A nappaliban �ltem a kanap�n  �sszeg�rnyedve. Rettent�en ideges voltam. Edward el ment meg keresni Jacobot, az �n k�r�semre. �rtem teszi, tudom hogy ut�lja Jacobot, �s m�g is el megy meg keresni az�rt hogy velem besz�lhessen. H�l�s vagyok neki, ami�rt ennyi mindent meg tesz nekem. Tudom hogy ez neki is neh�z, hisz � is tudja hogy Jake szerelmes bel�m. De ha be l�p az ajt�n mit fogok tenni? Mit fogok neki mondani? Egy�ltal�n mit lehet ilyen helyzetben mondani? Sehol az interneten vagy magazinokban nem olvastam arr�l, hogy mit tegyen egy �jsz�l�tt v�mp�r l�ny, aki mikor m�g ember volt nagyon k�t�d�tt a legjobb bar�tj�hoz, aki v�rfarkas, �s akit szint�n v�mp�r kedvese ut�l, azzal a helyzettel hogy legjobb bar�tja az�rt szenved mert szerelmes bel�. Nem tudom mit mondhatn�k neki. Meg akarom nyugtatni, k�z�lni vele hogy sokat jelent nekem, de nem vagyok bel� szerelmes. Mindenk�ppen �szint�nek kell vele lennem. Nem hazudhatok, Jake meg �rdemli az �szintes�gemet, b�r ebben soha nem is k�telkedtem. Mikor Edward el hagyott, � volt �letem legfontosabb szem�lye. Neki k�sz�nhetem tal�n azt is hogy nem vagyok valami gumiszob�ba z�rva. Lelket �nt�tt bel�m, mikor sz�ks�gem volt r�, �s ezt soha sem fogom el felejteni. Ebben a pillanatban hallottam meg Edward �s Jacob l�pteit. Jacob Edward m�g�tt j�tt, k�r�lbel�l sz�z m�terre voltak a h�zt�l, ami f�l percet jelentett nekem. Ennyi id�m volt fel k�sz�lni. Nem tudtam gondolkodni, tudom hogy v�mp�rk�nt t�bb dologra is tudn�k gondolni, �s figyelni, de most csak a k�ts�gbeesetts�gemmel tudtam foglalkozni. K�r�lbel�l f�l perc eltelt�vel az ajt� nyit�dott, �s Edward l�pett be rajta, Jacob m�g�tte egy m�terrel. Be j�tt, �s meg �llt az ajt�ban, be sem csukta. V�gig n�zett a csal�domon, majd r�m szegezte a tekintet�t. A szem�ben csak �gy csillogott a f�jdalom, a szenved�s, �s a k�n, ami az ir�ntam �rzett szerelem miatt volt.

• Jacob – suttogtam, majd k�t l�p�ssel �t szelve a szob�t oda �rtem hozz� �s meg �leltem.
• Bella – mondta hangosan
• Mi�rt futott�l el? – k�rdeztem el engedve az �lel�sb�l, �s a szem�be n�zve. Le hajtotta a fej�t, nem v�laszolt.
• Bella, �n nem tudom mi volt velem, �n csak – el csuklott a hangja, nem tudta be fejezeni.
• Menjetek fel a szob�ba, azt hiszem n�gyszemk�zt kellene besz�lnetek. – aj�nlotta kedves hangon Esme
• Gyere – mondtam Jacobnak, majd el indultam a szob�nk fel�. Ki ment�nk az erk�lyre, az es� esett, de ez egyik�nket sem zavart.
• Jacob, mi�rt j�tt�l? – k�rdeztem t�le, mi ut�n hellyel k�n�ltam.
• Csak l�tni akartalak. Azt hittem hogy jobb lesz. – mondta, a hangj�n hallottam a f�jdalmat.
• Jajj, Jake. Annyira szeretn�k seg�teni neked. – mondtam
• Nem, Bella. Nem a te hib�d. K�rlek ne hib�ztasd magad.
• De… - kezdtem, de fel emelte a mutat� �j�t, jelezve hogy maradjak csendben.
• Semmi de, ne hib�ztasd magad – mondta, a hangja halk.

Ebben a pillanatban �gy n�zett r�m mint egy kis fi�. Mint az �n Jacobom.  Nagyon r�gen h�vtam �gy magamban. �gy k�l�nb�ztettem meg a nekem sz�npatikus Jacobot, �s Sam Jacobj�t. Ez az arca volt az esk�v� el�tti utols� eml�kem r�la. Mikor meg tudtam hogy v�rfarkas. Mikor azt mondta, hogy nem tal�lkozhatunk t�bb�, �s ut�na nem fogadtam el a bocs�nat k�s�r�t. Amikor �jra �ssze omlottam. Ezek ut�n egy h�nappal tal�ltam meg a dolgaimat a szob�m padl�ja alatt. De most m�g is miattam szenved, �s �n nem tehetek ellene semmit.

• Hova fogsz most menni? – k�rdeztem hirtelen r� n�zve. � is el mer�lt a gondolataiban.
• Gondolom vissza Forksba. Ap�m �s a falka v�r. – mondta
• Ap�m hogy van? – k�rdeztem halkan
• M�r valamivel jobban, de m�g mindig �ssze van t�rve. Azt hiszi meg halt�l, szerinted hogy �rzi mag�t? – a hangja g�nyos lett, amit�l meg h�kkentem.
• Jacob, tudom hogy ez �gy most rossz. De hosszabb t�von mindenkinek �gy a legjobb. – halkan besz�ltem, a keze remegni kezdett.
• Kinek j� ez, Bella? Ap�dnak, �s nekem semmik�pp. – kezdte fel emelni a hangj�t, de nem ijedtem meg t�le.
• Hossz� t�von mindenkinek ez a legjobb – �n is fel emeltem a hangomat.

Jacob meg fogta a korl�tot, �s az �kl�t a hal�nt�k�hoz szor�totta. K�r�lbel�l t�z perc el telt�vel, mely teljes csendben telt, hozz�m fordult. A remeg�s abba maradt, �gy n�zett ki hogy le nyugodott.

• Ne haragudj, mostan�ban el�g gyakori – Jake hangja b�ntudattal vot teli
• Semmi gond – mondtam halkan.

Vissza �ltem, az es�  k�zben el �llt. Jacob is le �lt, cs�p�g�tt bel�le a v�z, de l�that�an ez volt a legkisebb gondja. A haja r�vid volt, �s le lapult az es�t�l.

• Mi �ta vagy Swidonban? – k�rdeztem
• Egy hete k�r�lbel�l, de nem sz�moltam. – v�laszolt, �s a szem�ben �jra f�jdalom csillant meg.

L�ttam ahogyan egy k�nnycsepp hullik ki a szem�b�l, �s akkor d�bbentem r�, hogy soha nem l�ttam Jacobot s�rni. Hirtelen �jra k�nyszerem t�madt arra hogy meg �leljem, �s azt mondjam neki hogy minden rendben van. De nem mondhattam azt, csak meg �lelhettem. Nem tehettem t�bbet. Fel �lltam, �s �t �leltem. Megint �gy n�zett r�m mint egy kis fi�, mik�zben folytak a k�nnyei.

• Mit tehetek �rted? – k�rdeztem.
• Semmit, meg vagyok magammal – mondta
• Mikor ett�l, �s tiszt�lkodt�l utolj�ra? – n�ztem r�. Musz�j volt tennem �rte valamit.
• Utolj�ra k�t napja ettem. Tiszt�lkodni pedig mikor el j�ttem Forksb�l. – v�laszolt. Nem n�zett a szemembe
• Menj, f�r�dj meg. Addig sz�lok Esm�nek hogy csin�ljon valami vacsor�t.
• Bella, ez igaz�n nemsz�ks�ges.  – menteget�z�tt
• Menj – mondtam, �s �t l�kd�stem a szob�n, be a f�rd�be.

Le mentem a f�ldszintre. Az eg�sz csal�d a nappaliban �lt.

• Esme, csin�ln�l valami vacsor�t Jacobnak? – k�rdeztem
• Persze, kedvesem. K�ld el a f�rd�be, biztosan nem volt alkalma tiszt�lkodni egy ideje. – aj�nlotta Esme
• M�r el k�ldtem – mondtam. M�g el kaptam Rosalie besz�l�s�t mi szerint „ Nem el�g hogy azt a kuty�t be engedj�k a h�zba, m�g f�rd�het, �s ehet is?”
• Rose – szidta Esme

Fel mentem az emeletre. Hallotam Rose halk motyog�s�t amit Emmettnek c�mezett. Esme r�ntott h�st csin�lt Jacobnak. Mire fel �rtem meg f�rd�tt.

• K�sz�n�m, ez nagyon j�l esett – mondta h�l�s hangon.
• Semmis�g, Jake – mondtam mosolyogva
• Esme m�r k�sz�ti a vacsor�dat – mondtam neki
• Csatlakozol? – k�rdezte csipkel�dve, �s egy nagy mosoly jelent meg az arc�n, mely m�lyen �l� szemeihez is el �rtek. �r�ltem, neki hogy v�gre, ha csak egy m�sodpercre is, de �nfeledtnek l�tom az embert, akinek nagyon nagyon sokat k�sz�nhetek.