Az egész Cullen család  és a Denali klán ott maradt négy tagja kivonult az udvarra, ahol Kate és Bella addigra már egymással szemben álltak, és amíg az előbbi magyarázott, addig Bella figyelmesen hallgatta őt.

– Ha a feltevésünk helyes, és neked is hasonlóképp működik a képességed, mint nekem, akkor elmagyarázom, én hogy csinálom.

– Rendben.

– Tehát. Én leginkább visszaszorítom magamba, egy nagyon kicsike kis részre ezt a képességet. Mikor viszont mégis azt akarom, hogy szétterjedjen, akkor arra koncentrálok, hogy fokozatosan egy úgymond réteg borítsa a testemet. De ez tényleg nagyon nagy koncentrálást igényel. Sok időmbe telt, mire megtanultam könnyedén kezelni.

– Mégis mennyibe? – kérdezte szorongva Bella.

– Ötven év – vigyorodott el Kate.

Bella kétségbeesetten nyögött fel.

– Ötven év? Ez most komoly? – hüledezett.

– Bella, nem biztos, hogy ez a legfontosabb most – szólalt meg halkan Eleazar.

– Ó, igen, tényleg. Bocsánat.

Rosalie prüszkölve felnevetett, mire mindenki furcsán nézett rá, kivéve Bellát, akinek pár másodperc után rájött, miért is nevet.

Ő maga is elfojtott egy halk és rövid kuncogást.

– Oké… miért érzem úgy, hogy valamiből kimaradtam? – kérdezte Emmett, tekintetét Rosalie és Bella közt járatva.

– Nem fontos, Emmett, nem fontos – legyintett Rosalie, széles mosollyal.

– Engem mindig kihagytok a jóból – fonta össze karjait maga előtt Emmett.

– Nos, ha megengeditek, folytatnám – szúrta közbe Kate.

Bella bólintott.

– A te képességed inkább elméleti… úgy értem, neked a fejedből kell kilöknöd a pajzsot, míg nekem a testemen kell végigvezetnem ezt a réteget, hogy működésbe hozhassam.

– De honnan fogod tudni, hogy működésbe lépett a pajzs?

Kate elmosolyodott.

– Erre is van már egy tervem. Neked most csupán dühösnek kell lenned… légy dühös, Bella! – mondta, miközben Carmen felé igyekezett. – Szabad? – nézett a nőre, mikor mellé ért.

Carmen aprót bólintott.

– Kate, várj! Inkább…

– Maradj csendben, Edward! Eleazarral már megbeszéltük ezt, míg ti távol voltatok – kacsintott rá Kate.

Bella zavartan álldogált. Nem tudta, hogyan kezdje el kiterjeszteni elméjéből a pajzsot, vagy hogyan legyen dühös.

– Jasper? Segítenél? – kérdezte Bella, a fiúra nézve.

Jasper bólintott, majd közelebb lépdelt hozzá. Pontosan egy lépésnyire állt meg előtte, arcán látszódott, hogy nagyon erősen próbál koncentrálni. Folyamatosan Bella szemeibe nézett.

Bella érezte, hogy egyfajta vörös köd kezdi ellepni az agyát, ám ez sokkalta enyhébb volt, mint az, amelyik akkor tört rá, mikor Tanyára támadt.

Edward látta szerelme arcán, hogy nem igazán válik be, miközben folyamatosan Jasper gondolataira fókuszált, megpróbálva kizárni a többiekét. Ő is közelebb lépett hozzájuk, igaz, koránt sem ment annyira közel, mint Jasper. Ő tíz méterre álldogált tőlük.

– Gyerünk, Jasper! Erősebben koncentrálj! – bíztatta őt Eleazar.

– Próbálok – szűrte fogain keresztül.

Bellának megrándult a szája széle, amit Emmett is észrevett, és nevetésben tört ki.

– Hű, milyen veszélyes vagy, Bella! Dühösen ártatlanabbul nézel ki, mint egyébként!

Bella rákapta szemeit, szúrósan nézett a fiúra, mosolya eltűnt.

Jasper erősebb hullámokat küldött felé, megpróbálva a lányra hangolódni. Megérintette mindkét kezével annak két vállát, mire Bella újból felé fordította fejét.

Bella látta visszatükröződni Jasper szemeiben saját magát. Úgy látta bennük magát, mintha csak a tükörbe nézett volna. Látta, hogy szemeinek vörös csillogása szinte fenyegetően nézett ki - legalábbis az ő számára annak tűnt.

Lassan elborította elméjét a düh; más esetben ugyan megpróbálta volna lenyugtatni magát, de most meg sem próbálkozott vele, hiszen pont az volt a céljuk, hogy dühös legyen. Csak úgy tudott gyakorolni, ha feldühödik.

Egy pillanatra megremegett, mikor lelki szemei előtt Tanya gúnyosan vigyorgó arca jelent meg.

– Jasper! – szólt figyelmeztető hangon Edward.

– Menj hátrébb, Jasper – suttogta Bella, hangjában tisztán hallható volt a fenyegető él.

A fiú azonban nem mozdult helyéről, csupán Bella vállait engedte el.

Bella dühösen sziszegett.

– Nem hallottad, mit mondtam? Menj hátrébb!

– Nem – hangzott Jasper szilárd hangja.

– Jól van, Bella, figyelj rám! – kérte Kate.

Bella fél szemmel rásandított. Egyre dühösebb lett, és a tudata legmélyén tudta, hogy Jasper is csak azért nem mozdul a helyéről, ellenállva figyelmeztetésének, hogy még jobban feldühítse őt ezzel is.

– Próbáld meg kilökni magadból a pajzsot. Én most megérintem Carment, te pedig próbáld meg őt a védelmed alá venni.

Bella összeszűkített szemekkel bólintott, majd egész testével Kate felé fordult.

– Megpróbálok enyhébb lenni, mint szoktam – suttogta halkan Kate, úgy, hogy csak Carmen érthesse.

A nő bólintott, majd kifújva a levegőt elszántan meredt Kate-re. Az azonban megrázta a fejét.

– Bella szemeibe kell nézned!

Carmen belenézett Bella vörös szemeibe.

– Ne feledd, Bella: Carmenre koncentrálj, és arra, hogy nem akarod, hogy használni tudjam a képességemet!

Bella bólintott, mire Kate megfogta Carmen vállát.

Carmen fájdalmasan felszisszent, kezeit ökölbe szorította, teste ívbe feszült. Tekintetét azonban nem vehette le Belláról; Kate és Eleazar úgy gondoltál, hogy ha a nő folyamatosan Bella szemeibe néz, akkor a lány láthatja bennük a fájdalmát, így még dühösebb lesz, és talán még könnyebben tudja kilökni elméjéből a pajzsot.

Bella is tartotta a szemkontaktust Carmennal, és ő is összerándult, mikor a nő felszisszent. Azonban a vörös köd már olyan formában eluralkodott felette, hogy ahelyett, hogy a pajzsot terjesztette volna ki, Kate felé indult.

Jasper Edwarddal egyszerre mozdult; elkapták Bellát a karjainál, megpróbálva visszatartani, miközben Emmett Kate elé állt védelmezően.

– Ne, Bella! A pajzsot használd! Ne támadd meg Kate-t! – figyelmeztette Jasper.

Bella megdermedt, agyában bevillantak emlékek, melyben Kate és Carmen játszott főbb szerepet.

Legelőször az jutott eszébe, mikor még emberként, a nappaliban beszélgettek az ő és Edward megismerkedésükről. Akkor mindketten annyira kedvesek voltak vele! Igaz, már előtte is váltottak egy-egy szót, ami miatt Bella a Denali klán tagjai közül leginkább Carment kedvelte meg.

Rögtön ezután beugrott neki az az emlék, mikor Kate még tegnap, köszönésképp egy öleléssel üdvözölte őt.

– Gyerünk, Bella, próbáld meg! – sürgette izgatottan Kate.

– Ne sürgesd őt! – szólt rá Edward.

– Nem jó – csóválta a fejét Jasper. – Érzem, hogy kezd lenyugodni.

– Akkor tegyél ellene! – mutatott rá Kate.

– Egyfolytában ezt teszem.

– Talán nem Carmenen kellene gyakorolnunk… – motyogta, mintegy magának Kate, és elengedte a nőt.

– Sajnálom, Carmen – nézett rá Bella.

Carmen azonban megcsóválta fejét, félszeg mosollyal ajkain.

– Kate-nek sem sikerült rögtön. Sok idejébe telt, mire végre rájött, hogyan is indítsa el.

Jasper elengedte Bella karját, Edward viszont csak lejjebb csúsztatta rajta a kezét, megállapodva derekán.

– Más alanyt kell használnunk.

– Majd leszek én – szökkent előre Alice.

Bella ijedten nézett rá.

– Nem biztos, hogy ez jó ötlet…

– Bella, neked olyan… csali kell, akihez ragaszkodsz, és akkor még dühösebb tudsz lenni.

Alice odatáncolt Kate mellé. Bella szemeibe nézett, mire látta, hogy tekintetében szorongás, kétségbeesés és félelem van.

Vidáman rámosolygott.

– Hajrá, Bella!

Kate már nyúlt Alice kezeiért, mikor Jasper féltőn megszólalt.

– Óvatosan, Kate, kérlek!

Kate biccentett felé.

– Muszáj Alice-szal? –kérdezte egyre kétségbeesettebben Bella.

Kate nem válaszolt, csak megfogta Alice vállát is, pontosan ott, ahol az előbb Carment.

Alice felnyögött fájdalmában.

Bellának erre akaratlanul is eszébe jutott, hogy James elmondása alapján Alice-t egy elmegyógyintézetbe záratták szülei, csak azért, mert a lányuk álmában megjósolta a jövőt. Abban az intézetben pedig a lányt sokszor vetették elektrosokk kezelés alá, amely miatt elvesztette az emlékezetét… Azonban Kate képessége nagyon sokban hasonlított egy ilyen kezelésre.

Bella elméje hirtelen borult vörös ködbe, ahogy a harag és a düh egy párost alkotva áramlottak Kate felé. Szemeit lehunyta, miközben teste remegni kezdett.

Egyúttal azonban más, kívülálló  érzelmeket is érzett, amelyek nem tartoztak hozzá. Nem tudta, kihez tartozhatnak, de nem is érdekelte. A düh egyre jobban eluralkodott felette…

Nagyon lassan kinyitotta szemeit, miközben hevesen zihált.

– Talán abba kéne hagynunk – hallatszódott Edward hangja, mely most aggódóan csengett.

Bellában újabb dühroham ment keresztül; úgy érezte, lekicsinyítik, nem bíznak benne eléggé, hogy képes lenne rá. Dühében morgó hangokat adott ki magából, majd fenyegetően közelebb lépett Kate felé.

Jasper és Edward egyszerre léptek utána, amely még inkább feldühítette.

Nem akarta, hogy minden léptét felügyeljék, hogy kövessék őt. Egyedül akart lenni, a maga ura szeretett volna lenni.

Jasper egyre halványabban érzékelte a lány érzelmeit, majd hirtelen megszűnt ez is. Már nem érezte őt.

– Bella, próbáld meg kilökni magadból! Most! – utasította őt Jasper.

Bella ökölbe szorította kezeit, fogait összekoccantotta, miközben teste rázkódott az erős indulatoktól. Továbbra is összeszűkített szemekkel meredt Kate-re, akinek tekintete nem félelmet tükrözött, hanem izgatottságot.

Bella elszakította tőle tekintetét, majd Alice-ra emelte. Annak szemeiben fájdalom csillant, mire a lány minden erejét összeszedve próbálta kitolni magából a pajzsot.

Edward arca, tekintete, mozdulatai is mind-mind aggodalmat és féltést tükröztek. Tett egy fél lépést Bella felé, de még mielőtt közelebb érhetett volna hozzá, Jasper megragadta karját, mire ránézett. Az megcsóválta fejét, mire Edward idegesen dobbantott egyet.

Bella mindebből nem vett észre semmit sem. Egész testében rázkódott, zihált, fülei pedig zúgni kezdtek. Azonban érzékelte, hogy elméje pajzsának egy kicsiny pontja nagyon lassan, de megindul Alice felé. Még erősebben koncentrálni kezdett, hogy elérhessen a lányhoz, megszűntetve ezzel annak fájdalmait.

Egy hajszálnyival bővült a pajzs azon része, amely Alice megvédésére szolgált, de még  így is kevés volt.

Bella érezte, hogy a térdei megrogynak maga alatt, míg a következő pillanatban felüvöltött fájdalmában, és a földre esett. A pajzs rögtön visszahúzódott saját elméjére.

Edward nyomban mellette termett; odaguggolt mellé, kezével végigsimítva megkínzottnak mutatkozó  arcán.

– Bella? Szerelmem, jól vagy? Mi történt?

Alice is odarohant Bella mellé, ő azonban térdre vetette magát.

– Bella? Bella, minden rendben? Mi van veled?

A földön fekvő lány köré ment mindenki; mindannyiuk arcán aggódás és félelem jelei mutatkoztak.

– Jasper, érzékeled már őt? – kérdezte feszülten Carlisle.

Bella egy pillanatra elcsodálkozott ezen a hangon: a mindig nyugodt, higgadt Carlisle feszült lenne?

Ő továbbra is a földön hevert, zihálva, szemeit szorosan lehunyva. Még visszhangként benne volt az előbbi fájdalom, amit akkor érzett, mikor még jobban el akarta lökni magától a pajzsot.

Edward felhúzta őt a földről, miközben ő is letérdelt, csakúgy, mint Alice. A karjai közé  emelte Bellát, ölébe ültetve őt.

Bella ernyedten simított végig bal karján, miközben még mindig levegőért kapkodott, csukott szemmel.

– Nem, még mindig nem… nagyon, nagyon halványan csak – válaszolta idegesen Jasper.

– Édesem, hallasz? – fordította maga felé Bella arcát Edward.

Bella lassan félig kinyitotta szemeit, ránézett Edward arcára, majd egy féloldalas mosolyt megeresztve visszacsukta szemeit.

– Edward… – suttogta.

– Igen, én vagyok – simította meg arcát.

– Bella, mi a baj? – csendült Rosalie hangja.

– Egy… pillanat – suttogta halkan.

Úgy érezte, mintha rettenetesen elgyöngült volna; a beszéd is nehezére esett. Mindeddig abban a tudatban élt, hogy a vámpírok nem gyengülhetnek el, illetve nem fáradhatnak el, de ő most mindkettőt határozottan érzékelte.

Úgy érezte, mintha a karjai, a lábai, sőt, egész teste ólomsúlyú lett volna. Nem bírta felemelni egy végtagját sem. Az előbb pedig, mikor felnézett Edward arcába, az is nehezére esett.

Edward újból végigsimított arcán, majd lehajolt, hogy homlokon csókolhassa. Alig egy centire emelte fel fejét, míg válaszolt neki.

– Mi várunk.

Homlokát hozzáérintette a lány homlokához, míg szemeivel annak csukott szemhéjait figyelte.

Bella heves légzése folyamatosan csillapodott, visszaváltva normálisba.

Mikor már nem kapkodott a levegőért, kinyitotta szemeit, mire tekintetével rögtön Edwardét látta meg. Aprót elmosolyodott, mikor abban csakis félelem csillogott.

– Ne aggódj, minden rendben! – suttogta neki.

Hallotta, amint a körülötte állók mindannyian megkönnyebbülten lélegeznek fel.

Edward szeme egy pillanatra összeszűkült.

– Nem, semmi sincs rendben – húzódott távolabb tőle.

– Dehogyisnem – makacsolta meg magát Bella.

– Akkor miért érzem úgy, hogy ha nem fognálak, akkor nem lennél képes ülve maradni? –  szegezte neki a kérdést.

Bella zavartan sütötte le pillantását.

– Mi történt, Bella? – kérdezte Alice óvatosan.

– Igen, ez jó kérdés – bólogatott Emmett.

– Úgy bizony. Az egyik pillanatban még álltál, majd felüvöltöttél, aztán meg már a földön ziháltál – mesélte Rosalie azt, amit mindannyian láttak.

Bella kereste a szavakat, hogyan tudná megmondani.

– Én… én… nem tudom pontosan, mi történt – vonta össze szemöldökét.

Edward szorosabban magához húzta, belecsókolva nyakába.

– Akkor meséld el, hogy mit éreztél.

Bella kábán bólintott, megkapaszkodva Edward bal karjába.

– Mikor Jasper rám szólt, hogy próbáljam meg kilökni a pajzsot magamból… még jobban koncentrálni kezdtem. Dühített Kate, hogy fájdalmat okoz Alice-nak, ezért inkább Alice-ra néztem. Láttam, hogy fáj neki, és én segíteni akartam rajta. Aztán rázkódni kezdtem… először fel sem fogtam, de mikor már ziháltam is, valamint a fülem is zúgni kezdett, akkor észrevettem. Megpróbáltam Alice-ra fókuszálni, és… hihetetlen, de éreztem, hogy egy nagyon kis része a pajzsnak elindul felé.

– De hiszen ez csodálatos, Bella! – szólt közbe izgatottan, felcsillanó szemmel Eleazar.

Edward felmordult.

– Folytasd, kérlek.

– Ki akartam bővíteni a pajzsot, hogy nagyobb hatástere legyen. Azonban… alig, hogy sikerült egy kicsit is, éreztem, hogy összeesek. Utána nem emlékszem pontosan… azt tudom, hogy a pajzs azon nyomban visszahúzódott, én pedig a földre estem a fájdalomtól.

– Felüvöltöttél – mormolta csendesen Edward.

Amint találkozott a tekintete Belláéval, a lány számára láthatóvá vált, hogy Edwardban fájdalom van.

Azonban a fiú tekintete elhomályosult egy pillanatra, majd mikor újból kiélesedett, már inkább volt nyugodtnak nevezhető, mint fájdalmasnak, aggodalmasnak, vagy bűntudatosnak.

Jasper felnyögött.

– Mi történt? – kérdezte Esme.

– Bella… Edward…  úristen!

Mindenki értetlenül nézett Jasperre, aki döbbenten bámulta Bellát.

– És akkor most úgy is, hogy mi is érthessük – szólalt meg Emmett.

– Bella használta a tőlem vett képességét. Lenyugtatta Edwardot. Ráadásul, sokkal intenzívebben hatott Edwardra, mint amilyet én tudok küldeni – hadarta még mindig döbbenten.

Eleazar, Carmen, Kate, Esme és Carlisle elismerően, míg Alice, Jasper, Rosalie és Emmett döbbenten néztek Bellára.

Edward féloldalasan elmosolyodott.

– Áh, szóval ezért lettem ilyen nyugodt hirtelen! Mivel nem hallottam Jasper gondolatai közt, hogy ő nyugtatna, így azt hittem, megőrültem, vagy micsoda – mosolygott.

Bella halványan viszonozta mosolyát.

– Káprázatos – suttogta döbbenten Eleazar.

– Lenyűgöző – szólalt meg Carmen is.

– Hogy tudtad alkalmazni rajta? – tudakolta Carlisle.

– Nem tudom – sóhajtott fel csalódottan Bella. – Azt akartam, hogy megnyugodjon, mert láttam, hogy már megint önmagát hibáztatja ezért… és egyszer csak tényleg megnyugodott!

– Akkor ezek szerint ez az egész fejben dőlne el? – pillantott kérdőn Eleazarra Irina.

– Nagy az esély erre – bólintott a férfi. – Hiszen azt már megtapasztaltuk, hogy ha Bella nem akarja, hogy használják rajta a képességüket az adott vámpírok, akkor nem is tudják használni. Most pedig amit elmondott…

– Nagyon úgy néz ki, hogy ez elméleti kérdés – bólogatott hevesen Kate. – Talán, ha most Bella ugyanúgy fejben elhatározná magát, hogy Alice-on ne tudjam használni a képességem…

– Felejtsd el! – dörrent rá Edward.

– De hát te is láthatod, hogy…!

– Azt mondtam, nem! Láthatod, hogy legyengült tőle! – mondta határozottan Edward. – Nem engedem, hogy még egyszer megpróbáld.

– Edward, én… – szólalt fel Bella is, azonban Edward közbevágott.

– Nem, Bella. Nem bírod. Túl erős neked. Nem próbálhatod meg többször – rázta meg fejét.

Bella érezte, hogy dühös lesz. Elméjét újból elborította a vörös köd, ám most intenzívebben, mint azelőtt.

Nem akarta, hogy lekicsinyítsék, hogy gyengének tartsák őt. Ő kapta meg ezt a képességet. Nem lehet véletlen, hogy megkapta. Hiszen miért kapna ilyesmit, ha nem bírná használni, mert túl erős neki?

Edward érezte Bella dühét, elég volt neki a szemébe nézni, máris látta. Dacosan nézett rá.

– Bella, ne csináld ezt. Nyugodj meg, kérlek.

Bella azonban ahelyett, hogy eleget tett volna szerelme kérésének, felpattant az öléből. Dühödten nézett le rá, miközben az lassan felállt.

– Bebizonyítom, hogy nem vagyok gyenge – sziszegte Bella.

– Én egy szóval sem mondtam, hogy gyenge lennél!

Bella nem figyelt rá, helyette Alice-ra sandított, aki hozzá a legközelebb állt.

Alice észrevette, hogy Bella őrá néz, mire csak egy bólintással felelt; tudta, mit akar a lány.

Kate már lépett volna Alice mellé, hogy újból használhassa rajta a képességét, mikor Bella rávillantotta szemeit, figyelmeztetve, hogy maradjon ott, ahol van.

– Edward, szólj, ha már nem érzékeled Alice gondolatait – suttogta halkan Bella.

– Bella, nem kell ezt tenned…

– Csak szólj, rendben?

Edward felsóhajtott.

– Rendben.

Bella újból Alice-ra szentelte minden figyelmét.

Próbálta újból kilökni magából a pajzsot, miközben arra is figyelt, hogy elhatározza magát, miszerint Edward ne tudjon belelátni Alice fejébe.

Edward feszülten figyelte Bellát, le nem véve róla a szemét, miközben Alice gondolatait hallgatta, amint az a francia igeragozást hajtogatja magában.

Bella érezte, hogy teste újból megremeg, mikor valamennyire sikerült kiszorítania magából a pajzsot. Erőteljesen koncentrált arra, hogy elérje Alice-t, miközben tett felé pár lépést. Minden egyes léptéért fájdalmakon kellett keresztülmennie, de nem törődött vele. Megszokta a fájdalmat még emberként.

Edward egyszerre mozgott Bellával, aggódó figyelemmel kísérve minden rezzenését. Látta, hogy újból finoman remeg a teste, azonban az a vad elszántság, ami Bella arcán volt, meggátolta abban, hogy közbelépjen. Ámulattal figyelte, amint a fájdalommal mit sem törődve megy közelebb Alice-hoz, és érinti meg annak kezét.

Bella kissé erőteljesen szorította meg Alice kezét, de annak arca sem rándult. Továbbra is egymás szemébe néztek, míg Bella érezte, hogy megindul a pajzs Alice felé.

Nagyon lassan mozgott, minden egyes milliméterért meg kellett küzdenie a lánynak az elméjét  és testét fokozatosan beborító fájdalommal. Megpróbált tudomást sem venni mindezekről, és csakis a célt figyelni: azt, hogy Alice-t védelem alá helyezze, hogy Edward ne tudjon a gondolataiban olvasni.

Egyre távolabb lökte magától a pajzsot, és érezte, amint azon a ponton Alice kezén, ahol érintkezik vele, eléri a pajzs.

Alice meglepetten nyögött fel, mikor a pajzs folyamatosan, lassan bekebelezte. Hitetlenkedve meredt Bellára, aki továbbra is erősen koncentrált, hogy még tovább tudja tolni a pajzsot.

 – Alice… gondolj valamire! – figyelmeztette Edward.

Alice megdöbbenésében ugyanis félbehagyta a francia igeragozást, sőt, semmire sem gondolt. Edward figyelmeztetésére azonban újból folytatta azt, ott, ahol abbahagyta.

Bella zihálni kezdett, miközben még erőteljesebben koncentrált arra, hogy még jobban körülölelje Alice-t a pajzs.

Feje őrülten fájt, úgy érezte, mintha valaki izzó vast nyomna hozzá, miközben az szilánkokra törik. Már épp elérte Alice fejét, mikor zihálva rogyott össze - újból.

Azonban ahelyett, hogy ismét a földön kötött volna ki, Alice és Edward együttes erővel megtartották  őt.

– Bella? – kérdezte aggódva Esme, egyszerre Edwarddal.

– Jól vagyok – hadarta amaz, miközben a fejét fogva próbált megállni a saját lábán.

Edward látta Bellán, hogy hamarosan megint összeesik, ha nem fogja meg valaki, így inkább átölelte derekát, mire az ráemelte tekintetét.

Bella hálásan pillantott rá, míg Edward szemeiből sütött a büszkeség és szerelem. Engedte, hogy a lány teljes testsúlyával ránehezedjen; mindez meg se kottyant neki.

– Hű… – nyögte Alice lenyűgözve.

A pöttöm lány még mindig az előbb átéltek hatása alatt volt. Ledöbbent Bella kitartásától, határozottságától, még akkor is, ha jól ismerte őt. Látta a lányon, hogy fáj neki, amit csinál, mégse hagyta abba, hanem inkább tovább folytatta.

– Minden elismerésem, Bella – suttogta Jasper.

Bella kábán nézett rá; még mindig gyengének érezte magát kissé, hiába tudta, hogy ez vámpíroknál aligha lehetséges.

– Érezted? – fordult felé megdöbbenve Carlisle.

Jasper hevesen bólogatott.

– Komolyan mondom, amilyen fájdalmakat átélt…

– Jasper… – suttogta alig hallhatóan Bella.

A fiú azonban rendületlenül folytatta tovább, hevesen gesztikulálva kezeivel.

– Sosem tapasztaltam még ilyen erős érzelmeket. Minden mozgás fájt neki, ő mégis megindult Alice felé, bár azt nem tudom, miért. Ráadásul ez a fájdalom csak egyre jobban fokozódott, ő mégse állt le.

– Jasper – próbálta újból figyelmeztetni Bella, valamennyivel erősebben.

– Nagyon csodálkozom rajta, miért nem állt le… legalább sikoltott volna! De még azt sem…

– Jasper, kérlek, hagyd abba – mondta Bella, valamelyest ugyanazon a hangszínen, mint amely megszokott volt tőle.

Jasper pedig végre elhallgatott.

Minden szempár döbbent tisztelettel nézett rá.

Bella inkább Edward nyakába fúrta fejét, átkarolva nyakánál.

Edward a jobb karjával is átölelte őt válaszul.

– Mondtam, hogy nem kellett volna ezt tenned… – morogta halkan.

Bella nem szólt semmit, csak erősebben szorította magához.

– Azonban egy pillanatra Alice összes gondolata eltűnt a fejemből – folytatta, sokkal inkább büszkén mondva, mint haragosan.

Bella elhúzódott tőle annyira, hogy felnézhessen arcába; tekintetében a hitetlenkedést felváltotta az izgatott öröm.

– Komolyan?

Edward szélesen elvigyorodva bólintott, puszit nyomva arcára.

– Úgy bizony. Igaz, először Alice a meglepettségtől, mikor éppen, hogy elérte őt a pajzs hirtelen nem gondolt semmire, de mikor te a védelmed alá vetted a fejét is, olyan lett, mintha ott sem lenne. Mintha sose tudtam volna olvasni a gondolataiban.

Edward csillogó szemekkel nézett Bellára, úgy, mintha valamiféle földöntúli csodát figyelne. Ez a csoda pedig nem csak a pajzs miatt szólt neki. Edward azért is nézett le rá így, mert szerette és tisztelte. Ezek után pedig mindkét érzelme sokkalta hatalmasabbá vált, pedig már előtte is jócskán hatalmas volt.

– Tehát sikerült? – zökkentette ki mindkettejüket Eleazar hangja.

– Igen – zendült egyszerre Alice, Jasper és Edward hangja.

Mindenki értetlenül nézett Alice-ra.

– Én is éreztem, amint Bella lassan, de biztosan a pajzsa alá von – vigyorgott szélesen.

– Tehát, ha Bella valaki a védelme alá vesz, akkor az megérzi ezt – gondolkodott el Carmen.

– Úgy bizony.

– Legalább tudom, hogy mikor biztonságos legálisan gondolkodnom – nevetett fel Emmett.

Mindenki kuncogni kezdett, egyedül Edward nézett szúrósan Emmettre.

– Ezt mégis hogy értsem?

– Úgy, ahogy mondom, öcskös: ha a közelben vagy, akkor nem lehet mindig azokra gondolni, amikre akarok, mert lehet, hogy néha kiakadnál. Ezért mondom, hogy ha te is ott vagy, akkor illegális gondolkozni, azaz tilos – vigyorodott el.

Edward felhorkantott.

– Ez nem igaz – dünnyögte.

– Ó, igen? – mosolyodott el szélesen Emmett.

Pillantását le sem vette Edwardról, miközben azon morfondírozott magában, hogy miként zajlana le az a harc, amit ő maga és Bella vívnának meg. Úgy gondolta, mindenképp Bella kerülne ki vesztesen… Majd részletesen gondolkozni kezdett azon is, hogyan támadná meg a lányt.

– Ezt azonnal fejezd be –  morogta Edward.

Emmett győzelemittasan felkacagott.

– Ugye? Látod, megmondtam én, hogy néhány dologra tilos gondolni, ha a közelben vagy!

– Hát, Emmett… nem hiszem, hogy te nyernél – vigyorodott el Bella.

Emmetten és Edwardon kívül mindenki furcsán nézett rá, míg a két fiú inkább ijedten.

– Te láttad, mire gondolt? – találta meg először a hangját Edward.

Bella somolyogva bólintott.

Emmett kétségbeesetten nyögött fel.

– Neee…! Ezt nem hiszem el. Egy gondolatolvasó még elfér egy családban, viszont kettő…! Az már kész kínzás!

A többiek csak most fogták fel a hallottakat.

– Már a gondolatolvasás is, Bella? – csóválta meg mosolyogva a fejét Carmen.

Bella mosolyogva vállat vont.

– Egyszer csak Emmett fejében találtam magamat.

– Várj… te… – kezdte habozva Edward, keresve a szavakat, miközben Bella ráemelte mindentudó tekintetét.

– Hogy én tudok-e olvasni a te gondolataid között? A válaszom igen.

Edward megrökönyödött.

– De ez… ez így nem igazságos! Ha te olvasol az én gondolataimban, akkor én is akarok a tiedben – durcáskodott.

Bella csilingelően felkacagott, látva Edward kisfiúsan duzzogó arcát.

Bella példáját a többiek is követték, ők azonban visszafogottabban nevettek.

– Most már legalább meg tudod, mennyire mennyei érzés tud lenni néha – kacsintott Edwardra Jasper.

– Nekem nem azzal van a bajom, hogy olvas a gondolataimban… az nem érdekel, csak nyugodtan. Nekem nincsenek előtte titkolni valóim. Azonban én is akarok az övéiben!

– Viszont én nem akarom ezt – mosolygott rá ártatlanul Bella.

Edward fancsali képet vágott, és már épp válaszolt volna neki, mikor Alice megdermedt mellettük.

Mindannyian a lány felé  kapták a fejüket, látva, hogy annak épp látomása van.

Az egész nem tartott tovább pár másodpercnél, viszont mikor véget ért, Alice zihálva tekintett körbe.

Futó pillantást vetett Edwardra és Bellára, hogy megbizonyodhasson afelől, mindketten vele együtt nézték végig a látomást.

– Mit láttál, Alice? – lépett mellé Jasper.

Alice ziháltan, ijedten meredt Bella szemébe, akinek szintúgy tágra nyílt a szeme az ijedtségtől. Edward is zihált volt; mindenkinek arcáról eltűnt az előbbi jókedv, mosoly.

– Jön a Volturi – mondták mindhárman egyszerre.