetem! - nézett rá döbbenten, de ő is tudta, hogy nincs más választása.

- Ha azt akarod hogy éljen, akkor tedd meg! Változtasd át! Gyerünk!

Edward habozott. Ránézett szerelme elgyötört, mégis oly gyönyörű arcára, és tudta, hogy nem bírná elviselni, ha meghalna. Így hát fölé hajolt, fogait a bőrébe mélyesztette a nyakánál, majd megcsinálta ugyanezt teste több pontján is, hogy a méreg mindenfelé gyorsan elterjedjen.

- Á! - sikoltotta Bella - égek! Valaki oltsa el a tüzet! Edward! Ölj meg! Ölj meg!

Edward nem bírta elviselni szerelme fájdalmát, vele együtt szenvedett. Bella kapálózott, kiabált, Edward egy percre sem mozdult el mellőle.

- Nyugodj meg Bella! Minden rendben lesz! Hamarosan már nem fogsz szenvedni! - simította meg a lány arcát, de ő ezt nem érezte, nem is látott semmit.

Teljes sötétség telepedett rá, és csak a hatalmas fájdalom maradt.

Edward! Edward merre vagy! Edward segíts! Segíts megszabadulni ettől a kínzó fájdalomtól! Nagyon rossz érzés! Nem bírom már tovább! Nagyon kérlek ments meg! Szeretlek Edward! Meg akarok halni! Kérlek ölj meg! Ha te ölsz meg, nekem az lesz a legnagyobb öröm!

- Meddig fog tartani? - kérdezte Edward Arotól, aki szintén itt maradt, és vigyázott Bellára.

- Mint általában. Három, jobb esetben két nap.

- Nagyon szenved. Még mindig emlékszem arra a fájdalomra, amit most ő is átél - hajtotta le a fejét szomorúan Edward.

Az ajtó hirtelen kinyílt, Alice és Jane lépett be rajta, mikor meglátták Bellát, szinte szóhoz sem jutottak.

- Visszaváltozott? - kérdezte döbbenten Jane.

- Igen - válaszolta Edward - de azonnal elkezdett haldokolni, mert rengeteg volt rajta a sérülés. Nem tehettem mást mint hogy...

- Ő is vámpír lesz - jelentette ki Alice, és elmosolyodott - erre vártam már rég!

Mindketten letelepedtek a két fiú mellé, és ők is végigkísérték Bella átváltozását. Az elkövetkezendő három napban végig mellette voltak, sőt, a Cullen család többi tagja is eljött azóta, hogy megnezzék, miként alakul Bella. Három nap elteltével Edward kezdett aggódni, mert Bella még mindig nem ébredt fel, ráadásul semmi jelét nem mutatta annak, hogy bármit is érezne.

- Valamit rosszul csináltam? - aggodalmaskodott Edward, de Aro leintette.

- Majd ha eljön az ideje, akkor magához tér.

- De olyan mozdulatlan.

- Ne idegeskedj! - intette le Alice is testvérét.

- Könnyű azt mondani! - bosszankodott Edward.

Pontosan ezután egy teljes óra múlva Bella ébredezni kezdett. Először nem érezte a végtagjait, de aztán végre sikerült megmozdulni. Kinyitotta a szemét, s ahogy meglátta Edwardot a szobában, odarohant, és átölelte őt.

- Edward! Annyira szeretlek! De miért van itt mindenki? Én most.. - nézett magán megint végig a lány.

- Igen te most vámpír vagy, a te saját Bella testedben! - nevetett Edward, majd gondolkodás nélkül felkapta a lányt, s olyan vadul csókolta, mint eddig még soha.

Alice megköszörülte a torkát, majd mikor Edward végre elengedte Bellát, ő is átölelte.

- Annyira örülök hogy végre te vagy te! - nevetett.

- Hidd el, én is örülök neki! De Edward, hogy jöttél rá? - kérdezte a fiú felé fordulva.

Edward elmesélte a kórházban történteket, Bella végig nagyon figyelmesen hallgatott.

- És most mi lesz? Nem maradhatok itt mivel állítólag meghaltam vagy mi... - húzta el a száját.

- Elköltözünk! - jelentette ki Edward, majd karjaiba kapta, és sokáig csókolta szerelmét.

Azon a napon megtörtént az, amire mindig is vágytak, egymáséi lehettek immár testestől, lelkestől.