Carlisle és Eleazar egy lépéssel előrébb léptek, így ők voltak a legközelebb az erdő azon részéhez, ahonnan Alice szerint kilépnek.

Emmett és Jasper Kate-tel, Carmennel, Irinával, Rosalie-val, Esmével és Alice-szal álltak tőlük hátrébb egy vonalban, míg Edward Bellát maga mögé, védelmezően átölelte. Ők ketten Carlisle és Eleazar takarásában voltak, mellettük pedig rögtön Emmett és Jasper volt.

Edward megfeszülve figyelte az erdőt, ugyanúgy, ahogy a többiek is. Nem kellett sokat várniuk arra, hogy meglássák őket.

Legelőször egy alacsony, fiatal fiúnak kinéző lány lépett ki onnan, akinek sima, világosbarna, rövidre nyírt haja és karcsú, fiús teste volt, hatalmas szemekkel és telt ajkakkal párosítva.

Rögtön utána, a bal oldalán egy enyhén olajbarna bőrű férfi bukkant fel; hullámos haja a vállára omlott.

A jobb oldalán pedig egy Emmettre külsőleg leginkább hasonlító, magas, hatalmas termetű, széles vállú, szintén enyhén olajbarna bőrű, rövidre nyírt, fekete hajú férfit pillantottak meg.

Tettek pár lépést, miután  az erdőből kiléptek, és egy-két méterre megálltak a Cullen és a Denali család előtt.

Bella Edward kérésére bekapcsolta a gondolatolvasó képességét, hogy baj esetén ki tudja terjeszteni még idejében a pajzsot. Bár nem igazán volt ínyére a dolog, hogy tizennégy vámpírnak a gondolataira fókuszáljon, látta Edwardon, hogy valamennyire megnyugtatja ez a dolog.

„Bella!”

Bella meghallotta Edward gondolataiban a nevét, mire egy nem túl feltűnő oldalpillantással ránézett.

Edward kissé megnyugodva látta, hogy a lány valóban használja a gondolatolvasói képességét.

„Fókuszálj a Volturira! Ha bármi bajt érzel, csak szorítsd meg a kezem, tudni fogom. Én is figyelek rájuk, természetesen!”

Bella aprót bólintott, jelezve, hogy megértette, majd figyelmét újból a három jövevényre fókuszálta.

– Üdv nektek! – köszöntötte őket Carlisle.

– Legyetek üdvözölve – mosolygott kislányosan Jane. – Én Jane vagyok, míg ő  – Intett fejével a bal oldalára. – Dimitrij – Majd a jobbra. –, ő pedig Félix.

A két bemutatott férfi egy-egy biccentéssel köszönt. Ők ketten füstszürke köpenyt viseltek, míg a kis Jane egy majdnem feketét.

– Üdv. Ők pedig Kate, Esme, Rosalie, Emmett, Bella, Edward, Jasper, Alice, Carmen és Irina – mutatta be őket Carlisle. – Ránk kettőnkre pedig bizonyosan még emlékeztek – mondta Carlisle, miközben magára és Eleazarra bökött.

Jane bólintott.

– Meglepő, mennyire sokan vagytok – mosolyodott el Dimitrij.

Most Eleazar szólalt meg.

– Csupán egy baráti látogatásra jöttünk hozzájuk.

– Baráti látogatás? – húzta fel szemöldökét Félix.

– Igen. A Cullenek és a Denali klán már régóta barátok.

– Érdekes – dörmögte az orra alatt Félix.

– Valóban, de mi nem ezért jöttünk – mondta Jane, akin látszott, hogy bosszantja az időhúzás.

– Esetleg megtudhatnánk látogatásotok célját? – tudakolta kedvesen Carlisle.

– Bella Swanért jöttünk – mosolyodott el ördögien Jane.

Bella tisztán érezte, hogy mellette Edward megfeszül, és egy apró morgás is feltört annak torkából.

Edward támadó állásba akart állni, de Bella és Jasper egyidejűleg küldött felé  nyugtató hullámokat, mire dühödten üzente gondolatban Bellának.

„Nem kell megnyugtatni! Csak hadd tépjem szét őket, és máris lenyugszom! Nem fogom hagyni, hogy elvegyenek téged tőlem!”

Bella alig láthatóan nemet intett fejével, mire Edward még közelebb vonta magához.

Jasper érzékelte a fiú hevességét, hogy bármelyik pillanatban megtámadhatja a Volturit, így mindenre elszántan feszült meg.

Az egész Cullen családon, de még a Denali klánon is félelem cikázott át, amit mind Bella, mind Jasper érzékeltek.

– Mégis miért kellene nektek ő? – kérdezte feszülten Eleazar.

Próbált ugyanolyan higgadt arccal figyelni a három jövevényt, mint mellette Carlisle, azonban ez nem igazán sikerült neki.

– Csak adjátok át, és nem esik senkinek sem semmi baja – vigyorgott még mindig Jane.

Bella megfeszült, mikor hallotta ezt, így elkezdte kiterjeszteni a pajzsát.

Nem akarta, hogy bárki is megsérüljön közülük. Ha pedig ehhez az kell, hogy a védelme alá  vonja őket, illetve átadja saját magát a Volturinak, akkor ő  megteszi.

Edward, Jasper, Emmett és Rosalie érzékelte, hogy Bella pajzsa alá kerülnek. Edward egy gyors pillantást vetett a lányra, hogy leellenőrizze, minden rendben van vele, aztán ismét Félixék trióját fürkészte.

– Nos, tehát hol van? – kérdezte Jane.

Bella egyre jobban tágította ki a pajzsot, erőteljesen koncentrálva, hogy az eléggé nagy legyen, hogy be tudja vonni mindannyiukat.

Mikor megérezte, hogy Kate és Irina, valamint Carlisle és Eleazar szintén a védelme alatt áll, meglazította magán Edward karjait.

Edward hitetlenkedve meredt rá, de ahelyett, hogy hagyta volna magát, nem engedte el a lányt; szorosan fogta kezeit.

– Sajnálom, de… – kezdte volna Carlisle, ám Bella közbeszólt.

– Itt vagyok – mondta hangosan Bella, hogy mindenki jól hallja.

Makacsul nézett Edward szemeibe, míg kimondta ezt, mire látta, hogy annak tekintetébe fájdalom, félelem és szerelem vegyül. Mikor Bella egy nyugtató, szerelmes pillantást küldött felé, Edward íriszeiben elszántság villant fel.

Bella megsimította Edward arcát, de még mielőtt az bármit mondhatott vagy tehetett volna, már el is indult Carlisle-ék elé, hogy jól látható legyen. A pajzsot egyfolytában fenn tartotta, ellenőrizte, miközben érezte, hogy minden szempár rá szegeződik. Feszélyezte ez, de most nem annak volt az ideje, hogy szóvá tegye vagy zavarba jöjjön ettől.

Határozottan állt meg Eleazar és Carlisle előtt, rámeredve a Volturi tagjaira, közülük is Jane-re.

Látta, hogy Dimitrij és Félix is tetőtől talpig végig mérik, míg Jane csak egy lesajnáló pillantást küldött felé.

Hallotta, amint Edward dühödten felmordul, és hála a gondolatolvasó képességének, Jasper gondolatain keresztül hallotta, hogy ő és Emmett óvatosan lefogják a fiút, még mielőtt az valami ostobaságot tenne.

– Szóval te lennél Bella Swan? – kérdezte Jane olyan hangon, mintha nem hinne nekik.

Bella biccentett feléjük egyet.

– Az igazi Bella Swant adjátok ide! – mondta dühösen követelőzve Jane, szemeit Carlisle íriszébe fúrva.

Bella megütközve nézte a kislányt, szintúgy, mint a többiek.

Dimitrijen is látszódott, hogy kezd dühös lenni, azonban Félix még mindig nem vette le a szemét Belláról.

– De hiszen én vagyok Bella! – mondta határozottan a lány.

Szemeiben értetlenség tükröződött, mikor Jane újból ráemelte a tekintetét.

– Már megbocsáss… de te egy vámpír vagy.

Bella legszívesebben felnevetett volna. Helyette inkább csak még jobban összezavarodva nézett Jane-re.

– Igen, tudom.

– Ezért nem lehetsz te Bella Swan – mondta Dimitrij.

Bella rákapta tekintetét.

– Már hogy ne lehetnék emiatt?

– Bella Swan egy emberlány, aki túl sokat tud a vámpírokról – jött a válasz Dimitrijtől.

– Én vagyok Bella.

Jane dühödten trappolt egyet lábával, majd angyalian elmosolyodott, miközben szemeit Belláéba fúrta.

„Bella! Vigyázz!”

Bella zavarodottan hallotta meg Edward figyelmeztetését. Tekintetét mégse tudta elszakítani Jane-étől, aki úgy tűnt, mintha erőlködne.

Amint Bella beleolvasott a lány gondolataiba, rögtön megértett mindent.

„Miért nem működik? Miért nem esett már össze? Miért nem tudom használni rajta a képességemet?” – dühöngött gondolatban Jane.

Bella elmosolyodott, mire Jane megvonaglott.

Utóbbinak a mosoly teljesen eltűnt arcáról, helyére a félelem és ijedtség került. Teste újból megrázkódott.

„Bella! Hagyd abba! Nézz máshová!” – adta ki az utasítást Edward.

Bella nem igazán értette, mi ez az egész, de mikor mosolya neki is lelohadt és az erdő irányába nézett, Jane már nem vonaglott.

Döbbenten vette tudomásul, hogy megszerezte magának Jane képességét is. Undorodva gondolt arra, hogy az előbb majdnem megkínozta a lányt.

– Mégis mit képzelsz? – sziszegte neki Jane.

Szemeiben düh lángolt, és tett Bella felé egy lépést is.

Bella ijedten kapta rá  újból szemeit, mire Jane megtorpant és visszalépett; szemeiben a düh ismét ijedtséggé vált.

Edward feszülve járatta a tekintetét szerelme és Jane közt.

– Sajnálom, nem akartam… – motyogta Bella.

– Rendben vagy, Jane? – kérdezte Dimitrij, szemeivel Bellát fürkészve, csakúgy, mint Félix.

Jane bólintott egyet. Carlisle-ra nézve megszólalt.

– Ő lenne az igazi Bella Swan?

– Igen.

– De mi úgy tudjuk, hogy az a lány egy ember – dörmögte Félix.

– Bella az is volt. Három és fél hónapja viszont már ő is vámpír. Edward változtatta át.

Félix Edwardra kapta a tekintetét, majd vissza Bellára. Ezt megismételte még párszor, aztán újból Bellát figyelte.

– Jól áll a halhatatlanság – vigyorgott rá kihívóan.

Bella hallotta, hogy Edward felmordul.

– Köszönöm – motyogta lehajtott fejjel.

Edward morogva elindult Bella mellé, nem törődve Jasperrel és Emmettel, akik már nem fogták őt, de utána akartak kapni. Végül azonban, mikor látták, hogy csupán Bella derekát karolja át, birtoklóan maga mellé húzva, egymásra vigyorogtak.

Edward rámordult Félixre, akinek kiszélesedett a mosolya.

– Mi a képessége? –  kérdezte Jane.

Mielőtt bárki válaszolt volna, Edward gyorsan rávágta.

– Láthattad, nem?

Jane bosszúsan nézett Edwardra, majd bólintott.

– Jó képesség – nevetett Dimitrij.

Jane egy pillantást vetett a férfira, mire az nyomban abbahagyta a nevetést.

– Azonban megszegtétek a törvényt, miszerint nem árulhatjátok el a kiléteteket egyetlen emberi lénynek sem – mosolyodott el újból Jane.

Bella ijedten nézett Edwardra, majd vissza Jane-re.

– Nem, ez nem igaz – rázta meg a fejét hevesen.

Jane kérdőn felvonta egyik szemöldökét.

– Nem igaz?

– Nem. Magamtól jöttem rá.

– Ugye, nem akarod azt bemesélni nekem, hogy egyes egyedül rájöttél mindenre? – kérdezte gúnyosan Jane.

– Jane, valóban nem Edward vagy a többiek mondtál el Bellának, hogy vámpírok – szólalt meg Eleazar.

Előrelépett Edwardék mellé, bal kezét Bella vállára téve.

– Eleazar, te sem gondolhatod komolyan, hogy ezt el fogom hinni – rázta a fejét Jane.

– Pedig jobban tennéd. Mikor a Cullen család még Forksban élt, ott találkoztak Bellával. Azonban, mint azt te is tudod, La Pushban vérfarkasok élnek. Bellának és az apjának volt ott egy családi barátjuk, Billy Black és annak fia, Jacob. Jacob mesélt Bellának a törzsi legendáikból, így aztán Bella nyomozni kezdett Cullenék után, és rájött a valós kilétükre. Ennyi lenne a történet röviden.

– Azt mondtad, hogy Bellának és az apjának? – kérdezett vissza Dimitrij.

– Az apja is tudja a titkot? – villámlottak meg fenyegetően Jane szemei.

– Nem. Ő meghalt.

Jane bólintott, hogy tudomásul vette.

– Szóval az a Jacob vérfarkas?

– Igen.

– Büdös korcs – morogta Félix.

Bella haragosan rávillantotta szemeit.

Igaz, csupán egyszer-egyszer, még a gyerekkorában játszottak Jacobbal La Pushban, illetve Forksban, és mára a kapcsolatuk igencsak megromlott, és teljesen megszűnt, mégse szerette, ha ilyesmiket mondanak egy volt barátjáról.

– Szóval vámpír lettél…  – állapította meg Jane, ránézve Bellára.

Bella bólintott.

– És mint látom, Edward párja is egyben.

Bella ismét helyeslően bólintott.

– Ráadásul még képességed is van.

– Elmondanátok esetleg, hogy honnan szereztetek tudomást Belláról? – kérdezte Edward, hogy elterelje a Volturi figyelmét szerelme képességéről.

Jane belenézett Edward szemeibe.

– Egy nomád vámpír keresett fel bennünket, azt állítva, hogy a Cullenek megszegték a törvényt, mert elárulták a kilétüket egy emberlánynak, akit maguknál rejtegetnek, de nem olyan célból, hogy kiszívják a vérét – mosolyodott el Jane a végére, mire Edward felszisszent.

– Egy nomád vámpír? – kérdezett vissza döbbenten Bella.

– Igen. Egy hosszú, vörös hajú nő volt – válaszolta Félix, rákacsintva Bellára.

Edward felmordult, míg a lány az összes Cullennel egyetemben ledöbbent.

– Victoria? – suttogta teljességgel megdöbbenve Rosalie.

Dimitrij szeme felcsillant.

– Igen, ez a neve!

Bella a döbbenettől meg se bírt szólalni.

Egyikük sem feltételezte volna, hogy Victoria elmegy Volterrába csak azért, hogy ott jelenteni tudja, hogy a Cullenek elárulták a titkukat egy emberlánynak. Valahogy egyiküknek sem volt ez a feltételezése, sokkal inkább az, hogy a Volturi tudomást szerzett Bella képességéről valamilyen módon, így azért jönnek, hogy magukkal vigyék.

– Hol van most a nő? Még mindig Volterrában? – kérdezte Eleazar.

– Igen. Aróék azt mondták, hogy addig ott kell maradnia, míg mi nem érünk vissza – válaszolta kelletlenül Jane.

– És ti elhittétek neki ezt? – csodálkozott Eleazar.

Jane dühösen összeszűkítette szemeit.

– Victoria megesküdött rá, hogy Bella még mindig ember. Aróék nem hittek neki, tekintve, hogy Carlisle régen hozzánk tartozott, de aztán kezet fogott vele.

Eleazar arcán felragyogott az értelem.

Bella viszont értetlenül bámult Jane-re.

„Aro képessége ugyanúgy a gondolatolvasás, azonban neki testi kontaktusra van szüksége hozzá, ha pedig hozzád ér, akkor a valaha volt összes gondolatodat hallja.” – magyarázta gondolatban Edward, látva szerelme értetlenségét.

Bella döbbenten nézett Edwardra, aki csak félszegen elmosolyodott, és megcsókolta halántékát.

– Igazán nem akarok udvariatlannak tűnni, Jane, de ha csupán azért jöttetek, hogy leellenőrizzétek…  – hallgatott el jelentőségteljesen Eleazar.

Jane gyorsan bólintott.

– Megyünk. Úgyis régen vadásztunk, és az út Volterrába három napig tart – húzta el száját kellemetlenül.

– Hát akkor… Távozzatok békében! – búcsúzott Carlisle.

Jane, Dimitrij és Félix csak biccentett, majd az erdő felé fordultak és elindultak.

Félix azonban megtorpant, és egy utolsó, hosszú pillantást vetett Bellára. Szemeiben fájdalom, bánat és vágy csillant, ahogy ránézett.

Edward felmordult, és már indult volna feléje, mikor Félix szélesen rávigyorgott Bellára, majd eltűnt az erdőben társaival egyetemben.

Edward utána akart vetődni, azonban Bella és Jasper ezt megérezte, így együttes erővel fogták le őt.

– Engedjetek el! – morogta, fókuszálva az erdő azon pontjára, ahol a férfi eltűnt.

– Edward, nyugodj le! – küldött felé Jasper nyugtató hullámokat.

Bella két keze közé  fogta Edward arcát, és most ő kényszerítette arra, hogy a szemeibe nézzen.

– Szeretlek – suttogta halkan a lány, majd ajkait Edwardéra tapasztotta.

A fiú hevesen viszonozta a csókot, miközben megragadta a lány csípőjét, és felemelte a földről.

Bella a fiú dereka köré  csavarta lábait, míg kezeivel a nyakánál tartotta erősen.

Edward kezei lecsúsztak Bella fenekére, belemarkolva abba.

Bella felnyögött, és még szenvedélyesebb csókba kezdtek.

Jasper jobbnak látta, ha minél előbb arrébb megy tőlük, így boldogan mosolyogva sétált Alice felé, akit aztán átkarolt, és a ház felé kezdte el vezetni őt.

Mindannyian megindultak a ház felé, csupán Emmett maradt ott a helyén, vigyorogva figyelve Bella és Edward párosát.

– Gyerünk, öcskös! Tudod, hogy szeretem az ingyen pornókat!

Rosalie odament Emmetthez, majd szemeit forgatva megragadta a karját, és befelé kezdte húzni a házba.

– Ne már, Rose! Olyan jól szórakozom!

Rosalie válaszra sem méltatta a fiút, továbbra is a ház fele cibálta őt.

Emmett végül egy nagy sóhaj kíséretében megfordult, és együtt léptek be a házba.

Edward szorosabban magához húzta Bellát, míg nem éppen visszafogott stílusban csókolták egymást. A fiú egyik keze már a lány felsőjét gyűrte egyre feljebb, míg a másikkal még mindig a fenekét fogta.

Bella elkezdte kigombolni a fiú ingjét, miközben kikapcsolta a számára idegesítő  gondolatolvasást, és a pajzsot is visszaszorította elméjébe.

– Bella – sóhajtotta a fiú, mikor a lány az ajkairól áttért a nyakára, s egyre lejjebb haladt.

Edward magához szorította a lányt, majd berohant az erdő menedéket nyújtó fái közé.

Bella közben megunta a fiú ingjének kigombolását, így egyetlen mozdulattal letépte azt róla.

Több felé szakadva hullott az aljnövényzetre, míg a saját felsőjét lehámozta magáról, ügyelve, hogy ne szakadjon el sehol sem.

Mikor kibújt a pólójából, eldobta azt a földre, lábait pedig még szorosabbra fonta a fiú dereka körül.

Edward kéjesen felnyögött, mikor a lány pont úgy helyezkedett, hogy ágyékához hozzányomódott csípője. Ajkait rátapasztotta annak dekoltázsára, és csókokkal halmozta el, szenvedélyes hangokat előcsalva Bellából.

Bella leugrott Edward öléből, levette nadrágját, miközben a fiú testét fokozatosan lefele haladva csókokkal halmozta el. Amint elérte annak köldökét, és már a nadrágja sem volt rajta, Edward visszarántotta magához, és tüzesen, követelőzve megcsókolta.

Bella egyetlen mozdulattal eltávolította a fiú nadrágját is, mire Edward eldöntötte őt a fűben.

A fiú végig bejárta testének minden apró kis zugát, míg kezeivel simogatta őt. Mikor elérte a lány fehérneműjét, a fogaival húzta le róla azt, ügyelve, nehogy átharapja a vékony szövetet. Levette saját magáról is az alsónadrágot, és ismét Bella ajkait kezdte ostromolni, míg kezeivel annak melleit simogatta, becézgette.

Beléhatolt, mire Bellával egyszerre nyögtek fel. Először lassan kezdett el mozogni benne, ám a heves vágy, ami már egy ideje kínozza testét, megkívánta, hogy egyre gyorsabban és hevesebben mozogjon benne.

Bella sóhajtozott, egyre hangosabban, miközben a fiú vállaiba kapaszkodott. Edward csupán halkan nyögött fel néha, de mikor mindketten elérték a beteljesülés gyönyörét, hangosan felmorgott; hangosabban, mint valaha.

Testük megfeszült, míg Edward hátra vetette fejét, szemeit lehunyta. Egy örökké tartó  pillanatig így maradt, majd óvatosan kicsusszant Bellából, és mellé  gördült.

– Szeretlek – csókolt bele szerelme hajába – Őrülten szeretlek – suttogta.

Bella boldogan elmosolyodott, és Edward felé fordult.

– Én is nagyon szeretlek.

– Sose hittem volna, hogy képes leszek egyszer így érezni – mondta fojtott hangon a fiú, kisimítva Bella arcából néhány rakoncátlan tincset.

– Én pedig sose mertem belegondolni abba, hogy egyszer így leszek veled – simította meg a lány annak mellkasát.

Edward őszintén elmosolyodott, és magához húzta a lányt.

– Nagyon ügyes voltál ma.

– Oh, erről jut eszembe – húzódott távolabb Bella Edwardtól kuncogva.

– Igen?

– Elárulnád, miért lettél olyan dühös egyik pillanatról a másikra, mikor Félix is elindult Dimitrijék után?

Edward arca bosszússá  vált, és felült.

Bella érezte, hogy nem kellett volna felhoznia a témát. Követte szerelme cselekedetét, és mellkasát annak hátához nyomva feltérdelt, fejét annak jobb vállára támasztotta, míg kezeivel két oldalról végigsimított Edward felsőtestén.

A fiú megremegett.

– Nem láttad, hogy nézett rád?

Bella vállat vont.

– Gondolom ugyanúgy, mint Dimitrij vagy Jane.

Edward felhorkantott.

– Nem egészen. Vágyakozóan nézett rád, Bella!

Bella döbbenetében lemerevedett egy pillanatra, de aztán megszólalt, folytatva Edward simogatását.

– Nem lehet, hogy tévedsz?

– Nem – koccantotta össze fogait a fiú.

– Mégis miért nézett volna úgy? – értetlenkedett Bella.

– Vajon miért? Mert gyönyörű vagy, vonzó, ellenállhatatlan, nem utolsó sorban pedig egy tehetséges vámpír, nagyszerű képesség birtokában!

Bella belecsókolt Edward nyakába.

– Komolyan kérdeztem.

– Én nem vicceltem. Valóban ilyen vagy – morogta halkan.

Bella egy fél másodperc alatt Edward előtt termett.

– Miért hagytad őket abban a hitben, hogy az a képességem, mint Jane-nek?

Edward megrázta a fejét.

– Nem ugyanaz neked. Jane nem bírja blokkolni mások képességét, míg te az övét igen. Jane, Dimitrij és az a Félix is úgy tudja, hogy te is mentálisan tudsz fájdalmat okozni, csak te ki is tudod védeni azt.

– De mire volt ez jó?

– Ha ők megviszik azt a hírt, hogy te már vámpír vagy, szerelmem, akkor Aro biztosan kíváncsi lesz arra is, van-e képességed.

– Biztos – bólintott Bella.

– Na, már most. Ha megtudták volna, valójában milyen képességed van, szerinted mit tett volna Aro?

Bella gondolkozott pár pillanatig.

– Gondolom, elküldött volna valakit, hogy nézze meg, mire vagyok képes pontosan.

Edward megcsóválta a fejét.

– Nem egészen. Véleményem szerint amilyen szenvedélyes gyűjtő, ő maga jött volna érted egy egész kis csapattal, hogy rábírjanak a csatlakozásra.

– De mondhattam volna nemet!

– Nem. Nem tehetted volna. Akkor megöltek volna. Aro nem viseli el, ha van egy jobb, míg neki csak egy másodlagos van. Érted már miért tettem ezt? – nézett rá könyörgőn Edward.

– Mert meg akartál védeni. Igazam van?

Edward bólintott.

– Nem akarlak elveszíteni, Bella! És azt sem akarom, hogy a Volturi kezei közé kerülj!

– Szeretlek, Edward –  ölelte át a fiút.

Az felsóhajtott.

– Annyira szeretlek, édesem – lehelte a fülébe.

Pár percig kiélvezték egymás közelségét. Élvezték, hogy csak ők maguk lehetnek, senki és semmi más.

Azonban egy szarvas bukkant fel a közelben, és Bella megérezte a vére illatát, mire mocorogni kezdett Edward karjai közt.

– Edward… szomjas vagyok – suttogta.

A fiú felkuncogott, majd elengedte.

– Menj csak! Én addig felöltözöm.

Bella rögvest felpattant, gyorsan magára kapkodta a ruháit, és elindult a szarvas illata után.

Látta, hogy az éppen egy kicsi kis patak felé hajolt, hogy igyon belőle.

Halkan a háta mögé  osont, majd mikor az állat megérezve a veszélyt felkapta a fejét, hirtelen elrugaszkodott, leszorította a szarvast a földre, majd átharapva nyaki ütőerét, szívni kezdte édes vérét.

Mikor az állat teteme élettelenül kihullott kezei közül, Bella megtörölte száját és visszaindult Edward felé. Most nem érzett akkora szomjúságot, csupán azért vadászott, mert megkívánta a szavas nedűjét.

Amint visszaért oda, ahol a fiút hagyta, látta, hogy az egy szál alsónadrágban áll előtte.

Bella mosolyogva felvonta szemöldökét, miközben végignézett szerelmén.

– Ez nem vicces, Bella! Széttépted a ruháimat, így se nadrágom, se ingem – morogta Edward.

Bella szélesen elmosolyodott, odaszökkenve a fiúhoz.

– Ó, sajnálom, Edward! – vigyorgott rá. – Egyébként ez a helyzet nagyon tetszik nekem.

Edward felsóhajtott, majd magához ölelte a lányt.

– Mondták már neked, hogy gonosz vagy? – vigyorgott rá.

– Hmm… nem emlékszem rá  – vigyorgott vissza Bella.

– Viszont ahogy nézem, rám nem lesz jó egyik ruhád sem – kuncogott.

– Helyes megállapítás.

– Úgyhogy, ha nincs ellenedre, akkor megint az ablakon kellene bemennünk.

– Amíg veled lehetek, addig semmi sincs ellenemre.

– Akkor gyere – Kapta karjai közé Bellát, és elkezdett a szobájuk ablaka felé futni.

Szerencsére most is nyitva volt az, ugyanúgy, mint eddig mindig.

Amint Edward sikeresen beugrott az ablakon, letette Bellát, odalépett a szekrény elé, kikapott egy nadrágot és egy inget, majd felvette azokat - minderre elég volt két másodperc.

Mikor már teljesen felöltözött, odalépett Bellához, és rámosolyogva megfogta a kezét.

– Gyere, mutatni akarok valamit! – húzta a fürdőszoba felé.

Hirtelen kicsapódott az ajtó, és Alice lépett be rajta.

– Azt már nem, Edward! Én is kíváncsi vagyok a reakciójára!

Bella értetlenül nézett Alice-ra, míg Edward csak vigyorgott.

– Jó, rendben, akkor jössz te is.

– A többiek a nappaliban várják, hogy láthassák a reakcióját – mondta Alice, megragadva Bella másik kezét.

Edward mosolya egy fokkal halványabb lett.

– Elárulnátok, miről beszéltek? – kérdezte Bella.

Nem szerette, ha olyanról beszéltek a jelenlétében, amiről fogalma sem volt, mit is jelent. Most is ugyanígy volt ezzel.

– Inkább megmutatnánk! Gyere, Bella! – kezdte el kihúzni a szobából Alice.

Bella kérdőn pillantott Edwardra, aki időközben elengedte kezét, és mögötte sétált, egészen a nappaliig.

Mikor megérezte a fiú  magán annak pillantását, ránézett, és mosolyogva bátorította őt, hogy menjen csak tovább.

Bellának furcsa volt az egész, de megbízott mindkettejükben, így ismét előre fordult, és követte a szökdécselő Alice-t.

– Rose, kész vagy? – kérdezte csicseregve Alice, mikor már az utolsó lépcsőfoknál jártak.

Rosalie bólintva felállt a kanapéról, és odasétált egy hatalmas tükör elé, amiről Bellának fogalma sem volt, hogyan került oda, hiszen még délelőtt nem volt ott.

– Várj, várj, várj! – szólt rá Bellára Alice, mikor Bella megindult a tükör elé.

Az utóbbi valahogy érezte, hogy miatta hozták le a tükröt.

Edward szorosan odaállt Bella háta mögé, kezeit annak szeme elé csúsztatva.

– Hé, mire készültök? – kérdezte Bella, megragadva Edward csuklóit.

Edward Alice-szal párhuzamosan felkuncogott.

– Bízz bennem! – súgta halkan a fülébe Edward.

Bella bólintott, mire érezte, hogy Edward elindul, finoman maga előtt tolva őt.

A lány automatikusan indult el, azonban mikor Edward megállt, ő is megtorpant. Roppant kíváncsi volt, mi is ez a felhajtás, vagy, hogy mire jó egyáltalán.

Edward levette a kezeit Bella szemei elől, és a tükör felé fordította, átkarolva csípőjét.

Bella látta visszatükröződni benne Edwardot, amint kíváncsian fürkészi őt.

A fiú felnevetett, példáját többen is követték.

–  Nézz magadra! – kérte Edward lágyan.

Bella zavartan elszakadt Edward arcától, hogy aztán sajátjára nézzen. Döbbenetében a szája is tátva maradt.

Amint a saját szemeibe nézett a tükrön keresztül, döbbenve tapasztalta, hogy azok már nem vörösösen csillognak, hanem borostyán színűen.

Az első döbbenet után hatalmas vigyor terült szét arcán, és örömében Edward felé fordult, és hevesen átölelte őt nyakánál.

Mindenki nevetni kezdett a lány reakcióján, de most egyikőjük sem törődött ezzel. Bella boldog volt, hogy a szemei végre elfogadható színben pompáznak, míg Edward azért érzett boldogságot, hogy a lány boldog.