Mindenki döbbenten meredt hármójukra. Egyikük se tudta, mi célból, vagy éppen miért pont most jönne a Volturi. De legfőképp azt nem, hogy egyáltalán mi olyat tettek, amiért jönnének?

Legelőször Eleazar ocsúdott fel a döbbenetéből.

– A Volturi? Ez biztos?

– Sajnos igen – bólintott Alice.

– Miért jönnek, Alice? – kérdezte Carlisle.

– Nem tudom… azt nem láttam.

– Azt tudod, hogy kik jönnek? – hallatszódott a következő kérdés Esmétől.

Alice bólintott.

– Igen. Aróék Jane-t, Dimitrijt és Félixet küldik.

Eleazar váltott egy jelentőségteljes  pillantást Carlisle-lal.

– Szóval még mindig őket hármójukat küldik.

– Ők kicsodák? – kíváncsiskodott Bella.

– Jobb lenne, ha ezt a beszélgetést inkább odabent folytatnánk – ajánlotta fel Carlisle.

Mindenki egyetértően bólintott, és Carlisle után indultak.

Bella már indult volna Rosalie-ék után, akik a sor végét zárták, mikor Edward karjai vaspántként körülölelték a derekát. Kérdőn nézett vissza a fiúra.

– Bella… – hajolt közel a lányhoz Edward.

– Igen? – kérdezte suttogva Bella.

– Nem felejtettem ám el. És meg foglak győzni – jelentette ki magabiztosan.

Még mielőtt Bella bármit is szólhatott volna, meghallotta Alice gondolatait.

„Bella, Edward! Most nincs erre idő. Majd ha ezt megbeszéltük, utána folytatjátok. Nyomás befelé!”

Edward felkuncogott, míg Bella zavartan elmosolyodott.

– Gyere, menjünk! – Vezette be a házba a lányt.

Mikor beléptek, látták, hogy mindenki ideges, döbbent arccal merül a gondolataikba.

Bella - mint újdonsült gondolatolvasó  - mindenki gondolatait hallhatta, ami számára nagyon frusztráló dolog volt. Megpróbálta kizárni őt, hogy elmerülhessen a saját gondolataiban, és meglepetésére, amint elhatározta magát, a hangok a fejében teljesen megszűntek. Mintha sose lettek volna. Csupán a saját gondolatai maradtak.

Edward észrevette, hogy Bella döbbent, meglepett arcot vág, ám még mielőtt megkérdezhette volna okát, Carlisle közbeszólt. De azt tudta a fiú, hogy szerelme nem a hír hallatán vált ilyen hangulatba…

– Tehát, Bella, azt kérdezted, kik is azok a Jane, Dimitrij és Félix.

– Igen – bólintott Bella.

– Ők a Volturi három… úgymond „végrehajtója”.

– Végrehajtója? – vonta fel szemöldökét meglepetten Bella.

– Igen – vette át a szót Eleazar – Ha gond akad a vámpírokkal, akkor Aróék őket küldik, hogy tegyenek valamit azért, hogy megoldódjon az ügy.

– Miért nem ők maguk intézik el ezeket a dolgokat?

Edward felkuncogott mellette.

– Aro, Marcus és Caius csakis akkor mozdulnak el a helyükről, Volterrából, ha nagyon muszáj. Ők tökéletesen megbíznak Jane-ben, Dimitrijben és Félixben, így inkább a kastélyukban unatkoznak, semmint elhagyják azt – válaszolta.

Bella meglepetten nézett rá.

Edward pár pillanatig némán nézte őt, végül ő is ugyanolyan döbbent-meglepődött pillantással vonta kérdőre.

– Nem hallottad Eleazar emlékeit erről?

– Gondolatban? – kérdezett vissza.

– Igen.

– Nem, mert… frusztráló. Én nem akarom tudni mindenkinek a gondolatait, így… kikapcsoltam – vallotta be szemlesütve.

Emmett felszabadultan felnevetett, míg a többiek, elfeledkezve a Volturiról, Bellára meredtek kérdően.

– Kikapcsoltad?

– Hogyan csináltad?

– Ez engem is nagyon érdekelne – bólogatott helyeslően Edward.

Bella zavarba jött attól, hogy ismételten ő került középpontba.

Még vámpírként sem barátkozott meg a gondolattal, hogy a figyelem középpontjában legyen, így még inkább frusztrálóbb volt az, hogy mindenki tőle várja a választ.

– Csak… csak elhatároztam magamban, hogy kikapcsoljam… és sikerült – motyogta lehajtott fejjel.

– Ez… bámulatos – mondta lenyűgözötten Eleazar.

– Oh, hála az égnek! Most már csak Edwardnak kéne megtanulnia ezt, és akkor teljesen szabad életet élhetnének a gondolataim – sóhajtott fel Emmett megkönnyebbülten, mire mindenki nevetni kezdett, míg Edward csak egy morgást hallatott.

– Sajnálom, Emmett, hogy le kell lomboztatnom téged, de már számtalanszor próbáltam kikapcsolni, mégsem sikerült egyszer sem.

– Ez baj. De legalább ugyanúgy egy gondolatolvasó lesz, nem pedig kettő – vigyorgott önelégülten Emmett.

Edward a szemeit forgatta, míg szája sarkában mosoly bujkált.

– Tehát, ha eldöntöd, akkor sikeresen kapcsolgathatod be-ki a képességeket, amiket megszereztél? – érdeklődött Kate.

– Nem tudom… Magam is meglepődtem, mikor újból elcsendesedett minden a fejemben, és újra hallhattam a saját gondolataimat – sóhajtotta Bella.

Ekkora azonban Alice újból megdermedt, tekintete üvegessé vált, miközben előre meredt. Egy tized másodpercig sem tartott, és mikor véget ért, kérés nélkül adta a többiek tudtára az újbóli látomást.

– Valahonnan megtudták, hogy már nem Forksban vagyunk, így Dimitrij elhatározta, hogy a képességét fogja alkalmazni azért, hogy ránk találjanak.

– Kinek az illatát akarja követni? – kérdezte Irina.

– Carlisle-ét.

Carlisle bólintott.

– Számítottam rá, hogy ez lesz.

– Azt nem láttad, hogy mégis mikorra várhatóak? – tudakolta Esme.

– Sajnos nem igazán… annyit tudok, hogy most indultak útnak Volterrából, és a szemük miatt futva fogják megtenni az utat mindeddig.

Egy fél másodperces csönd telepedett a szobára, amit Bella készségesen ki is használt.

– Miféle képessége van Dimitrijnek?

– Ő egy nyomkereső  – mondta szárazon Eleazar.

– Ugyanaz a képessége, mint Jamesnek? – nézett Edwardra Bella.

A fiú megrázta a fejét.

– Nem egészen. Dimitrij meghaladja James képességét; ő jobb nála. A Volturi nem gyűjti maga köré a második legjobbakat, nem elégszik meg vele. Mindig is a tökéletességre törekedtek – mondta fintorogva.

– Igen, és azt hiszem, tartozom egy vallomással – sóhajtotta Eleazar.

Mindenki rákapta a fejét, míg Edward megfeszült, és védelmezően az ölébe emelte Bellát, aki furcsállóan nézte, amint szerelme próbálja minél közelebb vonni önmagához.

Mindannyian látták Edwardon a változást, így még kíváncsiabbak lettek Eleazar vallomására, ahogy a férfi is fogalmazott.

– Hogy érted ezt? – kérdezte feszülten Jasper.

– Nem jól fejeztem ki magamat akkor, mikor azt mondtam, hogy Bellának csodálatos a képessége, ugyanakkor nem ő az egyetlen, akinek megadatott.

– Kifejtenéd bővebben ezt? – kérte Carmen, összehúzott szemöldökkel.

Eleazar bólintott, majd belekezdett vallomásának elmagyarázásába.

– Meséltem, hogy Renatának is ugyanez a képessége. Nos… ez így nem teljesen igaz. Renata ugyan valóban képes arra, hogy egy védelmező pajzsot hozzon létre, amiben azoknak nem esik baja, akik a pajzson belül vannak. Szintúgy képes arra is, hogy mások képességét felvegye és alkalmazza. Azonban, ő nem immunis a képességekre. Bővebben úgy magyaráznám ezt meg, hogy ő a pajzson kívül van, sosem belül. Rajta bármelyik képesség fog.

– Ez azt jelenti, hogy…  – kezdte Alice akadozó nyelvvel.

– Hogy Bella jobbnak számít Renatánál. Igen – fejezte be húga megkezdett gondolatmenetét Edward.

– Ez pedig azzal a veszéllyel jár, hogy ha a Volturi tudomást szerez Bella képességéről, akkor meg akarja szerezni magának – suttogta még jobban elsápadva Esme.

Eleazar csöndesen bólintott.

Ekkor Bella mindent megértett. Megértette, miért húzta hirtelen az ölébe Edward, valamint miért szorítja olyan erővel magához, mintha bármelyik pillanatban elveszthetné őt.

Kezeivel önkéntelenül karolta át annak karjait a dereka körül, és érezte, hogy a fiú  a vállára szorítja fejét, puszikkal elhalmozva azon testrészét.

– Bella Volturi, Bella Cullen… hmm… – gondolkozott hangosan Irina, mire Edwardból egy dühödt morgás szakadt fel, felemelve fejét.

Bella nyugtató hullámokat küldött kifejezetten a fiú irányába, és érezte, ahogy annak összes megfeszített izma szép lassan elernyed, állát megtámasztja a vállán, hálás csókot nyomva nyakára.

– Utóbbi jobban hangzik, Bella – mosolygott rá Irina, befejezve gondolatmenetét.

Bella visszamosolygott rá.

– Erről jut eszembe – csapott a homlokára Alice. – Tudom, hogy most fontosabb lenne megbeszélni ezeket a gondokat a Volturival és Bellával kapcsolatban, azonban Bella és Edward tegnap valamit megígértek – nézett rájuk szúrósan.

Bella összeráncolta szemöldökét, majd koncentrálni kezdett Alice gondolataira, hogy megtudja, mire gondol a lány.

Újbóli meglepettségére újból hallotta Alice gondolatait, melyek kissé szemrehányóak voltak. Mikor megtudta, amit akart, újból kikapcsolta ezt a képességét.

Csodálkozására a felvett képességek alkalmazása sokkalta egyszerűbbnek bizonyultak; tanulnia sem kellett, hogyan alkalmazza, egyszerűen megérezte. Ami pedig még jobban fokozta meglepődését, az az volt, hogy mások képességeinek használata semmilyen fájdalommal sem járt, nem úgy, mint a pajzs kilökése elméjéből.

– Oh, az esküvő…

– Igen, az esküvő  – nézett rájuk várakozóan Alice.

Edward felvette ellenállhatatlan mosolyát, és minden varázserejét bevetve nézett a kissé morcos Alice-ra.

– Tény, hogy az éjszakát egyikünk sem úgy töltötte, ahogy azt előre megtervezte, kedves Alice, azonban nem gondolnám, hogy mikor várjuk a Volturi megérkezését, a legjobb ötlet lenne egy esküvőt szervezni. Azt pedig te sem akarhatod, drága húgocskám, hogy ne legyen minden tökéletes és zökkenőmentes. Igazam van? – mosolygott rá.

Alice füstölögve nézett Edwardra.

– Nehogy azt hidd, hogy egy kis hízelgéssel le tudsz venni a lábamról! – morogta, mire Edward halkan kuncogott

Alice csalódottan felsóhajtott, majd előbbi morcossága rögvest eltűnt.

– Azonban igazat kell adnom neked… Valóban nem lenne ésszerű, ha most kezdenénk megszervezni az esküvőt. Viszont – emelte fel mutatóujját figyelmeztetően meglóbálva párosuk felé – amint újból minden békés és nyugodt lesz, nem ússzátok meg!

– Megértettük, Alice – vigyorgott rá Edward.

Bella csak bólintott.

Rosalie azonban csalódottan összenézett Esmével.

– Ne aggódj, Rose! Bella biztos megteszi majd – kacsintott rá Edward.

A szőke lány szemei felcsillantak az izgatottságtól és boldogságtól, míg Bella értetlenül nézte kettősüket.

– Mit is?

– Idővel megtudod – adott puszit Edward annak szájára, jelezve, hogy nem kíván erről tovább beszélgetni.

Bella oldalát továbbra is furdalta a kíváncsiság, azonban most ennél sokkal fontosabb dolgokat kell megbeszélniük, így inkább nem kérdezett semmit.

– Esetleg visszakanyarodhatnánk az eredeti témához? – kérdezte Jasper.

– Persze.

– Helyes. Tehát, ha jól vettem ki a szavaidból, Eleazar, valószínű, hogy a Volturi meg akarja majd szerezni magának Bellát a képessége miatt.

Edward karjai újból megfeszültek, ám most Bella is legalább annyira ideges volt, mint a fiú, így esélye sem volt arra, hogy megpróbálja lenyugtatni. Helyette feszülten figyelt.

– Igen, pontosan. De erre csak akkor kerül sor, ha valamilyen módon a fülükbe jutna a hír, hogy Bellának miféle hatalmas képessége van.

– És mi van akkor, ha Jane-ék azért jönnek, mert tudomást szereztek róla? – tette fel a logikus kérdést Emmett.

– Alice látomásából tényleg nem derült fény arra, mit akarnak – motyogta Rosalie.

– Én nem engedem, hogy bárki elvigye tőlem Bellát, vagy akár egy ujjal is hozzáérjen – morogta Edward dühödten.

Bella nyugtatólag végigsimított karján, belenézve szemeibe.

– Nyugodj meg, Edward. Nem lesz semmi baj. Veled maradok.

– Nem tudok megnyugodni – morogta kelletlenül a fiú.

– Edward, ugye nem képzeled, hogy nem állunk ki Belláért? – kérdezte Alice szemrehányóan.

Bella rögtön a lány felé  fordult.

– Mit értesz ez alatt pontosan?

– Természetesen, ha harcra kerülne a sor, akkor harcolnánk – mondta nyugodtan Jasper.

– Így van. Megvédjük a családunkat – bólintott határozottan Rosalie.

– Végre lenne egy kis szórakozás is! Már kezdek kijönni a formából – vigyorgott lázas izgalommal Emmett.

– De… de hát…

– Ne is próbálj ellenkezni, kedvesem – nézett rá Esme.

A nő tekintetében az anyai szeretet mellett a féltés is kivehető volt.

– Bella, mi kiállunk a családtagjainkért. Legyen szó bármiről, kerüljön bármibe – adta tudtára Carlisle.

Bella csak döbbenten hápogott.

– Mi pedig természetesen mellettetek állunk – mondta határozottan Eleazar, miután egy pillantást váltott Carmennel.

Carmen, Kate és Irina is helyeslően bólogattak.

– Nem… ne! – sikkantotta ijedten Bella.

– Mi a baj, Bella? –kérdezte értetlenül Edward.

– Nem kezdhettek harcolni csak azért, mert azt akarják, hogy álljak be közéjük! Ráadásul nem is biztos, hogy tudják, mi a képességem! Nem, ezt nem…

– Nem tilthatod meg, hogy megvédjünk vagy, hogy kiálljunk melletted – nézett rá határozottan Edward.

– Nem harcolhattok velük.

– Csak egy okot mondj, miért nem.

Edward abban a tudatban volt, hogy szerelmének semmiféle indoka nincsen rá. Így teljesen érthető, mennyire megdöbbent, mikor az habozás nélkül magyarázni kezdett.

– Először is ott van a tény, miszerint a Volturi szinte királyi családnak számít. Nem szállhattok szembe velük! Aztán ott van az is, hogy ha meg is teszitek, le merem fogadni, hogy ők is lépéseket fognak tenni, és akkor csak mi járnánk rosszabbul. De a legfontosabb ok, az az, hogy szeretlek titeket, és egyikőtöket sem akarom elveszteni. Én pedig nem érek annyit, hogy harcba szálljatok.

Edward haragosan nézett Bellára.

– Nem, persze. Még hogy nem érsz annyit! Sokkal többet érsz ennél! Az istenért, Bella, hát nem érted? Szeretlek téged, és nem akarlak elveszteni! De azt sem akarom, hogy a Volturi kezei közé kerülj! Ha nem hiszed el ezt, akkor csak nyugodtan győződj meg róla. Megszerezted Jasper és az én képességemet, szóval semmi akadálya!

Bella egy ideig állta Edward haragos tekintetét, és eldöntötte, hogy már csak azért sem fogja alkalmazni rajta egyik képességet sem. Ő tudta, hogy a fiú szerelemmel szereti őt, és bármit megtenne érte, azonban mégsem értett vele egyet abban, hogy csak azért, mert lehetséges, hogy a Volturi azért jön, hogy a csatlakozásra bírják, harcolni kelljen.

Edward továbbra is ugyanúgy nézett rá, akinek szemeiben bizonytalanságot látott. Nem értette, miért bizonytalanodott el hirtelen a lány egyik pillanatról a másikra, de remélte, hogy nem azért, amiket mondott neki.

Bella pár pillanatig fürkészte őt, ám a kíváncsiság végül felülkerekedett rajta, így csak megadóan sóhajtott egyet, és lehunyta szemeit.

Először Jasper képességét alkalmazta, koncentrálva kizárólag szerelme érzéseire. Meglepődött, mennyire sok, heves érzelem dulakodik a fiú bensőjében. Tisztán kivette a kétségbeesést, félelmet - ami már-már rettegéssé vált benne -, elszántságot, de a legerősebben mégis a szerelmet érezte irányába.

Nem tudta, hogy képes Edward egyszerre ennyire sok érzést elviselni magában, így inkább kikapcsolta ezt a képességet.

Úgy érezte, nem kell a gondolatolvasáshoz folyamodnia, elég bizonyíték volt ez neki, és a tudat, hogy Edward valóban képes lenne mindent elkövetni érte.

Lassan nyitotta ki szemeit, mikor pedig találkozott a tekintete a fiúéval, látta, hogy az már koránt sem úgy néz rá, mint előtte pár másodperccel, sokkal inkább gyöngéden, szeretetteljesen. Megadóan bújt hozzá, nyakába fúrva fejét, míg bal karjával átölelte nyakát, és az annak tarkóján levő haját cirógatta.

Edward felsóhajtott, és  ő is lágyan megsimította Bella haját.

– Olyan édesek vagytok így együtt! – tette össze kezeit vigyorogva Alice, mintha semmi gond sem lenne.

Edward féloldalasan elmosolyodott.

– Aranyosak – bólogatott helyeslően Esme, sugárzó mosolyt lövellve feléjük.

Bella még pár pillanatig kiélvezte a fiú közelségét; mélyen beleszippantott nyakába, majd éppen, hogy hozzáérintette ajkait, ismét ülőhelyzetbe tornázva magát.

– Jane-nek és Félixnek van képességük? – kérdezte, csakhogy elterelje róluk a figyelmet.

Eleazar komoran bólintott

– Jane-nek van, azonban Félixnek nincs. Jane képes mentálisan fájdalmat okozni.

Bella összeráncolta szemöldökét.

– Mentálisan?

– Felidézi a legszörnyűbb, legfájóbb emlékeidet, míg te nem elég, hogy újból átéled mindazt, de még úgy is érzed, mintha kínok közt vergődnél. Hihetetlen fájdalmas – válaszolta Carlisle.

Bella elszörnyülködve meredt maga elé.

– De hiszen ez… borzalmas – nyögte.

Mindenki komoran bólintott.

– Igen, és ami a legrosszabb, hogy Jane imádja használni a képességét. Erre azonban csupán akkor van lehetősége, ha a Volturi megengedi neki, hogy alkalmazza.

– Hányan vannak a Volturi tagok közt?

– Sokan. Pontosan én sem tudom, pedig velük éltem. Mikor én eljöttem, akkor legalább tizenöten voltak. Ha pedig azt számoljuk, hogy ennek már több évszázada, és Aro ugyanúgy lelkesen gyűjti maga köré a legtehetségesebbeket… – hallgatott el jelentőségteljesen Eleazar.

– Igen – bólintott Carlisle.

– Akkor gondolom, szinte mindenkinek van ott képessége.

– Igen. Kevesen vannak, akik nem rendelkeznek semmilyen képességgel sem.

– Akkor őket mégis miért tartja meg a Volturi? – értetlenkedett Bella.

– Mert úgy gondolják, hogy jó hasznukat vehetik a harcokban. Kiképezik őket, próbálva a lehető legjobb harcosokat faragni belőlük.

– Borzalmas – nyögte ismét Bella.

– Valóban – értett egyet vele Carlisle.

– Mennyire biztos, hogy a Volturi azért jön, mert tudomást szerzett Bella képességéről? – kérdezte Rosalie.

– Nem tudjuk, Rose. Nem tudni, mit akarnak. Azonban majdnem a legerősebbeket küldték.

– Majdnem? – kapta fel fejét Jasper.

– Alec is hatalmas erő birtokában van. Ő képes kikapcsolni az összes érzékszervedet; a hallásod, a látásod, a szaglásod, mindent. Nem marad utána semmi, csak a sötétség.

Bella összerezzent.

Edward még erősebben ölelte át, nyugtatóan simogatva karját.

– De vajon mennyi idejükbe telik ideérni? – kérdezte Kate.

– Tekintve, hogy úszniuk is kell… véleményem szerint három nap biztosan kell nekik.

– Remek – mondta Bella.

Hirtelen határozta el magát, mikor pedig mindenki rákapta tekintetét, határozott hangon avatta be őket tervébe.

– Három nap talán elég idő, hogy kifejlesszem a pajzsot, hogy használni tudjam, ha ideérnek, és támadni akarnának.

– Nem – suttogta Edward – Felejtsd el! Verd ki a fejedből, kérlek!

Edward ismerte annyira Bellát, hogy tudja, képes lenne feláldozni saját magát, csak azért, hogy másokat megmentsen vele, avagy épp biztonságban tudhassa szeretteit. Ráadásul azt is tudta, hogy ha Bella újból a pajzs kiterjesztésével fog foglalkozni, akkor megint ugyanolyan elviselhetetlen fájdalmai lesznek a lánynak.

– Edward, hallgass rám! Ha ti képesek vagytok harcba szállni velük, akkor én a pajzs kiterjesztését fogom gyakorolni, mindaddig, míg nem sikerül.

– De te is tudod, mennyire nehéz és fájdalmas – nézett könyörgően Bella szemeibe.

– Nem érdekel – mondta határozottan.

– Márpedig én nem fogom tétlenül nézni, ahogy te azzal a nyavalyás pajzzsal szenvedsz.

– Az a nyavalyás pajzs képes ara, hogy megvédjen titeket.

– Bennünket – javította ki a fiú. – De mégis milyen áron védene meg? Hiszen szenvedsz, ha megpróbálod kiterjeszteni!

– Ezért akarom minél többször gyakorolni, hogy hozzászokjak, és sikeresen ki tudjam terjeszteni a megfelelő méretre.

– Egy feltétellel megyek bele ebbe – morogta Edward kelletlenül.

A lány szemei először felcsillantak, amikor meghallotta, ám rögtön ezután idegesen várta, mit eszelt ki Edward.

– Csakis akkor csinálhatod ezt, ha rajtam próbálod.

– Rendben – fújta ki a levegőt Bella megkönnyebbülten.

Azonban mielőtt még teljesen megnyugodhatott volna, Edward Kate felé fordult.

– Mehetünk?

Kate bólintott, és rögtön az ajtó felé vetette magát.

Bella rémülten tekintett le Edwardra, aki szintén felállni készülődött.

– Mit csinálsz?

– Engedem, hogy gyakorolj – válaszolta könnyedén.

– Nem erről volt szó  – rázta meg fejét rémülten.

– Arról volt szó, hogy engedem, hogy gyakorolj, de csak akkor, ha rajtam próbálod. Te pedig beleegyeztél – mutatott rá Edward.

Bella dühösen fújtatva pattant fel az öléből.

– De miért pont Kate-t kérted meg? Megkérhetted volna Jaspert vagy Alice-t is!

Edward lassan állt fel. Nyugodtan lépett közelebb Bellához, és fonta dereka köré karjait.

– Ez igaz – suttogta, puszit adva szájára. – Azonban, ha minden áron azt akarod, hogy fájdalmaid legyenek, akkor én is hasonlóképp cselekszek. Mondtam már neked, hogy nem fogom tétlenül nézni, amint szenvedsz – Majd meg sem várva a lány válaszát, ajkait hozzányomta az övéihez.

Bella ellenkezni próbált, ellenérveket felhozni, ám amikor megérezte Edward ajkait a sajátjain, elbódult. Eltompult aggyal próbált rájönni, miféle érvekkel hivalkodhatna elő, amivel megakadályozhatná azt, hogy Kate segítsen nekik. Igyekezett gondolkodni, törni a fejét a megoldáson, de bizonyára Edward megérezhette ezt, vagy csak már túl jól ismerte őt, mivel a kezdeti lágy csókból hirtelen vad és mohó lett.

Bella bármennyire is ellenkezett eleinte, minden ellenállása elszállt a fiú karjai közt. Csupán arra bírt gondolni, hogy kinek a karjai közt van, illetve, hogy szerelme csókolja őt. Nem bírt uralkodni érzelmein, így ugyanolyan szenvedéllyel csókolta őt vissza.

Mikor aztán elszakadtak egymástól, Edward kérlelőn nézett bele Bella szemeibe, aki rögtön megenyhült ettől.

– Carlisle? – kuncogott halkan Jasper.

– Igen?

– Lehet egy vámpírnak kettő képessége?

– Nem. Miért kérdezed? – ráncolta homlokát a férfi.

– Mert meglepő, mennyire kiváló meggyőző képességgel bír Edward Bella iránt – kuncogott Jasper.

Emmett is csatlakozott nevetéséhez, mire Bella felkapott egy-egy párnát, hozzávágva a két fiúhoz, akik erre még hangosabban nevetni kezdtek.

Edward elmosolyodott, majd megfogta Bella kezét, és húzni kezdte az ajtó fele.

– Talán jót tenne neked egy kis vadászat – nyitotta ki előtte az ajtót.

Mielőtt azonban megiramodtak volna, mindketten hallották Emmett kaján megjegyzését.

– Vigyázz, Bella, hogy valóban szarvast terítsél le, ne pedig Edwardot!

Bella felmordult, mire Emmett Jasperrel egyetemben hangos röhögésben tört ki.

Edward elkapta Bellát a derekánál fogva, mikor az vissza akart menni a házba, hogy móresre tanítsa Emmettet, és elrohant vele az erdő felé. 

Fél óra múlva Bella már túl volt négy szarvason, és kéz a kézben futottak vissza a házhoz, aminek az udvarán már Kate várakozott rájuk türelmetlenül.

– Akkor kezdhetjük? – kérdezte, amint Belláék lefékeztek előtte.

Bella komoran bólintott, míg Edward elmosolyodva ránézett.

– Ne aggódj! Te csak arra koncentrálj, hogy ki tudd lökni a pajzsot magadból – csókolta homlokon.

Bella sóhajtva bólintott, mire Edward rögtön Kate mellé állt.

– Felkészültél, Bella? – kérdezte Kate, közelítve Edward válla felé.

– Távolról sem… de kezdjük – bólintott határozottan.

– Rendben.

Kate megérintette Edwardot, mire Bella aggódva figyelte, hogy fog reagálni a fiú. 

Edward azonban meg se rezzent, még hangot sem adott ki magából.

Bella hitetlenkedve meredt rá; teljesen elfelejtette, hogy megpróbálja kiterjeszteni a pajzsot. Carmen és Alice reagálását látva azt gondolta, hogy Edward is hasonlóképpen tesz majd. Azonban a fiú semmi külső jelét nem adta fájdalomnak.

– Bella – préselte ki Edward a lány nevét, küszködve.

Bella észbe kapott, és erőteljesen koncentrálva nézett Edward szemeibe. Mikor meglátta a fiú szemében a fájdalmat, dühbe gurult.

Koncentrált, egyre erőteljesebben, mire érezte, hogy a fájdalom szép lassan belepi elméjét. Ugyanakkor azt is, hogy a pajzs kezd eltávolodni elméjétől. Még jobban koncentrált Edwardra, és arra, hogy megszüntesse a fájdalmait.

Látta amint Kate elvigyorodik, mire a vörös köd még jobban beborította agyát. Dühös volt a nőre, aki a számára legfontosabb személyt kínozta a puszta érintésével. Tudta, hogy Edward fájdalmakat él át, hogy testét az áram rázza, Kate képessége miatt.

Segíteni akart neki. Azt akarta, hogy megszabaduljon ettől. Mindennél jobban vágyott arra, hogy megszabadíthassa őt az összes kínjától.

Míg ilyesmiken gondolkodott, érezte, amint a pajzs meglódul Edward felé. 

Akár a fiú, ő  maga is megérezte, mikor elérte annak testét, egyre jobban védelemmel borítva be.

Kate döbbenten figyelte Bellát, amint azon ügyködik, hogy még jobban beborítsa Edwardot a pajzs. Mikor Carmennel és Alice-szal gyakoroltak, Bellának legalább tíz percbe telt, mire valamennyire sikerült eltávolítani elméjétől a pajzsot. Most viszont tisztán érezte és látta, hogy a lány már Edwardnak legalább a felét a védelme alá zárta.

– Lenyűgöző… – motyogta halkan.

Bellának már csak egy kicsi hiányzott, hogy teljesen ellepje Edwardot a pajzzsal, mikor nem bírta tovább a fájdalmakat, és zihálva esett a földre, megtámaszkodva kezein.

– Bella! – ugrott mellé Edward, talpra segítve az egész testében reszkető Bellát. – Tudtam! Tudtam, hogy nem kellett volna hagynom!

– Ne…em. Jó, hogy hagytad. Gyakorolnom kell – mondta Bella, ám hangjának határozottságát kissé csorbította a tény, hogy még mindig remegett kissé.

– Bella, nem hiszem, hogy jó ötlet ez.

– Sajnálom, hogy nem tudtam megállítani Kate-et – suttogta bűntudatosan.

Edward felnevetett.

– Ne viccelj velem! Ezért nem kell elnézést kérned, édesem – csókolta meg arcán. –  Én mondtam, hogy segítek neked.

Bella egy fintort vágott, majd mikor már nem remegett, dacosan Edward szemeibe nézett.

– Folytassuk!

Edward mélyen belenézett a lány szemeibe. Látta, hogy a lány elhatározottsága sziklaszilárd, így csak bólintott, és visszaállt Kate mellé, miután meggyőződött róla, hogy Bella egyedül is talpon bír maradni. 

Három napon keresztül, kisebb megszakításokkal, egyfolytában gyakoroltak.

Bella próbálkozásainak mindig volt tanúja hármójukon kívül is, ugyanis mindenki kíváncsi volt, a lány hogy bírja alkalmazni, hogy halad a pajzs kiterjesztésével. Mindannyian döbbenten figyelték, hogy a lány mennyire sokat fejlődött órák, egy-két nap alatt.

Emlékeztek rá, hogy mikor legelőször próbálkozott vele, akkor összeesett a fájdalomtól. Viszont mikor már Alice-szal gyakoroltak, akkor már sikerült valamilyen eredményt elérni.

Azonban a legjobb eredményt mégis Edwarddal érte el. Őt már sikerült teljesen a védelme alá helyeznie, nem engedve, hogy Kate bántsa őt.

Mindenki örült Bella sikerének, büszkék voltak rá, azonban a legbüszkébb mégis csak Edward volt, aki egy szenvedélyes csókban részesítette őt mindannyiszor, mikor sikerült neki teljes mértékű védelmet biztosítani a fiúnak.

Eleazar úgy gondolta, hogy Bellára jó hatással van az, hogy a számára leginkább fontos és szeretett személlyel gyakorolnak. Nagyobb hatást érnek el vele, ha a lánynak a fiú fájdalmát és szenvedését kell látnia, így ügyesebben tudja alkalmazni a képességét.

Bella a három nap leforgása alatt hozzászokott a fájdalmakhoz, melyek mindannyiszor jelentkeztek, mikor használta a pajzsot. Azonban ahogy egyre többször próbálkozott, a fájdalom úgy enyhült. Először ugyan azt hitte, hogy csak képzelődik, és csupán megszokta azt, azonban mikor Jasper figyelemmel kísérte az érzelmeit az egyik gyakorlás során, a fiú is megerősítette feltételezését, miszerint a próbálkozások alkalmával lassanként teljesen megszűnik a fájdalom.

Eleazar ötletére Bella egyre többjüket vonta a védelme alá, miközben Jasper felügyelte az érzelmeiket. A harmadik napon Bellának mindannyiukat sikerült a pajzsa alá vonni.

Boldogan mosolyogva vetette magát Edward karjai közé, és csókolta meg őt.

– Bella, ez csodálatos! A képesség, amit kaptál, hatalmas, és összetett, mégis sikerült neked három nap leforgása alatt elsajátítanod azt! Gratulálok – ment hozzá Eleazar, vállon veregetve a lányt.

– Köszönöm – mosolygott vissza boldogan.

– Érzel még fájdalmat, mikor alkalmazod? – tudakolta kedvesen Esme.

– Nem.

– De mégis hogyan sikerült? Hiszen az első próbálkozásaidra nem igazán jött össze…  – érdeklődött Kate.

– Nem tudom. Én csak be akartam bizonyítani, hogy igenis meg tudom csinálni. Ráadásul mikor Edward szenvedett… – hallgatott el jelentőségteljesen, lesütve tekintetét.

Alice felkuncogott, azonban tekintete újból üveges lett.

– Jönnek! Mindjárt ki fognak lépni az erdőből – suttogta még jobban elsápadva Alice.