2. rész
Először Renesmee jött be az ajtón. Tudta, hogy az apja látott valamit.
Jacob csak utána jött, a hatalmas kezeiben tartva egy gyermeket. Nem lehetett még egy éves sem.
Ahogy elnéztem a szobát, mindenki döbbenten állt. Carlisle csak tátogott, bármit is akart mondani, nem tudta szavakba önteni. A legkevésbé Esme lepődött meg, ő törte meg a csöndet és odaszökkent Nessie mellé.
-Gyertek be, foglaljatok helyet! Jó benneteket látni. –mondta kedvesen, bár zavart volt.
-Már ha bemehetünk. –motyogta Renesmee, majd apjára nézett.
Edward még mindig csak Jacobot leste, Jacob meg őt.
Először Renesmee jött be az ajtón. Tudta, hogy az apja látott valamit.
Jacob csak utána jött, a hatalmas kezeiben tartva egy gyermeket. Nem lehetett még egy éves sem.
Ahogy elnéztem a szobát, mindenki döbbenten állt. Carlisle csak tátogott, bármit is akart mondani, nem tudta szavakba önteni. A legkevésbé Esme lepődött meg, ő törte meg a csöndet és odaszökkent Nessie mellé.
-Gyertek be, foglaljatok helyet! Jó benneteket látni. –mondta kedvesen, bár zavart volt.
-Már ha bemehetünk. –motyogta Renesmee, majd apjára nézett.
Edward még mindig csak Jacobot leste, Jacob meg őt.
-Gyertek. –szólt még mindig idegesen.
-Végre már hogy itt vagytok! –ment oda hozzájuk Rosalie és Emett.
-Ti? Tudtátok ezt az egészet? –kérdeztem dühösen.
-Hát nekünk szóltak hogy nem ketten vannak. De ezt nekik kell elmagyarázni. Biztos, hogy rosszra gondoltok! –mondta Rosalie bocsánatkérően.
Kezdtem megérteni a lányomat, hiszen én is Rosaliehoz fordultam, amikor mindenki mást gondolt. Nessie is tudta ezt, így már nem is lepődtem meg ezen annyira.
-Igen, erre kíváncsiak vagyunk, mivel ezt nehéz félreérteni. –ült le Edward az étkezőasztalhoz várakozva.
-Edward csak nyugodtan! Hallgasd őket végig! –gondoltam.
Bólintott egyet gyorsan és várt, míg mindenki elfoglalta a helyét. Nagy családi meg beszélés lesz, ahogy látom. Nagyon hosszú délutánnak nézünk elébe, hiszen kicsit komplikált a helyzet. Renesmeenek nem lehet gyereke, mert ugyanolyan, mint mi, már nem változik a teste.
-Szóval remélem, tudjátok, hogy ő nem lehet a mi vér szerinti gyerekünk. A neve Crispin Black. Jacob nem rég a nevére vette. Nagyon sajnáljuk, hogy nem mondtuk el, de tudtuk hogy jöttök és.
-Ez még nem mentség! Fél éve el akartátok mondani! Mi lett volna, ha nem jövünk vissza? Még évekig nem mutatjátok meg? –fortyant fel Edward.
-Dehogyisnem! Csak pont ettől tartottunk, amit most művelsz! Mondta Nessie, hogy hallgasd végig! –szólt Jacob.
-Igen Apu. Akkor folytatom. Spinnyt örökbe fogadtuk, mert úgy gondolom, elég idősek vagyunk már az ilyesmihez –mondta Renesmee.
-Kicsim, azért szólhattatok volna előbb, mit terveztek! Természetesen mindenbe támogatunk benneteket! –mondtam.
-Úristen, már dédszülők is vagyunk. Ez elég aggasztó. –ölelte át Carlisle nevetve Esmét.
-Viszont van néhány feltétel, amit tisztáznunk kell. Az első, hogy bármikor láthatjátok Crispint, mivel a határon építettünk egy házat, a folyó mellett, agy semleges terület. Mindig szólnotok kell, hogy mikor jöttök, mert a farkasok is sokat járnak hozzánk. A második, ha nem otthon vagyunk, hanem la Pushban akkor csak Bella lépheti át a határt, hogy szóljon. A harmadik, pedig nem feltétel inkább egy nagy kérés. Alice és Jasper lennétek Spinny keresztszülei? –végzett Jacob a hosszas szónoklattal.
-Igen ez mind elfogadható. –helyeselt Edward.
Alice már Nessiet ölelgette, amikor meghallotta Jacob utolsó mondatát.
-Hát persze hogy elfogadjuk! Nagyon köszönjük! –csicseregte fülig érő szájjal.
-Na add ide az unokámat. –mondtam ki kicsit furán az utolsó szót. Kicsit fura volt ez nekem.. De mégis jó érzés öntött el.
-Szóval ő lenne Crispin. –vettem kezembe a csöpp embert.
Ha nem tudnám, hogy a lányomnak nem lehet gyereke.. Majdnem úgy nézett ki, mint Nessie kicsinek.
Szőke göndör haja keretezte az arcát, bár rövidebb volt. Barna szemei úgy csillogtak, mint két gesztenye. Amikor rámmosolygott kivillant két kis tejfoga. Fura volt őt a kezeimben tartani. Azonnal éreztem, hogy ő is ennek a fura családnak a része lett és védenem kell bármi áron.
-Drágám, most már büszke nagyszülők vagyunk! –mondta Edward nevetve.
-Azok.. De csak ebben a házban. Sóhajtottam. Renesmee mit mondtatok az embereknek, ki ő? –kérdeztem.
-Hát őt még senki nem látta, csak a farkasok tudnak róla, meg most már ti. –válaszolta
-De ez nem lehet mindig így, ezért Leah dédunokája lesz, aki idekerült hozzá és mi gondoskodunk róla. –mondta Jacob.
-Leahnek? Szóval ő már nem farkas? –kérdeztem meglepődve.
-Nem. Ő feladta, családot alapított és az unokái már 20 éven felül vannak, így hihető a történet.
-Van még valaki, aki feladta a farkaslétet?
-Nem, nincs csak Leah, azóta se volt még egy női farkas. Bár most hogy ittvagytok, nem tudom mi lesz. –nevette el magát.
Ezután mindenki Crispinnel foglalkozott. Attól függően, hogy ember már gügyögött és ezen mindenkinek nevetnie kellett.
-Jó kis délután volt. Köszi, hogy nem úgy fogadtatok, mint egy kívülállót. –mondta Nessie búcsúzáskor.
-Kislányom te jól vagy ? Ilyet soha ne mondj! Mindig itt leszünk egymásnak, bármi történjen! –szólt Edward.
-Köszi Apu. –ölelte meg Nessie.
-Tényleg köszönjük, hogy megértettétek.. A farkasok nem így voltak vele.. –mondta Jacob.
-Tényleg nincs mit megköszönni. –néztem Jacobra.
Miután elmentek, mindenki elvonult a saját kis helyére. Elég mozgalmasra sikeredett ez az első nap. A visszatérésünk napja.
|